Tusványostól a Félszigetig

A romániai rendszerváltással egy időben új lehetőségek nyíltak a találkozások, nagy tömegeket megmozgató rendezvények számára is. Tizennyolc év távlatából kezdetlegesnek tűnhetnek az első ilyen próbálkozások, hiszen manapság elképzelhetetlen egy rendezvény megfelelő reklám, PR és sajtóvisszhang nélkül, sőt erre külön szakembereket alkalmaznak a szervezők – amennyiben képesek felmérni a rendezvény külvilág számára közvetített arculatának fontosságát. 1990-ben viszont még mindez gyermekcipőben járt – Magyarországon is. De az első rendezvények esetében nem is ez volt a fontos. A szólás és gyülekezés szabadságának mámorában gyűltek össze hazai és magyarországi fiatalok „megbeszélni közös dolgainkat”. És ez akkor nem volt kevés. Az sem okozott különösebb gondot, hogy a kátyúkból ki sem látszó közutakon kellett – gyakran sok órát – tömegközlekedési eszközökkel zötykölődni ahhoz, hogy eljussunk a Kovászna megyei Bálványosfürdőre, ahol meglehetősen mostoha körülmények vártak. Az viszont egyáltalán nem számított, hogy a kempingben néha még a folyóvíz is elapadt. Tizennyolc év alatt nem csak az első nyári rendezvény vált „nagykorúvá” a szó minden értelmében, hanem a hazai magyar fesztiválpiacon is egyre bővült a kínálat. Számos tábor, szabadegyetem, találkozó vár érdeklődőket évről évre. Szemlélődőként viszont nem nehéz megállapítani, hogy a rendezvények többsége nem képes igazán jelentős helyet elfoglalni az „erdélyi magyar nyárban”. 2007-re mindössze két rendezvénynek sikerült számottevő helyet szorítnia magának. Bár teljesen eltérő célú rendezvényekről van szó, és első látásra nem képezheti összehasonlítás tárgyát a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor és a Félsziget Fesztivál, a következőkben megkísérelem megkeresni azt a szálat, amire felfűzhető a két legfontosabb nyári rendezvény.

Tizennyolc évvel ezelőtt a kézdivásárhelyi Magyar Diákszövetség volt a házigazdája az első Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek – akkoriban a „szabad” volt az a varázsszó, ami köré próbáltuk felépíteni életünket. 1990 júliusában (a kommunista rezsim idején szigorúan tiltott) tudományágak köré szerveződtek az előadások, beszélgetések: szociológia, közgazdaságtan, jog, politológia. A rendszerváltás utáni első romániai magyar szabadegyetemen olyan témák kerültek terítékre, amelyek a leginkább foglalkoztatták a „szabaddá vált” közösséget: transzszilvanizmus, cenzúra, kisebbségi jogok. Egy évvel később jelenik meg a tárgyalt témakörök között a máig is időszerű regionalizmus, önkormányzatiság és kisebbségek viszonyának taglalása. Az 1990-ben és 1991-ben megrendezett szabadegyetemen elhangzottakról a rendezvény (évekkel később elkészült) internetes honlapján nem találhatók részletes beszámolók, és a Sajtószemle link sem létezik. Tény viszont, hogy ezek a kérdések tizenhat év múltán sem veszítettek aktualitásukból, sem Magyarországon, sem Romániában.

Újságcikkek tanúsága szerint a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor 1993-ban megtartott, negyedik rendezvénye már nem csupán a táborozók eszmecseréjére szorítkozott: szélesebb körű, a romániai politikai és közéletet érintő visszhangjáról a magyar sajtó is ír:1 Romániában és Magyarországon egyaránt felfigyelnek a Bálványoson elhangzottakra, a táborba egyre több jelentős politikai-közéleti személyiséget hívnak meg, többségük el is fogadja a felkérést, és részt vesz az egyre nagyobb tömegeket megmozgató rendezvényen.

