Január 2003
Európai integráció Magyarok - Románok

Vetési László

Kisközösségi rehabilitáció Kányádi Sándorral

(Évek óta járom "Dél" és "Észak"Erdély fennmaradással vívódó településeit, a küszködő nyelvi régiókat Kányádi Sándorral. Átgondolt terv szerint, ahogy az ő és mindannyiunk ideje engedi. Végigutaztunk már jó néhány kis" és nagytájat a Zsil"völgyében, a Küküllők és a Maros mentén, Hunyad megye egy részében. Ő ezt minden pátosz nélkül, amúgy lelkipásztorosan így nevezi, amikor útjairól és e tájakról emlékezik: itt is, ott is "szolgáltam".
Verseket mond, történeteket mesél a költészetről, Nagygalambfalváról, arról, hogy "nálunk" így van, "nálatok" úgy van. De szinte mindegy, hogy mit mesél, szavain mindenki ugyanazt érti és ugyanazt fogadja. Körülrajongják a pedagógusok, körülzsongják a gyermekek, odatotyognak a nyugdíjasok, és hallgatják. Évekig élnek abból, hogy látták, hallották Kányádi Sándort, és kezet foghattak vele.
A mai magyarságnak nincs sok olyan egyetemes üzenetű személyisége, aki mindenütt és mindenkinek ugyanaz.)


Helyzetkép, etnicitást felértékelő feladatok
Régóta tudjuk, hogy a trianoni utódállamok területén az önálló államot alkotó népek nyomása és természetes asszimiláló hatása alatt olyan mély többségintegrációs folyamatok zajlottak és zajlanak le, amelyek olykor szinte visszafordíthatatlanul sodorják az asszimiláció irányába a kistérségek kisebbségeit.
A folyamat egyik eleme a történelmi nyelvhatárok fellazulása, ami egyre erőteljesebben számolja fel a homogén nyelvi kisközösségeket. A másik az új migrációs diaszpórák kialakulása, a saját régiójától és etnikumától való erőteljes izoláció. Ezekhez kapcsolódik a többség szinte totális integrációs ereje, a saját értékei utánpótlásának csökkenése, illetve az értékek pótlásának hiánya.
Az erdélyi nyelvi veszélyeztetettség soktényezős folyamata összhatásában nyilvánul meg. Az abszolút számbeliség csak egy a sok közül. Mindazáltal a településen belüli etnikai arány, a magyarságnak a településekben és a régióban való nyelvi elhelyezkedése mindennél fontosabb. Ezután következnek: a nyelv státusa, értéke, az anyanyelvű oktatás, a magyarság gazdasági ereje, presztízse és státusa, a magyar művelődési intézmények, a művelődési szokások, a történelmi hagyományok. Ide tartoznak még a közösségnek ma már talán fel sem fedhető hagyományos belső erőtartalékai is, az önszerveződési szokások, a közösségi életszerveződések, a nyelvi alapon történő együttes közösségi élet" és élményigény, a közösségi események igénylése és még nagyon sok minden. Vannak más, jelentős erejű számba veendő tényezők is. Ilyen például a vegyes házasság hagyománya, a közösségen belül az erre való "hajlam". A veszélyeztetettség tényezőit együttes hatásukban kell vizsgálni.
A kisebbségbe szorult etnikum válsága a gazdasági erő, a vállalkozási kedv, az erőtartalékok, a jelképek, a jövőkép hitének válsága is. De az etnikailag veszélyeztetett területeken a közösségen belül léteznek bizonyos rendhagyó etnicitásfelértékelő tényezők is. Például ha egy régióban a magyarság kis lélekszáma és alacsony etnikai arányai ellenére magas a magyar vállalkozók aránya, kiemelkedő oktatási hagyományok élnek, hagyományosan fenntartott magyar iskola működik, vagy komoly magyar művelődési élet van. A speciális helyzetekre igen gyakran a 20 százalékos részarány alá süllyedt Kolozsvárt szoktuk felhozni példaként. Kolozsvár etnikai és szórvány"megítélésével kapcsolatban állandó bizonytalanság uralkodik. E kategóriában Kolozsvár és általában a nagyváros egészében és egyértelműen azért nem definiálható, mert az itteni népesség csak rétegeire bontva elemezhető. Mint Erdély szellemi fővárosának van egy hagyományosan erős magyar centruma, és vannak az igen kiterjedt perifériák, periferikus népességek és sorshelyzetek. Kolozsvárnak nagyon komoly régi magyar intézményrendszere van: három magyar püspöksége, egy baptista és egy adventista magyar egyházi központja, több magyar szerkesztősége, magyar színháza, operája, magyar nyelvű egyetemi és főiskolai oktatása az egyetemi apparátushoz tartozó magasan kvalifikált szakemberekkel, akik egyfajta magyar burkot alkotnak. Ebben a réteg"vonatkozásban Kolozsvárt nem tekinthetjük szórványnak. De ha lokálisan a peremterületeket, pl. a Monostor vagy a M?r??ti lakónegyedet vesszük szemügyre és az ott kialakult közösségi elszigeteltséget, nyelvi diaszpórát, akkor már a kolozsvári magyarság etnikai meghatározására is egy más fogalmat kell használni.
