A mai franciaországi magyar vonatkozású könyvkiadás elsősorban Virág Ibolya nevéhez kapcsolódik. Most egy rövid beszélgetésből talán a Korunk szélesebb olvasóköre is megismerkedik a magyar kultúra egyik legjelentősebb nyugat-európai népszerűsítőjével.
Hogyan kerültél az Eötvös Kollégiumból Párizsba?
Egri származású lévén én az Eötvös Kollégiumban végeztem tanulmányaimat francianémet szakon. Majd ott is kezdtem el tanítani francia nyelvet. 1980-ban férjemmel disszidáltam Franciaországba, ahol a férjem alapította Kolinda együttes három lemezt készített, és sokat turnézott. Magyarországon akkoriban erre nem nyílt lehetőségük, a "folk" zene viszont francia földön már akkor is nagy érdeklődést keltett, lemezkiadásra is sokkal kedvezőbb feltételek voltak, mint otthon. Abban az időben a hivatalos kultúrpolitika nem nézte jó szemmel a fiatal, szabadságot hirdető művészek szárnypróbálgatásait.
Kiérkezvén számodra milyen szakmai esélyek nyíltak, vagyis mihez tudtál kezdeni végzettségeddel?
Kiadókkal vettem fel a kapcsolatot: világirodalmi osztályon szerettem volna dolgozni. De hiába beszéltem több nyelvet és meglehetősen jól tájékozódtam az angolszász és latin irodalmakban, kelet-közép-európai származásom miatt nem vettek komolyan. Szakmai esélyek akkor nyíltak volna előttem, ha Amerikából érkeztem volna. Így önerőből kellett megkapaszkodnom. Segítséget nem kaptam, annak örülhettem, hogy egyáltalán meghallgattak, egy-két könyvrecenziót tudtam itt-ott elhelyezni. Végül egy közép-európai könyvsorozat tervét dolgoztam ki, amelyhez nagyon nehezen találtam kiadót, mert ezt szinte mindenütt veszteséges vállalkozásnak tartották. De csak sikerült.
Mivel sikerült végül mégis a lHarmattan kiadó bizalmát megnyerned?
Bevett szokás a könyvkiadásban, hogy a sorozatszerkesztő kompetenciája a kézirat nyomdába küldéséig terjed, azaz könyvek kiválasztása, szerződéskötés íróval és fordítóval, szöveggondozás. Az én javaslatom ezen túlmenően a sajtómunkában való részvételt, a szerző személyének és műveinek népszerűsítését (író-olvasó találkozók szervezése, kerekasztalok, előadások könyvesboltokban, könyvtárakban, irodalmi folyóiratokban való megjelenés, interjúk) és a terjesztési problémákat is magában foglalta. Ez már a sikeres vállalkozás mondhatni nagyobb biztosítékát jelentette, egyben útjára indult a munkastílus, mely a mai napig is a sajátom.
A saját kiadód létrehozásáig milyen közbeeső állomásokon mentél keresztül?
A közép-európai irodalmakon belül is a magyar irodalomnak jutott a legnagyobb szerep, a háború óta szinte kiadatlan klasszikusok (Krúdy, Kosztolányi), kortárs szerzők (Esterházy, Grendel) és történészek (Bibó, Szűcs Jenő) műveinek. Miután az említett menedzselési technika gyümölcsözőnek bizonyult, más kiadók is kezdtek a magyar irodalom iránt érdeklődni, így 1989-ben átkerültem az ismert Albin Michel kiadóhoz sorozatszerkesztőnek. 1995-ig itt tevékenykedtem, négy Márai-, két újabb Krúdy- (ebből az egyik saját fordítás), valamint a Bibó-tanulmánykötet második kiadása született itt. Egyébként ez utóbbi nemzetközi pályafutása innen indult ki, német, szerb, lengyel fordítások követték, nemcsak a francia, de a kelet-közép-európai értelmiség is a francia változatban olvasta először. Márai regényének (A gyertyák csonkig égnek) olasz kiadására is a francia fordítás hatott ösztönzőleg, százezres példányszámot meghaladó bestseller lett belőle. Ezenkívül cseh, lengyel és litván szerzők műveit is kiadtuk.
Miért döntöttél amellett, hogy saját kiadót hozz létre, és milyen anyagi háttérrel sikerült ezt végül megvalósítanod?
Az Albin Michel mamutkiadó, számtalan alkalmazottal és kiadvánnyal, ahol minden könyvéért meg kellett küzdeni, az előbb elmondott menedzselési technika valójában kis kiadó esetében ideális. Ráadásul a világirodalmi sorozat menedzserigazgatójává neveztek ki, és ez bizonyos hatalmi pozícióból fakadó súrlódásokhoz vezetett, a versailles-i udvar intrikáinak hagyományát őrző kollégákkal egy ilyen magamfajta, primitívebb "bolsevik" felfogásában megedződött jövevény nem jutott közös nevezőre. Három barátom segítségével összehoztunk egy kis alaptőkét, könyvkiadói múltam pedig lehetővé tette a kis kiadó nevének viszonylag rövid idő alatti felfuttatását.1
Milyen szerzők szerepelnek az Editions Ibolya Virag kiadványaiban, és mekkora példányszámban jelennek meg a könyvek?
Az 1996 óta működő kiadó 23 ezres példánnyal dolgozik, az eddigi tíz kiadvány szerzői közül kettő Hasek és Jerofejev teljesen elfogyott, Szerb Antal A Pendragon legendájából már csak néhány darab kapható. A magyar írók vannak ezúttal is túlsúlyban (Kosztolányi, Móricz, Krúdy), mellettük azonban cseh és orosz szerzők is megjelennek, illetve a közép-európai vonatkozású történelmi jellegű2 műveket is kiadunk. Magyar kasszasiker sajnos még egyetlen kiadónál sem fordult elő, viszont nagy előrelépés, hogy minden fontosabb kiadónál található magyar szerző, és a jobb könyvesboltok is nagy magyar választékot kínálnak.
2001 a magyar kultúra éve Franciaországban. Mik a terveid erre vonatkozólag, illetve a későbbieket illetően?
A könyvkiadó alapítása csak az első lépés egy átfogóbb kultúraközvetítői tevékenység irányába. A következő lépés egy magyar könyvesbolt alapítása lesz a Párizsi Magyar Intézet épületén belül, majd egyéb kulturális területek menedzselése a world music kategóriájába tartozó különféle zenék, táncművészet, képzőművészet. A könyvkiadás sikerének feltétele a minivállalkozás szintjén való megmaradás, a jelenlegi francia könyvpiac követelményének megfelelően ugyanis jól elő kell készíteni a megjelenő könyvek terepét, eladhatóság céljából. Az említett kultúrév sikere érdekében létrejött az anyaországgal való kapcsolat, bár ez gyakran sajnálatos nehézségekbe ütközik: mindamellett biztató az a tény, hogy a 2001-es programban a menedzserigazgató tisztséget töltöttem be. Kiadónként pedig az Egri csillagok megjelentetését tűztem ki célul.
K. A.: További sok sikert kívánok!
JEGYZETEK
1. Pierre Bourdieu jeles francia szociológus franciaországi kiadókról szóló tanulmányában (az Actes de la Récherche en Sciences Sociales folyóirat közlésében jelent meg) azt írja, hogy a tehetségek felfedezése ma már inkább kis kiadóknál valósul meg. Az Editions Ibolya Viragot többször is pozitív példaként hozza fel.
2. Vö. Guy Turbet-Delof: La révolution hongroise de 1956. Journal dun témoin. Paris, Ed. Ibolya Virag. 1996.