A szabadegyetem archívumát böngészve szembeötlő lehet, hogy az ötödik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor – a rendezvény szervezőinek elképzelése szerint – a korábbi elméleti megközelítések után a tettrekész-ségről tanúskodik. Az előadások címe felszólításként is értelmezhető: „Hogyan csináljunk” vállalkozást, oktatási reformot, egyházpolitikát, önkormányzatot, stb. Ez a megfogalmazás arra enged következtetni, hogy 1994-re felnövekvőben van az a nemzedék, amely immár képesnek érzi magát arra, hogy ne csak szemlélője, hanem aktív alakítója legyen a politikai és közéletnek.

Egy évvel később a tolerancia témaköre uralja a rendezvényt, amelynek előadói között neves romániai és magyarországi személyiségek szerepelnek: Renate Weber, Patrubány Miklós, Németh Zsolt, Orbán Viktor, Mádl Ferenc, Smaranda Enache, Andrei Cornea, Valentin Stan és Adrian Severin osztja meg gondolatait a résztvevőkkel, és ekkor már jelentős sajtóvisszhangot is magáénak tudhat a szabadegyetem, amelynek társszervezői tisztét a Pro Európa Liga vállalja. 1996 az utolsó év a tábor „hőskorából”: utoljára szervezik meg Bálvá-nyosfürdőn, és egyik legfontosabb témaköre a ma is aktuális egyetemi autonómia kérdésköre. Emellett az Európai Uniós integráció kérdései kerülnek terítékre. Ugyanebből az évből találjuk a rendezvény honlapján2 az első belinkelhető sajtóanyagot is: a kolozsvári Szabadság című napilap tudósítását,3 amelynek immár nemcsak címe, de tartalma is hozzáférhető a honlapon. Bár az újságcikk kevésbé tekinthető tudósításnak, inkább a programot ismerteti, mindenképpen említésre méltó, hiszen ha a korábbi években ebben a témában írt cikkek után kutakodunk, az egyes kiadványok archívumához kell fordulnunk. Itt találjuk meg első alkalommal azt, amit ma egy-egy rendezvény „sajtószemléjének” nevezünk, és ami nem csupán a látogatók, de a szervezők és támogatók számára elengedhetetlen tartozéka minden rendezvénynek.

A nyolcadik szabadegyetem bizonyos értelemben fordulópontot jelent a rendezvény történetében: helyszínt vált a tábor. Már nem a nehezen megközelíthető és egyre mostohább lakhatási körülmények uralta bálványosi kempingbe, hanem a tusnádiba várják a résztvevőket. Ekkor kapja a „Tusványos” ragadványnevet, amely azóta is a tábor sajátos megnevezése. Az évek során „cseperedő” rendezvény 1998-ban már erőteljesen tematizálja a romániai és magyarországi közéletet: ennek bizonyítéka az is, hogy a táborban elhangzott, a csángók helyzetét érintő felvetések nyomán a Rompres hírügynökség tudósítója megkereste Petru Gherghel jászvárosi római katolikus püspököt, akinek a csángók identitásával kapcsolatos kérdéseket tett fel.

A tizedik, jubileumi Tusványoson fogalmazódik meg a romániai magyarok egy másik alapkérdése, az erdélyi magyar tudományegyetem létrehozásának gondolata, illetve a regio-nalizmus és a restitúció kérdésköre kapcsán hangzanak el előadások. Ekkor a szabadegyetemet már „Bálványosi folyamatként” emlegetik, hiszen sokak szerint egy olyan szellemi közösség kialakulását eredményezte, amely azonos értékek alapján gondolkodó közéleti személyiségekből áll.

