stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2009 December

Plázagondok


Zörgő Noémi

 


Felgyorsult, változó és gyökeresen átalakuló társadalomként jellemzik a szakemberek a 21. század populációját. A technológiai, szociális, gazdasági és életvitelbeli változások hatására jelentős elmozdulások történtek, amelyek elsősorban a szociológia számára igen izgalmas kutatási területet és tematikát jelentenek. Ezek az új hatások ezért különböző védettségi szinttel rendelkező csoportokat alakítottak ki, amelyek közül több komoly problémával küzd. Emberi természetünknél fogva sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy ezeket a jelenségeket tőlünk távolinak, közvetlen környezetünkben jelen nem levőnek tekintsük. Bizonyos esetekben aztán ez az álláspont akár percek alatt képes összeomlani, és olyankor meglepődve tapasztaljuk, hogy mennyire nem ismerjük saját környezetünket és ezzel együtt közeli vagy távoli ismerőseinket.

A magyarországi Nemzeti Drogmegelőzési Intézet munkatársai már több éve próbálják a különböző fórumokon tudatosítani a magyarországi társadalom tagjaiban, hogy a szociális és környezeti problémák nem fiktívek, hanem éppen ellenkezőleg, jelentősen módosítják az optimális társas kapcsolatokat. Az Intézet rendkívül mély és többdimenziós kutatásai sokkal közelebb engednek a körülöttünk levő valóság megismeréséhez. A munkák talán legnagyobb értéke, hogy a szerfüggőség és a társadalom kapcsolatát egyszerre több dimenzióban mutatják be, kvalitatív és kvantitatív kutatások mentén. Mivel sokkal nagyobb problémáról van szó, mint amekkorára első pillantásra gondolni mernénk, a L’Harmattan Kiadó és az Intézet közös projektje révén elsősorban a szakemberek számára, ugyanakkor szülők, pedagógusok munkáját segítve immár több éve folyamatosan közlik a szociológusból, klinikai szakpszichológusból, közgazdászból, környezetpszichológusból és orvosból álló tudományos kutatócsoport eredményeit. Tanulmányaikban a szerzők értékes összefüggéseket találnak a környezeti tényezők, a családi helyzet, valamint a fiatalok szociális kapcsolatai között.

A kiadó által megjelentetett kötetek száma már elérte a tizenkettőt, a Szakmai Sorozat így komoly alapot biztosít a téma iránt érdeklődők számára. A drogproblémákkal küzdőknek a pusztító lavinát elindító folyamat egyik oka a társadalmi kirekesztődés. Ennek a jelenségnek a mélyebb feltárását vállalta a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet és a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program (NKFP) „Fény és árnyak” című projektje. A kötet szerkesztője, Rácz József, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa szerint az esetek legnagyobb részében olyan kutatásokat szoktak végezni, amelyek már eleve hátrányos helyzetben lévő csoportokat vizsgálnak. A szerzők arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy a kirekesztettség nem alaphelyzet, hanem sokkal inkább olyan állapot, amelybe nagyon sokan beleszületnek, és abból csak nagyon ritka esetben tudnak kitörni. Sokkal inkább számos elem együttes hatása szükséges a társadalmi kirekesztéshez. Kutatásuk elsődleges célja az volt, hogy az egyének önmaguk tudatos irányítása révén és önmagukban bízva próbáljanak változtatni saját életükön.

