Május 2005
Boszorkányok ördögök – bűvölés bájolás

Pakó László

Bíróság elé került boszorkányvádaskodás Kolozsvárt, 1592–1593

A 16. század második felétől adatolt kolozsvári boszorkányperek kutatásában az első és legfontosabb lépések Komáromy Andor tevékenységéhez kapcsolódnak. A 20. század legelején írt rövid beszámolóját követően állította össze első rendszeres, boszorkánypereket tartalmazó gyűjteményét.1 A munka kolozsvári vonatkozású adatainak kiegészítése szándékával nemrég tette közzé Kiss András a Komáromy által elsőnek vélt Bóci Klára perénél korábbi, Kőműves Prisca ellen boszorkányság vádjával indított bírósági eljárás anyagát tartalmazó jegyzőkönyvrészeket.2 A per teljes anyagának közlése mellett a szerző jó pár, a városi boszorkányperekkel kapcsolatban felmerülő kérdésre próbált választ találni. A kezdeteket tekintve ő is csupán Komáromy véleményét erősíthette meg, miszerint Kolozsvár bírósága boszorkányok elleni eljárást a jelzett időpontoknál korábban is folytathatott. Annak pontos dátumát azonban továbbra sem sikerült megjelölni. Az ügyek társadalmi vonatkozásainak vizsgálatával azonban jelentős lépéseket tett a boszorkányperek indítékainak felderítése irányában. Az 1560–1580-as évek anyagát vizsgálva két jól körvonalazható üldözési szakaszt különített el. Ha az 1582-1584 között zajló perek Ígyártó György, városi prokurátor bosszúszomjának és pénzéhségének tulajdonítható indítékait egyelőre csak röviden tárgyalta, annál átfogóbban tanulmányozta az 1565-ös és néhány következő év eseteit. A vádlókat vizsgálva rá is bukkant Grúz Péterre, a Magyar fertálybeli szabómester alakjára, kinek a városi perekben gyakran előforduló személye számos alkalommal vegyült boszorkányperbe is. Feltehetően szerény anyagi helyzete és büntetett előéletű anyja miatt maradtak zárva előtte a közösségben nagyobb tekintélyt biztosító elöljáróvá válás kapui, kitaszítottságérzetét pedig gyakori vádaskodásaival próbálta ellensúlyozni.3 Személyiségének, cselekedeteinek,  a közösség többi tagjához való viszonyulásának kidomborítása nélkülözhetetlen támpontokat szolgáltatott az elsőkként számon tartott városi boszorkányperek indítékainak felderítésében.

Írásunkban az eddig nyomtatásban megjelent kolozsvári boszorkányperek anyagának kiegészítése, valamint Kiss András irányadó kutatásai folytatásának szándékával foglalkozunk egy 1592-1593-ból származó, ez idáig közöletlen boszorkányperrel.4 A debreceni boszorkányperek esetében is hatékonysággal alkalmazott „mélyfúrás” módszerével, aprólékos vizsgálat során megpróbáljuk kideríteni az események okait. Minden pernek, általánosan a boszorkányperekre vonatkoztatható tulajdonságai mellett, megvannak az egyediségét szolgáltató sajátosságai, melyek felderítése a jelenség számos vetületét tisztázhatja. Legfőképpen rávilágíthatnak a vádaskodások valódi keretére, ugyanis az elbeszélt rontás, illetve konfliktustípusok csupán boszorkánynarratívák hagyományos modelljeként is hathattak.5 Gyakran kell számos olyan tényezőt felderíteni – vádlottak előélete, korábbi konfliktusai, közvetlen vagy szélesebb környezetük, társadalmi, anyagi helyzetük –, melyekről nem esett ugyan szó a bírósági eljárás során, viszont a vádaskodások igazi okát jelenthették. Sokszor nem egy rontás helyrehozása volt a tét, hanem esetleg régi szokások megtartása, hatalomra jutás, frusztrációk, vélt igazságtalanságok miatti morális elégtétel.

 

A város törvénykezési jegyzőkönyveinek 1592. februári bejegyzései között bukkanunk a Nyári Márton felperes és szolgája, Sasvári Lukács vádlott között indult paráznasági per vallatásaira. Első látásra csupán egy „megszokott”, a városi iratok között többször is előforduló esettel van dolgunk. A felperes feleségével szerelmi kapcsolatba bonyolódott szolgája tettének kérte törvényes elbírálását. A folytatás szerint azonban e részlet csupán előjátéka volt egy összekuszálódott pereskedési folyamatnak Nyári Márton és felesége, Kassai Katus családja között. Szolgája ellen folytatott perét követően Nyári Márton eljárást indított előbb felesége anyja (Barbara), testvére (Anna) és annak férje (Bekessi Gergely), majd saját felesége ellen. Nyári anyja (Zsófia) is tanúkat idézett meg Katus ellen boszorkánysággal való rágalmazás okán.

Elsőként az özvegy Kalmár Tamásné Kassai Barbara, Anna lánya és Bekessi Gergely alperesek oldalán tett tanúvallomásokból szerezhetünk tudomást a konfliktusról. Egyfelől Nyári Mártonnak, másfelől feleségének családja között már hosszabb ideje dúló, a házastársak között gyakori nézeteltéréseket okozó ellenségeskedésről számoltak be a tanúk. Az asszony gyerekeiben is táplálta apjuk iránti gyűlöletét. Tettlegességig fajult vitáik megoldása érdekében Katus családja is beavatkozott a történésekbe. Anyja és testvére ösztönzését követően Kassai Katus férjétől elköltözött, azonban mikor ruháit is el akarta vinni, kitört a viszály közöttük. Annak ellenére, hogy a városi bíró parancsára egy városszolga is jelen volt, Kassai Barbara és Bekessi Gergely szidalmaira Nyári megverte még a békéltetni próbáló Kassai Annát is. Az elmondottakkal ellentétben Nyári bizonyságai Kassai Barbarát és családját tették felelőssé a történtekért, állítva, hogy ők fogták közre és a földre verve rugdosták a férfit. Míg az alpereseknek vallók alig említettek valamit a felmerült boszorkányvádról, annál részletesebben szóltak róla Nyári tanúi. Egy ötvösinas éppen Kassai Barbarától hallotta, amint Nyári anyja, Zsófia felől nyilatkozta: „Megh égettetem az bű bájos bestie lélek kurvát. Ördög volt, nem ember volt, az nyilván való boszorkány bestye lélek kurva.”6 A vád szerint lánya meddőségének Zsófia kuruzslásai voltak okai, és neki tulajdonította Márton és Katus rossz házastársi viszonyát is. Meggyőződéssel állította, hogy a két fiatal csupán Zsófia magyarországi tartózkodása alatt folytathatott normális házaséletet. Egy másik tanú épp Katustól hallotta: „gyanakodom, hogy Nyári Mártonnak az anyja valami bűvös-bájosságot tud”. Fülöp Jánosnétól valóban tudomást is szerzünk Nyári anyjának gyógyító praktikáiról. Egy ismerőse kérésére terhességet előidéző füvet próbált szerezni Zsófiától, ő azonban következő magyarországi útjáig kénytelen volt elutasítani. A boszorkányvádak a másik oldalról sem várattak magukra. Nyári is megvádolta felesége anyját, majd  a Nyári Zsófia gyógyító praktikáiról valló tanú Kassai Katusról is állította, hogy bajainak elsorolását követően minden baj ellen hatékony, fekete kakassal való fürdőt ajánlott. Katus is panaszolta, hogy „csoda város ez, hogy mindent gonosznak ítélnek”, még azt is, „ki az nyomorult embernek jót tenne.”