Egy közösség esetében az etnikai státustényezők mellett figyelembe kell venni a hagyományos belső erőket is. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy az idők folyamán milyen belső történelmi erőket és etnikai tartalékokat halmozott fel egy közösség. Ha működnek ilyen hagyományos magyar szokások, erők, sokkal jobbak a túlélési esélyek. (Példa erre az ezeréves püspöki székhelyű Gyulafehérvár vagy Nagyenyed a Bethlen Kollégium közel négyszázéves szellemi kisugárzásával.)
Rehabilitációs gondok, feladatok
(Székelykocsárd, július, fullasztó meleg van. Jönnek találkozni, meghallgatni, megszorítani a Kányádi Sándor kezét. Ifjak, gyermekek szaladnak, férfiak és asszonyok, majd csoportkép készül a maradandóságnak, a későbbi és az örökkévalóságnak szóló dicsekvéshez. Van, aki új vagy régi tankönyvet hoz, van, aki még gyermekkorából őriz egy"egy verset, kivágott, megsárgult lapszámokat a Napsugárból. Előkerülnek a gyermekverses kötetek is. A gyermekek döccenő, kattogó hangsúllyal verseket mondanak, és talán be sem kell külön tanítani, hozták az iskolából. Ez a legmaradandóbb honfoglalás az irodalomban: hont foglalni a gyermekek szívében.)
Többezernyi pedagógusunk, lelkészünk, közösségszervezőnk évtizede immár szabadon saját közössége megmaradásán fáradozik. Vívja a harcot a közönnyel, szembeszáll a lehetetlennel. Olyan mély szintű az izoláció, hogy a határon túli közösségeknek aligha lehet saját erejükből és erőtartalékaikból talpra állni.
Az önazonosság értékeire a kisebbségben élő csak akkor lehet fogyasztó, ha az önazonosságnak a történelmi, közösségi haszna és értéke mellett egyrészt használati értéke is van, másrészt ha ez visszaszorulóban van, módot kell keresnünk arra, hogy felmutassuk neki, értékeit lebontsuk számára is érthető nyelvre. Nem könnyű ez. Aki ismeri a súlyosan asszimilálódott népességek helyzetét, a terephelyzetet, vagy ott él közöttük, az azonnal látja, hogy ezen a fokon már szinte minden mindegy.
Az erdélyi peremterületeken a központi tervező és a helyi közösségszervező munkánk értelme és végső célja a hajszálér feladatokat ellátni. Ehhez olyan rehabilitációs programokat kell kidolgozni, olyan közösségépítő elemeket és referenciaértékű személyeket kell keresni, amelyek és akik mindenütt és mindenki által érthetően közvetítik a nyelvi önazonosság tartalmi és jelképelemeit. Olyan nyelvi"etnikai kóddal rendelkező üzeneteket kell megfogalmazni, amelyek mindenki által és mindenütt érthetők.
Településeink reménykészletei, jelképtartalékai kimerültek, és ezért szaktanácsadással, kapcsolatépítéssel, a helyi gondok egy részének orvoslásával, művelődésszervezéssel, népfőiskolai programokkal olyan helyi, egyetemes és kiemelkedő értékeket, információkat kell szállítani e régiókba, amelyekhez nem jutnak hozzá az ott élők. Olyan terveket kell készítenünk és végrehajtanunk, amelyek az adott településen élő népesség számára maradandó hit" és közösségi élményt tudnak nyújtani.
Az egyház és a helyi értelmiség rehabilitációs feladatai
(Útban Balázsfalva és Karácsonyfalva felé lekanyarodunk, és egy főhajtásnyira megállunk "paptalan Marosszentimrén". Jékely Zoltán verse óta ez a templom az erdélyi pusztulás jelképévé lett, és ehhez a jajszó"irodalomhoz Kányádi is hozzáfelelgetett néhány verset. A mítosz itt találkozott egyik héroszával, az élő a legendával.)
