Levél Kafkának
EsszéLátó – 2010. május
Amikor A per című könyvedet olvastam,
nem gondoltam arra,
hogy Josef K. én vagyok.
Kívülállónak hittem magam,
bólintottam,
ez a világ csakis
egy beteg agyban
születhetett meg...
Már megőszültem tiszetességben
és becsületben,
amikor megkaptam az idézést.
Az épület előtt a forradalom
mártírjainak emlékműve áll,
vagyis azoké,
akiket meglincselt a tömeg.
A második emeleten
a 116-os szobába vártak.
Írógép helyett már
számítógép volt az asztalon.
Adataimat felvették.
Készségesek voltak,
segítettek megfogalmazni
a nyilatkozatomat.
Ártatlanságom nyilvánvaló,
de már sohasem fogok kitalálni
a folyosóról.
Igen, Josef K. vagyok,
de nem a regényhős,
és nem a színész,
aki őt a filmen alakította.
Nem vigasztal meg és nem segít rajtam
már semmiféle könyv.
Most értem meg,
hogy miért bíztad Max Brodra:
égesse el, semmisítse meg
a kézirataidat...
2010. január 20.
Látó Szépirodalmi Folyóirat