stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



[Látó, 2009. november]


„Szánalmas az ember néha. S hogy
ezt már írtam, nem probléma.”


e rések az asztalon, ezek engedik
lábaim látni, miközben írok.


Minden külső hatás nélkül hasadozott
meg a fa. A papír folyton kilyukad
felette. Rothad a lábam alatta.


Nemsokára kimegyek, és főzök egy
teát, így döntöttem. Szánalmas, hogy
ennyire fontos az ember. Mérlegel,
számba vesz, megállapít olykor,
körülnéz még utoljára,
és dönt.


A többi meg utána, ha egyáltalán.


Hol befogadtattok, szűkek ott,
s csak ritkán nyílnak a rések.
Szervusztok, mondom így viccesen,
szervusztok, ti kedves felismerősök,
tanítsatok helyes viszonylátásra.

A viszontlátásra!






Kategoria:  vers, próza
Denumire autor:  Visky Zsolt

Látó Szépirodalmi Folyóirat


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret