Thomas of Woodstock (Jánosházy György fordítása)
|
Dráma öt felvonásban
Fordította JÁNOSHÁZY GYÖRGY
SZEMÉLYEK
THOMAS OF WOODSTOCK, Gloucester hercege, Anglia védnöke
JOHN OF GAUNT, Lancaster hercege
EDMUND OF LANGLEY, York hercege
ARUNDEL grófja, Anglia tengernagya
SURREY grófja
Sir THOMAS CHEYNEY
II. RICHÁRD KIRÁLY
Sir HENRY GREEN, Richárd király kegyence
Sir EDWARD BAGOT, kegyenc
Sir WILLIAM BUSHY, kegyenc
[[Sir THOMAS SCROOP, kegyenc]]
Sir ROBERT TRESILIAN, ügyvéd
FÜRGE, bojtár
[[UDVARONC]]
CROSBY, rendőr
FLEMING, rendőr
RICHARD EXTON, London polgármestere
BAMBA SIMON, poroszló
A FEKETE HERCEG SZELLEME
III. EDWÁRD KIRÁLY SZELLEME
[[GAZDA
JUHTENYÉSZTŐ
MÉSZÁROS
TANÍTÓ
FÜTTYÖS POLGÁR]]
CYNTHIA, álarcos játék szereplője
KENT SERIFFJE
NORTHUMBERLAND SERIFFJE
LAPOULE, Calais kormányzója
Szolgák, cselédlányok, udvaroncok, rendőrök, katonák,
íjászok, lovagok
[ELSŐ FELVONÁS]
[1. SZÍN]
[Ház London közelében]
[[Jön Lancaster hercege, York hercege, Arundel grófja, Surrey grófja,
Sir Thomas Cheyney szolgákkal]]
MIND Fényt, fényt, fáklyákat ide, emberek!
LANCASTER A kapuhoz! Ki ne engedjetek
Senkit a házból, míg át nem kutattuk.
YORK Hívjunk kocsit, minden szentekre, menjünk,
Félek, hogy meg vagyunk mérgezve mind.
ARUNDEL Mérgezve, uram?
LANCASTER Úgy, úgy, Arundel, épp jókor megyünk;
Áldott az ég, hogy figyelmeztetett.
YORK Hála Istennek! Hát király öcsénk
Így megcsal, és mérget tesz ételünkbe?
LANCASTER Nincs senkinek itt jó ellenszere?
Én féltem ettől, és jókor bevettem.
Mit gondolsz, Cheyney, a hírét te hoztad,
Mit higgyünk, megmérgeztek-e valóban?
CHEYNEY Ne féljetek, urak.
A méreg nem került asztalra még.
Egy gyilkos lötty az, borral elkeverve,
Hogy azt vedeljük az ifjú király
Egészségére vacsora után.
LANCASTER Richárd király egészségére szolgál
Nagybátyjai halála? Szép dolog!
Sir Thomas Cheyney, kérlek, fejtsd meg ezt.
CHEYNEY Belecsöppent egy karmelita fráter,
De lelkiismerete visszarettent,
Fölfedte testvérednek, és a lord
Protector hozzátok küldött azonnal.
YORK Óvja meg Isten őt s király öcsénket.
Tudja az ég: mi csak javát kivánjuk.
LANCASTER Súlyos teher, Woodstock, ily elvadult
Fejedelemnek lenni védnöke;
Be elfajult apjától, kit a rémült
Frankok fekete hercegnek neveztek,
Nem mintha zord s borús lett volna arca,
Mert kedves és szívélyes képe volt,
De mert temérdek gyászt hozott a bús
Francia földre: nyögte az egész
Frankhon Crécy, Poitiers, Maine és Artois
Csatamezőin győztes fegyverét.
De földi korona helyett az égtől
A mennyekben kapott királyi díszt.
Áldott porában is! Ilyesmire
Nem vetemedett volna ellensége,
Nemhogy apjának testvérei ellen,
Inkább cseppenként elhullatja vérét,
Eltépi a lét minden kötelékét,
Feladja végső percét is, amelyben
Szédült királlyá tette meg fiát.
YORK Csínján, John of Gaunt; hidd el, nem vagyunk
Méltányosak király öcsénk iránt.
