Áprlilis 2007
Művek a purgatóriumban


  A mester kabátja (vers)
  Balázs Imre József

  Irodalom és politika
  Selyem Zsuzsa

  Szerepek és zavarok
  Boka László

  Vitázó utókor (ankét)
  

  Táguló kerekasztal
  Kántor Lajos

  Fehérnép-poszton (vers)
  Balogh Edgár

  Philosophiai mesék
  Szabédi László

  „Mindnyájan szomorúak vagyunk”
  Balogh Tamás

  Palocsay Zsigmond poémája elé
  Láng Gusztáv

  Bálint Tibor
  Nicolae Balotă

  Bogu Miloszt (Generátor – próza)
  László Szabolcs


Toll
  A varázsmesétől a mítosztalan falukutatásig
  Pozsony Ferenc


História
  Politikai emblémák a nagyszebeni Haupt-epitáfiumon
  Kovács Zsolt


Mű és világa
  Hegel, új olvasatban
  Zoltai Dénes

  Előadások (részlet)
  G. W. F. Hegel

  A széthullott világ képzete Dsida Jenő verseiben
  Bondár Anita


Téka
  Magánymitológiák (Átfogó)
  Demény Péter

  Az uralisztika görbe tükre
  Simoncsics Péter

  A velünk együtt haladó határról
  Rigán Lóránd

  A terápia felfüggesztett ideje
  Csog Szidónia

  A „mot juste” keresése
  Andorkó Júlia

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Ciklikusan gyorsuló kultúra?
  Schmidt Dániel

  Bálványok alkonya
  Balon Ruff Zsolt

  Erdélyiek a vásznon
  Nagy Katalin



  Lépcső/ház
  

  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Balogh Edgár

Fehérnép-poszton (vers)

 

                                    Szabédi Lászlónak

 

Suhog a kasza, serceg a fű,

Ködből szól a fiúk nótája.

Számomra csak a tűznél kerül munka,

Vigyázok a forgó puliszkára.

Zubog a víz, táncol a málé

Sárga kúpja a víz taraján.

Restellhetném fehérnép-posztom

S elmerengek a fiúk dalán.

 

Katonanóta száll belőlük,

Omlik a köd, cserreg egy madár.

Szabadon csapdos hangja a fiúknak.

Ma még ki tudja, hogy rájuk mi vár?

Ők kaszálnak, én harizsálom

Üszkös bottal a húnyó tüzet.

Segíteni tudnék-e rajtuk,

Ha a gonoszság értük üzent?

 

Fől a puliszka, rág a harag,

Lányok, anyák búja-gondja mar.

Miért is ide a katonanóta?

Háború zaja itt miért zavar?

Magatokért, ha szólna végre

Harci riadó Erdélyen át,

Harsognám most veletek én is

Szabad honfiak szabad dalát.

 

Így csak kesergek. Bánt a nóta.

Hanyatt dőlök szállásfánk alatt.

Idegen érdek nógat dalra, harcba

Számtalan ilyen fiatal magyart.

Zubog a víz, táncol a málé

Sárga kúpja a víz taraján.

Restellhetném fehérnép-posztom:

S szívem szakad a fiúk dalán.

 

Daszmagyaróssa, 1944. július.

A Szabédi-hagyatékból előkerült, műfajával meglepő Balogh Edgár-szöveg a Désre szóló katonai behívóhoz, az ott töltött hetekhez kapcsolódik.