A kilencvenes évek magyar, illetve kelet-európai ifjúsági korszakváltása során a piac és a fogyasztás szerepe válik meghatározóvá. Nem véletlen tehát, hogy a társadalmi átalakulás egyenes következménye az ifjúsági korszakváltás felgyorsulása. Ezt legmarkánsabban a felsőoktatás expanziója testesítette meg: a kilencvenes évek elejétől az ezredfordulóra a hallgatói létszám megnégyszereződött (az 1990. évi 108 376 főről 2007-re 397 704-re emelkedett). A növekedés eredménye, hogy napjainkra az egyetemisták váltak a magyar fiatalok egyik legnagyobb és legmarkánsabb csoportjává. Az oktatási expanzió során egyre inkább növekedett a tandíjat fizető hallgatók aránya az állami finanszírozásúakkal szemben, és egyre inkább nőtt a hallgatók piacfüggősége. A felsőoktatás expanziója ugyanakkor már egy új fiatal középosztály kialakulásának a lehetőségét teremtette meg azáltal, hogy az új kapitalista társadalom kiépülése egyúttal a hiány társadalmából a bőség társadalmába való átmenetet is jelent. Míg a korábbi kapitalizmusokat a szűkösség, a hiány, a korlátozott lehetőségek és az erős társadalmi hierarchia határozta meg, a bőség társadalmát a kényszer helyett az élmények keresése, a tág lehetőségek és a kapcsolatok választása, a felemás hierarchia, a vertikális és horizontális hierarchiák keveredése jellemzi. A schulzei élménytársadalomban a fogyasztás már távolról sem pusztán a létfenntartási javak és szolgáltatások elfogyasztását jelenti, hanem kulturális kontextusban a társas jelenlét és az önmegjelenítés folyamatát is.

A bőség társadalmának kibontakozása következtében ezt az ifjúsági korszakváltást Magyarországon és a kelet-európai térségben – a nyugati társadalmakénál fokozottabb szűkösség és hiány következtében – még inkább meghatározta a fogyasztás expanziója (a fogyasztási javak elterjedése, a fogyasztói és szolgáltatói ipar hihetetlen mértékű kiterjedése), melynek velejárója volt a fiatalok fogyasztói, kommunikációs státuszának hihetetlenül gyors emelkedése, mellyel összefüggésben rendkívüli mértékben megnőtt a magyar és kelet-közép-európai fiatalok fogyasztói ipartól és médiától való függősége. A fiatalok egyre korábban önállósodnak, ugyanakkor egyre korábban válnak a piac szereplőivé, ezáltal egyre nagyobb mértékben pénz/hitel-függővé. A korai személyi önállósodás és az egyre későbbre kitolódó állandó munkavállalás még inkább megnövelte, időben pedig egyre inkább kitolta a fiatalok hitelfüggőségét, amelyet a hitelhez való könnyű hozzáférés, a bőséges árukínálat és a fogyasztás iránti vágy azonnali kielégítésének az igénye csak erősített.

Az átmenetek során ugyanis a fiatalok, amikor a képzés után a munka világába lépnek, vagy amikor saját családot alapítanak, egyre kevésbé szabályos életutat követnek, egyre hosszabb időt töltenek egy meghosszabbodott ifjúsági életszakaszban, amikor nincsenek állandó alkalmazásban, de nincsenek teljesen munka nélkül sem. A családban vagy munkában való „megállapodás” előtti rövid udvarlást vagy képzést egy elhúzódó időszak váltotta fel, amelybe beletartozik az oktatás, a képzés, a félállások és alkalmi munkák világa, valamint a különböző háztartások és kapcsolatok közötti mozgás. Ezek a lépcsőfokok mindig visszafordíthatóak, és a végső cél nem is nagyon egyértelmű. Bizonyos értelemben a fiatalok idősebbek, mint a korábbi években, más tekintetben pedig fiatalabbak. Ellentmondás feszül a fiatalok növekvő kulturális függetlensége (és koraérettsége) és aközött, hogy egyre jobban függnek bizonyos intézményektől, mint pl. az államtól vagy a családtól.

