Kezdjük egy példával! Nyissunk fel találomra egy informatikai szakkönyvet! Nem kell sokat keresgélnünk, hogy egy több idegen szót tartalmazó mondatra találjunk: „Ezután az egyes interfészekre meghatározzuk az IP címet, a hálózati maszkot és broadcast címet.”

Tekintsünk el attól, hogy két kötőjel is elmaradt, vizsgáljuk meg csupán az angol szavakat. Vegyük le a polcról az angol–magyar informatikai szótárt. De ha valaki nem tartja elég trendinek ezt a módszert, az interneten is rákereshet. Ezt találjuk benne:

interface = csatlakozási felület | csatoló | csatlakozó | illesztési felület | interfész,

masking = maszkolás,

broadcast = adatszórás | szórt adás | körözvényadás | mindenkinek adás.

Legalább két szót a háromból nyugodtan lehetett volna magyarul is írni. (Természetesen nem lehetünk teljesen elégedettek a szótár fordításaival sem, de mentségükre felhozhatjuk, hogy ez az első ilyen kezdeményezés. 2006-ban jelent meg Budapesten.) Bosszantóbb azonban, amikor olyan kifejezéseket olvasunk magyar szövegekben, amelyekre már egyértelműen elfogadott magyar megfelelők vannak (pl. input, output, komputer a magyar bemenet, kimenet, számítógép helyett).

Akik makacsul ragaszkodnak egy-egy angol szóhoz, mert szerintük a magyar megfelelője nem fedi teljesen az angol fogalmat, elfelejtik (vagy nem tudják), hogy rengeteg olyan szavunk van, amelyek egyáltalán nem fedik azt, amit jelentenek. Gondoljunk csak a tévedésből képzett anyag vagy a furcsa villamos szavunkra. A matematikából a polinom együtthatóját szoktam emlegetni, hogy soha senki sem csodálkozik rajta, amikor először hallja nyolcadik-kilencedik osztályban. Az angol coefficient szép fordítása (ferdítése?). A polinomnak nem volt ilyen szerencséje, de jól beilleszkedik a nyelvünkbe.

Kosztolányi Dezső írja: „Egy barátom, aki velem szemben ül, vitázni kezd. Mondjál például helyes szót erre: blazírt. Hirtelenében kibökkentem: unott. Rázza a fejét. Erre eszembe jut egy szó, melyet évekkel ezelőtt olvastam: magaunt. Ezzel se éri be. Azt állítja, hogy a blazírt több és kevesebb, ebben van valami úri, szenvelgő, világfájdalmas, fanyar, egy kis illatszer is és egy orchidea is, a magaunt pedig egyszerűen csak magaunt. De miért? Mert az idegen szónak múltja van, és hajlandó beleképzelni az illatszert és az orchideát, a másikba pedig nem hajlandó beleképzelni. Hallottunk arról a korról, mikor a budai polgárok sehogy se tudták azonosítani a Wasserleitungot a vízvezetékkel. A Wasserleitung szerintük finomabb, nemesebb, wasserleitungosabb volt. Ma pedig – hála istennek – szótárakban keresik a magyar fiúk, mit is jelent a Wasserleitung” (Nyelvtisztítás. Nyugat, 1916. 3.).

Azt hiszem, így vagyunk ma a nejlon (sokszor nájlon) szavunkkal. Mire bekerült a szótárakba (így, magyarosítva), már szinte el is tűnt a nyelvünkből, nagyon ritkán hallani.

E. W. Dijsktra (1930–2002) világhírű holland informatikus szerint: „Egy informatikusnak az a legfontosabb, hogy alaposan ismerje az anyanyelvét.” Ezzel teljesen egyetérthetünk, hisz nagyon fontos, hogy amikor valaki először használ magyar szövegben egy új szót, akkor az találó és magyaros legyen, így nagy valószínűséggel elterjed. És legyen igénye arra, hogy keressen magyar megfelelőket. Mert manapság talán az a legnagyobb baj, hogy sokan meg sem próbálják ezt.

