Május 2005
Boszorkányok ördögök – bűvölés bájolás

Veress Levente

szótár; vargtimmen (a fogoly); allúzió; ahogy megmentem magamat (versek)

szótár

megismersz.

besorolsz.

vagy éppen

fejed fölé akasztod,

amit elmondtam,

ami neked én vagyok.

stilizálsz…

idővel kifestesz, majd

vagy márványba vésel,

iniciáléba foglalsz

vagy elteszel

 

a polcodon rengeteg könyv van.

szótár lennék…

vargtimmen
(a fogoly)

falamat mindennap

végigtapogatom

körbe és keresztbe néha

visszafelé is, mint

egy mágikus formula

sátáni ima

bugyog a számból

 

cellámat minden éjjel

végigtapogatom

lábaim elé invokállak

s ha szomjazom

emléked vérét szívom

 

vermemből templomot

simítok, oltárra állok

és csak átkozlak

köpködlek

keresztre feszítlek

 

te sovány, csendes, békés létező

allúzió

az érzés hazug volt

csalóka

mint télidőben

a falra vetült fényfolt

 

azóta két nyár is eltelt már

s te nem mostad le az ablakod

 

azóta királyian zárkózott vagyok

makulatúra az emlékhez képest

ártatlan, kényes fecsegés

vagy szobák mélyére rejtett szívtitok

vértelen emlékezés…

ahogy megmentem magamat

hatalmas a fenségesben

vagyok ki lenni nem akartam

hatalmas a kicsinyben

vagyok ki mindent megtagadtam

körül és belül

mindenütt létezem

uralom életem

hatalomból születtem

alulról fölfelé

egytől tízig

mert a tíz az egy és...

ezer szív dobog

bőröm alatt kés

 

szó vagyok mely minden

szót jelent

a megbújt igazság vagyok

a kezdet és a vég

a megfojtott jelen

 

kard vagyok mely

ural minden kardokat

ösvény mely vezet

halhatatlan dicsőséges

harci virradat

megmentő

ahogy megmentem magamat...