A közösségépítéshez elsőként egymásra kell találnia a közösségnek és a feladatát elvégző helyi személyeknek. Azoknak, akik egyszerre tudják teljesíteni a közösségben és a térségben a szerves egységben való tervezés feladatát, megoldást találnak a közösség és régió gazdasági, művelődési, érdekvédelmi kérdéseire, és ezzel párhuzamosan nyújtanak olyan rendezvényközpontú tartalmakat is, amelyek ünnepterápiás üzenete évekig "fogyasztható". E területen egyaránt kiemelkedő értéke van egy"egy kistérség kérdésmegoldó és ünnepterápiás kezelésének is. Érdekes elemzés tárgya lehetne Észak"Mezőség egyetlen katolikus többségű falujának, Vicének a példája, ahogy példamutató helyi és elszármazott plébánosok ‘’elsősorban Gergely István csíksomlyói plébános ‘’munkája nyomán elindul egy látványos felemelkedés. Itt lenyűgözően keverednek a látvány" és ünnepterápiás elemek az ehhez is kapcsolódó közösségépítéssel. Ez a két hordozóelem együtt járul hozzá a kisközösség felélesztéséhez. Ez a közösségi folyamat megérdemelne egy nagyobb tanulmányt. Falutalálkozók, Rákóczi’’, Szent István’’, Szent László’’, Wass Albert’’kultusz, csángótelepítés, rendszeres néptánctalálkozók, szentelések, szoboravatások, Caritas üzletház, nyolcosztályos iskola telepítése, gyermekotthon, vállalkozások indítása. Jó néhány éve már Vice annak a példája, hogy lehet.
A nyelvi közösségteremtésben és rehabilitációban komoly feladatok hárulnak az egyházakra. Ez az ősi intézmény ma már nem maradhat meg a belterjes gyülekezeti munkánál, részt kell vennie az emberek hétköznapjaiban. A vegyes nyelvi közegben végzett közösségi rehabilitációs munkában a hátrányos nyelvi környezetben szolgáló egyháznak ki kell dolgoznia a templomon, a szakrális kereten túlnövő misszióját, a peremmagyarság felé is nyitó gyülekezetépítés missziós modelljét. A szakralitás, a templomon belüli szolgálatok mellett szeretetmunkájával és szolgáltatásaival nyelvi otthont is kell nyújtania híveinek és a magyarságnak. Az egyre fogyatkozó és lankadó egyháziasságban, a templomjárásban beálló lanyhulásban növekszik az a réteg, amelynek csak formális, alkalmi, ünnepi vagy szolgáltatási kapcsolata van gyülekezetével, vagy egyáltalán nincs szüksége egyházi közösségre. Olyan tervek kidolgozásán kell fáradozni, amelyek ezeket a hatalmas rétegeket, ha szakrális szinten már nem is, de szolgáltatási szinten mindenképpen be’’ és visszakapcsolják közösségükhöz. Ki kell nyitni a segítés, a támogatás kapui mindenki felé. Így vezet el az út a szakrális egyháztól a szolgáló, a szolgáltató és az otthonteremtő egyházig.
Az egyházak egyre jobban felismerik ezt a másfajta megkeresést, megszólítást és templomon kívüli szolgálati kötelezettséget is. Ezt szolgálja a nagyszámú gyülekezeti építkezés, tanácstermek, gyülekezőhelyek teremtése, amely a gyülekezetek és az egész egyházi élet otthonná alakulásának irányát jelzi. A gyülekezetek nőszövetségei szolgáló, gondoskodó lelki közösségek. A bibliakörök, az ifjúsági programok fontos keretei az otthonteremtésnek. Kialakulóban vannak klubjellegű együttléti keretek, melyekbe belefér még a kikapcsolódás, szabadidő és szórakozás is. Az egyház közösségteremtő erejében szinte minden elfér, részévé lehet.
