Olvasószolgálat
Károly Vekov: Locul de adeverire din Alba-Iulia (Secolele XIII-XVI).
A gyulafehérvári káptalan Erdély egyik legjelentősebb oklevélkibocsátó intézménye. Történetének kutatása nemcsak a káptalan keretében működő hiteleshelynek, de eme intézmény alapvető sajátosságának – amely elsősorban az oklevelek kibocsátásában gyökerezik – a megismerését is lehetővé teszi. Tágabb értelemben: a káptalan és a hiteleshely vizsgálata, illetve bemutatása adekvát képet nyújt a középkori írásbeliségről, a korszak jogtudományi tevékenységéről és mentalitásáról, valamint a középkori Erdély szellemi életéről.
A hiteleshely, pontosabban a két erdélyi hiteleshely, a gyulafehérvári káptalani és a kolozsmonostori konventi „locus credibilis” társadalmi jelentőségét az adta, hogy Erdélyben, ahol a középkori közjegyzői intézmény nem gyökeresedett meg, és térben, illetve időben nagyon korlátozott volt, az erdélyi társadalom számára ezek voltak azok a jogbiztonságot szolgáló kancelláriák, amelyek a magánjogi jellegű ügyleteket (adásvétel, csere, zálogosítás, végrendelet stb.) a felek bevallása alapján hiteles iratba foglalták, és bocsátottak ki az adott ügyletről szóló iratot. Hatáskörük azonban kiterjedt hiteles másolatok kibocsátására, illetve egyes peres eljárások hiteles elvégzésére is. A kötet ezt a gazdag, a társadalom és a jogbiztonság érdekében végzett tevékenységet követi nyomon, nemcsak az eljárási részt illetően, hanem az írásbeliségnek tartalmi és alaki vizsgálatával. A bőséges adatbázisra épült tárgyalást gazdag statisztikai és más adattári táblázatok egészítik ki, mind a kibocsátott okleveleket, mind a hiteleshely írástudó/kibocsátó személyzetét illetően. (Bibliotheca rerum Trans-silvaniae XXIX. Fundaţia Culturală Română, Cluj-Napoca, 2003.) – K. K. Gy.
Bolyai János marosvásárhelyi kéziratai I. Fogalmazványok a Tanhoz, illetőleg az Üdvtanhoz. Ambrus Hedvig Mária, Deé Nagy Anikó és Vakarcs Szilárd
közreműködésével szerkesztette és bevezetéssel ellátta Benkő Samu.
Bolyai János kéziratos hagyatéka – melynek bemutatása e kötet megjelentetésével kezdődik – a teremtő emberi akaratnak az egész életpályán átívelő bizonyossága, állapítja meg a szerkesztő.
„Az emberiséget tanítók és tanítványok okosan együttműködő összességének felfogó magyar matematikus, a gondolatteremtő lángelme általános emberi feladatként jelölte meg a »közüdvre« törekvést. Ez az üzenete a mai ember számára ennek a kötetnek” – olvasható a Bevezetés zárómondatában. (Az Erdélyi Mú-zeum-Egyesület kiadása. Kolozsvár, 2003.) – K. K. Gy.
Nagy Ferenc szerkesztésében igényes kivitelezésű Bolyai-kiadvány látott napvilágot. A kötet egy nagyobb sorozat részeként (a Bolyai Akadémiai Könyvtár első köteteként) a Bolyai Kiadó (a Better és a Püski közös vállalkozása) jelent meg. „A 2000. évben Bolyai Biográfia – Bibliotéka – Bibliográfia címmel megjelent sorozatnyitó »nulladik« kötet már rápillantásra mutatja a könyvészet, a bibliográfia kiemelt, alapvető szerepét. Ezt még nyomatékosabbá teszi az életműkiadás folytatásaként jelen kötet, amelynek közel fele bibliográfia” – olvassuk a Bolyai-díjas szerkesztő Invokáció és invitáció című bevezetőjében. Jelen kiadvány első része a Gondolatok a könyvtárban a Bolyai forradalomról. Ebben a legérdekesebb tematikák két fejezetcím alá kerülnek: Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért; Új törvényekkel, túl a szűk egen – ugyanakkor a szerkesztő „Bolyai forradalmának folytatóira is gondolt”: itt olvasható Bay Zoltán, valamint Halász Béla értékelése, ünnepi beszéde. A második rész különféle dokumentumokat tartalmaz, amelyek a Bolyai-kiadás küzdelmes sorsát mutatják be. Ez az egység kordokumentumokat, értékes levelezést hoz előtérbe, itt olvasható például a két Bolyai levelezése Gaussról (valamint tudományos testamentumuk), de ugyancsak itt jelentkezik az a fejezet, amelyben a szerkesztő a Bolyai Könyvtártól időben a Bolyai Kiadó létrehozásáig kalauzol el bennünket. A harmadik rész címe: Bicen-tenáriumi bibliográfia a két Bolyai emlékezetére. Itt történeti és technikai tájékoztatón kívül kronologikus katalógus, tematikus tárgy-mutató, illetve szerzői névmutató segíti a Bolyai-kutatók munkáját. A kötet bő képanyaggal, első közlésben megjelenő levelekkel, különösen fontos dokumentumok eredetiben való közlésével nemcsak hasznos, hanem szemet gyönyörködtető kiadvány is egyben. (Bolyai Kiadó – Better, Püski, Bp., 2003.) – Sz. G.
Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár története. 1802–1918.
1802. november 25-én írta alá gróf Széchényi Ferenc azt az alapító okiratot, mellyel létrejött a Bibliotheca Hunga-rica Széchényiano-Regnicolaris, azaz a Széchényi Országos Magyar Könyvtár.
Az alapító oklevélben Széchényi Ferenc kinyilvánította, hogy nyomtatott művekből, kéziratokból, térképekből, metszetekből és pénzérmékből álló magángyűjteményét „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom”.
A Széchényi Ferenc által adományozott gyűjtemény a katalógusok szerint 13 724 nyomtatványból állt, ebből 9039 könyv, 4342 darab a harminc lap alatti és 343 darab az egyleveles nyomtatvány. Latin nyelvű volt a nyomtatványok mintegy 47, német 26, magyar 22,2 százaléka, a többi egyéb nyelvű.
E könyvtár keletkezésének történetét dolgozza fel a kötet, mely ugyanakkor betekintést nyújt a magyarországi könyvtári kultúra 19. századi fejlődéstörténetébe. (Országos Széchényi Könyvtár, Bp., 2002.) – K. K. Gy.