Kassai Katus és anyja, Barbara boszorkányvádaskodásait Nyári Zsófia tanúi is megerősítették. Katus férjének szemébe mondta: „az te anyád, úgymond, az az nagy farú, nagy fenekű bűvös-bájos boszorkány kurva, az ki az ördögöket vendéggé hítta”. Sőt a vádak anya és fia között létező szerelmi kapcsolatról is szót ejtettek. Katus szavaival: „Ah, bestie lélek kurva, talán viszket az izéd, hogy Nyári Mártont meg kévántad, nem sok ideje híres kurva, hogy ki esett belőle, hogy meg kévántad.” Zsófia tanúi feltehetően Katus szavai hitelességének rontása szándékával elevenítették fel korábbi parázna életének számos részletét. Több ötvös-legénnyel tartott kapcsolatot, főként Sasvári Lukáccsal, akit gyakran láttak ura távollétében asszonya házánál járni és sokszor csak a hajnal közeledtére távozni.

Utolsó felvonásként Nyári Márton felesége ellen indított perének vallomásaiból szerzünk néhány újabb adatot Nyári Zsófia gyógyító-rontó tevékenységeiről. Az alperes egyik tanúja szerint Nyári Márton egy szolgálója lábfájását Zsófia ténykedésének tulajdonította, míg egy másik részletesen számolt be egy gyakorlatban be nem vált gyógymódjáról. Az asszony bizonyos fűvel a kisgyerekes anyák tejének elapadását próbálta meggátolni.

Az események indítékainak megválaszolásában azonban a legtöbb fogózót Ách Antal családtagjainak vallomásai szolgáltatták. Felesége (Krisztina), lánya (Zsófia), valamint ötvösinas fia (György) tanúként jelentek meg előbb Nyári Márton, majd Nyári Zsófia pereiben. Az általuk elmondottak alapján Kassai Barbara Nyári Zsófiát Túrból megszökött, fiával paráználkodó, lánya terhességének és nyugodt családi életének útját álló, nyilvánvaló „bestye híres kurvának, bű-bájos boszorkánynak” szidta, majd megégetéssel fenyegette. Hasonló megítélésben részesült a „pogány” Nyári Márton is, mely lator meg nem büntetéséért a városra is kiontotta haragját. Budai Tamás városbírót hamisan ítélkező, eretnek, pogány kurvafiának, Hunyadi Demetert és János papot7 lator törvényt tevő, hamis, hitetlen, keresztényeken uzsorát vevőnek, Kádár János városi prokurátort pedig rossz, hitetlen bestye lélek kurvafiának nevezte. Saját maga jelentette ki, hogy „szarom az városnak törvényeiben, mert egy igaz ember nincsen eb ez városban, sem az bíró, sem az bírák polgárok,8 mindnyájan hitetlen kurvák, mert igaz törvényt nem tesznek”. Felindulásában átkot is szórt a városra: „Az Isten mennykővel vesztené el, jűnne el az tűz, víz süllyesztené el egyszer. Mert azt akarnám, hogy egynéhány esztendőnek ennek előtte vesztette volna el tűzzel, mert pogányok és istentelenek laknak ebbe az városba, egy keresztény ember nem lakik, hanem mind pogányok, hamisak; még nagy veszedelmet hozok erre az városra.”

Mind Ách Antal leánya, mind fia vallomásának egy-egy részlete azonban addig szóba nem került adatokat fedett fel. Szóváltásuk közben Kassai Katus anyja szemére vetette, hogy csak annak kényszerítése nyomán hagyta el férjét, mire Barbara halállal fenyegette lányát. Majd Katus bevallotta testvérének, hogy férje beleegyezése esetén visszamenne hozzá, és csupán bosszúból – feltehetően a Sasvári Lukáccsal folytatott viszonyát követő per megtorlása érdekében – állította férje latorságát, és kérte annak méltó büntetését.

 

A körülmények és indítékok alaposabb megértése érdekében vessünk pillantást a szereplők korábban elkövetett tetteire, melyeknek esetleges hatására a dolgok a bemutatott fordulatot vehették.

Nyári Márton személyével az ötvöscéh jegyzőkönyvében először 1577-ben találkozunk. Két alkalommal is bírságot róttak ki rá engedetlensége és szófogadatlansága okán, amit a következő év folyamán törlesztett is.9 1578-ban újabb elmarasztalásban részesült, mert Ígyártó Mihály céhmester házánál tartott számvételkor a számvevők jelenlétében Szentmiklósi Gergely szidalmaira „méltóképpen” válaszolt.10 1588-ban pedig a próbáláson való vétke miatt marasztalták el.11 A fennebb bemutatott perekhez némileg kapcsolódóan, 1591 végén – 1592 elején Szabó György és felesége, Krisztina idézte bíróság elé rágalmazás vádjával. Miután az asszony ismételten „felesége hagyott latornak” nevezte, válaszában visszavágott: „Te Szabó György, feleséged is kurva, te magad is kurva vagy, mert ha feleséged jámbor lött volna, nem ment volna hozzád, de nemzetsége is olyan volt feleségednek, mint ő maga.”12 Válaszában azt is kihangsúlyozta, hogy felesége és nem az ő paráznasága miatt bomlott meg házasságuk. 1592 februárjának végén rá is találunk az első vallomásokra Sasvári Lukács ellen indított peréből. Miután feleségével paráználkodó szolgáját házától elkergette, tettének törvény általi elbírálását is kérte és meg is kapta. Mindezeket követően bonyolódott a fennebb bemutatott eseményekbe. 1594-ben újra találkozunk alakjával, amint kezességet vállalt a játék közben egy társának megsebesítésével vádolt Gyulai Mihály ötvöslegény miatt13, 1598-ban pedig Ugrai Istvánt és feleségét, Erzsébetet perelte lopás miatt.14

Nyári felesége, Kassai Katus csupán két, témájukban kapcsolódó per tanújaként jelenik meg a törvénykezési jegyzőkönyvekben. Mindkét esetben az eljárást Németi István indította, dajkája, illetve Katus sógora, Bekessi Gergely ellen ékszerlopás és beolvasztásuk okán. Katus mindkét esetben kitért az érdembeli válasz elől.15 Annál többet emlegették viszont személyét férje, Sasvári Lukács ellen indított perében. Többen hangsúlyozták, hogy Nyári Márton távollétében gyakran töltötte idejét a szolgával való kártyázással. Ruhákat is ajándékozott neki, fogsága idején látogatta, házánál pedig saját ruháiba öltöztette. Ismerőseik intésére határozottan kijelentette, hogy ugyanúgy rendelkezhetik a szolgáról, mivel éppen olyan gazdája, mint férje.

