Az 1989-es politikai fordulat idején az erdélyi magyarság több szempontból is siralmas állapotban leledzett. Ilyen volt a felsőoktatás és a tudományos kutatás helyzete is. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar oktatóinak száma addigra minimálisra zsugorodott, a szigorú ideológiai ellenőrzés és a pénzhiány miatt pedig a tudományos kutatómunka ellehetetlenült. Ez a helyzet csak fokozatosan változott meg 1990 után a magyar oktatói személyzet létszámának növekedésével, illetve az időközben létrejött/újjáalakult tudományos szervezetek (EME, EMT, Collegium Transsylvanicum) tudományszervező munkája révén.

Az elmúlt tizenhét év folyamán a BBTE jelentette és jelenti ma is az erdélyi magyar fiatalok számára a legfontosabb tudományos karrierlehetőséget. Több száz tehetséges fiatal került főállásba az egyetemre, és ez a szakmai közösség működteti a kolozsvári magyar tudományos és szakmai szervezetek zömét is, együtt az időközben az egyetemről nyugdíjba vonult idős nemzedék tagjaival. Ebből a helyzetértékelésből az is kitűnik, hogy a mai kolozsvári magyar tudományos közösségben igen gyengén vannak képviselve azok, akik a középgenerációhoz tartoznak. Ennek fő oka a kommunizmus utolsó évtizedében gyakorolt restriktív személyzeti politika. Az arra hivatottaknak nem nyílt alkalmuk a doktori fokozat megszerzésére, megfelelő számú színvonalas publikáció megírására.

A fiatal oktatóközösség kiépülését három fontos intézményesülési mozzanat alapozta meg a BBTE-n. Az első lépés, amely 1993-ban a magyar tagozat létrehozása irányába mutatott, a magyar hallgatók számára fenntartott 300-as létszámkeret betöltése volt. Az ún. „Bolyai-helyekre” felvételizők később szétfeszítették ezt a keretet. Ezt követően került sor az intézményesülés második szakaszára, amikor is az oktatói álláskeretek elkülöníthetőkké váltak. Ezt az 1995-ben elfogadott és 2003-ban módosított egyetemi Charta is szentesítette. Így a magyar tanulmányi tagozatok, illetve azok vezetői önszervezési jogot kaptak, amit eddig még nem lehetett minden karon egyforma hatékonysággal érvényesíteni (ahol kevés a magyar oktató, illetve a professzori fokozattal rendelkező tanár, ott nem érvényesíthető formálisan a tagozati önállóság), a fiatal magyar oktatók alkalmazásának folyamata azonban tovább folytatódott/folytatódik. Időközben a tudományos utánpótlásnak egy másik eszköze is kialakult: 1996-tól az egyetemen ún. nappali doktorandusokat lehet alkalmazni főállású munkaviszonyban. Bár kevés a főállású magyar doktorátusvezető professzor, mégis – a román professzorok segítségével – nagyszámú erdélyi magyar doktorandus tanul és kutat a BBTE-n, levelező tagozatos társaikkal számuk meghaladja a kétszáz főt.1

Az intézményesülés harmadik szakaszát a magyar tagozatos hallgatók után járó korábbi 1,5-ös szorzó 2-re való emelése jelentette a 2006/2007-es tanévtől kezdődően, amelynek igazán a jövőben lesz fontos szerepe, amikor a demográfiai hullámvölgy egyre inkább éreztetni fogja hatását. (Akkor ugyanis a megemelt hallgatói normatíva alapján kisebb létszámmal is működtethetők lesznek a mesteri programok, és megtarthatókká válnak az oktatói állások.)

Az intézményesülés következő szakasza most zajlik, amikor a magyar tagozat egyetemi szintű intézményesülésének módozatait keresi a tagozatvezetés, ennek szimbolikus megjelenítésével egybekötve.

A kolozsvári magyar tudományosság 1989 utáni történetében 2004-ig az extenzív fejlődés szakaszáról beszélhetünk. Ebben az időszakban a hangsúly az oktatási és kutatási programok kiépülésére, állások létesítésére és feltöltésére esett a hangsúly. Az extenzív fejlesztés folyamatában a szelekciós kritériumok az általánosan megszabott teljesítménycentrikus szempontok voltak, de ezektől több esetben eltekintettek annak érdekében, hogy egy oktatási program beindulásához szükséges megfelelő fokozatú oktatót lehessen alkalmazni.

Bár vitatható, hogy az extenzív korszak lezárulóban van-e vagy sem, a legtöbb szakon a magyar oktatók létszáma megközelíti vagy meghaladja a magyarországi vidéki egyetemek (Debrecen, Szeged, Pécs) oktatóinak létszámát. A kolozsvári magyar felsőoktatás intenzív fejlesztésének több feladata is van, ezek közül az egyik a tudományos kutatási eredmények gyarapítása, az eredmények láthatóságának növelése hazai és nemzetközi kiadványokban. Ebben az új korszakban a kolozsvári magyar tudományosság fejlesztésének újabb külső mozgatórugói is megjelentek. Ide sorolhatók a magánegyetemek, amelyek magyar állami támogatással alakultak meg (Sapientia, Partium), és amelyek számos területen konkurenciát jelentenek a BBTE magyar tagozata számára. Egy másik ilyen külső mozgatóerő Románia európai uniós csatlakozása, amelynek következtében az egységes európai oktatási térségben az erdélyi magyar fiatalok szabadon tanulhatnak más egyetemeken, és itt a magyar egyetemek sajátosan is további konkurenciális helyzetet teremtenek nyelvi okokból számunkra (a román fiatalok román nyelven sehol nem tanulhatnak az EU-ban Románián kívül). Ezekre a kihívásokra külön fel kell készülni, és a kolozsvári magyar felsőoktatás és tudományos kutatás kell hogy állja a versenyt, annál is inkább, mert nem csupán a hallgatókat, hanem a fiatal kutatókat, oktatókat is elszippanthatja az uniós versenykörnyezet, nem is beszélve a magánegyetemekről.

Az intenzív fejlődés egyik eszközeként merült fel a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) létrehozása is, amely a kolozsvári állami magyar nyelvű felsőoktatás, jelesen a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának egyes szakjai mellett működő szakmai szervezetek, háttérintézmények szövetségeként alakult meg 2004. január 20-án. Ezek az alapító szakmai szervezetek az 1990-es évek folyamán jöttek létre, szoros összefüggésben az egyes szakokon folyó magyar nyelvű felsőoktatás intézményesülésével, azok kutatói és oktatásszervezési háttérműhelyeiként, és működésük nagymértékben a fiatal oktatók-kutatók munkájának köszönhető.2

A KMEI elsődleges célja tehát, hogy erősítse a BBTE magyar tagozatán folyó felsőoktatás színvonalát, és egyben újabb feltételeket teremtsen a kolozsvári magyar tudományos kutatás kiteljesedése és fejlesztése számára.

Szociológiai szempontból a KMEI annak a fiatal (és hozzá kapcsolódó kisszámú középkorú) rétegnek a fejlesztési ideálját próbálja megvalósítani, amelynek a szakmai érése a rendszerváltás utáni időszakra tehető, és amelynek a tagjai ezáltal túlhaladták azt a sérelmi politikára épülő közéleti diskurzust, ami az erdélyi magyar közéletet és politikát sok tekintetben uralja. Ennek a rétegnek a szakmai érvényesülés és a felsőoktatási és tudományos pálya klasszikus, nemzetközileg meghonosodott kanonizációja természetes dolog. Felhasználva a hazai, a magyarországi és a nemzetközi támogatásokat és elérhető erőforrásokat, megpróbál nemzetközi tudományos konferenciákra való benevezéssel, nemzetközi tekintélynek örvendő lapokban való publikációkkal, színvonalas egyetemi jegyzetek megírásával, valamint hazai és nemzetközi tudományos kutatási projektekben való részvétellel bekapcsolódni a hazai és a nemzetközi tudományos élet körforgásába.

Ezekben a törekvésekben próbálja segíteni a fiatal kutatói réteget a KMEI több programja által, hozzájárulva a BBTE-vel összefonódó kolozsvári magyar tudományosság intenzív fejlődéséhez.

A KMEI egyik legfontosabb programja, amely segíti az egyes szakterületeken folyó tudományszervező munka intézményesülését, a Fiatal Kutatók Intézete. Ennek alkalmazott kutatói az alábbi területeket tanulmányozzák: regionális folyamatok az átmeneti Romániában (regionális tanulmányok – földrajz), identitás és lokalitás a kolozsvári szubkultúrákban (néprajz), számítógépes szimuláció, sztochasztikus adatfeldolgozás (fizika, informatika–matematika,), pályakezdők munkában való elhelyezkedése (oktatáskutatás), székelyföldi települések épített örökségének felmérése (művészettörténet), az erdélyi kora középkori régészeti hagyaték (régészet), magyar politikafilozófia (filozófia). A kutatók munkáját szakmailag a KMEI Tudományos Tanácsa felügyeli. A kutatási jelentések mellett a kutatók évente kötelesek publikálni munkájukból. Állásaik kétévente versenyvizsgán meghirdetésre kerülnek, és másokkal megmérkőzve újabb két évre nyerhetnek hosszabbítást. A KMEI kutatóintézete a BBTE magyar oktatói közösségének egyféle kiterjesztése. A kutatók részt vesznek a tanszéki közösségek kutatómunkájában, és esetenként hozzájárulnak az oktatási kínálat bővítéséhez.

Kétségtelen, hogy a BBTE-n a magyar oktatói közösség számára a tudományos kutatómunka nem a tagozati önállóság keretébe tartozik, így a kutatási prioritások kijelölése, a tudományszervezés terén e struktúra korlátokat szab. Ezért a KMEI egyik fontos célja, hogy ezen a területen megteremtse az önálló tudományszervezés feltételeit. Ennek egyik legfontosabb eszköze a tudományterületek közötti együttműködés sajátos, a magyarság igényei szerinti kialakítása az Interdiszciplináris Munkacsoportok programja keretében. Jelenleg három ilyen munkacsoport működik.

A Regionális Tanulmányok Munkacsoportot földrajzosok, közgazdászok, jogászok, politológusok, demográfusok, társadalomkutatók hozták létre azzal a céllal, hogy az erdélyi regionális fejlődési prioritásokat tudományos szempontból megalapozzák, és összehangolják az e területen folyó kutatómunkát. A Munkacsoport fontos eredményei közé tartozik az MTA Regionális Kutatások Központja és a Horváth Gyula főigazgató által koordinált Kárpát-medence régiói sorozatban megjelent Északnyugat-Erdély-monográfia elkészítése és kiadása. Előkészületben van a Dél-Erdélyt és Bánságot átfogó kötet megírása.

Az Oktatáskutató Munkacsoportot szociológia, pedagógia, didaktika szakosok, oktatásmódszertanosok, bölcsészek hozták létre. Fő célkitűzése: az erdélyi magyarok oktatási hálózatának működésével, az oktatási nyelvhasználattal, az oktatási esélyegyenlőség biztosításával, az oktatás és a munkaerőpiac közötti viszonyokkal kapcsolatos szakmai problémák feltárása és megoldások keresése, oktatáspolitikai stratégiai tanácsadás, a BBTE bolognai struktúrára való átállásának szakmai követése. A Munkacsoport a BBTE magyar tagozatvezető rektorhelyettesi hivatalával együttműködésben két szakmai konferenciát szervezett az erdélyi magyar felsőoktatás kérdéseiről az elmúlt években,3 és a megoldásokat illetően több koncepció kidolgozásában is részt vett a készülő felsőoktatási törvénytervezet kisebbségi vonatkozásaival, a doktori iskolák működési szabályozásával kapcsolatban, amit eljuttatott a döntéshozókhoz.

A Számítógép-Szimulációs Munkacsoportot informatikusok, matematikusok, fizikusok, kémikusok, statisztikusok hozták létre a technológiai innováció és természettudományos interdiszciplináris szakmai együttműködés hatékony működtetésére, közös kutatások lebonyolítására a következő témákban: a rugó-tömb típusú modellek különböző alkalmazási területeinek kutatása, a Monte Carlo-típusú szimulációkkal modellezhető különböző eloszlások és ennek alkalmazási lehetőségei, a szociális és gazdasági rendszerek tanulmányozása statisztikus fizikai, illetve számítógépes módszerekkel, a sztochasztikus modellezés, numerikus adatok elemzése.

A KMEI nemcsak közvetve, közvetlenül is támogatja a hallgatókat. Tekintettel arra, hogy a nemzetközi trendekkel összhangban a romániai magyar felsőoktatás is fokozatosan eltömegesedett, a KMEI felvállalta az értelmiségi elit utánpótlásának kinevelését, amit a tömegoktatás keretei között külön erőfeszítés nélkül nem lehet megtenni. Eszközéül a KMEI Kolozsvári Szakkollégiumi Központjának oktatási és kutatási programjai szolgálnak. Ennek megfelelően különböző szakterületeket (biológia–ökológia–geológia, filozófia, irodalomtudomány, jogtudomány, közgazdaságtudomány, matematika–informatika, művészettörténet, néprajz, politológia, újságírás–kommunikáció, régészet, szociológia) lefedő 19 szakkollégiumi csoportban összesen 98 szakkollégista egyetemi hallgató vett részt tutoriális programban az elmúlt évben.