A sorozat egy másik, szintén 2007-ben megjelent tanulmánykötete a drog, a család és a személyiség hármasával foglalkozik. Demetrovics Zsolt klinikai szakpszichológus és kulturális antropológus kutatásának legfontosabb célkitűzése az érintett családi és személyiségváltozók, valamint a különböző típusú drogokat használó személyek kapcsolatának feltárása. Demetrovics elsősorban az opiátokat, stimulánsokat, illetve a kannabiszt használókat vizsgálta. Következtetései közül kiemelkedő az a megállapítás, mely szerint a droghasználók és a drogokat nem használók megkülönböztetésére szolgáló modell nem alkalmas maradéktalanul a kontrollszemélyek pontos azonosítására. Eszerint számos, drogokat nem használó személyt tévesen a drogfogyasztók közé sorolhat be a kutató; a rizikófaktorok megléte nem jelenti azt, hogy az adott személy droghasználó: kontrollszemélynél is jelen lehetnek ugyanazok a faktorok, amelyek egy drogfogyasztónál. A szerző úgy fogalmaz, hogy míg ezek a tényezők egy függő személynél „kötelezőeknek” tekinthetők, addig egy drogokat nem használónál „lehetségesek”.

Rácz és Demetrovics közös szerkesztésében jelent meg a parti-szcénát vizsgáló tanulmánykötet, mely a rekreációs droghasználat magyarországi jellemzőinek feltárásával foglalkozik. A táncos-zenés színtér többdimenziós: az úgynevezett overground szórakozást biztosító helyeken a reklám- és szponzortevékenység révén sokkal eredményesebben képesek hatni a veszélyeztetett fiatalokra, mint például a hatósági megmozdulások. A szervezők mellett a kutatók a rendőrség, a mentőszolgálat és a civil szervezetek munkatársait is kérdezték a központi probléma hitelesebb megismerése érdekében. Természetesen az érintettek közül is több személlyel készült interjú. Ezek alapján rajzolódott ki a magyarországi fiatalok szerfüggőségi helyzetének mikro-térképe. Folyamatos változás jellemzi a parti-szcénát: a marihuána fogyasztása kis túlzással általános jelenség, akárcsak a kokainhasználat, mely szintén rohamosan terjed a fiatalok körében. Egyik sem jelent azonban akkora problémát, mint az alkoholfogyasztás. Az eredmények szerint egyre fiatalabb korban jelentkezik a szeszesitalok fogyasztása, és ezen belül riasztóan gyakorivá váltak a magasabb alkoholtartalmú italok. A kutatók úgy fogalmaznak, hogy az alkoholfogyasztás tulajdonképpen a drogfogyasztás egyes jellemzőit viseli magán. A kötet legértékesebb hozadéka, hogy konklúzióként konkrét javaslatokat fogalmaz meg, amelyeknek mihamarabbi megvalósítása sokkal kisebb erőfeszítésbe kerül most, mint a későbbi dezintoxikációs kezelések során. 

Ugyanezzel a témával foglalkozik Elekes Zsuzsanna Egy változó kor ifjúsága című könyve, mely a sorozat tizenkettedik köteteként jelent meg. Az európai fiatalokat vizsgáló ESPAD (The European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs – Európai iskolavizsgálat az alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásokról) longitudinális vizsgálatok célja, hogy a különböző országok adatait időről időre össze tudja hasonlítani, így ellenőrizve a prevenciós és a segítő tevékenységek hatásait és eredményességét. Az adatok megdöbbentőek: a 8–10. osztályos diákok mintegy 94 százaléka kipróbált már legalább egyszer pszichoaktív szert, cigarettát, alkoholt vagy valamilyen egyéb drogot. A rendszeres fogyasztás aránya is nagy, és ezt fokozza a szerek egyszerre történő fogyasztása. Elekes szerint „a fiatalok fogyasztási szokásainak változása egyszerre oka és következménye a felnőtt világ drogokhoz való viszonyában végbement változásoknak” (203).

A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet egyik 2009-es kiadványa a 21. század meghatározó helyszíne, a pláza és a fiatalok kapcsolatát mutatja be. A Demetrovics Zsolt, Paksi Borbála és Dúll Andrea szerkesztette könyv több kutatócsoport tanulmányát közli. A plázák, ahogyan az előszóban Felvinczi Katalin fogalmaz, a posztmodern létforma különös és sajátos színtereivé váltak. Noha a köztudatba amerikai találmányként vonultak be a „shoppingolás templomaiként” is emlegetett építmények, az első bevásárlóközpontok Svájcban kezdtek működni. Az azonban már igaz, hogy a tengerentúlon, ha úgy tetszik, továbbfejlesztették az európai változatot, és az, amit ma plázának nevezünk, valóban inkább amerikai, mint svájci, hiszen a Victor Gruen által kidolgozott plázaépítészeti alapelvek ma is meghatározó és betartandó előírásként állnak az épülettervezők előtt.

