A hatvanegyedikre

Hidat ver közénk az éj sötétje.
Szembogaramra csillag-fátylat sző.
Nincs fényem. Félek? Oly visszatetsző.
Kezed közel, kezem nyújtom érte.
A végtelen ma éjjel házhoz jön.
Követelek már, lásd, nem csak kérek.
Nagy vagyok, talán már fel is érek
Oda, hol minden ősöm rám köszön.

Kékszárnyú angyal – postagalambod:
„Lélekben hontalan, elkódorgott
Ipse harsánykodik, holott korgott
A gyomra estebéd előtt…” Hangod
Halk, intésed, mint mit szellő lehel:
„Jó komám, engem csak szeretni kell.”

2008. május 20.