Az Ifjúság 2000- vizsgálatból az tűnik ki, hogy az általános iskola szintjén megrekedt a magyar 15–29 éves fiatalok közel tíz százaléka, ők, valamint azok, akik már az általános iskolából lemorzsolódtak a magyar ifjúság alsó, reménytelenül leszakadt rétegét képezik. Azok, akik csak általános iskolát végeznek, illetve kimaradnak az általános iskolából, szakmunkásképzőből és szakközépből, valamint gimnáziumból, igen nagy eséllyel válnak munkanélkülivé. Az Ifjúság 2000 adatai szerint a fiatalok jelentős részére igaz, hogy könnyen a társadalom alatti osztály tagjaivá válhatnak. A megkérdezettek százalékos arányait a fiatalok létszámára vetítve ugyanis mintegy 32 ezren nem fejezték be az általános iskolát, 33 ezren a középiskolát, 13 ezren pedig kihullottak a felsőoktatásból. A 32 ezer általános iskolát nem végzett fiatal közül ötezren munkanélküliek voltak, 16 ezren pedig inaktívak, és mindössze 11 ezren találtak maguknak munkát. Minden második fiatalnak, aki nem fejezte be az általános iskolát, édesapja sem fejezte be alapfokú tanulmányait. Azaz a társadalom alatti osztállyá válás adott iskolázottsági hátrány reprodukciójának eredménye.

A társadalmi átalakulás és a globalizáció egy másik forgatókönyv, a szabadidő szcenárióját is megteremtette a magyar fiatalok számára. A magyar fiatalok körében a szabadidős forgatókönyv kialakulását segítette a kilencvenes években a közép- és felsőoktatás expanziója, a fiatalok fogyasztói státuszának kiépülése, a kereskedelmi rádió- és tévécsatornák fiatalok körében való teljes térhódítása, valamint a szabadidőipar kiépülése. Ennek látványos megjelenései a fesztiválok, ezek közül Európában az egyik legnagyobb a budapesti Sziget Fesztivál. A Sziget Fesztivál résztvevőinél, akik az iskolázott, nyelvtudással rendelkező, kulturálisan és politikailag aktív új fiatal középosztály fiataljait reprezentálják (akiknek csaknem fele az Európai Unió országaiból érkezett 2007-ben) azt tapasztaltuk, hogy az új fiatal középosztályt kifejező ismérvek (fogyasztás, külföldre járás, nyelvtudás, öltözködés, jövőelképzelések) nagyobb politikai érdeklődéssel és a civil szerveződésekkel való intenzívebb kapcsolattal párosulnak. A Szigetre látogatók mintegy kétötöde érdeklődik a politika iránt, valamivel több mint kétötöde kapcsolódik valamilyen civilszervezethez, és egynegyede szimpatizál valamilyen politikai szervezettel, mozgalommal. A szigetlátogatók civilszervezetekkel való kapcsolata lényegesen magasabb – 45,1% –, mint a magyar fiataloké, amely 2004-ben 15% volt, az utóbbi évek szigetkutatásai ugyanakkor ezen a területen visszaesést mutatnak. A fesztiválozó ifjúság megjelenése azt mutatja, hogy az ifjúsági korszakváltás során Magyarországon a fiatalok intézményekhez való viszonyának megváltozása mögött részint az őket szolgáló intézmények államtól a piac felé való elmozdulása áll.A piac szerepének erősödésével egyre fontosabbá válik viszont a fiataloknál a civil szféra szerepe. Ha ugyanis a piaci szereplővé válását nem kíséri a civil szféra kiépülése, akkor a fiatalok fogyasztástól való igen erőteljes függőségükről beszélhetünk, amely a tömegfogyasztói minták kritikátlan elfogadásával jár együtt. A civil szféra hiánya továbbá széles teret enged a nacionalista és etatista törekvések fiatalok körében való elterjedésének is.