Az annyit emlegetett Sasvári Lukácsról csupán egyszer hallhatunk – amint Nyári Márton egy korábbi perében azt vallotta, hogy ura „turos esse”-nek nevezte Szabó György feleségét16 –, viszont Nyári bizonyítása során több korábbi kihágása is szóba került. Kassai Katussal folytatott erkölcstelenségeit megelőzően Szatmárnémetiben és környékén társával elkövetett latorságairól is tudomást szerzünk. A bíróság elől nekik ugyan sikerült megszökniük, az asszony viszont nem kerülhette el a vízbe fojtást. A kolozsvári Híd utcában is be próbált mászni Dabó Demeter házához, annak feleségéhez. Közben fenyegetőzött, hogy „ha kedvét nem teszi az ő gonosz kévánsága szerént az asszony, erővelis megh veszi tölle”.17 Kolozsvár bírósága végül Nyári indítványára hozott döntéseként „istentelen cselekedetét és latorságát” pellengéren végrehajtandó erős vesszőzésre és fejvesztés terhe alatt a város területéről örök száműzetésre szentenciázta.18

Kassaiék családjának a konfliktusban részes többi tagja sem mentes korábbi törvényszegésektől. A szintén ötvös mesterséget űző Bekessi Gergely tanúként vett részt Nyári Mártonnak Sasvári Lukács szolgája elleni perében, és akkor még Nyári Márton javára is vallott.19 Következő felbukkanása során azonban már vádlottként találjuk Németi István elleni perében. A saját vallomásában ugyan tagadott vád szerint a Németi dajkája által ellopott ékszerekből a többi ötvös figyelmeztetése ellenére értékes övet készített. A perben elhangzott vallomások némelyike pedig egyéb, a szakmai etika által tiltott tettéről is megemlékezett. Többször az általa készített ékszerek súlyát az anyagukba kevert réz-, esetenként vasporral próbálta növelni.20

Ha felesége, Kassai Anna korábbi perbeli fellépése csupán egy esetben adatolható,21 annál inkább követhető anyjának, Kassai Barbarának közszereplése. Személyével elsőként 1582-ben találkozunk Ígyártó György városi prókurátor és Rengő Anna konfliktusa során. A korábban is paráznaság miatt városból kitiltott asszony ellen a régi ellenszenve által sarkallt prokurátor eljárást indított a farsangolást tiltó városi határozatok be nem tartása okán. Válaszképpen Rengő Anna latorsággal, lopással, felesége megmérgezésével, valamint hivatali visszaéléssel vádolta Ígyártót, aki tisztességének mentéséért újabb eljárást indított az asszony ellen.22 A vád most már rágalom, saját hírneve befeketítésének szándéka volt. A perben Kassai Barbara részletesen beszámolt Ígyártó György házasságon kívüli szerelmi kapcsolatáról Hegedűs Mihálynéval. A teherbe esett nő, titkolt szeretője bátorítására, idegen településen akarta világra hozni gyermekét és egy idegen gondjaira is bízni.23 Kassainé vallomása hamarosan visszaütött: alig egy hónap múlva a bosszúszomjas Ígyártó másokkal egyetemben őt is boszorkányság vádjával állította bíróság elé.24 Anélkül hogy e boszorkányperek indítékaira kitérnénk, a Kassainé perében felsorakoztatott tanúk vallomásainak vizsgálata számos adatot nyújt az asszony jellemének kidomborításához. Még kassai tartózkodása idején gyakran került hírbe feslett, kicsapongó élete miatt, „darabontok, deákok igen jártak hozzá, ott dőzsöltek, ittak, részegeskedtek”. Egy idős embert is elcsalt Váradra, ahol megfosztotta pénzétől, beteg urát és félszeg vejét pedig hátrahagyva, a város régi szokásainak betartása nélkül szöktek Kolozsvárra lányával.25 Az Óvár szegeletén levő házánál is, a szomszédok figyelmeztetése ellenére, „hegedűl-tek, dőzsöltek, tánczoltak szállásán, az míves legények jöttek alá s fel házától, az deákok azonképpen”. Ami az ellene szóló vádat illeti, többen vallották, hogy „az boszorkányságban tudós volna”, Dávid Ferenc idején éppen a plébános kapuja előtt mutogatta egyesek szerint „kincsásó”, mások megítélésében váltakozva királyokat, ördögöt, szerencsekereket és sok egyebet ábrázoló ördöngös könyvét, melynek tanulmányozását követően „előjönnek az ördögök”. Egy tanú állításában füveivel megbetegített egy embert, míg egy másik szerint, mikor Katus lányát feleségül vette Nyári Márton, „a vőlegényt megkötötték volna”.

 

Mindezek átvilágítása után, úgy véljük, árnyaltabb képet festhetünk Nyári Márton és felesége családjának konfliktusáról. Testi sértés és rágalmazás okán indult pereikben éppen korábbi életvitelüket, tetteiket tekintve az arra nem jogosultak szidták Nyárit kicsapongó életű latornak, házasságtörőnek, a társadalom számára veszélyesnek, anyját pedig boszorkánynak: Kassai Katus, aki mások mellett a rossz hírű Sasvári Lukáccsal keveredett szerelmi viszonyba, Bekessi Gergely, akit gyakori mesterségbeli csalásai tettek híressé, vagy özvegy Kalmár Tamásné Barbara, aki kassai feslett életmódjával Kolozsvárra költözése után sem kívánt felhagyni. Kolozsvári közszereplése pedig éppen Rengő Anna pere kapcsán vette kezdetét, aki úgyszintén tisztességtelen életével hívta fel magára a városi elöljárók és a közösség figyelmét egyaránt.

Megítélésünk szerint a boszorkánysággal való vádaskodás esetünkben összetettebb társadalmi konfliktusokra épülő jelenség, mint csupán a boszorkányhitben gyökerező félelemből származó társadalmi védekezés (ha itt egyáltalán beszélhetünk ilyenről).26 A bemutatott adatok leginkább az alperesek romlott erkölcsű családjára terelik figyelmünket, melynek tetteire a rangidős Kassai Barbara személye nyomta rá bélyegét. Vádaskodásainak okát részben összeférhetetlen természetében kell keresnünk. Vitába keveredett a városi bírókkal, esküdtekkel, a prokurátorral, sértő szavakkal illette az egyházi elöljárókat is, az egész város elpusztítását követelte. Hamisan vádolta vejét latorsággal, és lányát is halállal fenyegette, ha az beismeri, hogy ő kényszerítette a férjétől való megválásra. Ugyanakkor korábbi boszorkányperét követően táplált bosszúvágya is vezérelhette abban, hogy mérgét a városi közösség egy másik tagjára kiontsa. A Nyári Zsófia boszorkányságára felhozott vádak ugyanis szinte kivétel nélkül megegyeztek az 1582-es pere során említettekkel. Végül – egyelőre csupán lehetséges, de elegendő adat hiányában még nem igazolt indítékként – a helyi, népi gyógyítók közötti konkurenciaharc egy epizódjaként is értelmezhetjük a történteket. Hiszen mind Nyári Zsófia, mind Kassai Katus esetében a vallomások mindkettejük gyógyító tevékenységéről is szólanak.