Az elitképzés másik eszköze a legrangosabb erdélyi diáktudományos rendezvény, az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia szakmai koordinációja és támogatása jutalomdíjak kiosztásával.4 A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen huszonegy szakon folyik magiszteri képzés magyarul. Belső pályázata révén a KMEI az itt folyó tudományos munka támogatását is felvállalta. A már pályán levő fiatal oktatók és kutatók számára a folyamatos, esetenként több forrásból megszerzett jegyzettámogatási programunk is nagy segítséget jelent a tudományos eredmények megjelentetésében.

Országunk európai uniós csatlakozása újabb feladat elé állította a tudományos közösséget Erdélyben: a kutatás finanszírozását egyre inkább a közvetlenül Brüsszelből irányított, az uniós költségvetésből finanszírozott támogatási programokra (pl. FP7) kell áthangolni. Jobban meg kell küzdeni a bukaresti CNCSIS-alapok megnyeréséért, és nem csupán a sokkal ideológiasemlegesebb természettudományi területeken, hanem a humán és társadalomtudományokban is, mivel az ország EU-csatlakozásával Magyarország határon túli támogatáspolitikája fokozatosan megváltozik, sorra szüntetik meg vagy szűkítik az erdélyiek számára korábban hozzáférhető különböző támogatási alapokat és ösztöndíjakat. Kétségtelen, hogy a nagy uniós kutatási pályázatok elnyerésében esélyhátránnyal indul a középgenerációban szegény erdélyi és ezen belül a kolozsvári magyar tudományosság. Megfelelő támogatások megszerzése nélkül pedig a szakmai-tudományos elismerés megszerzése is nehezebb a mai fiatal kutatói közösség számára. Ennek a hátránynak a leküzdése csak együttműködési programok segítségével lehetséges, ami jelentheti a hiányt szenvedő szakterületeken dolgozó magyar kutatók interdiszciplináris összefogását a BBTE román tagozatának tehetséges professzoraival vagy a magyarországi intézményekben dolgozó kollégákkal való együttműködést vagy mindezeket együttvéve: ez az a lehetőség, ahol az erdélyi magyarok állnak a legjobban a nyelvi kommunikáció és a kapcsolatháló tekintetében is. Mindezt jótékonyan kiegészíti a Nyugatról hazatért kollégák kapcsolathálója, a külföldi szakmai kapcsolatok intézményesülése – amelyek mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy leküzdhessük lépéshátrányainkat.

Jegyzetek

1. A doktori védések folyamatossága miatt számuk állandóan változik.

2. A KMEI alapító szervezetei: a biológusok Apáthy István Egyesülete, a szociológusok Max Weber Társadalomkutatásért Alapítványa, a Kriza János Néprajzi Társaság, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány (művészettörténet), a POLITEIA Magyar Politikatudományi Társaság (politológia), a matematikusok és informatikusok Farkas Gyula Egyesülete a Matematikáért és az Informatikáért, a filológusok Láthatatlan Kollégiuma, a filozófia szakosok Pro Philosophia Alapítványa és a régészek Pósta Béla Egyesülete. Azóta csatlakozott, vagy csatlakozni fog a kulturális antropológusok Desiré Alapítványa, a földrajzosok Cholnoky Jenő Társasága, a képzőművészek Jules Társasága, a közgazdászok Pro Oeconomica Egyesülete, az újságíró és kommunikáció szakosok MEDEA Egyesülete.

3. Lásd: 125 éves a kolozsvári egyetem. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatán 1997. november 21-én tartott emlékülés előadásai. Szerkesztette Cseke Péter és Hauer Melinda. Komp-Press Kiadó, 1999; Minőségi igények és módszertani követelmények a felsőoktatásban. Válogatás a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatán tartott módszertani konferenciák előadásaiból (2001–2003). Szerkesztette Cseke Péter és Kozma Kis Erzsébet-Edit. Presa Universitară Clujeană Kiadó, Kolozsvár, 2004.

4. A szervezési munka koordinációját és lebonyolításának oroszlánrészét a Kolozsvári Magyar Diákszövetség végzi, a KMEI mellett a másik társszervező a BBTE Magyar Tagozata.