Többféle terv, gyakorlat és ötlet van, és ebben a lelkészek hallatlanul találékonyak. A gazdasági integrációtól az öregotthonokig, a szociális munkától a gyermekmegőrzésig, az ifjúsági otthonokig és óvodákig hosszú az ötletsor. Az egyház a kallódó gyermekeket felszedte az utcáról, kiemelte őket a vegyes nyelvi környezetből, és megteremtette számukra a baráti és otthoni környezet teljes anyanyelvi intimitását. A mai szomorú helyzetben, különösen nagyvárosokban, az egyház átvette a baráti közösségek feladatát is; közös születés" és névnapok, szilveszterek, ünneplések rendezését, közös kirándulások és más együttléti formák szervezését. Annál is inkább fontos ez, mert nyilvánvaló, hogy az a közösség lesz a párválasztási tér, amelyben az ifjú korábban tanult és szabadidejét töltötte. Ha ez a nyelvi környezet más, mint az övé, nő a vegyes házasságok veszélye. Ennek a magyar etnikai csoportéletnek a kibontakozása adja meg a nyelv életterét, használatának reális értékeit. Olyan kisközösségi életnek kell megteremtődnie, ahol visszanyeri elveszített terét a visszaszorult anyanyelv, de vele együtt önbizalmát, reális értékeit a kisközösséghez tartozó csoport is.
Ezekben a kis perem" és nagyvárosi közösségekben az egyháznak, intézményeinek integrációs erővel kell fellépni, hogy megerősödhessen a közösség pozitív hitbeli és etnikai önértékelése és önbecsülése.
Rehabilitációt hordozó külső elemek
(Épp folyik a világbajnokság, nagy meccs van, talán épp a döntő, amikor Kányádi Sándorral Felvincre érkezünk. Mindemellett még zuhog az eső is. Ilyenkor biztosan pihen az ember, kényelmesen elnyúlik a szobában, és a hasára tett sörösüveggel nézi a futballt. Felvincen mégis tele van a református templom egyik szárnya asszonyokkal, gyermekekkel és férfiakkal is. Százan is megvagyunk. A meccs bármikor és bárkié lehet, de Kányádi itt most az övék. Ez a találkozás örök, és talán megismételhetetlen. Mert belőle élnek a gyermekek, innen merít erőt nevelő munkájához a tanító. Jelenléte a vers, a költészet testté válása, és olyan, mint egy mennyei jelenés, egy égi jel beteljesedése. Kányádi Sándor meghatódik: ezt nem hittem volna, hogy a meccs helyett engem választanak!)
A kisebbségmentés megtervezéséhez át kellett gondolnunk és számba kellett vennünk azokat az elemeket, amelyek által a hátrányos helyzetű kisközösségek és régiók számára rehabilitációs üzeneteket lehet megfogalmazni.
A kisebbségi önértékelés javításában mindenképp első helyen a saját közösségépítésünk áll. Az ünnepterápia mellett kell még mindaz, amit fentebb felvázoltam: a napi feladatok, "mentési munkálatok" elvégzésének rohammunkája és szívós az értelmiség kitartása.
Jelentős rehabilitációs elemet tartalmaz Magyarország jelképe, a kiemelkedő gazdasági megvalósítások, a NATO és európai uniós élen haladás. A határon túliak számára Magyarország egyfajta bálványkép, de a fétisből egyre inkább az oda való "átvonulás", az alkalmi munka konkrét értéke is lett, és a megélhetési kivándorlás egyre nagyobb szerepet kapott és fog kapni a határon túliak életében, értékrendszerében. A hatás egyfelől a kimenő szórványmagyaré, másfelől visszaérkezésével a közösségé. Minden valószínűség szerint lesz el" és visszamagyarosodás, de lesz "magyarországiasodás" is, és ez a folyamat valószínűleg fel fog erősödni. A szórványban is ugyanazok a kötődések, irányvonalak, de az igazán nagy gond az erősen asszimilálódott réteggel lesz, amely elegendő hatással el sem jut ez az ébresztő erő. Ez a réteg ‘’ezen belül pedig kiemelten a fiatalság ‘’a beolvadás egy bizonyos fokán túl már nem megy, nem mehet Magyarországra. Ehhez már hiányzik az elegendő nyelvismeret, és mélyen sérült a magyarság" és Magyarország"kép is.
Ismereteim szerint a magyar kedvezménytörvénynek a nyelvi önértékelésre, megerősödésre gyakorolt eddigi lehetséges hatásait, a kisebbségi etnicitás felértékelődését idáig senki sem vizsgálta. Azt sem tudjuk, hogy készült"e erről előtanulmány. Azt tudjuk, hogy a "trianoni globalizációban" nagyon rég jönnie kellett már egy olyan külső erőnek, elsősorban az anyaországból, amely növeli a nyelvi térerőt, felerősíti a kisebbségi értékeket, a visszavonzást, a hovatartozás értékét. A kedvezménytörvény a Duna Televízió nemzetegységesítő hatása mellett a legnagyobb anyaországi ajándék, és ami még fontosabb: a legnagyobb kisebbségrehabilitáló erő lehetne a határon túlra. Ha az illetékesek jól meggondolják, és még több konkrétumot nyújthatna a kedvezményekben, oktatási támogatásokban, anyagi juttatásokban, ilyen méretű etnikumfelértékelésre a Kárpát"medencében még nem volt (és nem lenne) példa.