Én inkább tartok hízelgőitől.
LANCASTER De a Szent Szűzre, Edmund York, kifogytam
A türelemből. Megmérgezni minket,
Nagybátyjait! A büszke spanyolok,
Akiknél John of Gaunt neve király,
Ledobnák undok szolgajármukat
Ilyen gazságra. Tűrni ezt, nagy ég!
ARUNDEL Nemes beszéd, Lancaster hercege;
Fékezd dühöd, Sir Thomas Cheyney mindent
Elmondhat erről, kérlek, hagyd beszélni.
LANCASTER Jól van, szóljon.
CHEYNEY Ismeretes dolog, nagyuraim,
Testvéred és jó védnökünk előtt,
Hogy nem Richárd király, de talpnyalói,
Sir Henry Green és Sir Edward Bagot,
S a Machiavelli-lelkü Tresilian,
Kit főbírának tesz meg a király,
Ők eszelték ki ezt a cselszövést.
LANCASTER Szűz Máriára, mind megölöm őket.
YORK Bátyám, a méreg téged öl meg.
LANCASTER Apám, Edwárd király lelkére mondom,
Életükön veszem meg bosszumat.
YORK Ha dühöd ilyen végletekbe csap,
Magadnak ártasz, s bosszúd semmivé lesz.
LANCASTER Edmund, tudnád-e okát adni annak,
Hogy kik vérségben legközelebb állunk,
Edwárd fiait, apja öccseit,
Mért állítottak félre, és miért
Szánták Arundelt és Surreyt halálra?
SURREY Grófságom megkívánta egy barátjuk.
ARUNDEL Ha dolgomat az admiralitáson
Végezhetné jobb kéz is netalán,
Azt szeretném, ne az enyém legyen,
Csak ennyit mondhatok; de nem dicsekszem
Érdememen felül. Értékesebb
Zsákmány nem jött még angol kikötőbe
Annál, mit én hoztam. Mindenki tudja,
Hogy hatvan fürge, nagyszerű vitorlást
És hat olajjal, borral megrakott
Nagy gályát hoztam én Richárdnak. Annyit,
Hogy elfásult a bőségtől az ínyünk,
És egy hordó finom francia bor
Ma alig ér egy márkát Angliában.
Ha véremet érdemli a hazának
Tett jó szolgálat, hadd folyjék a vérem.
LANCASTER Együtt vérzünk el mind, vitéz Arundel.
Surrey rokon és fejedelmi Edmund,
Bosszú a gondunk: hogyha halni kell,
Hát tízezer lélek jöjjön velünk.
YORK Türelem, bátyám. Kedves Cheyney, mondd,
Hogy van urad, derék Woodstock öcsénk,
A szimpla Tamás, mert így emlitik
Viselkedése s öltözete folytán.
Más járjon, mondja, selyemben s aranyban,
Jó nekem az angol posztókabát.
Hogy emészt meg őszintesége ennyi
Álnokságot? Nem fél, hogy levesébe
Mérget kevernek? Egészsége jó?
CHEYNEY Gondolkozása olyan, mint ruhája:
Egyszerű, nyílt; gőg és rosszindulat
Nincs benne, és elvet minden gyanakvást.
(Jön Thomas of Woodstock posztóruhában. Előtte kormánypálcát visznek. Exton polgármester másokkal, előttük fáklyavivők)
Lám, a kegyelmes úr jön, hogy köszöntsön.
Megyek szobát készíteni uramnak. [[El]]
YORK és LANCASTER Jó egészséget, nagyuram.
WOODSTOCK Tinektek is, jó bátyáim; bocsánat,
Mindjárt beszélünk. Exton, most dologra!
Jó polgármester, tégy meg gondosan
Mindent a biztonságunk érdekében.
A gazságot gyakran több módon űzik,
Gonoszságnak nem egy fortélya van.
Ha csődöt mond a méreg, nincs acél?
Veszett nap után fátylat vet az éj
Minden gazság fölé. Állíts erős
Strázsát, őrizze gondosan a várost.
Az égre, azt sem tudjuk, ki barátunk.
Ellenségünk hatalmas, hát vigyázz.
POLGÁRMESTER Sok jó barátod Londonban nagy ember.
Én megküzdök minden veszedelemmel.