 

Azok a folyamatok, amelyek a kilencvenes évek elejétől napjaink ifjúságához vezettek, alapvetően átalakították Magyarországon a makrotrendek fiatalokra gyakorolt hatását. A kilencvenes évektől a globalizáció már nemcsak a fiatalok elit csoportjainak értékorientációit, mintakövetését befolyásolja, de a fiatalok piaci szereplővé válása következtében közvetlenül jelen van többségük mindennapi életében. A fiatalok individualizálódása – egyre korábbi személyi és gazdasági önállósodása (önálló szórakozás, saját pénzzel/hitellel rendelkezés) – következtében trenddé vált a fogyasztási státusuk emelkedése.

Ugyanakkor a fiatalok egyre sebezhetőbbé váltak az oktatásban, a munkaerőpiacon és a szabadidő-tevékenységek során. A fiatalok sebezhetősége összefügg azzal, hogy életükben egyre nagyobb szerepet játszik és egyre intenzívebbé válik a szabadidő-tevékenység. A szabadidő-tevékenység egyre korábban kialakuló önálló fogyasztási státuszt növelő differenciálódással jár, a generációs szakadék, a növekvő piacfüggőség miatt a társadalomban meglévő gazdasági egyenlőtlenségek révén növekszik a fiatalok egyes csoportjai között a társadalmi távolság, és a szabadidő-tevékenységben is jelentősen differenciálódnak.

A szabadidő-tevékenységnek a piacfüggő átalakulása azt is jelenti, hogy a fiatalok egyre korábban folytatják mindazokat az intenzív szabadidő-tevékenységeket, amelyeket a felnőttek, és ez igen komoly veszélyeket jelent számukra pl. a dohányzás, alkoholfogyasztás, droghasználat stb. területén. A fiatalok sebezhetősége a kockázati társadalom kiépülésével összefüggésben vetődik fel. A fiatalok sebezhetősége a társadalmi integráció közvetítői válságának az eredménye és az individualizmus új formájának a következménye. Ma az egyén különféle lehetséges utakkal szembesül: az integrációs út során egy csoport tagja lesz; a stratégiai út során versenyre kel másokkal; a szubjektivista út pedig elérhetővé teszi az én eltávolítását a kultúrán keresztül.

Ennek eredményeképpen, ahogy a normatív keret széttöredezik, a társadalmi intézmények – mint a család, az egyház, az iskolák és a szakszervezetek – átalakulnak vagy gyengülnek, illetve eltűnnek a kollektív rítusok, amelyek régebben kijelölték a fiatalok útját a társadalomba, ma minden ember magára maradt, mindenki magának kaparja ki a gesztenyét. Ezt a folyamatot gyorsította Magyarországon is a fiataloknak a bőségi és az információs társadalomba való átlépése.

Napjaink új fejleménye, hogy a pénzügyi válság kirobbanásával világossá vált: Magyarország és a kelet-közép-európai térség is részesévé vált a világkockázati társadalomnak. A világkockázati társadalom nemcsak a kockázat konkrét megjelenését, hanem annak valószínűségét is jelenti. 2001. szeptember 11-e lángoló tornyai és emberek ezreinek pusztulása nemcsak a konkrét tragédiát jelentette, hanem azt az üzenetet is továbbította, hogy ez éppen úgy vonatkozhat a pénzpiac alakulására, a természeti katasztrófákra (Katrina hurrikán, a 2005. évi cunami), avagy a munka eltűnésére, hogy mindezek tért, időt és személyt nem kímélve bárhol, bármikor bekövetkezhetnek, és bárki ilyen események elszenvedője lehet. A világkockázati társadalom kozmopolita jellegű, a globális média következtében felszínre hozza a marginális csoportokat, és megnöveli a szegények, a perifériák sebezhetőségét.