A felmerült boszorkányvádat a többszörös ellentétekkel, „veszélyes viszonyokkal” terhelt közösség tagjai közötti viszályok megoldási módjának is tekinthetjük, a társadalmi, emberi együttélésnek problematikus szektoraiban – mindennapi családi együttélés során feszültté vált anyós–meny, anyatársak, az ugyanazon közösségen belül tevékenykedő gyógyítók, az idegenből idekerült és tősgyökeres városi polgár között esetleges (esetünkben csak halványan körvonalazódó) anyagi megfontolások, bosszúvágy, irigység, elsőbbségre jutás – megromlott viszonyok helyreállítási kísérletének.

 

 

Függelék*

 

Nyári Márton felperes és Kassai Barbara, Kassai Anna és Bekessi Gergely alperesek közötti per vádlottai által megidézett tanúk vallomásai (KvTJk II/8. 294–296.)

Testimonia Gregorii Bekessi et consortis eiusdem Annae27 nec non relictae Thomae Kalmar velut inctae28 contra Martinum Niari ut actorem. 4 Novembris. Pro utraque parte.

Szabó György hiti után vallja: Jöttem vala majoromból haza, tavaly esztendőben amint rá emlékezem, mikor kapum közébe bejuttam volna, hallám Nyári Mártonnak szitkozódását: Ah, esse lélek kurva, meg kell halnod. Ezembe Bekessi Gergelynének is hallám rivalkodását, de én nem láttam mit cselekedtek es mit verekedtek. Egy öreg kést is vetének által udvaromra, kit én az város szolgájától bíró uramnak, Barát Péternek küldék, mely kés Nyári Mártoné volt. Ugy itilém, hogy kezéből vötték ki.

Kolosvári János vallja hiti után: Barát Péter uram küldött vala engemet bíróságába Nyári Mártonhoz, hogy az asszonynak, Nyárinénak adja ruházatját. Mikor én odamentem volna látám, hogy Nyári Márton és Kassainé öszveháborodtak. Nyári Márton is szidja vala Kassainét, azonképpen Kassainé is szidalmazza vala Nyári Mártont.

Orsolya, Daróczi Bálintné vallja: Az öszveve-szés mikor volt én azt nem tudom, hanem hallám, hogy Nyári Márton rútul szitkozódék vala és azt mondja vala az29 feleségének: esse kurvánő, úgy kelle uradat tisztelned, hogy az leányt arra tanítod, hogy fenékkel forduljon reám. Hallám, hogy Nyáriné is ezt mondá az urának: ha kételkedel abba, ezennel én magam reád fordulok fenékkel. Láttam azt is, hogy az háborúság után Nyáriné ott az közön jöve által. Az mi az kés dolgát nézi, én semmi kést ott nem láttam, de az szitkozódás mindkét felől egyaránt volt. Hogy az Nyári Márton anyját boszorkánynak szidták volna, nem hallottam.30

Erzsébet, János deákné vallja: Mikor én odajuték az Nyári háza felé látám, hogy Bekessi Gergely véres, az felesége penig hajadon fővel vagyon, de én nem tudom, mint s hogy volt dolgok. Ezt is tudom, hogy tehát31 egykor ment az árnyékszékre Nyári Márton, miérthogy berútolták volt. Kezde szitkozódni Nyári. Azomba az felesége kapá az leánkákat és fenékkel az urára fordítá, hogy lássa mi szerrel vagynak.

Krisztina asszony, Szabó Györgyné vallja hiti után azonokat, az mit az úra Szabó György.

Katalin, Szászvárosi Gergelyné vallja hiti után, hogy semmit nem tud ez dologban.

Zsófia, Kalotaszegi Benedek leánya vallja: Kassainé32 jött vala oda Nyári Mártonhoz és háborgani kezde Nyári Mártonnal, hogy feleségét megverte volna. Nyári Márton úgy szidá meg Kalmár Tamásnét. Láttam hogy Bekessi Gergelyis hozzányula Nyárihoz, hogy ne szitkozódjék és Nyári Márton úgy üté meg33 Bekessi Gergelt. Azt is láttam, hogy egy zsákba Nyárinénak ingeit egy szolgalóleánnyal Kalmár Tamásné elvitette.

Erzsébet,34 Jouegh Péterne vallja: Hallottam Kalmár Tamásnétől, hogy az Nyári Márton annyját bűvös-bájos kurvának szidta.35

Borbély Márton hiti után vallja, hogy semmit nem tud dolgokban.

Kobak Demeter vallia: Hallottam boros korába Nyári Mártontól, hogy ezt mondta: im nem hagy békét Kassainé, de úgy megrugdosom e rút kupitort egyszer, hogy nem idéz.

Kádár György vallja, hogy semmit nem tud ez mostani dolgokban, hanem ennek előtte úgymint 12 esztendővel tudja, hogy háborgottak egymással.

Angalit, Kádár Györgyné vallja, hogy ez mostani dologban semmit nem tud, sem értett.

Dorottya, Puszta Gáspárné vallja, hogy semmit nem tud.

Kappa Márton vallja, hogy semmit ez mostani dologban nem tud.

Katalin, Csehi Gáspárné vallia ezent.

Orsolya, Kalmár Györgyné vallja ugyan ezent.

Ilona, Borbély Istvánné vallja ugyan ezent. Az mi az Nyári Márton anyja36 dolgát nézi, sok üdőtől fogva esmerem és együtt is laktam vele, de jónál egyebet semmit nem tudok mondani felőle.37

Márta, Dabó Demeter szolgálója vallja: Hallottam Nyári Mártontól, hogy Kassai asszonyt boszorkány esse lélek kurvának szidta, az leányát is Bekessinét esse kurvának szidta tavaly esztendőben, ez háborúság indulatja után.

Filep Jánosné vallja: Hogy az verekedés, szidalmazás dolgában semmit nem tud.

 

1593 die 31 Maii. Coram domino Laurentio Hoz.

Márta asszony, Orosz Mihályné vallja: Ennek előtte két esztendővel38 Nyári Márton házánál nem tudom mint háborodott öszve feleségével és Kalmár Tamásnéval, Bekessi Gergelyné akará őket megbékéltetni és láttam, hogy Nyári Márton nekimene, kontyát levoná és az öklével ő magát erőssen megveré.

 

Barát Péter és Herczegh Gáspár személyesen beküldött vallomása (a mikrofilmen a 252. és 253. oldalak között levő, levágott szélű fél lapon.)

 

Barát Péter uram fassioja ez. Tudom, hogy mikoron harmad idején bíróságomban Kassainé Kalmár39 Tamásné hozzám jött vala, azt mondja vala, hogy Nyári Márton az ő leányát igen gonoszul tartaná. Szolgát kére töllem, aki ő vele odamenne, csak szólhatna vele, mert ha egyedül odamegyen, attól fél, hogy őttet is megveri. Az ő kérésére én szolgát attam, aki odament vele, de a szolga mikor az én izenetemet elvégezte volna, onnét eljött. Mikor penig mind ő maga Kalmár40 Tamásné s mind az másik veji ott a háznál Nyári Mártonnal szembe voltanak volna, öszvehábo-rodott. Nyári41 Márton velek és az asszony azzal az ő vejével, az ifjabikkal hozzám jövének, annak az ötvösnek véres vala az orcája, kiért ugyan nehéz kedvem is volt Nyári Mártonra, hogy az én izenetemre azt cselekedte.

Herceg Gáspár uram is azont vallja, amit Péter uram in omnibus punctis.