Nagyon sok szép és találó magyar szó van az informatikában és matematikában egyaránt. Soroljunk fel néhányat ezek közül! Egyik ilyen szép szó a böngészés, böngésző. Az internet egyre nagyobb térhódítása miatt fontos, hogy elfelejtettük a kezdetben használt navigálást és szörfözést. A homepage-re is sikerült elterjeszteni a honlapot, holott eleinte mással is próbálkoztunk. Ez sem tökéletes fordítás, mivel az angolban itt a home nem az otthont, hont jelenti, hanem valaminek a kezdetét. De egy internetes vita során valaki találóan azt írta, hogy minden az otthonnal kezdődik. A WWW (Word Wide Web) is nehezen fordítható más nyelvre. Nem is találkoztam eddig csupán két sikeres fordítással: eszperantóul tutt-terra teksajo (nagyon találó, hisz rövidítésben TTT) és magyarul világháló. Az sem zavaró, hogy néha az internet helyett is ezt használjuk, hisz a kettő nagyon közel áll egymáshoz, csupán a szakembereknek érdemes megkülönböztetni.

Találó a kukac, egér, merevlemez, hajlékony lemez (hamarosan kimegy a divatból), verem stb. Nem sikerült jó megfelelőt találni az e-mail (Knuth szerint: email) szóra, pedig állandóan használjuk. Próbálkozások: elektronikus levél (hosszú), e-levél (kiejtve furcsán hangzik), ímél, emil (kissé humoros), villámlevél (jó, de egyelőre ritkán használt). Az állomány (file, fájl) és a füzér (string, sztring) még harcolnak a teljes elismertségért, de már első helyen szerepelnek a szótárban.

Nem sok esély van arra, hogy a hardver (hardware) és szoftver (software) helyett magyar kifejezéseket találjunk, de elég jól beilleszkednek a nyelvünkbe. Kevésbé jó a bájt (byte – általában nyolc bit értelemben). Angolul újabban megjelent a wyde (talán dupla bájt lehetne magyarul). Mindkettő mesterséges szó. Az első alapja a bite (falat, harapás, csípés), a másodiké a wide (bő, széles, tág). Az i-s és y-os változatok kiejtése azonos.

Nem kell félni a magyarosítástól, a nem megfelelő szavak úgyis kiesnek az idő rostáján. Gondoljunk az olyan matematikai kifejezésekre, mint a külzeléki hánylat (differenciálszámítás) vagy kebelgörbe (szinusz – a kebelgörbe nem is olyan rossz!).

Fél évszázada, az első magas szintű programozási nyelvek megjelenésekor voltak olyan próbálkozások, hogy ezen nyelvek kulcsszavait lefordítsák nemzeti nyelvekre. Szerencsére ez akkor hamar véget ért. Hasonló elképzelés formájában most azonban újra feléledt a szövegszerkesztők elterjedésével. A Word for Windows ma már szinte minden országban az illető nemzeti nyelven tartalmazza a menüpontokat. Az adott nyelvet nem értők számára használhatatlan. Szerintem jobb változat lenne meghagyni mindent angolul (kb. száz szó ismerete kellene csupán), és alapos súgórendszert írni az illető nyelven. Ma fordítva van, lefordítják a menüpontokat (sokszor a különböző verziók esetében nem azonos módon), és elnagyolják a súgórendszert. Ha az ember elég mélyre megy a keresésben, már csak angolul találja meg a keresett leírást. Persze sokan mondhatják, hogy a hordozható gépek (laptopok) mai elterjedése mellett ez már nem lehet gond, hiszen mindenki viheti a saját gépét saját testre szabott szövegszerkesztőjével. Amiben van is valami!

Kellemes olyan szakszöveget olvasni, amelyen látszik a szerző igyekezete, hogy szépen, pontosan és lehetőleg magyarul írjon. Ez a legfontosabb!

Végezetül: kell a nyelvújítás az informatikában is. Ismét Kosztolányit kell idéznünk: „Minden megszokáson múlik. A szó egy fogalom jegye, semmi több. Ami ezen túl van, azt beleképzeljük. Ennélfogva azt tanácsolom valamennyiünknek, hogy legyünk elnézőek és szerények. A nyelvújításhoz nemcsak lelkesség és tudás kell, hanem kölcsönös jóindulat és türelem is.”