Tágabb értelemben az egész kereskedelem, de ha elemeire bontjuk, akkor a termékek, szolgáltatások kínálata is a fogyasztói igények függvényében alakul. Ezek pedig vágyakat generálnak, amelyek később ideális esetben kielégülést nyernek. Ennek egyik lehetséges helyszíne és módja lehet a bevásárlóközpont, ahol az egyik rendezőelv éppen ezeknek a vágyaknak a föltérképezése mentén alakul ki. Ezek az igények természetesen korosztályfüggőek, így a plázák sem egyformán szólnak mindenkihez. A célcsoport viszonylag számos kategóriát foglal magában, amelyek közül az egyik legjelentősebb, mely a kutatás középpontjában áll, a fiataloké. A kutatás hipotézise szerint a plázákat rendszeresen látogató fiatalok között gyakoribb a droghasználat. A tanulmányok a jelenségkör első magyarországi kutatásának eredményeiről számolnak be, részletesen bemutatva a lehetséges prevenciós megoldásokat. Rendkívül érdekes olvasmányt nyújt a kötet, hiszen a többdimenziós kutatás a környezetlélektan, az ifjúságszociológia, valamint az egészségfejlesztés területein és azok között kapcsolatot teremtve vizsgálja napjaink egyik fontos problémájának okait és lehetséges megoldásait.

A már említett „Fények és árnyak – prevenciós szükségletek és lehetőségek” címet viselő, többkomponensű kutatásfejlesztési projekt 2002 és 2005 közt zajlott. Céljai között szerepelt a nyolcvanas években elindított Budapesti Longitudinális Fejlődési Vizsgálat folytatásaként az akkori gyerekek fiatal felnőttkori életmódjának elemzése. A kutatók elsősorban az adaptációs lehetőségeket, az esetleges drogfogyasztási szokásokat vizsgálták. Akár tényfeltárónak is nevezhetnénk a projektet, hiszen az a tanulmányozott korosztály egészségmagatartásának, szabadidő-eltöltési szokásainak, esetleges prevenciós szükségleteinek feltárását tűzte ki célul mennyiségi és minőségi vizsgálati módszerek által. A kutatás eredményeitől függően pedig olyan ártalomcsökkentő megoldásokat kívántak kidolgozni, amelyek mindenképpen mérsékelik a rendszeres szerhasználó fiatalok számát. A korábbi eredmények biztatóak voltak: a 14–34 éves plázalátogatók körében végzett addigi kutatások és az egészséget veszélyeztető magatartásformák együttjárására irányuló feltételezések beigazolódni látszottak. A hiteles feltárás érdekében alapos környezetpszichológiai leírások (a kötet mellékletében több tucat magyarországi pláza alapos elemzése megtalálható) készültek a bevásárlóközpontokról, amelyek a későbbiekben is a tudomány hasznára válhatnak. Fontos szempont volt ugyanakkor a plázalátogató fiatalok életcéljainak megismerése és szabadidő-eltöltési szokásainak alapos föltárása. A helyzetelemzést konkrét beavatkozás követte: két tanácsadó irodát állítottak fel a plázák területén, amelyek azonnali pozitív fogadtatásban részesültek. A program fontos célja mindemellett az országban zajló prevenciós tevékenységek és projektek átfogó monitorizálása. Felvinczi Katalin szintén az előszóban rögtön meg is jegyzi, hogy a plázák létezése nem oka a droghasználatnak, sokkal inkább arról van szó, hogy ez a korosztály életkorából adódóan hajlamosabb kábítószerfüggővé válni. Nagyon érdekes a társadalom reakciója azokban az esetekben, amikor valahol megjelenik a drogproblémákkal küzdők számára segítséget nyújtó szolgáltatás. Ilyenkor általában felmerül a gyanú, hogy az adott helyen az átlagosnál sokkal nagyobb a kábítószerprobléma, még akkor is, ha tulajdonképpen szó sincs ilyesmiről. A projekt természetesen célul tűzte ki az úgynevezett Alternatíva irodák minél szélesebb körű terjesztését is.

