Szeptember 2003
Csángó reneszánsz?

Pápai Virág

Neoprotestáns vallásgyakorlás Klézsén

Dolgozatomban azt próbálom megvizsgálni, hogy az egyén életében milyen tényezők játszhatnak közre abban, hogy a katolikus faluközösségtől eltérő életformát válasszon, azaz felvegye a neoprotestáns hitet. Az első kiszállás alkalmával a célom a terep feltérképezése volt, azaz a neoprotestáns egyházak, vallási közösségek jelenlétének felderítése a moldvai csángó falvakban. A terepmunka nagy részét a székelyes csángó falvakban, Klézsén és Somoskán végeztem. A gyűjtések során két családdal kerültem kapcsolatba, akik közül az egyikkel, illetve annak férfi tagjával rögzítettem beszélgetéseket. A dolgozat a klézsei Voidoc Eugen és családja sajátos helyzetének, életmódjának, értékrendjének, szokásainak bemutatására tesz kísérletet, annak érdekében, hogy értelmezési lehetőségeket mutasson fel az áttérés logikájának a megértéséhez.

Irántuk való érdeklődésemet örömmel fogadták, kérdéseimre készségesen válaszoltak, az interjúkat úgy élték meg, mint bizonyságtételt vallásfelfogásukról, épp ezért a gyűjtés során kommunikációs problémák nem adódtak.

Elsősorban azokra a tényezőkre voltam kíváncsi, amelyek végül is hozzájárultak ahhoz, hogy beszélgetőpartnerem eltávolodjon és kiszakadjon a hagyományos falusi vallási közösségből, és az ezáltal forgalmazott életformától eltérőt alakítson ki. A továbbiakban az a kérdés is foglalkoztatott, hogy a falubeli katolikusok hogyan ítélik meg az új vallási mozgalmak elterjedését a közvetlen környezetükben. A vallásgyakorlás alkalmai egy közösségen belül a különböző társadalmi rétegeket, az eltérő életkorú és státusú egyéneket az összetartozás tudatával fogták egybe. Ugyanakkor a társadalmi rétegződés szimbolikusan is megfogalmazódott a vallásgyakorlásban (lásd templomi ülésrend). A társadalmi rétegződés fokozott jelenléte a vallásgyakorlásban vezetett el a szakirodalom szerint a szekták múlt századi térhódításához. A szegényebb lakosság számára vonzó volt a családias érintkezési forma, az, hogy nem felülről szervezettek, s hogy önkéntes adakozásból tartják fenn magukat.

A moldvai csángókat hosszú időn keresztül katolikus hitük tartotta össze. Megzavart nemzeti identitásuk ellenében a katolikus hit biztosította számukra az összetartozás tudatát. Az 1989-ben bekövetkezett változások azonban a csángók falvak társadalmát is érintette. A demokrácia a hosszú időn keresztül működő értékrendszert, szemléletmódot alapjaiban rengette meg. A globalizáció, az individualizáció betört ezekbe a falvakba, és felborította az addigi értékrendszert.

Klézsét viszonylag hamar érintették a ’89-es változások, ez a település elhelyezkedésének is köszönhető. Vasútállomása nincs a településnek, a városba ingázók a szomszédos forrófalvi megállónál ülnek fel a vonatra. Műút a faluban egészen a községházáig van, naponta több buszjárat megy Bákóba. Jó megközelíthetősége, adminisztrációs előnyei hozzájárulnak a viszonylag gyors modernizációs folyamat kialakulásához.

A rendszerváltás után megélénkült a külföldre irányuló munkamigráció, Klézséről és a szomszédos Somoskáról is sokan vállalnak munkát külföldön, főként a fiatal generáció. A külföldi munkavállalás során, a saját kultúrából kilépve új horizontok tárulnak eléjük. Jelentős gazdasági fellendülést nagyon kevés esetben hozott a külföldi munkavállalás, azonban ezek az emberek magukkal hozták a választás lehetőségét, a felkínált alternatívákat.