„A világkockázat-társadalom »kozmo-polita tényezője« mindenekelőtt conditio humanát jelent, ami a más kultúrájúak kirekesztésének visszavonhatatlan elmúlásából fakad. Egy közös globális veszélyzónában ülünk, amelynek nincs kijárata. Ez a helyzet rendkívül ellentétes reakciókat válthat ki, ide tartozik a nemzeti eszmék újbóli megerősödése, az idegengyűlölet és így tovább.”3 „A tömegmédiában globalizálódott veszély felerősíti a szegények, a marginalizálódott rétegek és kisebbségek hangját az egész világ közvéleménye előtt. A Katrina hurrikán borzalmas természeti jelenség volt, amely egyúttal egy globális média-esemény is, és akaratlanul feltáró funkciót is betöltött. Amit nem tudott elérni egyetlen társadalmi mozgalom, politikai párt és bizonyára egyetlen szociológiai vizsgálat sem, akármilyen megalapozott és nagyszerű is legyen, az most néhány nap alatt megtörtént: Amerika és a világ szembesült az elnyomott másik Amerika hangjával és képeivel, a megmaradt egyetlen világhatalom szegénységének rasszicista arcával. Az amerikai televízió nem szereti a szegény emberek képét, de a Katrináról szóló tudósítások alatt egyfolytában láthatók voltak. Az egész világ látta és hallotta, hogy a new orleans-i feketék lakónegyedeit társadalmi sebezhetőségük miatt az áradás hullámai lerombolták. A hurrikán természeti jelenség volt. Úgy tűnik, hogy kikerült a kockázat fogalmi sémájából, amely ugye a katasztrófát nem a természethez, hanem emberi döntésekhez kapcsolja. Valójában mégis egy esemény mértéke, mint például a cunami 2005 januárjában, a társadalmi különbségek és a korábbi fejlődés eredménye.”4 „A cunamikatasztrófa képei a televízióban minden nappaliba elvitték a világkockázat-társadalom első törvényét, ami így hangzik: a katasztrófakockázat a szegényeket üldözi. A globális kockázatoknak két oldaluk van: a lehetséges katasztrófák valószínűsége és a katasztrófák okozta társadalmi sebezhetőség. Megalapozott az a jövendölés, hogy a klímaváltozás a világ szegény régióiban fog leginkább pusztításhoz vezetni, ahol a problémákat még tetézi a lakosság gyors növekedése, a szegénység, a víz- és levegőszennyezés, az osztályok és a nemek közötti egyenlőtlenségek, AIDS-járványok és a korrupt, zsarnok kormányok.”5

A jelenleg kirobbant pénzügyi válság és a feltehetőleg azt követő gazdasági válság világossá tette, hogy a magyar fiatalok, éppen úgy, mint Magyarország, a világkockázati társadalom részesei lettek. Ez a korábbi trend-előrejelzésünket több ponton módosítja, illetve markánsabbá teszi.

 

A mainstream és az egyedi a fogyasztói stílus olyan ütközőtereként tételeződik, ahol az erőviszonyok folyamatosan változnak. A kilencvenes évek első felében a piac erőteljes térhódítása az alternatív stílust egyre inkább háttérbe szorította. Az alternatív kulturális minták piaccal és a szponzorok világával történő összekapcsolódása a McDonald’s-világ győzelmének látszott, azonban időközben egyre erőteljesebb differenciálódás vette kezdetét: a piac és az alternatív találkozása, a nemzetközi és biotáplálkozás megjelenése, a fogyasztási skálák kiszélesedése (speciális italok, koktélok, minőségi borok), az extremitás térhódítása (bungee jumping), a zenei irányzatok kiszélesedése és új mintaadó tendenciák megjelenése (világzene, roma zenei és táncvilág, indiai zene stb.), amelyek egyszerre jelentették azt, hogy a main-streammé válás mellett egyre differenciáltabb áramlatok jelennek meg egy-egy zenei, öltözködési stíluson belül. Ugyanakkor az ifjúsági kulturális stílusok képviselői (a punkok, rockerek stb.) a piac célzott szereplőivé és részeseivé váltak.

A gazdasági válság következtében, a fogyasztás minőségi csökkenésével újból előtérbe kerülhet a mainstream, amennyiben a kreatív fogyasztói csoportok nem erősítik az alternatív fogyasztói irányvonalat.