Értékes hozadéka a kutatásnak a rendkívül alapos plázaleírás. Azt gondolnánk, hogy ismerjük és értjük a nagyvárosok fokozatosan fontossá vált helyeit, de a bevezető tanulmányt olvasva be kell látnunk, hogy az átlagos vásárló szinte semmit sem tud a bevásárlóközpontokról. A modern plázákat Buda Béla szerint kommunikációs központoknak kell tekintenünk, amelyek nemcsak számos információ forrását jelentik, hanem folyamatosan tematizálnak, és új diskurzusokat szülnek. A plázák ugyanakkor nyitottak: alapvetően társas színtérnek tekinthetjük ezeket a helyeket, viszont „a fogyasztói világba tartozni akaró magányos embernek is van itt helye” (15). A szórakoztatás és a vásárlás mellett a napi szükségletek kielégítése, valamint a közösségi ügyintézés is betelepült a bevásárlóközpontokba. A plázákban működő hatások eredményeként az erős értékszuggesztiók, a virtuális mintahatások a szakemberek szerint felkelthetik vagy fokozhatják a drogkereskedői igényt (18).

A szerkesztők közös tanulmánya A helyfogyasztás színterei: a bevásárlóközpontok környezetpszichológiai elemzése figyelemre méltó alapossággal és eredeti összefüggések felvillantásával értékes része a kötetnek. Ezeknek a modern helyeknek a célja nem csupán a vásárlás serkentése. A sajátos építés és berendezés révén képesek a látogatók viselkedésének szabályozására, amely által több szempontú elvárásrendszer összeállítása válik lehetővé. Ebben olyan elemek szerepelnek, mint: rendezettség/rendezetlenség, kompaktság/szétszórtság, szellősség/áporodottság, jó/rossz megvilágítás, csendes/ zajos, tágas és nyitott/zárt, pihentető/ stresszelő, biztonságos/nem biztonságos a gyermekek számára, a biztonsági személyzet jelenléte és ébersége, kellemes/kellemetlen színhelye a barátokkal való találkozásnak, barátságos/barátságtalan légkör, a boltok minősége, kínálata és árszínvonala, megfelelő/nem megfelelő tömegközlekedési megközelíthetőség és parkolási lehetőség (26). Ezek az elemek minden bizonnyal hozzájárultak ahhoz, hogy a vásárlók sokkal jobban kedvelik a bevásárlóközpontokat, mint a hasonló céllal létrehozott utcákat. A multifunkcionális környezet az, amely ezt a pozitív viszonyulást eredményezte.

A plázalátogatást akár sajátos turizmusnak is tekinthetjük, amely környezetpszichológiai megközelítésben a különböző helyekhez kapcsolódó intenzív érzelmek kialakulásával magyarázható. A környezet erőteljesen hat az érzelmekre, a fiatalok pedig éppen ennek mentén választanak helyszínt tevékenységeikhez. Általában a társas helyfogyasztás jellemző erre a korosztályra, azonban számos esetben a magános csellengés teszi ki a plázákban töltött idő jelentős részét. A plázák más építészeti környezetekhez hasonlóan meghatározó és jellegzetes viselkedési mintákat indukálnak, leginkább mégiscsak az ellentmondásosság határozza meg azokat.