Jelentős felértékelő erőt és üzenetet tartalmaz a valamilyen nyelvi"felekezeti közegben nyújtott anyagi támogatás, segítség is. A "csomag"keresztyénség" jelentősége igen nagy, hiszen etnikai identifikációs és reidentifikációs elemeket tartalmaz, és ilyen értékeket közvetít. Szórványvidékek lelkészei, tanítói között gyakran hangzik el a panasz, hogy a támogatásokkal, anyagi juttatásokkal őket mindenki elhanyagolja. Ezeken a területeken a nyelvi"felekezeti környezetben nyújtott bármilyen támogatás jelentősen felértékelheti a hovatartozást.
Rehabilitációs üzeneteket tartalmaznának a települések testvérkapcsolatai, közöttük is kiemelten a tömb–szórvány és anyaország–határon túliak közötti testvérkapcsolatok, a régiós rendezvények. A Diaszpóra Alapítvány munkatervében befejezés előtt áll egy teljes testvérkapcsolati helynévmutató és részlete, elsősorban Erdélyen belüli megszervezésének ötletcsomagja. Így az eddigi és további tapasztalatok alapján nemsokára felmérhetjük, hogy mit jelent az egymást összekapcsoló közösség és találkozás élménytartalma és jövőbe szóló üzenete.
A látványtámogatások, az ünnepterápiák, a "rendezvényorákulumok" azonban csak részben tölthetnek be rehabilitációs feladatokat. Akkor van baj, ha csak erre jut támogatás, de közben nem tud "kinn" megélni egy tanítónő, nem közlekednek az iskolabuszok, nem járhatnak magyar iskolába a gyermekek, és évtizedekre Csipkerózsika álmát alussza a magyar művelődés fél Magyarországnyi területeken.
A "lélektől lélekig" misszió
(Balázsfalva tövében, Buzásbocsárdon nagy dologidő van és fullasztó kora déli meleg. A házból sem búvik ki ilyenkor az ember. A magyar többségű falu népessége már alig tud magyarul, haldokló magyar alsó tagozat. Kányádit mégis negyven"ötven személy, gyermekek, öregek hallgatják, utána fényképet készítünk itt is, egy örök emléket.)
A Diaszpóra Alapítvány keretében a kolozsvári egyetemistákkal több mint tíz éve kezdtük el a kiemelten hátrányos nyelvi területeken a rendszeres kisebbségi népességfelmérést, nyári falumissziós régiórehabilitációt, a ‘‘lélektől lélekig missziót". Úgy terveztük, hogy Erdély legnagyobb városaiban és elszigetelt falvaiban olyan komplex magyar programokat szervezünk, amelyek közösségi hatásukban eljutnak lehetőleg minden izolálódott kisközösséghez. Ezzel olyan magyar csoportélményt kívánunk nyújtani, amely táplálhatja, éltetheti, életben tarthatja az önazonosságot.
A programot a Kárpátokon kívüli területeken, a régi Havaselvén, Olténia és Munténia magyarságának felmérésével indítottuk, és ezt azóta rendszeresen végezzük. E program folyamatosan bővült Moldva, Dobrudzsa, Bukovina magyarságának felmérésével, majd érkeztünk be a szörényi és temesi bánságon át Erdélybe. A népesség összeírása mellett fokozatosan vállaltuk fel az egyházi"lelkigondozói, közösségépítő munkát, segítettünk egy"egy erdélyi kistérség, völgy falvainak az erőtartalékok gyűjtésében. Így kezdtünk hozzá az intenzív falumunkához, amelynek keretmunkája a keresztyén hitépítés, munkaterve multifunkcionális. Idáig a következő kisrégiókat látogattuk meg évente kb. 35–40 fiatallal: a teljes Regát mellett Temes és Krassó"Szörény megye, Zsil"völgye, Szeben megye, a Kis"Küküllő mentén Balázsfalva környéke, Kolozs megyében a Füzes mente, Maros megye, Közép"Mezőség, Felvinc, Marosújvár környéke.