A válság felgyorsít(hat)ja a szórakozási formák intenzifikálódását is. A legutóbbi Sziget-vizsgálatunk a Balaton Soundra jellemző (elegancia, szépség, egészség, fiatalság ereje stb.) értékek további térhódítását mutatja a Szigeten, s megfigyelésünk szerint a tartalomelemzésbe bevont cikkek között is megnövekedtek az egészséggel, sporttal kapcsolatos cikkek, reklámok, kommentárok.

 

Amennyiben a magyar fiatalokat akarjuk pozicionálni a fogyasztói mezőben, először Magyarország globális pozícióját, továbbá az országon belüli (regionális, generációs stb.) hangsúlyeltolódásokat kell figyelembe vennünk.

A jelenlegi válság látványosan jelezte az európai feltörekvő régiók (benne Magyarország) világkockázati társadalomba való integrálódását, de ezzel együtt rámutatott arra is, hogy az ország a világ sérülékenyebb térségének része (lásd fentebb). A felzárkózás folytatódhat, ám az említett kockázatokkal, a növekvő veszélyeztetettséggel okvetlenül számolni kell.

Ahogy a trendek terjedésében, úgy a válság hatásai tekintetében is fontos szerepet játszanak a vidéki sajátosságok, lokális eltérések. A hátrányok leginkább regionálisan koncentrálódhatnak: az erőforrásokhoz való hozzáférésben amúgy is hátrányos helyzetű régiók válnak erőteljesebben veszélyeztetetté.

Ezért a válság eltérően érintheti egyrészt a budapesti és magyarországi nagyvárosi, másrészt a városokban és nem városokban élő fiatalokat (ezen belül pedig azokat az új középosztálybelieket, akiknek fogyasztása nagymértékben függ a különböző hitelek felvételétől).

Az ifjúsági életszakaszhoz alapvetően a személyes szabadság, a kötetlen idő- és térkapcsolatok megélése társul, amelyek „a városhoz” kötődnek, és annak keretein belül jelennek meg, a vidéki fiatalok egy része ugyanakkor nem szívesen utazik sem kulturális program, sem egyéb önálló tevékenység miatt más városokba vagy akár külföldre.

Ezek az egyenlőtlenségek különféle módon csapódnak le, legszámottevőbben az ifjúsági kultúrák átpolitizálódásában, radikalizálódásában. A médiaközpontú politika a posztmodern társadalom ifjúságközpontúságát felhasználva már az eddigiek során is a globalizációs ifjúsági kultúrákat nemzetiesítette, így például a zöldekét, a skinheadekét, a motorosokét (GOJ-motorosok), a fesztiválokét (a Woodstock-követő Sziget Fesztivál ellenpontjaként létrejött a Magyar Sziget). Zenei irányzatként megteremtődött a nemzeti rock, létrejöttek a civil szerveződésekre, ezen túlmenően pedig a fiatalság militáns hajlamaira építő félkatonai egyletek. A Magyarországon eddig is elterjedőben levő nemzeti trend további, mintegy glokalizációs antitrendként történő kiszélesedése várható.

 

A makrotrendek nemzeti trenddé transzformálódásának felgyorsulását felerősíti néhány kelet-közép-európai, azon belül pedig magyar sajátosság.

A fiatalok körében a származási hátrányok a területi hátrányokkal halmozódnak, illetve ezek a hátrányok regionálisan is egyre inkább koncentrálódnak. Budapest élesen elkülönül az ország többi régiójától, az új ifjúsági korszaknak a kihívásai a budapesti fiatalokat érték el elsőként a kilencvenes években, azaz körükben vált egyértelművé a fiatalok iskolában eltöltött idejének növekedése. Ezzel szemben a kevésbé fejlett régiókban, mint például Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön, a felsőoktatásban résztvevő fiatalok fejlett régiókhoz hasonló aránya az alacsony iskolai végzettségűek (a nyolc általánost és szakmunkásképzőt végzettek, illetve szakmunkásképzőbe járók) magas arányával párosul. Ez a szakadék erőteljesen nyilvánul meg az ifjúsági kultúrában és életstílusban is.

A másik kelet-közép-európai és magyarországi sajátosság a generációs szakadék erőteljes volta, amely különösen egyes területeken jelentkezik.