Tetszetős dizájn, kreatív térkialakítás jellemzi a bevásárlóközpontot, amely a csoportos és egyéni birtokbavételt szorgalmazza. A felfedezett, a sajátnak érzett tér élménye azonban számos akadály miatt csak időszakos érzés. A kötött nyitva tartás, a biztonsági emberek folyamatos felügyelete és az állandó videokamerás megfigyelés miatt a látogató inkább vendégnek, esetenként pedig behatolónak, tolvajnak érezheti magát. A kutatás középpontjában lévő korosztály számára viszont ezek az érzések kevésbé érvényesek, ők sokkal inkább a szórakozást, izgalmat és az elvonulási lehetőséget társítják a plázákhoz. Emellett érvényesül a bevásárlóközpont teljesíthetetlen vágyakat szülő tulajdonsága is, amely ambivalens helykötődéshez vezethet, ez pedig szinte minden esetben maga után vonja a deviáns viselkedés kialakulásának veszélyét.

A második tanulmány a fiatalok plázalátogatási szokásait és egészségmagatartását vizsgálja kvantitatív összehasonlító elemzések segítségével. Az adatok két korábbi, általános populációt vizsgáló elemzésből származnak. A multidimenziós vizsgálat egyértelmű megállapítása, hogy a drogokkal való kapcsolatba kerülés vonatkozásában és a kábítószerfo-gyasztás szempontjából leginkább érintett középiskolás, főiskolás és egyetemista fiatalok gyakrabban mennek a plázákba, mint a tanulmányaikat már lezárt fiatal felnőttek, vagyis a huszonöt-harminc éves korosztály. Fontos szempontok továbbá a veszélyeztetett fiatalok esetében a szülők iskolai végzettsége, a családban előforduló devianciák, a szülőkkel való kapcsolat és az iskolai problémák. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a drogfogyasztás sokkal jellemzőbb az utcán, parkban, diszkóban vagy akár otthon. A plázák tehát nem jelentenek kiemelt fontosságú helyszínt a szerfogyasztás és -vásárlás szempontjából, mégis érdemes velük foglalkozni, mert így viszonylag korán kezelhetővé válhat a helyzet.

Arnold Petra, Paksi Borbála, Forstner Máté és Demetrovics Zsolt elvégezte a fenti kutatás kvalitatív vizsgálatát. A plázalátogatókra vonatkozó elemzés eredményeinek kiértékelése révén több érdekes következtetés vonható le a helyszín és a célcsoport kapcsolatáról. A fókuszcsoportos kutatás eredményei szerint a gyakori plázalátogató fiatalok „nem tekinthetők homogén társaságnak, azaz külsejük, anyagi helyzetük, családi hátterük, plázalátogatási szokásaik alapján nem lehet sémát húzni rájuk” (153). Ugyanezt a megállapítást a mélyinterjúk is igazolták. A vizsgált korosztály szabadidő-eltöltési szokásai sokkal változatosabbak, semmint hogy azt mondhatnánk: a „mai fiatalok” kizárólag a bevásárlóközpontokban kapcsolódnak ki. A felsorolt tevékenységek közt mind individuális (ilyen például az olvasás), mind csoportos, közösségi tevékenység (baráti összejövetelek, buli) szerepel. A megkérdezett személyek elsősorban vásárlás céljából keresik fel a plázákat akár csoportosan, akár egyedül, és sokkal kevésbé jellemző rájuk a barátokkal való találkozást itt bonyolítani. A kvantitatív és a kvalitatív kutatás eredményei összecsengnek tehát: „a pláza nem csupán a közösségi teret, hanem a »közösségtől levált egyén«, a »tömegben elvegyült« egyedüllét, az anonimitás tereit is betölti” (153). Kutatásuk következtetése szerint a plázalátogatók többsége azonosul a hellyel, érzelmeket társítva hozzá, illetve izgalmas, színes és változatos világként jellemezve azt. Emellett a fiatalok a lehető legjobban igyekeznek megfelelni annak az életszínvonalnak, melyet a bevásárlóközpontok alakítottak ki a világhírű márkák termékeinek forgalmazása, a modern technika eszközeinek árusítása révén. Ezeknek a birtoklása a fiatalok számára a társadalmi hovatartozásuk kifejezésére alkalmas, hiányuk pedig kihathat viselkedésükre.