Az ezredfordulós Tusványos a generációváltás szükségessége és lehetősége jegyében zajlik: „Hajdó Csaba, a kolozsvári Civitas Alapítvány igazgatója azt hangoztatta, hogy Romániában a kommunista generáció nem hajlandó átadni a fiataloknak a döntés jogát és lehetőségét, mert görcsösen ragaszkodik korábbi privilégiumaihoz. A fiatalság kérdései négyévenként kampánymotívumként megjelennek ugyan választási jelszavakban, de az ifjú generáció tagjai legfeljebb az adminisztrációban kaphatnak helyet és szerepet. A ’89-es generáció nem vesz részt aktívan a politikai életben, és nem képvisel valódi generációs érdekeket – mondta a Civitas igazgatója. – Utópia lenne arról beszélni, hogy bekövetkezik egy magyarországi Fidesz-áttöréshez hasonlatos politikai generációváltás, de nem kizárt, hogy az elkövetkező tíz évben felemelkedik egy olyan politikai csoport, amely képes lesz hatalmi tényezőként részt venni a politikában...”4 Hasonló témájú írások látnak napvilágot a Romániai Magyar Szó és más lapok hasábjain is.

Ugyanakkor egyre egyértelműbbé válik, hogy a közéleti kérdéseket taglaló szabadegyetem politikailag is határozott irányvonalat képvisel: a magyarországi Fidesz és (a romániai magyar politikai élet polarizálódásával egy időben) a romániai magyar szervezetek közül legfőképpen azok érzik magukénak, akik az RMDSZ radikális irányvonalát képviselik, illetve akik az évek során kiváltak a szervezetből és új utakon próbáltak elindulni.

A konfliktusok éve

2003-ban egy másik fontos fordulópont a rendezvény életében: már kora tavasszal konfliktusokról számol be a sajtó, hiszen egy másik rendezvény előkészületei is zajlanak: a Magyar Ifjúsági Értekezlet ugyanarra az időszakra időzítette egy másik nyári rendezvény megszervezését, és ez már hónapokkal korábban feszültséget teremt a két szervezőcsapat között.  „Igen! Irány Európa” jelszóval indította útnak a Félsziget Ifjúsági és Diákfesztivált a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT). A Marosvásárhelyen július 19–23. között zajló rendezvény a szervezők reményei szerint Erdély legnagyobb ilyen jellegű tábora kíván lenni, mintegy kétezer fő állandó részvételével, az esti koncerteken pedig akár tízezer jelenlévővel is számolnak. Mindez azonban egybeesik a július 20–27. között sorra kerülő XIV. Bálványosi (Tusnád-fürdői) Nyári Szabadegyetem és Diáktábor időpontjával, ezért többek szerint a marosvásárhelyi esemény az előbbi „ellenrendezvényének” tekinthető. – olvasható a Szabadság című napilap 2003. május 30-i számában.5 A Félsziget szervezői a szórakoztatást célzó ifjúsági táborként határozták meg rendezvényüket, ugyanakkor az Európai Unióról szóló előadásokat is szerveztek. A Tusványos szervezői viszont „politikai döntés eredményének”6 tekintették a rendezvény megszervezését, illetve időpontjának megválasztását, a másik fél viszont cáfolta ezt a feltételezést.

Az Együtt vagy külön utakon — Integráció és nemzeti érdek mottóval megszervezett 14. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborral egy időben a marosvásárhelyi Víkend-telepen megszervezik az első Félszigetet, amely akkor még Ifjúsági és Diákfesztiválként igyekszik beférkőzni a köztudatba. Az új rendezvény felbukkanása erős konfliktusokat generál a romániai magyar ifjúsági közéletben: nem csak a két rendezvény szervezői, hanem a közélet iránt élénken érdeklődő diákok, egyetemisták is felkapják a fejüket, és véleményt nyilvánítanak.7 A Félsziget tulajdonképpen nem volt előzmény nélküli: 1990-1995 között Homoródfürdőn, 2001 után Szejkefürdőn volt diáktábor, ám ezek egyike sem vált olyan fontossá, hogy komolyan felkorbácsolja a kedélyeket. Ezzel szemben még mielőtt az első sátrat felhúzták volna a Maros-parton –, máris komoly összecsapások kezdodtek, főként a sajtó hasábjain. A konfliktus tulajdonképpen két pillérre épült: egyrészt a tervezett rendezvény időpontja, amely jórészt egybeesett a Tusványossal, másrészt pedig a pénzbeni támogatások megszerzése. A Félsziget szervezőinek ugyanis már az első alkalommal komoly összegeket sikerült megszerezniük pl. a Communitas Alapítványtól.