 

Ugyanazon per felperese által megidézett tanúk vallomásai (KvTJk II/8. 299-301.)

 

Anno 1592 die sexta Novembris. Testimonia Martini Niari velut actoris contra Gregorium Bekessj, Barbaram Cassai e[t] filiam eiusdem, Annam ut inctos coram dominis Francisco Keomiues et Laurentio Hoz.

Anna aszzony, Asztalos Istvánné vallja hiti után: Az öszveveszés mint s hogy lött Nyári Márton között, Kassainé és az leány között, azt nem láttam, hanem amikor én odajuték, látám, hogy váltig verék, húzzák, vonzzák vala egymást. Nyári Mártont az köznek szorították vala Bekessi Gergely felesége és az anyjok. Bekessi Gergelyné hajadon fővel vala és váltig szidalmazzák vala egymást, mind egyfelől s mind másfelől. Nyári Mártonhoz látám, hogy az köznél váltig42 vernék vala.

János deákné, Dorottya asszony vallja hiti után: Mint kezdetet az háborúság nem tudom, hanem látám, hogy Nyári Mártont Kassainé leányostól és Bekessi Gergely váltig verék vala.

Kádas43 István deák vallja: Ez elmúlt napokban Kassainétol hallám ezt, hogy mondja vala,44 hogy Nyári Mártonnak egy húga azt mondja volt: no – úgymond – valamég az én anyám él, vagy keresi vagy nem keresi, soha ne várja, hogy45 az ő leányának gyermeke legyen.

Bácsmegyei46 Miklós hiti után vallja: Semmit az háborúságban nem tudok, hanem ennek előtte úgymint három esztendővel hallottam Kassainé-nak panaszolkodását, minemű háborúban laknának az leánya47 Nyári Mártonnal. Itilné azt, hogy az Nyári anyja volna az oka, mert valamikor kimene Magyarországba, békével lakának, de hogy bejű, csak háborganának. Sőt azt is úgy itilné, hogy az asszony dolga volna, hogy az ő leányának gyermeke nem lenne.

Verner János vallja: Láttam, hogy az háborúsag mikor esett vala, Nyári Márton és Kassainé között, Kassainé az leányával, Bekessi-nével és Bekessi Gergellyel együtt húzzák, vonzzák és verik vala Nyárit,48 az földre ontották vala és váltig szidalmazzák vala egymást. Mikor ő magát Nyárit ott benn vondozzák vala, akkor az feleségét az sütőházra szalaszták által az közön.

Fodor Gergelyné vallja: Láttam, hogy Nyári Márton házára mentek vala Kassainé, Bekessi Gergely feleségestől és Nyári Mártont verik vala. Nyári Mártonis aképpen mindkét felől váltig szidták egymást. Az feleségétől, Nyárinétól hallottam, hogy mondotta: gyanakodom, hogy Nyári Mártonnak az anyja valami bűvös-bájosságot tud.

Filep Jánosné vallja, hogy az verekedés, szidalmazás dolgába semmit nem tud.49

Grúsz Péterné, Júlia asszony vallja: Kalmár Tamásné szájából hallottam, hogy az Nyári Márton anyját bűvös-bájos bestye kurvának szidta és hogy reá bizonyítja.

Zsófia, Ách Antalné leánya vallja: Szájából hallottam Kalmár Tamásnénak, hogy boszorkány bestye híres kurvának szidta a Nyári Márton anyját.

Erzsébet, Jeoweg Péterné vallja: Hallotta ugyan ezenképpen az rút szitkot.

György, Ötvös Márton inasa, Ách Antal fia vallja: Így szidta Kalmár Tamásné a Nyári Márton anyját: megégettetem az bű-bájos bestye lélek kurvát, ördög volt nem ember volt, az nyilván való boszorkány bestye lélek kurva, mert ő kötötte meg leányomat, hogy gyermek nem leszen. Ilyen átkokat és szitkokat50 hallottam Kassai Barbara szájából, hogy szidta bíró uramat, Budai Tamást:51 Im az pogány kurvafia jó és igaz törvényt nem teszen, hanem hamisat teszen a bíró, Budai Tamás. Ezt is hallottam, hogy az püspököt is, Hunyadi Demetert mint szidta ez az Kassai Barbara, mondván árulóul, hamisul és Nyári Márton ajándékja mellette fog és lator törvényt teszen. Ezt is hallottam ugyan Kassai Barbara szájából, hogy átkozta az várost: az Isten menykővel vesztené el, jünne el az tűz, víz süllyesztené el egyszer, mert azt akarnám, hogy egy néhány esztendőnek ennek előtte vesztette volna el tűzzel, mert pogányok és istentelenek laknak ebbe az városba, egy keresztény ember nem lakik, hanem mind pogányok, hamisak, még nagy veszedelmet hozok erre az városra. Ezt is hallottam, hogy vetélkedtek52 az Kassai Kalmár Tamásné és53 az leánya,54 Nyárine.55 Nyárine mondott56 az anyjának: ha te nem híttál volna el onnat az uramtól, soha nem jöttem57 volna el, de te vagy oka. Mondá az anyja az leányának, Nyárinénak: halgass bestye lélek kurva, mert beléd üttem az kést.

Zsófia, Farkas alias Ách58 Antal leánya hiti után vallja: Hallottam Kassai Borbara szájából, miképpen szidta59 János papot, mondván: az pogány eretnek lélek kurva, az Nyári Márton aján-dékja mellett hamis és cigány törvényt teszen az pogány lélek kurva. Azt is hallottam, hogy Budai Tamást bíróságába szidta: az pogány eretnek lélek hamis kurva, az fejedelem levelét az ajtó megé hajítá, de ezen az várost nagy veszedelembe hozom.

Ách, alias Farkas Antalné hiti után vallja: Hallottam szájából60 Kassai Borbarától, hogy azt mondta: miért tartják az városon ilyen pogány eretnek bestye lélek kurvafiát, mint Nyári Márton, hogy ki nem űzik, avagy vesztik az városról, olyan pogány bestye lélek kurvát. Senki nincsen az városon, ki ilyen latrot megh büntethetne? Azt is hallottam, hogy átkozta az várost menykővel, tűzzel, vízzel süllyesztené el, mert egy keresztény ember sincs Kolosváratt, mert az anyja bűvös-bájoskodik körüle, hogy őtet meg nem büntethetik.

 

Fülöp Jánosné írva beadott vallomása (KvTJk II/8. 480, 480a)

 

Filep Jánosné hiti után vallja: Egy asszony megszidalmazott vala engemet, azon sápitok vala, hogy méltatlan cseleködé és61 ott áll vala Nyári Mártonnak az húga, Katus asszony az kapu előtt. Kérde engemet: min feddödül asszonyom? Im, úgymond, egy asszonyállat mint szidogata szüntelen s mondá: bezzeg csoda város ez, hogy mindönt gonosznak itilnek. Maga az mi országunkban ez ilyenek helyet sem találjanak, ki az nyomorult embörnek jót tenne. Azután ekképpen szóla: jó asszonyom, valaki ezt megcseleködné, hogy csinálna förödőt és egy fekete kakast vönne holna alá avagy kezében és vele meg förödnék, annakutána senki nem árthatna neki semmiben.