A 90-es évek után az egyház fokozatosan elveszítette kontrollszerepét a közösség fölött, az általa forgalmazott értékek devalválódtak, már nem bizonyult alkalmasnak a társadalmi „betegségek” kezelésére (szegénység, pszichózis stb.). Így történt, hogy a rendszerváltás után Moldvában is megjelentek az új vallási közösségek. Először a városokban jelentek meg, kerültek azonban tagok a környező falvakból is.

Az új vallási közösségekhez való viszonyulás a katolikusok között nagyon eltérő. Mivel nem tartanak fenn a pocăitokkal személyes kapcsolatot, nem ismerik szokásaikat, életmódjukat, ezért torzult, a közösségi normáknak nem megfelelő kép fogalmazódik meg róluk. Egy somoskai idős férfiban a következő kép él ezekről az emberekről: „Szóval az asszonyok, az egész asszonyok, több férjnek az asszonyik esszegyülnek egy szobába. Elojtsák a világot, férfiak béjönnek sötétbe... egy nőt, kire kezet teszen, azt viszi vele, vétkezik vele. Igen.  Ha az övé, ha másé, azért nincsen pretenta, adica, mert ez szokás az övék. Ezt halltam én, nem tudom, való-e...”

Ugyanakkor már az idősebbek is elfogadják, hogy az egyén azt a vallást választhatja, amelyiket akarja. Csakhogy nem nézik jó szemmel azokat, akik „elhagyják a hitüket”. Másképp történik a megítélése azoknak az egyéneknek, akik eleve a neoprotestáns közösségbe születtek bele.

Forrófalván pár éve magukat fundamentalistának nevező kis csoport tagjai tartanak összejöveteleket hetente. Kivételes alkalmakkor Bákóba mennek, ahhoz a gyülekezethez, ahova tartoznak. Adatközlőm és családja is ehhez a gyülekezethez tartozott egy időben, azonban jelenleg a klézsei pünkösdista gyülekezet tagjai. Klézsén kb. tíz-tizenöt főből áll a pünkösdista közösség. Gyülekezeti termük még nincs használható állapotban, az összejöveteleket mindig más-más családnál tartják. A közösség tagjai nagyrészt fiatalok, illetve egy idősebb férfi is jár hozzájuk, aki a fia révén kapcsolódott be a gyülekezeti életbe. Az összejöveteleken minden esetben román nyelven folyik az istentisztelet, a gyülekezet vezetői románok.

Beszélgetőpartneremmel folytatott beszélgetések, interjúk és élettörténete alapján megpróbáltam választ keresni a bennem megfogalmazódott kérdésekre, azaz felfedni azokat a tényezőket, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy Voidoc Eugen (Jenő) ezt az életstratégiát alkalmazza. Beszélgetéseink során identifikációs kísérleteket tett, illetve az életében bekövetkezett eseményeknek interpretációját adta.

Gyermekkoráról nagyon szűkszavúan, részletekbe nem merülve beszél. Édesapja nevét nem is említi, közönnyel és rosszallással szól róla. Az édesanya alakja teljesen más színben jelenik meg előtte: „Én és édesanyám nagyon jól voltunk, de édesapám eltűrhetetlenül durva volt, és ravasz volt, ah!” Sorsközösséget vállal az édesanyjával, akit az apa sokszor bántalmazott. A szülő–gyermek viszony az anya–gyermek viszonyra redukálódik. Az anyán kívül senkivel nem oszthatta meg a problémáit, barátai nem voltak. Életében fordulópontot jelentett a szakiskolába való kerülés. A megszokott környezettől való elszakadás, a bentlakásban uralkodó rossz körülmények megviselték a szervezetét és hozzájárultak pszichés betegségének a kialakulásához. A gyermekkori szenvedések és gyötrelmek között a vallásban próbált menedéket és magyarázatot találni. Fokozatosan egyre fontosabb szerepet töltött be az életében, hiszen ez volt az a terület, ahol önmagát valamilyen formában kifejezhette. Édesanyjának a román nyelvű prédikációkat ő fordította le.