A munkaterv szerint elsőként kiválasztjuk a régiót, többnyire egy kisebb átfogható területet. Kiutazunk, a helyi értelmiséggel átbeszélgetjük a tennivalókat, a különleges kérdéseket, szempontokat, amelyekre kiemelten kell odafigyelni. Elkészítjük a régióra alkalmazható egyedi munkaterv vázlatát. Ezek után megszervezzük a munkához szükséges pénzek megpályázását és pályáztatását, elsősorban a helyiekkel. Ez is fontos szempont, hiszen ezúttal az érintett települések értelmiségei megismerhetik a pályázati rendszereket, és megtanulnak pályázatot írni. A program a régióra vonatkozó adatgyűjtéssel, a fiatalok csapatainak kialakításával, megszervezésével, felkészítésével folytatódik.
Munkaterve szerint ez a falumisszió évek óta ‘’és a lehetőségekhez képest ‘’gazdagodó programú. Minden kiválasztott településre négy"öt fiatal érkezik, akik között lenniük kell pedagógusi pályára készülőknek és teológusoknak. Az előbbiek elsősorban a gyermekfoglalkoztatásért, a magyar nyelv oktatásáért, a művelődési programokért felelnek, a teológusok pedig az istentiszteletekért és gyülekezeti munkáért. A munkaterv lényege az, hogy a fiatalok négyenként (sajnos csak) 10–12 napra kiszállnak a településekre, beköltöznek a lelkészi lakásba vagy családokhoz, és elkezdődik a munka.
A "lélektől lélekig misszió’’ munkafeladatait több irányban terveztük meg. A tudományos, demográfiai feladatok tartalmazzák a helyi kisebbségi népesség számbavételét, a statisztikai, demográfiai adatvételt, alkalmanként empirikus szociológiai felmérést. Az egyházi feladatok között van a keresztyén lelkigondozás, pasztoráció. Itt minden egyházi keretben, gyülekezeti közösségben és szervezésben folyik. A közösségben nagyhét van minden gyülekezetben, minden este istentisztelettel. A gyülekezet és a környék minden rétegét átfogjuk, esténként találkozók vannak asszonyokkal, presbiterekkel, gyermekekkel, fiatalokkal, a helyi értelmiségiekkel; a lehetőlegek szerint teljességre törekvő családlátogatás, itt bibliaolvasás, lelkigondozás, beteg" és öreggondozás, testvérgyülekezeti kapcsolatok felélesztése, az ezekkel kapcsolatos rendezvények, vendégszolgálatok, lelkész, gyülekezet, dalárda. A programok rendjén helyet kapnak orvosi előadások, szaktanácsadás, egészség, család, gyermeknevelés és egyéb kérdések is.
A misszió ideje alatt mindennapos gyermek" és ifjúságfoglalkoztatás folyik iskolában és azon kívül is. Önálló oktatási programok keretében vetélkedők, versenyek, játékok. Kirándulásokat szervezünk a környékre, a vidék testvérfalvaiba, akár több napra is, esetleg gépkocsival.
Az értelmiségi feladatokat úgy szervezzük meg, hogy a program alatt országos érdekvédelmi szervezeteink és az egyházak képviselői, vezetői meglátogatják a terület intézményeit, találkoznak a helyszínen, munkahelyükön az ott élőkkel, megismerik és számba veszik gondjaikat, tanácsot adnak a helyi viszonyok ismeretében.
Kiemelkedő hely illeti meg a művelődési rendezvényeket, az író"olvasó találkozókat. Ebben az időszakban színházak, színjátszók is kiutaznak a településre, bábszínházi előadásokat tartanak a gyermekeknek, tánccsoportos előadás, táncmulatság van, településbál, karnevál játékkal, tombolával. A programokat népfőiskolai rendezvények, előadások, történelmi megemlékezések, falutalálkozók egészítik ki, többnyire templomokban, gyülekezeti termekben vagy művelődési házakban.
Terveztük, de sajnos nem sok időnk maradt szakembereket meghívni a vidékre jellemző gazdasági dolgokról, vállalkozásokról, jogi és szakmai kérdésekről előadást tartani.
