„Kellék ez csak, pajtás!” – áll a Kellék című filozófiai folyóirat lapszámainak belső borítóján Joseph Heller mondata. Úgy tűnik, minden megerősödő egyetemi csoportosulás intézményesedésének elkerülhetetlen szakasza azoknak a kellékeknek a létrehozása, amelyeken keresztül a tudományos igazság nyilvánosság elé vihető, még ha a filozófusok oly kétkedőek is az igazság kimondásának értelmében, és még ha ez a nyilvánosság oly szűk körű is néha. Mindemellett ma Erdélyben találni néhány olyan, egyetemi körökhöz köthető magyar fórumot (kelléket), amelyek célja a pályakezdő vagy fiatal tudósok tudományos eredményeinek a megjelentetése. A lentiekben ezeket a fórumokat mutatom be röviden, és hogy a részrehajlás vádját elkerüljem, a bemutatás sorrendjét a tudományok vagy az egyetemi szakok nevének betűrendbe szedésével alakítom ki.

A filozófusok Kellék című, az eredeti szándék szerint a társadalomtudományok művelői számára fórumot biztosító lapja 1994-ben jelent meg először, majd az interdiszciplináris jelleget felváltotta az elméleti megközelítésű filozófiai tanulmányok közlése. Az impresszum szerint a folyóirat negyedévente jelenik meg, azonban az alapítási évet és a megjelent lapok számát alapul véve könnyen kiszámítható, hogy a lapot nem sikerült a szerkesztőknek minden negyedévben megjelentetniük. Ez minden bizonnyal financiális problémákra vezethető vissza, ez viszont nem akadályozta meg a valamikor filozófus hallgató, ma már szinte mindannyian egyetemi tanár és a lapot kiadó Pro Philosophia Alapítványt is működtető alapító szerkesztőket abban, hogy a megjelenő lapszámoknak mindig magas színvonalat biztosítsanak. A színvonal tartásában fontos tényezőnek látom: a szerkesztők a kezdetektől figyeltek arra, hogy a lap ne váljon belterjessé, így az azt létrehozó és működtető csoportosulás tagjainak írásai mellett fordításban olvashatók a folyóiratban a filozófia klasszikusai, a kortárs magyarországi és nemzetközi tudományosság képviselői, de a román filozófusok is. Ma a Kelléket kolozsvári, nagyváradi, szegedi és budapesti filozófusok szerkesztik és működtetik, ezzel is biztosítják a szélesebb horizontot. Ezzel szemben kevesebb helyet kapnak a benne a filozófus diákok, akik viszont internetes lapot működtetnek (http:// hiphi.ubb luj.ro/eristikon/).

Bár a néprajzosok tényleges folyóiratot nem adnak ki, évente megjelenő, Lenyomatok című sorozatuk okán mégis kitérek rájuk is, mivel a kötet az évi egyszeri megjelenéssel rendszeres publikálási lehetőséget jelent a végzős, frissen végzett vagy fiatal kutatóknak. A Kellékkel ellentétben a sorozat kizárólag helyi, Kolozsváron tanuló vagy itt végzett diákok írásait közli, fordítások nem jelennek meg benne, és kötetjellegéből kifolyólag a tanulmányokon kívül más műfajoknak sem enged teret. Egy tekintetben viszont igen rugalmas: az eddig megjelent öt kötet széles tematikai lefedettséget mutat, egyik kötetben sem találunk tematikai kötöttségeket, csak laza tömbösítést. Bár a sorozat első kötete megjelentetésének ötlete nem a fiatal kutatóké volt, hisz csak megjelenésének évében (2002) kezdett formálódni egy fiatal csoportosulás, sorozatként való működtetése mégis ehhez a formálódó, a Kriza János Néprajzi Társaság keretében tevékenykedő csapathoz köthető, és ennek a csapatnak a kötet minden negatív jellemzője mellett sikerült létrehoznia egy számon tartott tudományos fórumot.