Legénykorában folytatódtak a nehézségek: édesanyja halála, testvére házassága, az édesapjával továbbra is fellépő konfliktusok, munkahelyének az elvesztése, mind-mind megviselte. Kapcsolathálói leszűkültek, az udvarlás terén is kudarcot vallott. Katolikus pap barátját, akivel fiatalon ismerkedett meg, szeretetteljesen, örömmel emlegeti. Ebben a kapcsolatban megnyugvást és megértést talált. Feleségével búcsúban találkoztak, rövid udvarlás után össze is házasodtak. A lakodalomban az ő családjából csak az édesapja volt jelen. Fiatalkori egyezség alapján gyermekkori barátja eskette őket össze.

Bákóban rövid ideig iskolai portásként dolgozott. Ekkor kezdett el jógázni. „Nem voltam kielégülve sohasem szellemi szinten. Voltam, nagyon buzgó katolikus voltam, azt mondtam, itt van valami, nem vagyok igazi katolikus, azért nem jönnek essze a dolgok. És akkor beléhúztam keményen gyónni, áldozni és misére járni és még keményebb és forrón… és nem jött össze, akkor se nem. Akkor próbáltam esszekeverni jógával, jógázni… próbáltam a, hogy hívják azt az imát, a Szűz Máriát, üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, és úgy próbáltam figyelni a vibrációra és örökös ördögi szellem alá, terhek alá kerültem, nem szabadultam meg, szóval nem ment az egyszerű katolikus gyakorlat, jógával keverni nem ment…”

A faluban működő minta szerint ő is megpróbált külföldön munkát szerezni.  Az első magyarországi útja során nehéz körülmények között kapott munkát. Budapesten a karizmatikus gyülekezet építőtelepére került. Itt találkozott azzal a férfival, aki elvitte őt a Hit Gyülekezetébe. A gyülekezetben, ámbár voltak előítéletei, döbbenettel tapasztalta meg a rég keresett vallásos élményt, ami ott már első alkalommal jelentkezett. Ettől kezdve élete megváltozott. Magyarországi tartózkodása alatt rendszeresen eljárt a gyülekezetbe, részt vett az istentiszteleti alkalmakon, és rövid időn belül alámerítették. Hazatérve a marosvásárhelyi Hit Gyülekezetébe kezdtek el járni. Ebbe a közösségi életbe a felesége és gyermekei is bekapcsolódtak. A távolság miatt megszűnt egy idő után a kapcsolata marosvásárhelyi gyülekezettel, és Bákóban kezdtek el járni egy másik neoprotestáns gyülekezethez. Jelenleg a klézsei pünkösdista gyülekezet vallásos alkalmain vesznek részt.

Életében megoldódni látszanak a lelki problémái, azonban az egzisztenciális gondok továbbra is emésztik és állandóan kérdések tevődnek fel benne: „a pestieket miért nem ostorozza az Úr? Minket meg állandóan büntet.” Állandó anyagi problémái a házépítés során még fokozottabban jelentkeznek, még a Magyarországon szerzett pénz sem elég az építőanyagra. A magyarországi időszakos munkavállalások miatt nem tud aktívan részt vállalni a fontos családi eseményekben (gyermeknevelés, házépítés).

Kapcsolata a katolikus lelkésszel nem szült konfliktusokat. Áttérése után is a katolikus temetőben dolgozza le azt a kilenc napot, aminek fejében állami támogatásban részesül. A falubeliek nem közösítik ki, sajátos tisztelettel fordulnak felé, helyzetét megértik, régebbi lelki betegsége miatt inkább sajnálatot tanúsítanak vele szemben, mint elítélik.

IRODALOM

Bélteki Emőke: Posztmodern vallásosság. A Hit Gyülekezete. (Szakdolgozat) Kvár, 2000.

Jávor Katalin: A vallásgyakorlás integráló szerepe és a differenciáltságot okozó tényezők: rétegek, szekták, felekezetek, nemek. In: Magyar Néprajz VIII. (Szerk.: Paládi-Kovács Attila) Bp., 2000.

Nagy Olga: A törvény szorításában. A paraszti értékrend és magatartásformák. Gondolat, Bp., 1989.

Kamarás István: Új vallási közösségek és a magyar katolikus egyház. (internet)

Szigeti Jenő: Baptisták. In: Magyar Néprajz VII. Bp., 1990.

Tomka Miklós: A vallás modernizáló társadalmunkban. Korunk, 1997. 10.