Úgy érzékeltük, hogy munkánk egyik nagy célja a nyelvi peremterületekre szorult magyarságunk számára magyar közösségi élményeket teremteni. Ezekkel a tevékenységekkel kívánnánk közelebb hozni egymáshoz az ott élőket, magyar csoportélményt nyújtani. Segíteni abban, hogy felfedezzék egymást, hogy majd önszerveződjenek, hogy később maguk érezzék szükségét annak, hogy területükön egymást megkeressék, a magyar kisközösségeket kialakítsák és fenntartsák. Feladatunk tehát az otthonteremtés a családban a gyülekezet, a település szeretetközösségében.
A népszerű kultúra referencia személyiségei
(A Zsil’’völgyi bányászvárosokba utazunk. Kányádi számára régi kedves emlékek helye. Bumbe?ti–Livezény, vasútépítés, nyári gyakorlat, ifjúság. Akkor még a bányamérnöki egyetemen magyar tagozat volt. Döbbenetes csalódás fogad: néhány ember lézeng a templom előtt. A vájatból felszínre jutó bányászoktól megtudjuk, az italozó lelkész úgy hirdette ki gyülekezetének és ennyit, hogy "vasárnap érkezik Kányádi János". A szellemi élelmesek közül alig néhányan fogják körül Kányádi Sándort, azok, akik megfejtették és így megnyerték a találós kérdés. Talán inkább sejtették, mint tudták, hogy ez csak Ő lehet, és szégyellik magukat lelkészük helyett.
Ez is Kányádi kisebbségterápiájának, a költészetkezelésének mai ellentmondásos valósága.)
A lélektől lélekig misszió rendjén döbbentünk rá arra, hogy a sajátosan kiváltságos szakrális szerepet betöltő püspökön és érdekvédelmi csúcsvezetőkön kívül az erdélyi magyarságnak alig van ma mindenki által ismert, egyetemes értékeket mindenki számára közvetítő személye. Akiket ismernek, és nyelvi mintának is elfogadnának, azok többnyire a dal" és énekkultúra területén jobbára különböző népies műzene", népzene" és könnyűzeneegyüttesek, ‘’énekesek. Régóta megerősödött bennünk az a felismerés és elhatározás, hogy a hátrányos nyelvi régiók felzárkóztatásához meg kell szólítani közszolgálatra az erdélyi és egyetemes magyarság referenciaszemélyiségeit, azokat, akik értékeket hitelesen közvetíthetnek a hátrányos vidékre, kisrégiókba. Közismert, kiemelkedő, nagy tekintélyű közvetítő személyek működnek. Itt valóban fontos az, hogy ki mondta, mert cselekvési és modellértékű. Jeles személyekkel kiegészítve olyan programokat kell velük szervezni, amelyek felerősítik egy helység, kistérség értékeit, lokálisan rehabilitálnak egy kisrégiót. Sajnos hazai magyar országos intézményeink, a politikai, kulturális, irodalmi, de még az egyházi elit sem ismerte fel kellőképpen a "vidékjárás", a kapcsolattartás és ‘’építés fontosságát. Pedig jelenlétükkel olyan közösségi élményeket teremtünk, amelyek mély, erőteljes és maradandó nyomokat hagynak a helyi közösség életében. Jelenlétük túllépi a kulturális élmény területét, erőtartalékokat gyűjtő, erősítő, teremtő, és tartós etnikus élményhez vezet. Aki látni és értékeltetni akarja hatását, az járjon végig egy találkozós körutat Kányádi Sándorral, Fodor Sándorral, hallja a tomboló, éneklő közönséget Tamás Gábor könnyűzenéjére, Béres Gábor népdalaira, és a sort a klasszikus magyar könnyűzene képviselőivel is ki lehet egészíteni. Ezek szolgálata valóban a magyar populáris kultúra szórásterületén tett közszolgálat, a kisebbségi érték és reményteremtés, a jövőbe vetett hit felébresztésének küldetése. Jelentősége épp egyetemes jelképértékeiben van.
A "lélektől lélekig misszió" pedig az egyedüli központilag és átgondoltan szervezett, rendszeres, a családba és kisközösségbe leérkező, országos hatósugarú magyarság rehabilitációs program ma Romániában.
A regionális értelmiségi találkozók
(Kis"Küküllő menti kis falu, Ómagyar Mária"siralmas nyelvű település: évtizedek óta nincs magyar tagozat. Kányádi itt is érthető, de ismeretlen. Most döbbenünk rá arra, amit mindig is tudtunk: az anyanyelvi önazonosságnak, az identitás gyarapodásának az iskola nyelve jelöli ki a kultúra felségterületeit, ez szabja meg a határokat. Ő a még értett magyar nyelv, de a már nem ismert magyar kultúra.
