A szív körül a furcsa szárazságok,
kenyérhéjak, korpa, föld-erek,
repedezik a körül, repedezik.

Lassan nem is leszel más, csak kenyér,
száraz és üres, szomorú falat…
Egy furcsa, fehér falat húznál magadra,
s azt remélnéd, hogy van bent valaki.

De csak hallod, hogy reped és reped,
szétmállasz ismét, lezörögsz magadról,
s ahogy a kenyérhéjak között kotorászol,
egy lüktetni vágyó szív ötlik szemedbe.