Harminckét éves lettem én –

kötelező e költemény,

s bravúr

az úr.

Poétánk többé nem kadét,

de tudja meg ismét a nép:

örök

kölök.

Tíz éve a szabados füstöt

látván kiátkozott a püspök,

a vád:

„Galád

versedben csupa bűn terem:

szabadság, szépség, szerelem,

lator

a toll.”

Voltam „posztfreudi szexmajom”

a kritikusi tollakon;

halom

barom

nem látta a fasztól az erdőt,

mordályt emelt, s úgy hitte: meglőtt,

holott

szopott.

Harminckét évem elhagyott,

ámde panaszra nincs nagy ok,

a vad

szabad,

a rím minden fűzőt kibont,

fölajz a vers, a lány sikong,

s rohan

Johann,