A Kányádi Sándorhoz átvezető kapu nyitásához is kellenek az anyanyelvi oktatás kulcsai. Ez a megértés titka. Mindez pedig csak ott van, ahol van magyar iskola. Ahol nincs, ott talán örökre elveszett a bejutás. Kányádi itt költő volt olvasók nélkül, versmondó hallgatók nélkül: a nyelv hadvezére had nélkül. A költészet is a tanítók által szerezhet dicsőséget.)
A vidékrehabilitációs munka keretében hatodik éve kezdtük el a legnehezebb nyelvi peremterületeken a rendszeres értelmiségi találkozók szervezését. Ezek célja: egy kistérség népének életéért, oktatásáért, művelődéséért, szociális kérdéseiért felelős értelmiségiek szakmai, baráti tanácskozása és találkozója a sorstársakkal és azokkal, akik munkájukban közvetlen segítséget nyújthatnak.
E találkozók szervezése úgy történik, hogy megkeresünk, kijelölünk egy kistérséget, a vidék összes értelmiségiei számára közös meghívót írunk együtt a vidék központi településének egyházával, RMDSZ’’ével, EMKE"jével, pedagógusaival, akik egyben házigazdái és szervezői lesznek a találkozónak. A helyszín mindig a kisrégió központja, szigetfalvak, települések, és ide mindig meghívjuk a régió, megye érdekvédelmi és egyházi felelőseit, a tanfelügyelőket, vezető pedagógusokat, azokat, akik közvetlenül segíthetnek a kérdések orvoslásában.
Itt gyakran döbbenünk rá arra, hogy milyen mély az elszigeteltség. Hihetetlen, de legtöbbször mi vagyunk egy"egy kistérség értelmisége első találkozóinak szervezői. A tanácskozás rendjén végigbeszélgetjük a települések oktatási, művelődési, érdekvédelmi kérdéseit, kérdéseket lehet feltenni közvetlenül a felelősöknek. Ezekkel a találkozókkal igyekszünk felszámolni a nyelvi, közösségi elszigetelődést, próbáljuk arra ösztökélni a helyieket, hogy rendszeresen találkozzanak, cseréljék ki tapasztalataikat, és a régióban közösen tervezzenek oktatást, művelődést, ünnepeket, egyházi, gyülekezeti rendezvényeket, és találjanak közös ötleteket problémáik menedzselésére. A találkozókat az alkalomhoz illő kis fogadás zárja, de mindig eldöntjük, hogy a helyiek nélkülünk hol találkoznak, ki lesz a házigazda.
Minden helyen és minden alkalommal felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a közösségépítésben nagyon fontos szerepe van a kisrégióban való tervezésnek és cselekvésnek. Az oktatást már csak településláncolatok menthetik meg. A fiatalság kérdéseiben is fontos, hogy ‘‘átadjuk’’ egymásnak fiataljainkat. Egy kistérség hagyományos kapcsolatrendszere biztosítja a régió és településlánc párválasztási terét. Ha mi magunk teremtünk alkalmat a fiataloknak a találkozásra, akkor alkalmat teremtünk a kapcsolatokra, barátságokra, sőt házasságokra is. Hány és hány jó színdarabbemutatóból, műsoros táncmulatságból, bálból született házasság! A művelődésteremtés csak az egyik oldal. A másik az azt teremtő játszó, szórakoztató csapat életre szóló közössége. Az együttes cselekvés, a siker pozitív élménye nagyon hiányzik közösségeinkből.
Ezek nyilván nem oldják meg a kérdéseket, de elindítanak egy találkozási, tapasztalatcserés folyamatot. Egyre inkább megerősödik bennünk az elhatározás, hogy hivatalos keretbe szervezve létre kell hozni a kistérségek, régiók értelmiségi fórumait, rendszeres baráti, szakmai tanácskozásait.
(Mosolygós gyermekek jönnek. Körülölelik Kányádi Sándort. Ő a nemzet Sándor bácsija. Ha nem volna már foglalt a szó, azt is mondhatnám, hogy Sándor apó. Itt értem meg azt, amit talán Mózes Attila valahogy így írt le az Utunkban Kányádi Sándor hatvanadik születésnapjára: a gyermekek szívének elfoglalásán keresztül foglalt magának helyet az irodalomban. Ez a legnagyobb dolog: a gyermekek szava és szíve által szerezni dicsőséget. Róla is szól az, amit ő írt le Kodályról: "Boldog, akinek térdén egy nemzet lovagolhat.")