egedre nézek egem alól
állok a kettős napsütésben
ahogy a fák az őreink
tetőtől talpig reményben

állok pőrén s lehet itt
az éhezésnek éve ér
a súlytalanság mi feldobott
a csontrajz ami falfehér

érinthetetlenül éles
ahogy a csecsemő-éj tűri
világ viharjelzőit tetoválják
a röntgensugarak tűi