stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Korunk 2007 Szeptember

Titkosszolgálatok hátterében


Jakab Ernõ

 

Schmidt Mária:

A titkosszolgálatok kuliszái mögött

 

Titkosszolgálatok. A hidegháború talán legtipikusabb jelenségei. Sokat hallottunk és hallunk ma is a CIA és más nyugati ügynökségek tevékenységéről, a KGB elleni harcukról. Kevesen tudják azonban, hogy a szovjet kémek aknamunkáját Nyugaton általában valamely csatlós állam polgárai koordinálták. Sok híres és hírhedt magyar dolgozott rezidensként az Egyesült Államokban a hidegháború idején. Érdemes kiemelni Péter Józsefet, vagy ahogy akkor ismerték, J. Peterst. Petersnek tartozott beszámolóval többek között a könyv két „hőse”, Alger Hiss és Noel Field is. Schmidt Mária e könyvében igyekszik rávilágítani a két kontinensen lefolytatott kirakatperek okaira és a köztük levő összefüggésekre. Eközben betekintést nyerünk abba, hogy a tengerentúlon milyen naivan és lelkesen segítették az orosz hírszerzőszolgálat munkáját a keleti parti értelmiségiek és hivatalnokok – többnyire ingyen. Valamint az is kiderül, mekkora befolyással bírt Moszkva a csatlós népi demokráciák felett.

A történet bemutatása előtt azonban vessünk egy pillantást magára a kötetre. Ötletes, érdeklődést felcsigázó borító. Bár az alcím elég tudományosan hangzik – Hitek, ideológiák és hírszerzők a XX. században –, ez ne riasszon el senkit, Schmidt Mária izgalmas kémtörténetet kínál az olvasónak. A terjedelmes, több száz oldalas könyvet a szerkesztő, Körmendy Zsuzsanna utószava, képek és függelékek, névmutató egészítik ki. Korabeli fotókat láthatunk Alger Hissről, Whittaker Chambersről és más, a könyvben szereplő személyekről.

Az egyenként két-három oldalas fejezetek nagy száma ellenére a laza szerkezet könnyen és gyorsan olvashatóvá teszi a kötetet. A főbb gondolatokat hangulatkeltő idézetek (mottók) egészítik ki, amelyek emberközelbe hozzák a múltat. Lásd például: „»Szegény Laci, ha élne, hogy közénk lövetne!« Elhangzott Rajk László újratemetésén, 1956. október 6-án a Kerepesi temetőben.”

Maga a történet a negyvenes évek végén játszódik, az USA-ban ekkor már javában működik a méltán hírhedt Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság. A számonkérések és nyilvános tárgyalások hullámát az indította el, hogy több magas rangú köztisztviselőről kiderült, a Szovjetuniónak kémkedik. Joseph McCarthy szenátor bizottsága elé került többek között a külügyminisztériumban magas beosztást betöltő Alger Hiss is. Hiss nyilvános pere nagy elégedetlenséget szült baloldali értelmiségi körökben. Moszkvában a botrány kirobbanása újabb kirakatperek megrendezésére sarkallta a Kreml urait. Ezek a perek az előzőekhez hasonlóan, akárcsak Zinovjev, Buharin vagy Tuhacsevszkij tárgyalásai, látszatperek voltak, az elítélteknek esélyük sem volt a túlélésre. Azzal, hogy az újabb szovjet nyilvános tárgyalások párhuzamosan zajlottak a Hiss-perrel, elvonták a figyelmet az Amerikában tartózkodó kommunista kémekről, a közvéleményt pedig az „imperialisták” ellen fordíthatták. A Hiss-üggyel párhuzamosan folyt 1949-ben Magyarországon a Rajk-„ellenper”. A szerző az e két esemény között levő összefüggéseket is feltárja kötetében.

A narratíva pergő cselekménysorozata magával ragad. Az események két fő szálon futnak. Alger Hiss ügye és pere mellett Noel Field és Rajk László kirakatpere áll a figyelem középpontjában. A két történeti szál szorosan kapcsolódik egymáshoz, ugyanis Hiss és Field – mindketten – illegális kommunisták és kémek voltak az Egyesült Államokban.

Az első két bevezető fejezetben a könyv megszületésének okait és fő célját ismerjük meg. Minden valószínűség szerint eredményes mítoszromboló kísérletet tesz Schmidt Mária e művével, bebizonyítva, hogy Hisst és Fieldet nem ártatlanul hurcolták meg, mint ahogy ezt ma még mindig tekintélyes számú baloldali gondolkodású értelmiségi vallja. Továbbá rendkívül érdekes bizonyítékokat mutat be annak alátámasztására, hogy a Hiss- és a Rajk-per szorosan kapcsolódnak egymáshoz.