A publikációs lehetőségek tekintetében a legerősebb tanszéknek és tudományos csoportosulásnak a szociológia tűnik, hisz a fiatal kolozsvári szociológusok két folyóiratot is magukénak tudhatnak. Az első a formátumában és beltartalmában igen sokat fejlődött, 1995-ben alapított WEB, amely a Max Weber Szociológiai Szakkollégium és a Max Weber Társadalomkutatásért Alapítvány lapja; a második a formátumában és belső struktúrájában már az első, 2003-ban megjelent lapszámban kialakított Erdélyi Társadalom (ET), amely a BBTE Szociológia Tanszéke magyar tagozatának a lapja. Nagyjából mindkettőt ugyanazok szerkesztik, ám az eddigi számokat áttekintve az olvasónak az az érzése támad, hogy az ET-re több energiát áldoztak a szerkesztők, jobban és hosszabb távon kigondolták a lap stratégiáját. Ugyanakkor úgy tűnik, mintha a megjelenésben néha szünetet tartó WEB (eddig 13 lapszám, 2004-ben jelent meg utoljára) a diákok, a rendszeresen megjelenő ET (8 lapszám) pedig a tanárok lapja lenne. Azért akadozna az utolsó lapszámokban már tematikussá és ezzel professzionálisabbá vált WEB, mert a szerkesztői és belső szerzői közben tanárrá váltak, az ET-re figyelnek, és nem akadt, akiknek átadniuk a munkát? A folyóira-tok nagyobbrészt helyi magyar, tehát a kolozsvári szociológiai iskolában nevelkedett szerzők munkáit közlik – bár a WEB korai számai etno- és tudománypolitikai okokból román írásokat is közöltek –, de néha megjelennek magyarországi szerzők írásai és román kollégák munkái-nak fordításai is, de azt hiszem, mindkettőnek fontos jellegzetessége a tematikai és interdiszciplináris nyitottság.

A BBTE Újságíró Tanszékének doktorandusai 2006-ban jelentették meg először ME.dok című, küllemében is tetszetős médiatudományi folyóiratukat, amelyhez a hátteret az újságíró szakosok Medea Egyesülete biztosítja. A szerkesztők szándékai szerint az anyagi lehetőségektől függően évi két-három számot terveznek kiadni, eddig összesen három lapszám jelent meg, kettő 2006-ban és egy 2007 tavaszán. A folyóirat rovatai sajtótörténeti anyagokat, neves médiaszemélyiségekkel készült interjúkat, médiaelméleti tanulmányokat, a média vizuális világával kapcsolatos írásokat közölnek, ezek műfajukat tekintve a szaktudományos tanulmánytól az esszéiszti-kus jellegű írásokig terjedő skálát fogják át. A szerkesztők a tanszék doktorandusai, a szerzők is főként helyiek, de a szerkesztőség munkáját az erdélyiek mellett külföldi szakemberek is segítik. A folyóirat profiljának elemzésére, a tényleges értékelésre csak további számok megjelenése után kerülhet sor.

Végezetül a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem tudományos folyóiratát, a 2002-ben alapított Partiumi Egyetemi Szemlét kell megemlítenünk, amely az eddig bemutatott folyóiratoktól eltérően nem egy tudományág vagy egy tanszék tudományos munkájának a megjelenítését szolgálja, hanem az egész egyetemét, ily módon pedig vállaltan eklektikus, és a rovatok kialakítása is ezt a sokarcúságot tükrözi. A lapban kialakított rovatokban teológiai, szociológiai, közgazdaságtani, pszichológiai, irodalomelméleti és irodalomtörténeti, nyelvészeti, filozófiai, képzőművészeti, zeneelméleti, zeneesztétikai, zenetörténeti – vagyis az egyetem szakirányait tükröző – írások jelennek meg, de helyet kapnak a recenziók és az egyetem belső életét tükröző szövegek is. A folyóirat szerkesztőségének tagjai szinte mindannyian a BBTE filozófia tanszékének végzettjei, a PKE oktatói, és szerkesztői tapasztalataikat Kolozsváron, a filozófusok Kellék című lapjánál, a Korunknál és a Magyar Kisebbségnél szerezték.

A lapok és hátterük áttekintése nyomán adódik néhány következtetés: a Kolozsváron kiadott folyóiratok mögött olyan szakok állnak, amelyeknek nem volt a kilencvenes évek előtti időkre visszatekintő folytonossága, így a bővülő egyetemen belül ezeknek a szakoknak fokozottabban kellett figyelniük a maguk megkonstruálására. A publikációs fórumok kialakítása a tudományok institucionalizációjával és a professziona-lizációval függ össze: talán az sem véletlen, hogy az első három bemutatott szak és publikációs fórum mögött a kolozsvári egyetemi háttérintézményi hálózat legsikeresebben működő szervezetei állnak, amelyek székházzal, könyvtárral rendelkeznek, és önálló kutatásokat is folytatnak. Két kérdésünk marad mindezen folyamatokkal kapcsolatosan: a sikeres működés mögött mennyiben kell olyan személyt/személyeket sejtenünk, akik jó kapcsolati tőkével rendelkező aktorokként mozgásban tartják a szervezeteket, hisz a publikációs fórumok mögött minden esetben pályázati pénzek állnak? A másik kérdés szorosan összefügg az elsővel: meg tudják-e oldani ezek a fórumok a generációs újítást – egyáltalán céljuk-e a generációs csere – egy olyan közegben, ahol az egyetemre érkező diákok egyre kevésbé motiváltak? A szerkesztők remélhetőleg tudják a választ ezekre a kérdésekre.