Máriás József

"Benned róvom erdélyi adómat"

"Egyetlen - értelmem és szívem felől - dédelgetett kívánságom volt, éspedig az, hogy mielőtt - ha valaha - megjelennének a levélhalmazok szétmosó teljességében, az általam »erdélyi levelek«-nek elnevezett csokra jelenjen meg önállóan, őrizvén erdélyiségünk sajátosságát." A csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó által megjelentett kötet ezt a kívánságot váltotta realitássá. A Németh László-levelezést összegyűjtő és sajtó alá rendező Németh Ágnes felkérésére írt válasz a kilencvenes évek elején fogalmazódott; a megvalósulás két lépcsőben bontakozott ki. Elsőként a kecskeméti Forrás 1993. novemberi száma tette közzé, a címzett bevezetőjével, a Németh László által Veress Dánielhez írt 50 levelet. Az erdélyi Németh László-kutatás érdekében tettük fel a kérdést a Korunk 1994. évi 10. számában: Miért nem itthon? "E levelezés túlmutat önmagán, a mi kincsünk is. Teljes itthoni megjelentetése adósságunk sorát gyarapítja."
A Németh László-centenárium alkalmából kiadott könyv túlszárnyalta várakozásunkat: nem csupán a kecskeméti folyóiratban olvasottakat tette asztalunkra, hanem Veress Dániel fennmaradt válaszleveleit is, appendixként pedig Németh László 1970-es romániai utazásáról írt irodalmi riportjait - az Igaz Szó 1970. évi 3. számában megjelent Téli utazás, valamint a nagybányai Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület által 1995-ben megjelentetett In memoriam Németh László című kötetben közzétett Ami a Téli utazásból kimaradt című írást is -, továbbá a mostani kötetet megjelentető kiadó főszerkesztője, Kozma Mária által készített, Veress Dániel és Németh László viszonyáról dokumentumértékű vallomást tartalmazó interjút.
Szép és örvendetes centenáriumi ajándék. Az a személyiség ajándékozta nekünk, aki az utóbbi fél évszázadban állhatatosan küzdött, felbecsülhetetlenül sokat tett Németh László erdélyi ismertetéséért és elismertetéséért, aki a Németh László-életmű legavatottabb hazai kutatója és méltatója volt. A mostoha idők rovására írhatjuk, hogy elmélyült tanulmányai mellett nem valósíthatta meg elképzelését, az egész életművet bemutató monográfia - az "átfogóan értékelő tanulmány" - megírását. Ki más tehette volna nálunk, mint Veress Dániel, akihez Németh László 1969-ben az alábbi sorokat írta: "Te ismersz a legjobban. Nem azzal az ismerettel, amelyet a készülődés szed össze egyetlen alkalomra, hanem ami egy életen át rakodik belénk egy olyan emberről, aki mint személyes ügyünk, mondhatnám: mindennapi táplálékunk foglalkoztat."
Ismeretes, hogy a második világháborút követően szinte teljességgel megszakadt Németh Lászlónak az erdélyi magyar szellemi élethez fűződő kapcsolata. Ezt - az elmúlt század harmadik és negyedik évtizedében kirajzolódó, oly sokágú kapcsolatrendszer gyümölcseinek ismeretében - felettébb sajnálhatjuk, szellemi veszteségeink közt tartjuk számon. Veress Dániel volt az egyetlen, akivel 1959 és 1974 között folyamatosan levelezett, ily módon Veress nem csupán az életművet, hanem az író személyét is közelről ismerhette. Kapcsolatuk mindkettőjük számára rendkívüli fontossággal bírt. Németh László felől: "Benned rovom le erdélyi adómat, melyet ifjúságom óta lelkiismeretesen fizetek"; "rajtad át tartom Erdéllyel a kapcsolatot..."; Veress Dániel számára "ő volt a csónak-szél, amelybe görcsösen kapaszkodik"; "nincs egyetlen fontosabbnak érzett vállakozásom, mely mögött ne találnám meg szellemi indításait".
A könyv lapjain a kétirányú kötődés összefonódik. Erre utalnak a bevezető zárósorai is: "Az olvasó egy szellemi önéletírást tart kezében: e sorok írójáét, tengelyében Németh Lászlóval, hiszen róla van szó, Ő magaslik az olvasó fölé, s rajta át tenyérnyi Erdélynek üzen: »fizeti adóját«."
A már a kecskeméti Forrásban is olvasott, a Németh László-leveleket bevezető tanulmány áttekinti azt a küzdelmet, amelyet az ötvenes évektől, elsősorban Veress Dániel folytatott a Németh László-életmű elismertetéséért, megismertetéséért, jelentősége, érdemesé szerinti méltatásáért.
Ismeretes, Németh László zárkózott személyiség volt, már a Veress Dánielhez írott első levelében kihangsúlyozza azt, hogy "az emberek »tanítványaimmá« legyenek, én sosem tartottam kívána-tosnak". A tény, hogy a levelezés 1959. január 2-tól az író haláláig kisebb megszakításokkal, de folyamatos volt, arra utal, hogy igazi szellemi kapcsolattá vált, két szellemi műhelyt összekötő közlekedőedényként élt több mint másfél évtizedig. A levelek alaptónusát az önzetlen barátság, a szeretet, a megbecsülés adja, amelyre Németh László mindenkor vágyott. A kapcsolat bensőségességére utalnak Veress Dániel szavai: "Türelmes a papír: élőszóval restellném kimondani szeretetemet." (16. levél) Ám hozzáteszi: "Bátyám iránti nagy szeretetem, megbecsülésem, hűségem nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy mindenre fejemet szegjem: így van." (18. levél) Aszófőről is hasonló érzés áramlik Sepsiszentgyörgy felé: "tudd azt, hogy szeretlek, becsüllek." (20. levél)
A Németh László-filológia számára is nagyon fontosak ezek a levelek. Említsük csupán a Bolyai-dráma kérdéskörének kibontását, a kezdetektől a színapadra érésig, a Veress Dániel-drámák születése, műfaji gondjai körüli eszmecseréket, azt a folyamatot, amint "egy-egy levélben az elme igyekszik kigázolni gondjaiból".
Mit jelentettek ezek a levelek íróik számára? Kölcsönös igényt, tájékozodást, buzdítást, példát, erőforrást, némelykor lírai kitárulkozást is, csendes elmélyülést, amikor "harangszóban feredőzik a hajnali ég".
A levelek utolsó harmada Németh László betegségének súlyosbodását jelzi. A Sajkodon, Budapesten keltezett levelek egyre rövidebbek, a Sepsiszentgyörgyön írottakban fokozódik az aggódás. Ez is kordokumentum, "tudósítás" az alkonyról, a betegségről, amely egy csodálatos életet zár le.
Ennek a könyvnek ott a helye az Egy barátság levelekben, Levelek Magdához, Németh László élete levelekben 1914-1948, Németh László élete levelekben I-III., 1949-1975 című kötetek mellett. Odahelyezzük féltett kincseink közé. Köszönjük.

Máriás József