Én penig erre azt felelem, hogy azt nem cseleköszöm, mert az ki engömet terömtöt, ugyan azon viseli gondomat, én nem bűvös-bájoskodom.

 

Egy asszonyállat kér vala engemet, hogy én az Nyári Márton anyjátúl megkérdjem, ha volna olyan fűve, melytül gyermeke lenne, mert igen kellene mivelhogy kévánnának Istentül magzatot. Én penig megkértem és azt mondá, hogy volt, de elvesztötte. Kimegyök, úgymond, Magyarországban és hozok.62

 

Nyári Simonné, Zsófia felperes tanúinak vallomása Kassai Katus alperes elleni perében. (KvTJk II/8. 331-334.)

 

19 Februarii. Testimonia63 Sophiae64 Simo-nis Niarj velut actricis contra65 Caterinam Kassai66 coram domino Caspare Schemel.

 

Dabó Demeter vallja hiti után: Hallottam Kassai Katustól, hogy Nyári Mártonnak az anyját bűvösnek szidta.

Júlia asszony, Grúsz Péterné vallja: Hallottam Kassai Katus szájából, hogy ezt mondotta az Nyári Márton anyja felől: gyanakodom, hogy az Nyári Márton anyja oka, hogy nekem gyermekem nem leszen, ő bűvölt meg. Az anyja is, Kalmár Tamásné azt mondotta, hogy az bűvös-bájos esse kurvára reá bizonyítja az bűvölést.67

Dorottya asszony, Nagy Gáspárné vallja: Kassai Katustól hallottam, hogy bűvös-bájos boszorkány kurvának szidta az Nyári Márton anyját.

Anna asszony, Gecheidner Mihályné vallja: Hogy nem hallotta, hogy Nyári Mártonnak az anyját Kassai Katus szidalmazta volna.

Anna68 asszony, Mérai Tamásné vallja: Tudom, hogy nálam az két fiam hintázik vala, odajöve Nyári Mártonné, beleüle, hintázék, egykor esmét oda jöve és mondá: az én nem, Nyárim meghallotta, hogy itt hintáztam, azt is mondta, hogy urad egy ingbe, gatyába nézte, ki úgy nem volt. Esmét bele üle, hintázék és azt is mondá: immár ugyan hintázom és az Nyári részét jól meg-süllyesztöttem. Hallottam, hogy mondta: ám az én istentelen nem uram nem Nyárim, így69 perel70 velem és fenyeget. Tudom, hogy Lukács, az Nyári Márton inasa sokszor ment be és kijött onnét az Nyári Mártonné szállásáról, hol estve, hol hajnalkor, hol nappal. Ezt is láttam, hogy Nyári Mártonné kinézegete, két felé néze, ha valaki járókelő volna. Az Lukács háta megett áll vala. És hogy nem látának senkit, kiveté magát és elmene. Azt is tudom, hogy más ötvös legénnek is foldoz vala egykor valami hitván ingeket, kinek gallért, kinek újjat csinál vala. Találtam is avval az legénnyel sokszor csak ketten egy házban, hogy egymás mellett ültenek és bezélgettenek. Egyszer úgy is találtam vala, hogy az kis pitvarba bezélgettenek vala, akkor sem vala senki hon. Akkor pénzt kérék vala és mondá, hogy nincsen, mert annak az legénynek adott száz pénzt. Azután esmét odamenék, az legény is ottan bejöve az mihelybe, az hátulsó ajtón bemene, az asszony is utána bemene és vártam fertály óráig bőséggel, de nem győzém kivárni. Elindulék és az asszony kijöve és mondá: ne siess, im valami ezüstöt vött az legény és azt méregette. Egyszer vacsorára odamenék, sem az legény, sem Kassai Katus az házban nem vala. Bejuta az legény, megmosdék, leüle. Egy kis vártatva bejuta az asszony is, megmosdék és leüle. Leülhet vala az más padra is, de ugyan mellé üle az legénynek. Mikor egy asszonyt eszébe vőn az asztal zugolyájába, felkele mellőle és igen bánkódék, hogy az meglátta.

Jancsi, Ötvös Antal inasa vallja: Bekessi Gergelynél lakom vala és mikor az tűzet rakám, látám, hogy Lukács elvövé Kassai Katusnak az nyakáról az kezét. Láttam azt is, hogy Lukács fegyveres kézzel akart az házból kimenni Nyári Mártonra. Azt is tudom, hogy Lukács az asszony ágyába fekütt, az asszony előtte fekütt az táblán. Mikor Lukács az toronyba fogva vala tudom, hogy Kassai Katus Lukácsnak mentét küldött71 be és ételt, italt az toronyba.72

Barbara, Szabó István deák szolgálója vallja: Hallottam, hogy Nyári Mártonné azt mondotta az úrának, Nyári Mártonnak: az te anyád, úgymond, az az nagy farú, nagy fenekű, bűvös-bájos boszorkány kurva, az ki az ördögököt vendéggé hítta.

Krisztina73 asszony, Ách Antalné vallja: Számtalanszor hallottam, hogy Kassai Katus74 boszorkány bestye75 híres kurvának szidta az Nyári Márton anyját. Kassai Katusnak hallottam panaszolkodását az anyjára,76 hogy ő volna oka, hogy jó házábol kiveszet volna és hogy ő bűvölte, kötötte volna meg az leányát, hogy nem lenne gyermeke,77 ruhájától, ételétől megfosztatott volna, kire ilyen fertelmes szitkokkal felelt: Ah, bestye lélek kurva, talám viszket az izéd, hogy Nyári Mártont megkévántad, nem sok ideje híres kurva, hogy kiesett belőle, hogy megkévántad, nám mindenkor meg szolítasz róla, mikor Nyárit megszidom.

Zsófia,78 Ách Antalné leánya vallja:79 Szájából hallottam Kalmár Tamásnénak, hogy ilyen iszonyú átkot kiáltott: Isten, Isten, adj oly vizet, oly tüzet az égből, hogy ez város elsüllyedjen. Hallottam azt is és hogy boszorkány bestye híres kurvának szidta az Nyári Márton anyját, ő volna oka, hogy gyermeke nem lészen az leányának. Tudom ezt is, hogy Sasvári Lukácsnak az lábát Kassai Katus egy leánnyal megmosatta és szépen kendővel megtörlette. Hogy ez ősszel megjött Lukács, azólta mind ott szállásán tartotta Nyárine Lukácsot.

György, Ötvös Márton inasa vallja: Láttam, hogy Sasvári Lukács és Kassai Katus egymást ölelték, csókolták. Ezt is hallottam, hogy mondotta Kassai Katus: ím – úgymond – ez esse ország kurvafiától mennyit kell szenvednünk Nyári Mártontol. Tudom, hogy keszkenőt adott Lukácsnak az asszony. Láttam, hogy lábát is mosatta Lukácsnak az asszony egy leánykával.

Anna, Nyári Márton szolgálója vallja, hogy semmit nem tud.

Erzsébet, Jeowegh Péterné vallja: Hallottam, hogy Kassai Kalmár Tamásné bűvös-bájos kurvának szidta a Nyári Márton anyját.

Ilona, Borbély István vallja: Az Nyári Márton anyját sok üdőtől fogva esmertem, laktam is együtt vele, de soha jóval egyebet hozzá nem esmértem.

