Február 1997
Beteg ezredvég?

Mátyus Melinda

Reggelizni soha többé; három (versek)

 

 

 

Reggelizni soha többé

 

én: (elmondom, hogy) a földön fekszem

végtagjaim külön menekülnek

a pokol meghosszabbításába

 

ő: tri-lá-llá, tri-lá-llá

 

én: (elmondom, hogy) elbiceg ez a lábnélküli

fekete macska mellettem

nem néz vissza pedig szólok hozzá

egy fa költözik távolabbra

van választása

 

ő: tri-lá-llá, tri-lá-llá

 

én: (elmondom, hogy) csak én maradtam

szemben

 

ő: tri-lá-llá, tri-lá-llá

 

én: (elmondom, hogy) valószínű

elvérzem estig

az ujjaim lefagytak

reggelizni soha többé nem tudok

 

ő: tri-lá-llá, tri-lá-llá

 

én: (elmondom, hogy) egy kevés rövidítést

kívánok

nem kegyelmet csak ájulást

a vérem is fáj e végben

felkel fölemelkedik feláll a fájdalom

rendben rendben

 

ő: tri-lá-llá, tri-lá-llá

 

 

 

három

 

félek a szemétől

 félek a szívétől

félek a kezétől

 

félek nincs szeme

félek nincs szíve

félek nincs keze