A Hidegháború forró üstjében című fejezetben részleteiben árnyalt képet kap az olvasó arról, miként vállalkoztak egyszerű emberek, sokszor neves értelmiségiek arra, hogy a kommunizmus terjesztői, kiszolgálói legyenek. Egyesek még a gulágon vagy a bitófa alatt is hittek a szocializmus, a párt igazában. Több fejezeten át húzódik a mű egyik fő témája, a Hiss–Chambers-párviadal és annak következményei. Megismerhetjük Whittaker Cham-berst, a kiábrándult szovjet kémet, aki később megvádolta Alger Hisst, és tanúskodott is ellene. Chamberst 1932-ben szervezték be az amerikai kommunista pártba, ő is a hírhedt Péter Józsefnek dolgozott egy darabig. Amikor a sztálini tisztogatások elérték az USA-t, Chambers jobbnak látta megszakítani a kapcsolatot a kommunistákkal. Csalódottsága csak nőtt, amikor tudomást szerzett a Molotov–Ribbentrop-paktumról, hamarosan feladta magát, és információkat adott át a kormánynak több kommunista ügynök kilétéről a kormányzatban. Az ő vallomása alapján idézték be Hisst is. Alger Hiss jómódú családból származott, meggyőződéses kommunista volt. A harmincas években végzett kémtevékenységet J. Peters beosztottjaként. Beidézése után mindent tagadott, ezért csak hamis tanúzásért tudták elítélni hat évre. Hiss és Chambers szembesítését a média élőben közvetítette. A párviadalból Hiss került ki győztesen. Az amerikai értelmiség ezután árulónak tekintette Chamberst, az eszme megtagadójának. Míg Hiss, a valódi hazaáruló számíthatott a közvélemény jóindulatára.

Hogy mennyire nagy hatással volt ezekben az években a titkosszolgálatok és kémszervezetek munkája a nemzetközi kapcsolatokra, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy miként kapcsolódik egymáshoz a Hiss-per és annak ellenpere, a Rajk László, volt belügyminiszter, az Államvédelmi Hatóság mindenható főnöke, majd külügyminiszter ellen folytatott magyarországi kirakatper. A Rajk elleni per Moszkva válasza volt azokra a vádakra, miszerint a szovjet vezetés az amerikai kommunista párton keresztül felforgató munkát folytat és kémkedik. Hiss ügyét két felvonásban tárgyalták. Az ellene felhozott vádak így hangzottak: kémkedés és szovjet kémek bejuttatása az amerikai kormányzatba. Az ezzel egy időben zajló Rajk-perben a vád imperialista kémek bejuttatása és titoista „eretnekség” volt…

A Hiss- és a Rajk-perben több egyértelmű kapcsolat mellett, mint például az időbeni egyezés, számos hasonlóságra is felfigyelhetünk. Az egyik ilyen Noel Field személye. Field amerikai állampolgár volt, Hisshez hasonlóan a külügyminisztériumban dolgozott, és ő is Péter József beosztottja volt. Fieldet is beidézték a Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság elé. Ő azonban ekkor már Európában tartózkodott. Még nem is sejtette, hogy koronatanúként kulcsszerepet fog játszani a Rajk-perben. Szembetűnő a vádak hasonlósága, valamint az, hogy Hiss szabadlábra helyezésével egyszerre nyerte vissza szabadságát  Field és családja is.

Schmidt Mária új, eddig ismeretlen összefüggésekre rávilágító történetében az egész Rajk-per Rákosi Sztálin előtti bizonyítási kísérleteként  tűnik fel. A per minden ízében megrendezett volt, még Rajkkal is elhitették, hogy fel kell áldoznia magát a szocializmus vívmányaiért és a pártért. A pert a csatlós államok bármelyikében megrendezhették volna, a Kreml választása mégis Budapestre esett. Pedig Rákosi nem tartozott éppen Sztálin kedvencei közé.

A szerző érvei alátámasztására felhasználja az 1995-ben nyilvánosságra hozott Venona-dossziét, mely olyan bizonyítékokat tartalmaz, amelyek alátámasztják Alger Hiss bűnösségét.

Találóan szellemes a könyv Happy end nincs? címmel jelzett zárszava, amelyben a szerző összefoglaló gondolatai között azt a következtetést vonja le, hogy ennek a kémügynek egyetlen pozitívuma van: az, hogy már csak történelem.

Az izgalmas, de ugyanakkor tárgyilagos könyv egyaránt leköti a korszak  kutatója és a laikus olvasó figyelmét. Schmidt Máriának sikerült a történelmi tényeket izgalmas „krimivé” varázsolnia. A szöveg ugyan néhol túladatol és a sok lábjegyzet is zavaróan hathat a nem kifejezetten tudományos érdeklődésű olvasó számára, de az izgalmas, minden pillanatban magával ragadó történet és az idézetekkel teletűzdelt szöveg rendkívül olvasmányossá teszi. A könyv témája elgondolkodtató, főleg a ma is oly divatos ügynök- és besúgóbotrányok közepette. Pedig nem csak erről – kémekről és összeesküvések leleplezéséről – szól. Sokkal inkább a szuperhatalmak összeütközéséről, az ideológiai különbözőségekről. Ebben a történelmi harcban nekünk magyaroknak üde színfoltként hathat, hogy egy olyan kis állam, mint Magyarország, egyike volt a hidegháború kevésbé ismert „harctereinek”.  

Persze ezenkívül még számos titok várja, hogy felszínre kerülhessen. Talán Schmidt Mária következő könyvében újabb történelmi rejtelmekbe nyerhetünk betekintést.


+ betűméret | - betűméret