A prevenciót és a szerfüggőség kezelését vállaló Ifjúsági Tanácsadó Irodák ismeretlenek a fiatalok számára, viszont ennek ellenére jó ötletnek tartják az ilyen irodák kialakítását a plázák területén is. Ezeket elsősorban továbbtanulási és munkával kapcsolatos kérdéseikkel keresnék fel, a szerfüggőség kezelése és a megoldáskeresés nem társult az iroda tevékenységi köréhez.

A kötet utolsó tanulmánya az Alternatíva-program elindításához szükséges előzetes helyzetfelmérő kutatásokat és a tényleges megvalósulás folyamatát tárgyalja. Értékes eleme a kutatásnak a program beindításának folyamatleírása, melyet a színes képek rendkívül érzékletesen szemléltetnek. A két bemutatott iroda működése kitűnő modell lehet a jövőben más helyeken hasonló céllal működő irodák kialakításánál. A pécsi és budapesti plázatapasztalat teljes mértékben sikeresnek mondható, hiszen ott nyújt segítséget a problémás fiatalok számára, ahol a legtöbb időt töltik. Az irodák feladata itt semmiképpen sem zárul le, mert céljuk, hogy minél több plázában lehetőség nyíljon hasonló helyek kialakítására lehetőleg úgy, hogy a bevásárlóközpontok üzemeltetői már eleve igényeljék azokat. Emellett természetesen jelentős lobbitevékenységre is szükség lesz a jövőben az állami és európai uniós támogatások elnyerése érdekében, és a folyamatos monitoring révén, valamint további kutatások által a program hatékonysága is mérhetővé válik majd.

Ezek után csak remélni tudjuk, hogy a Romániában is egyre fontosabb társadalmi szerepet játszó plázák veszélyeztetett célcsoportjai számára mihamarabb elindul egy tervezett prevenciós és segítő program. Ehhez nyújthatnak értékes alapot a magyarországi tapasztalatok, valamint a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet és a L’Harmattan Kiadó Szakmai Forrás sorozatában megjelent kutatások. Az értékes eredmények mellett a tekintélyes szakirodalmi jegyzék, az alkalmazott kérdőívek, valamint a plázák és az ifjúság kapcsolatát elemző munka plázaleírásokhoz készült környezetpszichológiai elemzései mindenképpen jelentős segítséget jelentenek egy ilyen hazai projekthez.

 

 

*Demetrovics Zsolt: Drog, család, személyiség. Különbözõ típusú drogok használatának személyiségpszichológiai és családi háttere. Szakmai Forrás Sorozat, Kutatások 7. L’Harmattan, Bp., 2007; Leszakadók. (Szerk. Rácz József) Szakmai Forrás Sorozat, Kutatások 5. L’Harmattan, Bp., 2007; Partik, drogok, ártalomcsökkentés. Kvalitatív kutatások a parti-szcénában. (Szerk. Demetrovics Zsolt – Rácz József) Szakmai Forrás Sorozat, Kutatások 8. L’Harmattan, Bp., 2008; Pláza, ifjúság, életmód. Egészséglélektani vizsgálatok a fiatalok körében. (Szerk. Demetrovics Zsolt – Paksi Borbála – Dúll Andrea) Szakmai Forrás Sorozat, Kutatások 10. L’Harmattan, Bp., 2009; Elekes Zsuzsanna: Egy változó kor változó ifjúsága. Fiatalok alkohol- és egyéb drogfogyasztása Magyarországon – ESPAD 2007. Szakmai Forrás Sorozat, Kutatások 12. L’Harmattan, Bp., 2009; Drogpolitika számokban. (Szerk. Felvinczi Katalin – Nyírády Adrienn) L’Harmattan, Bp., 2009.

 

 

 

Vissza az oldal tetejére

+ betűméret | - betűméret