stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2007 Október

Séta régi szavak körül (Átfogó)


Demény Péter

Horváth Andor: Golyóstoll. Egy értelmiségi jegyzetfüzetéből 1980–1982

Bányai Éva: Sikertörténet kudarcokkal (Bukaresti életutak)

 

Ha egy kötet alcíme a következő: Egy értelmiségi jegyzetfüzetéből 1980–1982),* az olvasó máris felkészül az óvatosságra. Ami erre inti, nem a szavak, hanem a számok: a két évszám közé foglalt időszak.

Mindannyian tudjuk, mennyire bonyolultak voltak azok az évek. Hogy miért és miképpen voltak bonyolultak, arról már nagyon is megoszlanak a vélemények. Ha nem szeretnénk az „éltek, ahogy élniük lehetett” vagy a „bár ne is éltek volna!” szánalmas, illetve szemellenzős végleteibe zuhanni, nem árt az árnyalatokra figyelnünk.

Ehhez a figyeléshez, ehhez az árnyaláshoz azonban egy hiteles szótárra volna/lenne szükségünk; egy hiteles szótárt kell megteremtenünk vagy legalábbis újra felfedeznünk. Valószínűleg senkinek vagy nagyon keveseknek a figyelmét kerülte el, mennyire csúszóssá, síkossá, kétértelművé s a legrosszabb esetben önfelmentővé és hazuggá válnak a kifejezések, amikor a diktatúráról kezdünk beszélni. Hős, besúgó, bátor, gyáva – ugyan mit jelentenek ezek a szavak, jelentenek-e bármit is? Ezek ráadásul, ha szabad így fogalmaznom, a szótár széléről valók, a pótkötetből. Mit jelent a hétköznap, mit jelent az ünnep, ha egyszer folyton úgy kell tenni, mintha ünnep lenne, az ünnep pedig maga a grandiózus hazugság? A bátor sajtó, amelyet a cenzor engedélyez? A rendes cenzor, aki mégsem enged át mindent?

Az olvasó bajban van, mert nem ítélkezni: megérteni szeretne. A megértésnek pedig nem feltétlenül jó társa a szenvedély, bár többnyire nem is akadályozza olyan mértékben, mint sokan hiszik. Szenvedély nélkül nincs vágy a megértésre.

Abban az időben negyedikes voltam. Reggel álmosan megreggeliztem, felkötöttem a pionírnyakkendőmet, belebújtam a rettenetes egyenzakómba, karomon szám jelezte, hová is tartozom, tisztességes hajzattal és libasorban bevonultam az iskolába. Ez volt a rend, a fegyelem, az iskola, a gyerekkor.

Érthető talán, mit próbálok elmagyarázni. Egyfelől persze gúnyosan vagy legalábbis ironikusan idézem fel a múltat, másfelől mégiscsak az én múltam, s tényleg nem tudnék mást mondani, ha iskoláskoromról kérdeznének, mint pionírnyakkendőt, zakót, karszámot. A szótár nagyon csalóka, könnyen átveri az embert, mégis működik, működnie kell valahogyan.

Talán ez a felismerés vezette Horváth Andort is, amikor rovatának rendkívül tárgyilagos és pontos címet adott: Golyóstoll, 2006-ban nem változtatott rajta, a válogatás alcímét is ilyenné tette. És bizonyosan ez a veszély íratta vele az Előszó (!) mondatait: a jegyzetek kiadása „negyed század elteltével nem teljesen kockázatmentes. A történelem elsöpörte azt a rendszert, minden kellékével együtt. Javarészt megérdemelten a süllyesztőbe került e rendszer sajtója is. Az utókor nem lát benne – pontosabban: nagyobb részében – mást, mint egy korszak hazug, hamis, végtére unalmas lenyomatát. Elferdített tények, színlelt lelkesedés, az önkörébe zárkózott világ groteszk apoteózisa. Az efféle sommás ítélet indokolt, mégsem teljesen igaz.” (5.)

