Itt vannak már az őszi esték,

Szép őszi esték, csendesek.

Több jut az életörömekből,

S az életzajból kevesebb.

A nap nem oly fárasztó hosszú,

S nem oly rövid az est nekem;

Oh, még inkább tiéd vagyok most,

Édes családi életem!

Rég elszállott a gólya, fecske,

A lég olyan hüvös, hideg!

Mi is beljebb huzódunk mostan

Fészkünkbe – én s az enyimek.

Megadja azt a kandallóláng,

Mit a nap fénye megtagad,

S madárajk még fölül nem multa

A vídám gyermekajkakat.

– És folynak a szép őszi esték...

Olyan vidáman, csendesen, –

Mind oly szelid! s mindegyik mégis

Nyomot hagy szívem s lelkemen.

Lelkemben csak az álomképek,

Szivemben csak a szeretet:

Mellettem ifju feleségem,

S körültem játszó gyermekek.