A másik tábor

A Félsziget programkínálata főként a szórakoztatásra helyezte a hangsúlyt: koncertek és bulik, amint arra a fesztivál szlogenje, a „Szeretem első látásra” is utal. Emellett viszont egyfajta szabadegyetemet is terveztek a szervezők: oktatásról, munkalehetőségekről, turizmusról. „Mi nem kezeljük a Tusnádi Szabadegyetemet konkurens rendezvényként, azt szeretnénk, ha jövőre le tudnánk ülni, és egyeztetni tudnánk arról, hogyan is tervezzük az időpontokat” – idézi Szepessy Szabolcs főszervezőt a Transindex portál8 a Buli! Politika? című írásában, amely „vélhetően a nyár mamutrendezvényeként” határozza meg a beharangozott fesztivált. A diáktáborként indult Félsziget egy év alatt Félsziget Fesztivállá változott. Alapötlete 2003-ban született, modellként a budapesti Sziget Fesztivál szolgált, ahonnan a szervezők a névhasználati jogot is megkapták. A Maros-part Marosvásárhely közelében húzódó szakasza és a Víkend-telep jó helyszínnek bizonyult, a fiatalok pedig vevők voltak az Erdélyben korábban hagyománnyal nem rendelkező zenei fesztiválra. A rendezvény jó anyagi befektetésnek is tűnt, így 2004-ben a budapesti Sziget Kulturális Szervezőirodával közös szervezésben zajlott a Félsziget: a magyarországi befektetőknek köszönhetően a résztvevők száma egyre nőtt. Első évben, azaz 2003-ban 27 ezer látogatója volt a rendezvénynek, második évben, 2004-ben 34 ezerre nőtt a látogatók száma. 2003-ban a meghívott együttesek egy színpadon koncerteztek, 2004-ben egy nagy és egy kis-színpad állt a fellépők, köztük az első itt bemutatkozó nemzetközi sztárcsapat – a brit Chumbawamba – rendelkezésére. 2005-ben két azonos méretű színpadot állítottak fel a szervezők, ahol öt nap alatt közel 70 koncertből válogathattak a résztvevők. 2006-ban a két nagyszínpad mellett saját helyszínt kaptak az elektronikus zene rajongói, ahol fellépett a világ tíz legjobb lemezlovasa közé beválasztott ATB is. A rendezvény nemzetközi sztárkínálata is folyamatosan bővült: itt lépett először színre Romániában több híres nemzetközi együttes (a finn The Rasmus és a brit Toy Dolls), és jelen volt a román és a magyar zenei élet krémje is (Megasztárok, Pokolgép, Edda, Tankcsapda, Zanzibár, Kispál és a Borz, Bikini, Quimby, Phoenix, Vama Veche, Iris, Voltaj, Zdob şi Zdub, Shukar Collective, Paraziţii, Omul cu Şobolani, Luna Amară, Cargo, Direcţia 5).

A fesztiválnak 2006-ban összesen 56 000 látogatója volt, 2007-ben ez a szám 63 000-re nőtt. A táborban öt nap alatt kétezernél több sátrat regisztráltak. Jelenleg a Félsziget Fesztivál többségi tulajdonosa a marosvásárhelyi székhelyű magyar–román vállalkozás, a Sziget Management Kft., társszervező a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT).