WOODSTOCK Köszönöm szívből. Isten látja lelkem,
Nem is tudom, hogy magam mit tegyek…
Túl mozgalmas, veszélyes az idő.
Mi van, bátyáim? Hogy vagy, jó John of Gaunt?
Tudom, mérges vagy; bánkódsz, jó Edmund York.
Arundel, Surrey, két nemes rokon,
Tele vagytok panasszal, jól tudom,
De nincs miért, Istenre esküszöm,
Szeret Richárd király, s higgyétek el,
Ártatlan ez a fejedelmi úr
A gaztettben s az aljas cselszövésben.
Beszélj, hogy vagy, Lancaster hercege?
LANCASTER Beteg, Gloucester, beteg; mind elnyüvődtünk,
És örömest ledőlnénk már pihenni,
De túl sok kígyó csúszkál itt a fűben,
Aludni sem merünk.
WOODSTOCK Elég, elég!
Tudom, bátyám, hogy mi a te bajod.
Ha fáj a fej, a test nem lehet ép.
A féktelenség vert sebet Richárd
Királyon hízelgők danáitól;
De nem halálos, még gyógyítható.
Meg kell csapolni az eret, ahol
A romlás fészkel, s egészséges újra.
YORK Úgy mit se várj, fekély lesz még belőle.
A védnök címét viseled, de úgy,
Akár egy altiszt, mintha az övékből
Eredne rangod; szimpla vagy valóban.
WOODSTOCK Úgy érted, a külsőmben.
LANCASTER Nem, mindenben, szavamra.
A züllött király ellen zúg a köznép.
Árulásról van szó az asztaloknál,
Hol hálát szoktak adni az egeknek.
Hogy láthassuk, ragyog-e fent a Nap,
Nem szükséges felnézni már az égre:
Mutatja egy kis fény, e földnek éke.
Így lát sokat a vak: kinek a nép
Térdet hajt, attól kapja a szemét.
ARUNDEL Királyi vér vagytok, de mint a tölgy,
Hagyjátok, hogy repkény nőjön reátok,
S ölelésével ölje szívetek.
Érted, uram?
WOODSTOCK Úgy, jó rokon, mintha azt mondanád:
Írtsd a hízelgőt, s mondd Richárd királynak,
Lealjasítja önmagát velük.
De csitt!
Magasan nőtt almát nem tudsz letépni;
Lajtorja kell, úgy menni fel fokonként,
Amíg eléred végül odafent.
Értesz te is? Kérlek, légy nyugton addig.
Ünnepnapunk lesz holnap, a király
És az erényes Anna esküvője;
Egy bűbájos hölgy, a császár leánya,
Richárd szerelméért jön Angliába.
Ha szeretitek, ám nem talpnyalóit,
Ne vágjatok e napon morcos arcot,
Tegyetek félre mindent; Istenemre,
Remélem, jó bátyáim, ez a nász
E vallásos, nemes császárleánnyal
Ily nyakas ifjat is lecsillapít,
S letörli bíborának foltjait.
Ha nem, Edwárd király hamvára mondom,
Egészségének minden akadályát
Lerombolom, kerüljön bár fejembe.
YORK és LANCASTER Ily feltétellel vállaljuk, öcsém.
ARUNDEL Én is.
SURREY Én is.
LANCASTER Jó taktika titkolni haragunkat.
YORK Gloucester öcsénk, mivel te azt kivánod,
Hogy mord kedvünket mosollyal takarjuk,
Szeretnénk, hogy külsődet szabd szivedhez,
És udvaroncként vesd le e ruhát,
Melyért nagyságodat alpári módon
Szimpla Tamásnak nevezik. Reméljük,
Holnap, mikor ránk virrad ez az ünnep,
Méltó díszben láthatjuk védnökünket.
WOODSTOCK Nem, York bátyám, tudhatja, aki lát:
Szívem posztóban érzi jól magát.
Éppúgy szolgálom ebben is királyom,
Az arany dísz pompáját nem kivánom.
LANCASTER A Szűzre, nem lehet, Woodstock öcsém!
Richárd királynak lesz az esküvője,
S megcsúfolnád az államot s a trónt?
Díszben akarunk látni, s kész!