Az ifjúság kommunikációs szokásainak változásairól szóló adatok azt mutatják, hogy az elektronikus médiumok által közvetített kommunikáció térnyerése olyan széles horizonton figyelhető meg, amely az élet minden területére kihat. Ráadásul ezeknek a változásoknak az intenzitása egyelőre még kifejezetten korosztály-specifikus. A legfiatalabb korosztály kommunikációs státusza a legmagasabb (például mindenki rendelkezik mobiltelefonnal), és körükben legmagasabb a legújabb technikai eszközökkel (például digitális fényképezőgéppel) rendelkezők aránya. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok havi költségvetésük számottevő részét a kommunikációs kiadásaikra fordítják. Az új fogyasztói csoportok kialakulásakor mind Magyarországon, mind a kelet-közép-európai térségben kiemelkedően fontossá válik a legfiatalabb korosztály.

A válság lehetséges hatásait tekintve az első dimenzió mentén viszonylag egyszerűbb folyamatok körvonalazhatók. A kedvezőtlen származási háttérrel, s ennélfogva valószínűsíthetően alacsonyabb iskolai végzettséggel, illetve jövedelemmel rendelkező fiatalok esetén a válság kockázatosabban jelenik meg. Az eddigi különbségek és egyenlőtlenségek tehát a válság következtében felerősödnek.

Ennél árnyaltabbak a generáció menti egyenlőtlenségek és különbségek. A válság (és ennek folytán a növekvő elbocsátások) következtében nyilvánvalóan a már foglalkoztatottak, vagyis inkább a 25 év feletti fiatalok helyzete válik instabilabbá. E dimenzió mentén a fogyasztás átrendeződhet, ami kétféleképpen – minőségi és mennyiségiszinten – juthat érvényre.

Azoknak, akiknek nem sikerül fogyasztásuk szinten tartása, a válság átvészelésének legkézenfekvőbb módja az alacsonyabb fogyasztói szintet jelentő takarékosság lehet. Ez elsősorban a luxuskiadások és a külföldi utazásokra szánt összegek csökkentését jelentheti. A hosszabb időtöltést igénylő tengerparti nyaralásokat felváltják az olyan, rövidebb, intenzívebb rekreációs tevékenységi formák, mint a pl. „hosszúhétvégi utazások”, melyek a legtöbb esetben a nagyváros-látogatáshoz és wellnesshez kötődnek, illetve az egészségmegőrzéssel kapcsolatos tevékenységek.

A hardcore fogyasztók számára azonban mentőövet dob a piac. Akiknek fontos a látszat megőrzése, a látszatkeltés, azok számára kaphatók már pl. a luxus-divatházak másod- és harmadkategóriájú termékei. Megnövekedhet a brand által generált imitációk kínálata, illetve kereslete, ami alacsonyabb szükségességi szint jelent. Ők lehetnek 2009 recesszionistái.

Bár a fiatalabb korosztály (pl. egyetemi hallgatók korosztálya) az előbbiekhez képest bizonyos dimenziókban (pl. autó, háztartási fogyasztási cikkek stb.) eleve alacsonyabb fogyasztási potenciállal rendelkezik, a diákmunkában mutatkozó lehetőségek beszűkülése, szülői zsebpénz megcsappanása miatt körükben is tapasztalhatóvá válhat mind a takarékossági technikák megjelenése, mind pedig a szükségességi szint csökkenése.

A takarékosságra nem kényszerülő, tartalékolni érdemben nem tudó fogyasztók körében az eddiginél is intenzívebbé válhat a szabadidő eltöltésének módja, ami egyben a feszültségoldó technikák nagyobb arányú, gyakoribb használatát is jelentheti. A fiatalabb korosztályok esetén amúgy igen gyakran szokványosnak tekinthető italozás vagy a party-drogok használata ezáltal még nagyobb súlyt kaphat. A fogyasztás átrendeződhet, a fiatalabb korosztály intenzív fogyasztása valószínűleg nem csökken jelentősen, de a márkautánzatok szerepe felerősödhet, újra nagyobb lehet kommersz szerepe. Előtérbe kerülhetnek az otthoni bulizások, mielőtt elmennek igényes szórakozóhelyre.