2008-ban a tervek szerint tovább bővül a rendezvény. A szervezők egyre inkább igyekeznek a román anyanyelvűek érdeklődését is felkelteni, a cél olyan rendezvényt szervezni, amely komoly versenytársává válik a nagyobb, többéves hagyományokkal rendelkező hazai fesztiváloknak.9

A sajtóirodák eltérő szerepe

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor sajtóvisszhangja  az évek során egyre erőteljesebbé válik, az újságírók egyre nagyobb létszámban vesznek részt a táborban, sajtóiroda is működni kezd Tusványoson, ez többnyire a nap történéseinek összefoglalását célzó sajtóközlemények szétküldésére, illetve a sajtósok rendelkezésére bocsátott néhány számítógép és internethozzáférés biztosítására szorítkozik. Ez nyilván a rendezvény jellegéből is adódik, hiszen itt az újságírónak aktívan részt kell vennie a folyamatban, figyelnie kell és kontextusba helyezni az eseményeket, elhangzó gondolatokat. Az utóbbi években – főként meghívott előadók, politikusok – részvételével sajtótájékoztatókat is szerveznek.

A Félsziget Fesztivál szervezői a kezdetektol komoly hangsúlyt fektettek a rendezvény sajtóirodájának működtetésére: fesztiválról lévén szó, a sajtósoknak ebben az esetben másfajta munkát kell végezniük. A cél itt nem a kontextusba helyezés, hanem a rendezvény hangulatának megragadása az egyes tudósítások során. A sajtóiroda munkatársainak fő feladata a sajtóközlemények elkészítése,10 a programmódosulások figyelése és közlése, sajtótájékoztatók megszervezése, illetve a különböző kimutatások és listák elkészítése volt.

A listák közül a leginkább említésre méltó az, amelynek célja – a sajtóiroda munkatársainak kezdeményezésére – az újságírók munkájának hatékonyabbá tétele, illetve megkönnyítése volt: előzetes felhívás nyomán leadhatták interjúkéréseiket a sajtóiroda munkatársainak, azaz ha a fellépők valamelyikével, vagy esetenként többel, előre jelezve interjúkészítési lehetőséget igényeltek, és írásban leadták kérésüket, a sajtóiroda munkatársai megpróbáltak lehetőséget teremteni az interjúk elkészítéséhez.11

A Félsziget-lakók körében pedig egyre nagyobb népszerűséget nyert a rendezvény, amely mind kevesebb politikai színezetű programot kínál. Sőt a 2007-es fesztivál nyitó sajtótájékoztatóján Borboly Csaba, a MIÉRT társelnöke maga nyilatkozta azt, hogy ez a fesztivál – politikai hovatartozástól függetlenül – mindenkié, hiszen az utóbbi években elszaporodott nyári szabadegyetemek bőségesen eleget tesznek a komolyabb beszélgetések, konferenciák iránti igényeknek.

A világháló mint reklámhordozó

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, illetve a Félsziget Fesztivál esetében egyaránt nagy szerepet játszottak a rendezvények népszerűsítése, illetve a tájékoztatás szempontjából a honlapok: a www.tusvanyos.ro, illetve a www.felsziget.ro. A két honlap elemzése hosszabb és részletesebb elemzés tárgyát képezheti, viszont az mindenképpen elmondható, hogy az egyes rendezvények jellegének megfelelő arculattal jelentkeztek ezek az internetes felületek: a Tusványos esetében hagyományos logóval, kizárólag információcentrikus, kevésbé bonyolult és részletes, míg a Félsziget honlapja (évente változó) hivatalos logójának és fejlécének megfelelő arculattal várja évente a látogatókat. Ez utóbbi felület színesebb, változatosabb, szélesebb spektrumú közönséghez szól, a cél pedig nem csak az információ-átadás, hanem az is, hogy a célközönséget alkotó fiatalok minél többet szörföljenek ezen a felületen.