WOODSTOCK No, jól van.
Kedvetekért, bátyám, az ünnepen
Cifra köntösbe öltözöm ez egyszer,
Amit nem tettem meg húsz év során.
A királynak sem vettem volna le
Posztómat, ám legyen, amit akartok.
Most az udvarhoz mind, sietni kell,
S Szimpla Tamás egy napra díszt visel.
[[Mind el]]
[2. SZÍN]
[Ház London közelében]
Jön Green, Bagot és Tresilian haragosan
TRESILIAN No, Sir Henry, Richárd király hivat.
BAGOT Kérlek, kedves Green,
Menj és fürkészd ki őfelsége kedvét.
GREEN Vöröset látok, Tresilian, ne őrjíts.
Te és én és mi mind csúful lebuktunk.
A londoni urak a vészt megúszták,
Felsült a csel, átok az árulóra!
BAGOT Örök kín sújtsa a karmelitát!
TRESILIAN Poklok legmélyebb bugyra nyelje el
A gyáva gazt, rothadjon ott a lelke!
BAGOT A halálukra esküdött az álnok!
GREEN Ördög vinné el! Fogott volna bár
Lancasteren és Edmundon, a kedves
Király e két konok bátyján a méreg,
Szimpla Tamást, a védnököt mi könnyen
Félretolhattuk volna; ám ha így lett,
Biztonságunk a fő gond, és a legjobb
A király mellett. Hogyha ők halottak,
Uralkodnánk országon és királyon.
BAGOT És mindaddig, amíg csak él Richárd.
Nem szenvedheti makacs bátyjait.
No, ne gondoljunk erre most. Örülj,
Tresilian, jó hírünk van: megbeszéltük
Richárd királlyal, s beleegyezett,
Hogy nyeregtakaród legyen ezentúl,
Bíbor vagy skarlát, tetszésed szerint,
És címet kapsz hamarosan, Tresilian,
Most jól figyelj: Anglia főbirája.
TRESILIAN Hm, hm, igaz vagy nem? Már ott ülök
Székemben, úgy érzem, félelmes arccal
Rémítve a tetves gazembert,
Ha „bűnös”-t mond az esküdtszék, ledörgöm:
„Isten legyen irgalmas”, oly rideg,
Zord arccal, mint a komor Rhadamanthüsz;
S ha tán pofázik, ordítok: „Poroszló,
Verj béklyót a lábára és kezére!”
Főbíró, uraim! Hm, hm,
Én megadom díszét a hivatalnak.
GREEN De légy figyelmes, mert meglesz hamar,
A korhoz kell szabnod törvényeid
Ruháját is: még ifju a király,
Szertelen kissé, és talán mi is;
Ne legyen olyan törvényed, Tresilian,
Hogy jótevőidet büntesd vele.
TRESILIAN Büntetni a király kegyenceit,
Szívének gyöngyeit, kiket szeret?
Úgy csavarom, hajlítom a merev
Törvényt, hogy nektek a legjobb legyen.
Törvény, hogy amit mondok, az a törvény,
S ami leginkább kedvetekre van.
BAGOT Köszönetünk a leendő birának!
GREEN Ég áldjon, légy az udvarhoz közel.
Megerősít tisztedben a király.
Őfelségét Westminsterbe kisérjük,
A szép Annával ott ünnepli nászát,
Ki hitvese lesz, és angol királyné.
[[Mind el Tresilian kivételével]]
TRESILIAN Csak menjenek. Gondolkozz most ezen.
Hm, főbíró; úgy érzem, hirtelen
Kétszerte vastagabbra gömbölyödtem.
A méltóság hizlalja meg az embert:
Finom falat; de halkabban a hanggal,
Mert ellenség is együtt jár a ranggal.
Dühöngjenek csak; tán nem érhetek fel
John of Gaunttal és mind a hercegekkel?
De míg beiktat új hivatalomba
Richárd király, én meghúzom magam;
Oly Janus-arcú törvényt eszelek ki,
Mely mindkettőt szolgálja ravaszul.
Mi törvényt bont és naggyá tesz: az ész,
S nagyságra a szamár csodálva néz.
Hé, bojtár! Fürge, hol vagy?
(Jön Fürge)
FÜRGE Fürge, mint az angolna! Hívtál, uram?
