Június 2004
Amerika és a többiek

Kántor Erzsébet

Összegezés és számvetés

Thassy Jenő: A botcsinálta amerikai

 

Thassy Jenő nevét későn ismerhette meg a magyar olvasó, hiszen a régi magyar földbirtokos családban 1920-ban született író – sok sorstársával együtt – 1946-ban szülőhazájának elhagyására kényszerült. Néhány évet Franciaországban töltött, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Első regénye Franciaországban jelent meg, első angol nyelvű prózai alkotása pedig New Yorkban, 1961-ben. Hosszú időn át alakuló nagyszabású önéletrajzi műve viszont magyarul íródott, magyar olvasókhoz szól. Chales Gati így ír a három kötetre tervezett műről: „…a magyar huszadik század reális, ám egyben felemelő életrajza.” A Veszélyes vidék és a Hátraarc után jelent meg A botcsinálta amerikai (Balassi Kiadó, Bp., 2000.), melyet a hontalanná, az „etnikké” válás élménye („A Szabad Európa Rádió családjában, New Yorkban a demokrácia enyhén keveredett a kolonializmussal. Mi, az »etnikek« ugyanazért a munkáért jóval alacsonyabb fizetést kaptunk, mint az amerikai alkalmazottak.”), a nyomor keserűsége ellenére „a könnyedség, a halvány mosoly” (John Lukács) jellemez, Thassy alkatából és neveltetéséből következik a nemes erény, a derűlátás. Vallomásaiból megismerhetjük az íróvá válás izgalommal teli pillanatait is, elsősorban a párizsi időszakból.

Mint ahogyan azt a cím is sugallja, Thassy Jenő sohasem tudott amerikaivá válni. A hazájától elszakadni nem tudó magyar értelmiségiről vall, ez utóbbi kötetében az 1946–1966 közötti viszontagságos időszakról, benne Sztálin halálának visszhangjáról Nyugaton és az Államokban. („A Magyar Osztályt – a Szabad Európa Rádiónál – az foglalkoztatta leginkább, hogy milyen hatással lesz Magyarországra Sztálin eltűnése.”) Az 1956-os magyar forradalom ugyancsak fontos mozzanat Thassy emlékezésében. („Szívesen aludtam volna délig, de a telefonom állandóan csengett. Amerikai barátaim gratuláltak a budapesti eseményekhez, olyanok is, akikkel még sohasem beszéltem telefonon.”)

A botcsinálta amerikai nagyszerű olvasmány és példa arra, hogy az emberi méltóságot képtelen időkben és viszonyok között is meg lehet őrizni. „Csak tisztesség és bátorság kell hozzá” – írja Vásárhelyi Miklós az önéletírást méltató soraiban.