Veress Levente szótár; vargtimmen (a fogoly); allúzió; ahogy megmentem magamat (versek)
szótár
megismersz.
besorolsz.
vagy éppen
fejed fölé akasztod,
amit elmondtam,
ami neked én vagyok.
stilizálsz…
idővel kifestesz, majd
vagy márványba vésel,
iniciáléba foglalsz
vagy elteszel
a polcodon rengeteg könyv van.
szótár lennék…
vargtimmen
(a fogoly)
falamat mindennap
végigtapogatom
körbe és keresztbe néha
visszafelé is, mint
egy mágikus formula
sátáni ima
bugyog a számból
cellámat
végigtapogatom
lábaim elé invokállak
s ha szomjazom
emléked vérét szívom
vermemből templomot
simítok, oltárra állok
és csak átkozlak
köpködlek
keresztre feszítlek
te sovány, csendes, békés létező
allúzió
az érzés hazug volt
csalóka
mint télidőben
a falra vetült fényfolt
azóta két nyár is eltelt már
s te nem mostad le az ablakod
azóta királyian zárkózott vagyok
makulatúra az emlékhez képest
ártatlan, kényes fecsegés
vagy szobák mélyére rejtett szívtitok
vértelen emlékezés…
ahogy megmentem magamat
hatalmas a fenségesben
vagyok ki lenni nem akartam
hatalmas a kicsinyben
vagyok ki mindent megtagadtam
körül és belül
mindenütt létezem
uralom életem
hatalomból születtem
alulról fölfelé
egytől tízig
mert a tíz az egy és...
ezer szív dobog
bőröm alatt kés
szó vagyok mely
szót jelent
a megbújt igazság vagyok
a kezdet és a vég
a megfojtott jelen
kard vagyok mely
ural
ösvény mely vezet
halhatatlan dicsőséges
harci virradat
megmentő
ahogy megmentem magamat...