TRESILIAN Uram! Keress alkalmasabb megszólítást.
FÜRGE Mást nem tudok, uram, ha csak meg nem franciásodtál; tisztelhetlek én monsieur-nek is, vagy ha tetszik, édes signornak.
TRESILIAN Egyik sem jó. Fürge, te kanavászos bojtár, gondold meg újra.
FÜRGE Egyik sem jó: sem monsieur, sem signor; hogy a csudába szólítsam? Szörnyűségesen színt váltott hirtelen! Hajdan, iskolás korunkban, úrfinak mondtam, de hogy főnököm lett, a „fi”-t elhagytam, és úrnak neveztem. Milyen új címet szerzett, nem tudom, de próbát teszek. Valami munkát ad uraságod?
TRESILIAN Nem jó, te tökfej, most se mondtad.
FÜRGE Pedig nyitva volt a szám, annyi szent. Ha rám hallgat nagyságod…
TRESILIAN Ha, azt mondod, nagyságod? Most eltaláltad, Fürge.
FÜRGE Tudtam én, hogy addig kell körbejárnom uraságodat, amíg nagyságos nem leszel.
TRESILIAN Nos, Fürge, hajtsd meg térdedet:
Anglia főbírája szól veled.
FÜRGE Nagy az Isten! Felvirágzik az ország, uram.
TRESILIAN Csönd, hadd szóljak veled.
FÜRGE Igen, bármit, nagyságod nem is kér tőlem, nincs rá gondom, hiszen főbíró vagy, csak elkiáltod, hogy „Isten legyen irgalmas hozzád”, máris fellógatnak, az ám!
TRESILIAN Nem. Ezeket a félelmes szavakat nem mondom a fejedre, Fürge.
FÜRGE Köszönöm, nagyuram. Ha ott állsz köztem és az akasztófa közt, cégéres tolvaj lesz belőlem biztosan; ha nem tudom elég gyorsan szedegetni a morzsát a törvény segítségével, eldobom a kanavásznadrágom, és felcsapok rabló ügyvédnek, annyi szent.
TRESILIAN Emlékszel, Fürge, hogyan emelkedtem fokról fokra, amióta ismersz? Valamikor iskolás gyerek voltam.
FÜRGE Az ám, ha már szóba hozta nagyságod, jól megpálcázták az úri farodat, mert kiloptad az ebédemet az iskolatáskából. Mindig olyan fondorlatos voltál gyerekkorodban, hogy tudtam, jó ügyvéd lesz uraságodból.
TRESILIAN Ne kotyogj közbe. Aminek te tudtál,
Abból szerény írnok lettem, kinőttem
Magam bojtárrá, ami most te vagy,
S ügyvéd lettem, ki véd, ha kell, ki támad,
Amíg a király megtett főbirának.
Fürge, azért mesélem ezt neked,
Hogy példámmal buzdítsam kedvedet.
FÜRGE Köszönöm nagyságodnak.
TRESILIAN Menj úrnődhöz; szólítsd most ladynek.
Szólj, költözzék Londonba mindenével;
Mondd el szerencsénket, s hogy mily veszély
Árán kaptuk meg ezt a fényes állást.
Menj, költöztesd el.
FÜRGE Habeas corpusszal, mondhatom; ezzel el is hagyom nagyságodat, megszokott jóságod reményében, hogy miután túlhaladtam a nyomorúság londoni hídján, eljuthatok veled az emelkedés Westminster halljába, aztán semmi gondom.
TRESILIAN Meglesz; a külsőd éppen egy bakóé,
Hadd legyen a kezedben hát a kard.
Én teszek törvényt, téged is kitart.
FÜRGE Köszönetem nagyságodnak; fenébe a kötéllel!
[[Mindketten el]]
[3. SZÍN]
[London, az udvar]
Trombitaszó. Jön Richárd király és Anna királyné teljes díszben, koronásan, Lancaster, York, Arundel, Surrey, Green, Bagot, Woodstock díszben, Gloucester hercegné és Írország hercegnéje
KIRÁLY Bagot s Green, ti Annánkhoz közel álltok,
Üljetek mellém, két kedves rokon,
S köszöntsétek szép királyasszonyom.
