A legjelentősebb romániai magyar írók egyben termékeny és érzékeny műfordítóknak is bizonyultak az elmúlt évtizedekben. Kötelező penzumok mellett számos kiváló fordítás is készült: ideje volna valamiféle számvetést készíteni arról, hogy melyek azok a mából nézve is fontos huszadik századi román művek, amelyek magyarul is hozzáférhetők.

A felhalmozódott tekintélyes fordításmennyiség ellenére sem mondható, hogy a magyar olvasónak megbízható rálátása volna a román irodalomra, különösen ami a közelmúlt irodalmát illeti. 1989 után természetszerűen elkezdődött a huszadik század román irodalomtörténetének újragondolása is: az újraírt történetben más, korábban mellőzött értékek bukkantak fel. A fordulat után ugyanakkor már több írónemzedék is helyet keresett és talált magának az irodalmi életben. E friss, kortársi fejleményeket követheti talán legkevésbé a magyar olvasó, hacsak valamiféle „szakmai” indoka nincs az effajta érdeklődésének. Fordítások továbbra is készülnek, de lényegesen kisebb számban, mint korábban. Egyáltalán mi az, amit fordítani kellene? És miért? Milyen várható hatás reményében?