A mellérendelés művészete

A kezdeti erős konfliktust követően az elmúlt öt év során lassan elcsitultak az indulatok, a táborok időpontjait is sikerült úgy módosítani, hogy egymás utáni hetekben szervezzék meg őket, így megszűnt a két rendezvény szervezői közötti nyilvános konfrontáció, és mindkét tábor elfoglalta helyét az erdélyi magyar nyári programok között. Nem alá- vagy fölérendeltségi, hanem mellérendelési viszony alakult ki, a két rendezvény látogatói körében részben átfedés is észlelhető. Ez a másfajta célkitűzéseknek köszönhető: Tus-ványosra közéleti kérdésekről gondolkodni, a Félszigetre kikapcsolódni, szórakozni mennek a látogatók.

JEGYZETEK

1. Coposu elnézést kért. Romániai Magyar Szó, 1993. július 23.; A romániai Liberális Párt elnöke szerint Bukarestnek szüksége van olyan „ellenségekre”, mint Budapest.  Magyar Nemzet, 1993. július 21.

2. www.tusvanyos.ro

3. Nyári szabadtéri tábor Bálványoson.  Szabadság, 1996. július 24.

4. XI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem. Intézményesített kapcsolattartás határon túli magyar fiatalok számára. Erdélyben nincs politikai nemzedékváltás. Szabadság, 2000. július 26.

5. Szabadság, 2003. május 30.

6. Uo.

7. In: www.disputa.ro

8. http://lektur.transindex.ro/?cikk=1594

9. A román anyanyelvű látogatók odafigyelését a román sajtó jelenléte jelentősen elősegíti. A későbbiekben tárgyalt sajtóelemzés, illetve, a www.felsziget.ro honlapon is megtekinthető adatok alapján kijelenthető: ez a jelenlét a 2005-ös helyzethez (31 román nyelvű írás) viszonyítva 2006-ra jelentősen növekedett (53-ra) a román lapokban, folyóiratokban megjelent, a Félsziget Fesztiválról szóló írások száma. Ugyanakkor a  2006-ban negyedik alkalommal megrendezett fesztivált 2006-ban Brassóban, a Vacanţe&Călătorii című lap és a PunctRo ügynökség által szervezett Román Turizmus Szuperlatívuszai nevű seregszemle hatodik kiadásán a „Nyári turisztikai termék” kategóriában díjat is nyert a rendezvény. Olyan versenytársakat előzött meg, mint a mangaliai Callatis fesztivál, illetve a kolozsvári TIFF (Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál).

10. Megfigyelhető, hogy a sajtóközlemények zömében a legfontosabb információ a látogatók, eladott jegyek, sátrak stb. számára vonatkozik, és csak ezután következnek a különböző programokról szóló beszámolók, figyelemfelkeltő beharangozók. Ez annak is következménye, hogy a korábbi tapasztalat szerint a rendezvényről tudósító médiásokat elsősorban a számszerűsíthető adatok érdekelték. Ennek az igénynek próbált eleget tenni a közlemények szerkesztési koncepciója.

11. Részlet az erre vonatkozó felkérésből: „A fellépőkkel készítendő interjúk, sajtóértekezletek folyamatos és zökkenőmentes megszervezése érdekében kérjük, ilyen irányú igényeiket legkésőbb szerdán, 2006. július 26-án 13 óráig jelezzék e-mail-ben! Kérjük, tüntessék fel elérhetőségüket (név, e-mail, telefonszám), és mellékeljék azoknak a fellépőknek a listáját, akikkel interjút szeretnének készíteni.”

Irodalom

Félsziget Sajtómappa 2005, 2006, 2007

http://lektur.transindex.ro/?cikk=1594

Magyar Nemzet, 1993. július 21.

Romániai Magyar Szó, 1993. július 23.

Szabadság, 1996. július 24., 2000. július 26., 2003. május 30.

www.disputa.ro

www.felsziget.ro

www.tusvanyos.ro