György, Ötvös Márton inasa, Ách Antal fia vallja írásban: Hallottam szájából Kalmár Tamás-nénak: megégettetem az bűbájos bestye lélek kurvát, az Nyári Márton anyját. Ördög volt, nem ember volt az nyilvánvaló boszorkány bestye lélek kurva, mert ő oka, hogy leányomnak gyermeke nem leszen, mert ő kötötte meg.

Kádár István deák vallja: Hallotta Az Nyári anyjára az bűbáj felől való panaszát a Kassai asszonynak.

Bácsmegyei Miklós is így hallotta.

 

1593 die 26 Maii. Coram domino Laurentio Hoz.

Kappa Márton vallja, hogy semmit nem tud ez szidalom dolgában.

Angalit, Kádár Györgyné vallja, hogy semmit nem tud.80

Fruzsina asszony, Ötvös Imréné vallja, hogy semmit nem tud.

 

Ách Antal lányának, Zsófiának és anyjának (?) írásban beküldött vallomásai (KvTJk II/8. 331/a–c.)

 

||Ách Antalné, Krisztina asszony||81 Én, Ách Antal leánya, Zsófia vallom hitem szörint az mit hallottam Kassai Barbarátul, az Kassai Katalintul, Kassai Annátul:

1. Hogy az Nyári Mártonnak az anyja Túron az tűzbül elszaladott volna az bűbájos híres esse lélek82 büdös kurva és hogy ezt az pör közett hallotta volna és annak szidták volna.

2. Hogy Nyári Mártonnak az az anyja olyan fölesége is. Élte volna, mint szinte hiteles föleségét az parázna lator.

3. Hogy hála lögyen az Istennek, hogy az pispeknek nyaka szakadott, még az többinek is úgy löszen dolgok, főképpen esse lélek83 János papnak, miért az hitetlen és békéletlen uzsorás és az cigányokon uzsorát veszen, nehogy az köresztyéneken ne vönne.

4. Mondván: szarom az városnak törvényében, mert ögy igaz ember nincsen eb az városban sem az bíró, sem az bírák polgárok, mindnyájan hitetlen kurvák, mert igaz törvényt nem tösznek. Ezt Kalmár Tamásnétól hallottam. Az leánya is azt mondá, hogy szarik az itt való törvénybe.84

5. Az Kassai Barbara, az anyjok mondá: im mög nem böcsülék az fejedelem lövelit, ajtó mögé hajitották, de möglátják, hogy olyan dologban hozom ezt az várost, hogy az közeket az föjek fölett eszvekolcsolják es megjajgatják.

6. Kassai Barbara mondá: Kádár János, az ön procuratorom az rossz hitetlen bestye lélek kurvafia, hogy ha igazán el járt volna törvényemben, vége lett volna törvényemnek, az híres kurvafia.

Ezek az átkok és szidalmok lennek ő tőlek, azon hütben fel idéztenek vala bizonyságra. Ennek utána elment az városrul. Ez a törvény közbe lött az szidalom.85

Kassai Katalin Szent György napján jöve hozzánk, vala ögy vas illö, az kin az ötvesek mivelnek. Kőré vala az anyámtúl, nem adá neki. Tudom, monda, miért nem adod, miért szóltál Nyári Mártonnal, az latorral és neki akarod adni.

 

Die 21 Julii. Presentibus dominis Laurentio Hoz et Michaele Tothazj.

 

Zsófia, Ách Antalné leánya vallja:86 Minekutánna beidéztetett vala engem Nyári Márton Zsófiát, Ách Antal leánya, emlékezem arra és nyilván hallám bizonnyal, hogy azt mondá az Ötves87 Gergelyné, az Kassai Anna az Kassai Katusnak: vissza mennél te Katus az hütetlen kurvához? Felele Kassai Katus: vissza mennék, ha venne. Monda esmeg Kassai Anna: miért mennél vissza, ha tenmagad vallod, hogy az leány mellett hált. Mondá esmég Kassai Katus: bosszumból mondottam,88 nem tötte meg neki, ha mellette hált. Felelék én Sofia, Ách Antal leánya: nám, mindnyájan hamis hütük vagytok. Felele Kassai Katus: miröl mondod azt te Sofia? Mondék: azért te vagy hamis hütü, az uradat el hagytad. Ő vallá ez per között, az szölő fedéskor, hogy morognak vala egymással.

 

Nyári Márton felperes és Kassai Katalin vádlott perében az alperes által megidézett tanúk vallomása (KvTJk II/8. 339, 480/e.)

 

1593 die 28 Maii. Testimonia Catherinae Kassaÿ inctae89 contra Martinum Niarj actorem.

Kappa Márton, Angalit, Kádár Györgyné, Fruzsina, Ötvös Imréné hitik után vallják, hogy semmit nem tud.

Ötvös Antal vallja, hogy ez mostani szidalom dolgába semmit nem tud.

Orsolya, Farkas Miklósné vallja, hogy sem egyik, sem más dolgokban semmit nem tud.

Istók, Zilahi János inasa vallja: Tavaly esztendőben az Nyári Márton szolgalója90 kezdé fájlalni az lábát, és ezt kezdé mondani: im nem tudom mi lelé az lábamat, gyanakodom talám az uram anyja vesztette meg.

 

31 Maii.91

Bálint, Nyári Márton inasa vallja: Én régen sem ismertem az Nyári Márton anyját ennek előtte, minthogy nem sok ideje hogy Nyári Mártont az uramat szolgálom, semmit sem tudok Nyári Simonné dolgába.

Anna, Kötélverő Jánosné vallja, hogy semmit nem tud.

Katalin asszony, Velczer Andrásne azont vallja.

 

Másás Péternének az anyja vallja: Jöve egykor hozzám Nyári Simonné és kezdé mondani,92 hogy egyféle fű volna az én kertembe és örömest látná. Bebocsátám az kertbe, kihoza benne és kérdém mi haszna volna? Monda: akinek teje el apad, meghozza. Én, hogy ezt értém,93 Csaplér Miklósnénak adám, tehát hogy megötte,94 megnehezedett utána és rám izene, miért attam neki olyan füvet.

Velcz[er] Andrasne […] Mihali95

JEGYZETEK

1. Komáromy Andor: A kolozsvári boszorkányperekről. Erdélyi Múzeum XVIII/1901. 185–201. – Uő: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára.Bp., 1910

2. Kiss András: Ante Claram Bóci (Egy 1565-beli ismeretlen boszorkányper). In: Művelődési törekvések a korai újkorban. Tanulmányok Keserű Bálint tiszteletére. Adattár. 35. Szeged, 1997. 281–298. – Újabb kiadása Uő: Más források – más értelmezések. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2003. 291-310. – A per anyaga közölve: A magyarországi boszorkányság forrásai. Sorozatszerkesztő Pócs Éva. II Szerk. Bessenyei József. Balassi Kiadó, Bp., 2000. 44–46.

3. Kiss András: i.m. In: Más források... 301–305.

4. A boszorkányperről nincs említés sem Komáromy első rövidebb közlésében, sem boszorkánykötetében, viszont utal rá a magyarországi boszorkányperekről összeállított kataszter. Tóth G. Péter (szerk.): A magyarországi boszorkányság forrásainak katasztere. 1408–1848. MTA Néprajzi Kutató Intézete, Bp., Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 2000. 143.

