Június 2003
Vendégmunkás

Simonfy József

kolomp; meg ne tedd

az ég

korhadt

hidlásdeszkájáról

rám szakad az isten

 

elhagyom ezt a világot

hátamra csatolom

mint egy hátizsákot

a föld kapuját

hét lakattal zárom

magam után

 

hátam mögött

irtózatos múltam

indulok világgá

ahogy az elkóborolt állat

csak én hallom

a nyakamba akasztott

kulcs bús kolompját

 

 

meg ne tedd

kudarcok hasogatnak

egymásnak csattan

düh és méreg

feszülök

nem harcos

kezében íjként

nem életunt

kezében hegedű

hangolatlan húrjaként

hanem mint szivacs

mely egyre csak dagad

nem tud üvegként

se száraz hordóként

repedni szét –

istenem

kihalás fenyeget

éveim törmelékéből

ha tudnál is gyúrni

hozzám hasonlót

meg ne tedd