Reklám és televízió.
Kis, interaktív, multikulti alternatéma.
Erős, egészséges, energikus, fiatalos. Napjaink örök gyermeke.
Attól függetlenül, hogy az első reklámirodák az ezernyolcszázas esztendő táján nyíltak Amerikában. Természetesen azzal a nappal sem számolunk, amelyen az első távirányítós készülék boldog tulajdonosa még redőtlen homlokkal lavírozott a kanálisok útvesztőiben. A reklámbólyák meghatározó szerepét hangsúlyoznom tisztára fölösleges, kedves olvasóm. Ezt még a nagyi is érti.
Emitt pedig, minekutána a nagyit is sikerrel érintettük, értekezzünk, reklámidőben, a spanyolviaszról. Nézzük, mivel szolgál a szakirodalom.
Egy.
Minden reklám bizonyos fokig ismertető és meggyőző jellegű. Shelby Hunt.
Televíziós reklámra vonatkoztatva emez állítás fokozott érvénnyel bír. Megjegyezném, hogy időnként a bizonyos fok bizonyos határértékek irányába lendül. Az ártatlan néző rejtélyes nevű hatóanyagokkal, princípiumokkal, szövevényes ábrákkal, diagrammokkal, meghatóan tudományos meghatározásokkal szembesül. Máskoron pofonegyszerű megoldások (Hogy ez nekem nem jutott eszembe!), káprázatos könnyedséggel kezelhető szerkentyűk (ezzel még az apu sem vallana szégyent), utolérhetetlenül olcsó és egyben hatékony mosóporok sorjáznak a videoprérin. Ennyit a fokról.
Lássuk a mértéket. A meggyőzés mértékét. Mert a vászon nyilván átlagon felül fehér, a csempe hallatlan tisztasággal ragyog, a rágógumi pillanat töredéke alatt rendbe hozza a szájháztartást, a kutyamacskaeledelt happoló pajtika virgoncabb, mint valaha... és folytathatnám. A spanyolviaszt nap mint nap sűrűn meglobogtatják szimatoló orrunk előtt, nyilván sikerrel. Egyébként hogyan is tudnánk választani? Segítenek rajtunk, a bűntény után nyugodtan nyúlunk el kis fotelunkban, hiszen íme, gn-dige Schiffer is pontosan ugyanazt az arckrémet használja. Vagy mégsem?
Kettő.
Csoda e hát, hogy mindannyian reklámszakértők vagyunk? Michael L. Rotschild
És agyba-főbe értékelünk bármily fent nevezett természetű médiaproduktumot, mely az éter hullámain otthonunkba érkezik. Értékelünk-e egyáltalán? Tizenéves lányok dúdolják a metrón: Pannon GSM, az élvonal... mialatt apjuk torkig van már a természetes hatóanyagoktól duzzadó samponokkal, testápolókkal, enzimes balzsamokkal és társaikkal, kisöccsük pedig pontosan olyan kakaót akar, amilyet az az édes nyuszi szürcsöl a hangos dobozban. Olyan korban élünk, amikor nem emberfejekkel, hanem reklámokkal labdáznak az égre. Ki mond nagyobbat, szebbet, s teszi rá nyereségét. Ki bizonyul csattanósan rövidnek, humorosnak, dallamosnak, fülbemászónak, feledhetetlennek. Ki talál rövidebb utat a távirányítós hadsereg józan eszéig, szívéig, pénztárcájáig. Ki miként mérettetik, milyennek találtatik. Izgalmas vállalkozás.
Három.
A reklám a ruhában folytatott tevékenységek legmulatságosabbika. Jerry Della Femina
Hogy minekutána ennyire kiöntöttük jámbor nézői dühünket, vegyük csak szemügyre a spanyolviasz egyéb vonatkozásait is. Mi lappang a kamera túloldalán? Egy iparág, amit állítólag lehetetlen megunni, állandó stressz és munkakényszer (jó öreg Sztahanov bácsi...), pajzán vagy egyéb ötletekből kifogyhatatlan emberek, angol humor, német precizitás és francia sikk (sic!). Nagyszerű csapatmunka, művészkedés-bűvészkedés, huszadik századi pályatévesztett sámánizmus. Mert mi egyéb dolga volna a reklámszakembernek, mint a varázsigét kitalálni, mozgóképruhába öltöztetni, majd hódító útjára küldeni a hetedhététerben? A hatás pedig korántsem biztos. Ott a pattogatott kukorica, a mogyi, az unoka, a távirányító, a szomszéd kutyája vagy éppenséggel a kertészé... Arról nem is szólva, hogy szórakoztatóink, a válogatott televíziótársaságok többek között miből élnek, vajon miből...
Zárjuk röpke sorainkat talán azzal, hogy bár e témában mindannyiunk határozott személyes véleménnyel büszkélkedhet, nem fogjuk mi azt senkinek ily nyilvánosan az orrára kötni. Kis szennyesünkkel kibéleljük legújabb típusú Whirlpool mosógépünk, hozzáadagoljuk a megfelelő környezetkímélő csodaszereket, majd kényelmesen elhelyezkedünk egy bizonyos készülék előtt, melyben lágyan csurran már a tej a forró csokoládéba. Jó éjszakát!