5. Kristóf Ildikó: „Ördögi mesterséget nem cselekedtem”: a boszorkányüldözés társadalmi és kulturális háttere a kora újkori Debrecenben és Bihar vármegyében. Debrecen, 1998. 178–179.

6. Azon idézetek származási helyét, melyek a Függelékben közölt perekből származnak, nem jelöljük jegyzetben.

7. Feltehetően a Hunyadi Demetert követő püspök, Johannes Erasmus.

8. Ti. az esküdt polgárok (alsó tanács).

9. Flóra Ágnes (közreadja): Kolozsvári ötvösregesztrum (1549–1790). In: Lymbus. Magyarságtudományi Közlemények. Bp., 2003. 27. – A jegyzőkönyv adatai közötti pontos eligazodást Flóra Ágnes segítőkészségének köszönhetem.

10. Flóra Ágnes: i.m. 27, 34.

11. Flóra Ágnes: i.m. 45.

12. Kolozsvári Állami Levéltár (Arhivele Naţionale, Direcţia Judeţeană Cluj), Törvénykezési Jegyzőkönyvek (Protocoale de judecată, a továbbiakban: KvTJk) II/8. 165, 183–184.

13. KvTJk II/8. 457, 477–478.

14. KvTJk II/9. 147–148, 153–154, 201.

15. KvTJk II/8. 180, 244.

16. KvTJk II/8. 165.

17. KvTJk II/8. 196, 198.

18. KvTJk II/8. 207.

19. Vallomásában tanúsította, hogy valóban Nyáriné szoknyáját is viselte a szolga, látta, hogy járt az asszonyhoz, és hallotta, amint Nyáriné hangoztatta, ő is éppen úgy rendelkezhetik Lukács felett, mint férje. KvTJk II/8. 196.

20. KvTJk II/8. 201a–c, 239, 242–246, 259.

21. Németi János dajkája elleni perében tett vallomása során bizonyítja, hogy a vádlott valóban vitt férjének feldolgozni való ékszereket. KvTJk II/8. 179–181. – Kassai Anna, anyja – a következőkben részletesebben is kifejtett – Ígyártó György és Rengő Anna korábbi perében tett vallomása szerint, az 1580-as évek elején – általunk egyelőre ismeretlen okok miatt – perelt, minek következtében Tordára, „az papok gyűlésére” kellett menniük. Az eset körülményeinek hiányos ismerete miatt azonban nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket a bíróság előtti szereplése tekintetében. KvTJk II/7. 59k

22. A perről lásd bővebben Kiss András: Farsangolás Kolozsvárt – 1582-ben. In: Források és értelmezések. Kriterion, Buk., 1994. 103–109.

23. Kassai Barbara személyesen beküldött vallomása. KvTJk II/7. 59 k-l.

24. Komáromy Andor: i.m. 23–26.

25. A vallomás szerint a Kassát végleg elhagyóknak „az az törvény, hogy bocsut veszen az várostól és úgy megyen el, és az város szépen levelet ad mellette”. Komáromy: i.m. 25.

26. Ugyanerre hívta fel a figyelmet Kiss András is, más kolozsvári, illetve vármegyei boszorkányperek vizsgálata kapcsán. Kiss András (vál., bev., jegyz.): Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák. Kriterion, Kolozsvár, 2004. 22.

27. Utána kihúzva: uel.

28. Előtte kihúzva: A.

29. Utána kihúzva: vra.

30. Az egész mondat kihúzva.

31. A szó a sor fölé írva.

32. Javítva: Catus-ról.

33. Utána kihúzva: az.

34. Lapszélen, kihúzva: B[iro] W[rnak].

35. Az egész bekezdés kihúzva, viszont utólag lapszélre írva: Nem kell kivonni és alája: El kell ez felső kivont tanút is olvasni.

36. A szó a sor fölé írva.

37. Az egész bekezdés kihúzva, viszont lapszélre írva: B[iro] w[ram] el kel olwasni. Alatta, szintén utólag bejegyezve: Nem kell az felső tanút kivonni, mert idevaló volt.

38. Utána kihúzva: az.

39. Javítva: Kal[…]-ról.

40. Javítva: Kadar-ról.

41. Előtte kihúzva: M.

42. Utána kihúzva: verek.

43. Lapszélen: B[iro] w[rnak].

44. Utána kihúzva: No vgi.

45. Utána kihúzva: eo.

46. Lapszélen: B[iro] w[rnak].

47. Utána kihúzva: es.

48. A szó utaló jellel a sor fölé írva.

49. Személyes vallomását lásd a 301. oldal folytatásaként.

50. Utána kihúzva: Bachmegiej.

51. Utána kihúzva: hog’.

52. Javítva: mondotta-ról.

53. A szó utaló jellel a sor fölé írva.

54. Utána kihúzva: nak.

55. Javítva: Niarinenak-ról.

56. Az utóbbi két szó utaló jellel a sor fölé írva.

57. Javítva: mentem-ről.

58. Az utóbbi két szó utaló jellel a sor fölé írva.

59. Utána kihúzva: Cassai K.

60. A szó utaló jellel a sor fölé írva.

61. Utána kihúzva: al.

62. Utána kihúzva:  …tól, es teszók ezt belóle.

63. Fölötte kihúzva: Mris.

64. Javítva: Martini Niari-ról.

65. Utána kihúzva: Catherinam; fölötte, szintén kihúzva: Barbaram.

66. Utána utaló jellel kihúzva: Kalmar Tamasne[?].

67. Az egész mondat kihúzva.

68. Ezen bekezdéstől az oldal aljáig minden áthúzva.

69. Utána kihúzva: zid.

70. Utána kihúzva: es.

71. Utána kihúzva: be.

72. Eddig az egész oldal áthúzva.

73. Az oldal végéig minden áthúzva.

74. Javítva: Catus-ról.(!)

75. A sor fölött kihúzva: lelek.

76. Javítva: annianak-ról.

77. Az utóbbi tizenöt szó utaló jellel lapszélre írva.

78. Az egész oldal áthúzva.

79. Személyesen beküldött vallomását lásd alább, a 331/a, b, c oldalakon.

80. Egyidejüleg kihúzva: ammigh Niari Sophia be nem Jeoue ide ez varosba.

81. A jegyző utólagos kiegészítése, a két jel között.

82. Az utóbbi két szó utaló jellel a sor fölé írva.

83. Az utóbbi két szó a sor fölé írva.

84. Az utolsó mondat a jegyző által lapszélre írva.

85. A jegyző által lapszélre írva.

86. Az utóbbi öt szó utaló jellel az oldal aljára írva, valószínű a jegyző által.

87. Utána kihúzva: G.

88. Az utóbbi két szó a sor fölé írva.

89. Alatta kihúzva: Catherinae Cassaj Gregorii Bekessj, Barbarae relictae Tomae Kalmar et filios Annae consortis Gregorii Bekessj incattarum.

90. Javítva: Annia-ról.

91. Lapszélen.

92. Javítva: kerdezni-ről.

93. Utána kihúzva: egi.

94. Utána kihúzva: el.

95. Fejjel lefelé írva.