Június 2004
Amerika és a többiek

S. L.

Richard Rorty – Amerikáról, Európáról

Demokrácia, háború, Irak – ezek voltak a kiindulópontok a közelmúltban Magyarországon járt világhírű amerikai filozófussal, Richard Rortyval folytatott beszélgetésben; a Magyar Hírlap felkérésére a beszélgetőtárs szerepét Tamás Gáspár Miklós vállalta. T. G. M. szerint nem zárható ki eleve egy ország fölszabadításának lehetősége, Irakban azonban „nem ez történik, hanem a fölszabadítás örvén egy nép leigázása”. Rorty válasza: „Washingtonban hajlanak erre azt mondani, hogy miután működött ez Németországgal és Japánnal 1945 után, összejöhet most is.  Nem hiszem, hogy ez így lesz, de vannak, akik állítják: néha a fegyveres hittérítők képesek elvégezni munkájukat, s az eredmény mégiscsak a demokrácia. Igazából senki sem érti, miért háborúzunk. Számtalan magyarázatot hallottunk már, s komolyan mondom: nehéz dolguk lesz a történészeknek, ha egyszer megpróbálják kideríteni, miért is indult ez az egész.” Amerika mai politikája és a szabadságjogok gyakorlása vonatkozásában az amerikai professzor így felel a provokáló kérdésre: „Úgy vélem, könnyen szállítható tömegpusztító fegyverek megjelenése még több rendőrállami intézkedést eredményez majd. A világ legdemokratikusabb kormánya elrendeli az azonosítás különböző formáit, az ujjlenyomattól a retinavizsgálatig, s biztos vagyok abban, hogy tíz éven belül a világ minden országában lesznek személyi igazolványok, hiszen ez megint egy eszköz a rendőrség kezében. Ezzel vissza is élhetnek…” A jelenlegi valóság és az optimista sci-fi művelők elképzeléseit szembesítve így vélekedik: „Megvannak nekem is a magam gyönyörű álmaim, például a megreformált ENSZ-ről, egy nemzetközi rendőrségről, amelyik szembeszáll olyanokkal, mint Szaddám Huszein, Milosevic és az összes rossz fiú. Arról, hogy a döntéseket nem Washingtonban hozzák meg egy szuperhatalom képviselői, hanem minden állam nyíltan és közösen határoz egy-egy lépésről. De ezek persze nem új ötletek.” Rorty bízik abban, hogy ha több pénz lesz, háttérbe szorul majd a fanatizmus, növekszik a tolerancia.

A várható amerikai változásokat illetően Richard Rorty meglehetős szkepticizmussal nyilatkozik. „Amerika nem igazán idealista ország, és jó ideje nincs igazán karizmatikus politikai vezetője. Legalábbis a baloldalnak nincs, mert a jobboldalon azért ott van Reagan. És az ország bizonytalannak látszik. Nem mondhatjuk például azt sem, hogy az ország felsorakozott volna az iraki háború mögé, megosztott volt és maradt is. Sőt ez a megosztottság csak egyre mélyül, ez az ellenérzés azonban megint csak nem szült új, meghatározó gondolatokat vagy mozgalmakat.” Rorty szerint a kulturális baloldal az egyetemeken is egyre kisebb szerepet játszik. „Nyomban 2001. szeptember 11-e után ez a kör jelentkezett egy sor írással, amelyben azt hangoztatták, hogy jobban meg kell értenünk az iszlám kultúrát, ezzel azonban csak értetlenséget váltottak ki az emberekben. Szóval, ez a kulturális baloldal eltűnőben van, és nem látom a helyébe lépő gazdasági baloldalt sem.”

Amerikában – állítja Rorty – feltétlenül igény van gurukra, akiknek a gondolatai mobilizálják a társadalmat. Ebben Európa alapvetően különbözik Amerikától – válaszolja T. G. M.; itt egy nézet képviselői pártokat, szervezeteket, szektákat alapítanak. Az amerikai történelmi tapasztalat és a jelenkori európai politika összevetésével Richard Rorty feltételezi, hogy előállhat olyan helyzet, amikor az emberek úgy érzik, hogy „az európai identitás nyújt nekik valamit. Ez generálhat ilyen [az etnikai etnicitás határait átlépő] folyamatot. Kicsit olyan ez, mint a XVIII. századi, a Függetlenségi Nyilatkozat utáni Amerika fejlődése. Akkor képesek voltak túllépni konfliktusaikon, s hittek abban, hogy amerikai polgárok. Talán arra van szükség, hogy az Európai Parlamentnek legyen néhány igazán karizmatikus figurája.” Az interjú végén Rorty megjegyzi: „Ki tudja, az európai identitás alapja lehet akár az Amerika-ellenesség is? Hiszen míg olyasmik történnek, mint most Irakban, feltétlenül lesz Amerika-ellenesség. Talán egyszer valaki ezt majd hasznos cél felé fordítja.”