Az idősebb korosztálynál a hosszabb időtöltést igénylő tengerparti nyaralásokat felválthatják a rövidebb, intenzív szórakozási formák, mint pl. a wellness-hétvégék. Az egészség felértékelődhet, ehhez kapcsolódhatnak intenzívebb sporttevékenységek.

A generációk közötti különbségek ugyanakkor bizonyos területeken kevésbé jelentkeznek. A posztmodern társadalmakban kiemelten fontossá válik a fiatalság mint érték, ez azt jelenti, hogy számos mikrotrendben (pl. divat, stílus, öltözködés, egészséges életmód) a korosztályok egymáshoz közeledése, másképpen fogalmazva a generációs szakadék eliminálódása következik be. 

A válság a fiatal középosztály egyes rétegeit is eltérően érint(het)i. A különféle szektorokban dolgozókat más-más kihívások érik (iparágak szerinti eltérő érintettség, az állami szféra válsága stb.), látványosak lehetnek a területi különbségek, s különösen a vidéki új középosztály esetében megváltozhat a fiatalok életstratégiája (visszaköltözés a szülőkhöz stb.).

 

A fiatalok életében a leglényegesebb a web 2.0 világának meghatározó szerepe. A mai fiatalságot a web 2.0 ifjúságának is nevezhetjük. A web 2.0 világának a terjedése esetében a generációs szakadék érvényesül, azaz a legfiatalabb korosztály a legfontosabb közvetítő, de a trend az iskolázottság függvényében egyre inkább áthatja az ifjúság minden korosztályát.

A fiatalok körében különösen fontos szerepet játszanak az élményt hordozó fesztiválok. A fesztiváloknál igen jól megfigyelhető az ifjúsági életszakasz kitolódása, azaz hogy a fiatalok részvétele a legfiatalabb ifjúsági korosztálytól a legidősebb ifjúsági korosztályig terjed. A fesztiválozó ifjúság kiszélesedése összefügg az oktatási expanzió növekedésével, ez, illetve a fiatalok növekvő fogyasztói státusza, középosztályosodása teremti meg a fiatalok egyre nagyobb „szabadidős osztályát” (leisure class). A fesztiválokon erőteljesen érvényesül a globalizációs trend, ugyanakkor egyre nagyobb szerepet játszanak a lokális fesztiválok, és a nemzeti trend nyomán is megerősödik a glokalitás szerepe. A két szélső pólus az Európa szinte minden nemzetét felvonultató Sziget Fesztivál, illetve a magyarságot hangsúlyozó fesztiválok. A fesztiválok fiatalsága az új fiatal középosztály, azaz meghatározó szerepük egyre nagyobb lesz a fogyasztói minták közvetítésében. Ezt mutatja, hogy a Sziget Fesztiválon is egyre emelkedik az intenzív és luxusfogyasztást elfogadók aránya, illetve a Balaton Sound látványos sikere.

A zene, étel, ital, divatkövetés mikrotrendjei a bőségi társadalomban egyre inkább a piac által generált életstílus alkotórészei, melynek következménye, hogy eltűnnek a korosztály-specifikumok, illetve a különböző korosztályok egy-egy stíljegyet a zenétől az öltözködésig átvesznek egymástól, melyet a különböző időszakok retro reneszánszai is mutatnak. Továbbá az életkor egymásba csúszása figyelhető meg az extrém sportoktól az élményturizmusig is.

A mikrotrendek érvényesülésében tehát továbbra is alapvető szerepet játszik négy kiemelt makrotrend (globalizáció, a kockázati és tudás alapú, valamint az élménytársadalom) egyre erőteljesebb szerepe a magyar társadalom alakulásában. Lényegi közös jegyük egyrészt továbbra is a széles körű kínálaton alapuló, különböző szükségességi szinteken kapható élmény és élményszerzés,6 valamint a válság és recesszió leküzdése.