stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2009 December

December mínusz december


Rigán Lóránd

 


Mitől ugyanaz (vagy mitől nem) egy közösség, „amikor az emberek mindig meghalnak, és mindig születnek”? Mondhatjuk-e, ha államukat túlélik: külön-külön mindenki ugyanaz, de együttvéve más? A kórus példájára, mely néha vígjátéki, néha tragikus, „habár sokszor ugyanazok a személyek alkotják”, Arisztotelész klasszikus elgondolásában a polgárok identitása attól függ, milyen alkotmányt visznek színre, hogy mit is játszanak. Így változik lépten-nyomon a „jó polgár” fogalma, úgy lévén relatív, kétértelmű, ahogyan a „jó ember” fogalmának nem volna szabad. A türannisz jó polgára csapnivaló polgár a demokráciában, és hogy bármelyikük mennyire derék ember, arról hazafisági alapon nem állapítható meg éppenséggel semmi. Előbbinek polgári erénye, hogy kicsinyes gondolkodású, hízelgő, nincs benne önérzet, bizalom; utóbbinak, hogy mindig engedetlen, vagy csak azon az áron hagy magán uralkodni, ha időnként viszonturalkodhat.

De uralkodhat-e? Az elmúlt húsz év története (december mínusz december; vagy hogyan töltöttem a téli vakációt) állítólag azért sikertörténet, mert szabadságtörténet (a mindennapi élet kényelmi szempontjai, ízlésvilága itt nem lehetnek döntőek); mintha ugyan a demokrácia az egyéni szabadság elégséges feltétele volna. Robert Nozick Anarchia, állam és utópia című kötetéből „a rabszolga meséje” néven ismert rész ad elő valami hasonlót.

Röviden a csakis személyes történetként érvényes mese kilenc hosszú része: 1) az egyén mint rabszolga kiszolgáltatott, gazdája tetszés szerint veri; 2) az úr csak előre megállapított szabályok szerint veri; 3) a rabszolgáknak az úr elvi alapon, szükségletek és érdemek alapján juttat különféle dolgokat; 4) az úr hetente négy szabadnapot ad, három napon át kényszerít munkára az ültetvényen; 5) a rabszolgák elhagyhatják a birtokot, bárhol dolgozhatnak, de el kell küldeniük a bevétel három hetedét, vagy amennyit az úr megállapít; ezért nem folytathatnak kockázatosnak ítélt tevékenységet (hegymászás, dohányzás); 6) mind a tízezer rabszolga szavazati jogot kap (mire fordítsák keresetük egy részét, mi legyen tilos), leszámítva téged; 7) még mindig nem szavazhatsz, de szólnod lehet a kollégákhoz, hogy meggyőzd őket egy-egy alternatíváról; 8) döntési jogod lesz arra az esetre, ha a szavazás ötezer-ötezerre áll, ami még sohasem történt meg; 9) bedobhatod cetlidet az urnába; patthelyzetben és csakis akkor számítani fog.

A történethez évek társíthatók. Az idei évhez melyik fejezet? Az ötödik, a hatodik? Arisztotelészre visszatérve, „mikor és hogyan nyilváníthatunk egy államot ugyanannak, ami volt, és mikor nem ugyanannak, hanem másnak”? Abban, ahogy (pace Aristoteles) a jó polgárok átalakultak jó polgárrá, van adva a törés, hogy a rabszolga meséjében nincs történés, csak átmenet (a történet melyik pontján nem a rabszolga története többé, kérdezi Nozick), és hogy a helyett a nemzedék és alany helyett nincs más. Ő is ő, aki a nyolcvanas évek áramszünetében (miniesszé), és ő is, aki még emlékszik magára (mindegy). Mindenkinek nem egy élete, ami a történelemhez (javára) írható. Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm ez a felület. Befelé mért, belefirkálható.

 

 

Vissza az oldal tetejére

+ betűméret | - betűméret