(Rekviem)
[Látó, 2010. április]
„Hűsét érzem, mint hús a kardvasét”
Milyen lehet egy „hagyományos költő” visszfénye
az oklahomai tüköraszfalton? Az obsitos-mély éjszakában?
Trükkök helyett a valódi düh szikrái,
szóözön helyett belső tűzözön.
Amit a halálnak sem sikerült eltüntetnie
(nemhogy holmi, vért és fényt kavaró-
zavaró, piaci vagy vegyesbolt-divatnak):
rajta a sérülékeny védjegy –
a világ/b/irodalmi”!
2009. augusztus 4.
Látó Szépirodalmi Folyóirat