Én azt hiszem, elsősorban azért nem igaz, mert mint minden sommás ítélet, nem törődik semmi mással, csak az ítélkezéssel magával. Sürgősen szabadulni akar a múlttól, és nem érdekli, hogy milyen áron. Nem feltétlenül arra gondolok, mennyi érték vész oda, inkább arra, hogy így éppen azt nem fogjuk soha megtudni, mi az érték és milyen. És persze azt sem, mi az, ami nem érték.

Visszatérve a szótárhoz, Bányai Éva interjúgyűjteményének címe is érdekes: Sikertörténet kudarcokkal. (Bukaresti életutak).** Két minőség ütközik benne, bár mégiscsak a jelzett szó a hangsúlyosabb (de ha én azt mondom, „karszám”, inkább és főleg a fantáziátlanságra gondolok-e vajon?). Egy olyan nemzedék vall itt (a főnév tágasabb értelmében), amelyik Bukarestbe költözött és a kisebbségi kultúra rangos intézményeit teremtette meg. Sokan nosztalgiáznak, néhányan humorral néznek vissza (Domokos Géza egy késésnek köszönheti a szerencséjét; „A pipám sokszor megmentett” – mondja Molnár Szabolcs), de mindannyian az életükről beszélnek. Horváth Andor itt is árnyal: „A visszatekintő emlékezetben minden átrendeződik” (212.) – állítja a címbe is emelt mondatban. És ismét a szótár problematikája: „Mit jelentett akkor közéleti személyiségnek lenni, mennyire volt kötelező részt venni a politikai életben?” – kérdezi Bányai, s a válasz: „A mai fogalmak nem illenek az akkori valóságra. Közélet és politikai élet nem volt, legalábbis a szó valódi értelmében. […] Közéleti személyiség helyett ezért indokoltabb »fontos emberről« beszélni.” (216.)

De a szótár kérdése merül fel akkor is, amikor a Golyóstoll előszava elmagyarázza, a fogalom „mozgást ajánlott, nézelődést, tereferét”. (6.) Annál is inkább, mert „a cenzori hivatal román igazgatója a címet egyszerűen így emlegette: »pix«.” (uo.)

Ha valaki 1982. július 30-án megvásárolta A Hetet, többek között ezt olvashatta: „Oroszországban mindennek a legfőbb indítéka a félelem. A félelem azonban megöl minden életet, mindent, ami szellemi, a lélek minden nemes rezdülését.” (210.), mégpedig Bakunyin Gyónása kapcsán az író egy gondolatát, nyilvánvalóan nem Bakunyinra gondolt, és nyilvánvalóan örült, hogy nem egyedül gondol nem-Bakunyinra. Az írott, nyomtatott szótárban megtalálta az íratlan jelentést, a szolidaritás és a bátorság egyetlen lehetőségét, s abban a pillanatban ő is bátornak érezte magát. Később még fanyarul nevethetett is: „Ismeretes, hogy gyártanak koffeinmentes neszkávét is. Pontosan olyan, mint a másik, épp csak lényegében különbözik tőle: nincs benne koffein. A digitális óra nem ketyeg, számlapján nem forog mutató, mégis éppúgy a pontos időt méri, mint hagyományos elődje. A kétféle óra minden tekintetben különbözik egymástól, bár ugyanazt a célt szolgálja, a kétféle neszkávé mindenben hasonlít egymáshoz, de csak azért, hogy a megtévesztő különbség leple alatt a lényegben különbözzék. Ezekben az emberi dolgokban már éppannyi hamisság van, mint a természetben…” (212.)

Intellektuális bátorság volt ez, amelynek azóta megszűnt a kontextusa. Az „értelmiségi jegyzetfüzete” máig egy értelmiségi jegyzetfüzete, Bakunyin máig Bakunyin maradt.

De mit jelent ma ez a szó: golyóstoll?

*Mentor, Marosvásárhely, 2006.

**Komp-Press–Korunk Baráti Társaság, Kvár, 2006.

 


+ betűméret | - betűméret