Jó bátyáim, Woodstock, Lancaster és York,
Szeretnénk, hogy jó szóval, melegen
Üdvözöljétek bájos hitvesem.
LANCASTER Remélem, őfelsége nem hiszi,
Királyom, hogy semmit sem ér a szívünk;
Angol nyelvünkön, érdes bár, sok ékes
Hűségnyilatkozattal, esküvel
Mondtunk neki szívből istenhozottat,
És megtoldhatjuk még bármennyivel,
De elég ez: Isten hozott, királyné!
WOODSTOCK Hadd vágjak közbe itt, légy irgalommal!
Hogyha mindenki ily hosszan köszönti,
A szentségit, egy hét sem lesz elég!
Szép királyné, húgom, egyszerü szóval
Így mondom: Isten hozott Angliába!
Az egész ország, minden patrióta
Kiáltja: „A királynét Isten óvja!”
És Isten látja, őszintén kivánják.
De végezzem be azt, ami a dolgom.
Richárd király, csak igazat beszélek!
Választottad szeles ifjú, királyné,
Egy zabolátlan, ám királyi úr;
Kiforratlan, de fejedelmi sarj,
A legrégibb, híres királyi vér,
Anglia és Frankhon királyi törzse.
Még kelekótya, nem lehet tagadni,
De viseld el, hiszen bimbó csupán;
Ha megérett, remélem, úgy találod,
Hogy igaz angol, szerető királyod.
KIRÁLY Köszönöm, bátyám, kétélű dicséret.
WOODSTOCK Szimpla Tamás vagyok, király öcsém,
Csak az igazat mondom én.
KIRÁLYNÉ Királyom és ti angol főurak,
Ennyi kedvesség, megtiszteltetés
Bűvös erővel megkötötte lelkem,
És édes varázsával úgy befonta,
Hogy már nem is vagyok az, aki voltam:
Szülőhazámra úgy emlékezem csak,
Mint gyermekkorban hallott szép mesére,
Szinte feledtem is, emléke ma
A dús angol édenhez úgy viszonylik,
Mint cserje a cédrushoz, rút a széphez,
Vadszőlő a bortermő venyigéhez.
Elhagytam földem, völgyet és hegyet,
S ha angol lettem, hát az is legyek;
A szívem neked hoztam, nagy király;
Szeretetem mindenkinek kijár.
KIRÁLY Köszönöm, ember, megtisztelsz nagyon.
YORK Ily egyetértés áldás Angliára.
WOODSTOCK Édes királyné, Istenemre, minden
Nő, aki él e szigeten, dicsérhet
Mindezekért az új emlékekért,
S őrizheti a bájos Anna képét,
Akitől nőiességet tanult.
Már durva, mit jónak tudott a múlt:
Mielőtt jöttél, szép húgom, a nőink
Férfi módjára ültek a nyeregbe;
Most mindkét lábuk egy oldalra vetve.
Ára van persze: láttam, megesik,
Hogy a lábát felrúgja némelyik.
GLOUCESTER HERCEGNÉ Mit láttál te, uram?
WOODSTOCK Én semmit, asszony.
Szemüveg nélkül nem látok, tudod.
KIRÁLY Ne higgy neki, néném, kiöltözött,
És udvarol, még csókolózik is.
Ej, bátyám, lásd, most én beszélek érted,
És kitárom hibáid a világnak.
WOODSTOCK Jó, jó, csak tedd.
KIRÁLY Örvendek, hogy nem bánod; koronámra
Esküszöm, jó bátyáim, York s Lancaster,
Mikor ma reggel hozzám jöttetek,
Rá sem ismertem ebben a ruhában.
Hogy változott ily hirtelen arannyá
A háziszőttes? Jó bátyám, beszélj!
Nem láttalak soha még így kicsípve.
WOODSTOCK Sztoikus nem vagyok, király öcsém,
Hogy törvényem legyen az egyszerűség,
De ilyen díszt azért öltök csupán,
Hogy méltón ünnepeljem nászodat,
És azt, hogy egy királynét koronázunk;
Ha már szemét behunyta ez a nap,
Hátamra többé nem veszem soha.
KIRÁLY Jó bátyám, megtisztelted a napot,
De valamin csodálkoztam nagyon:
Mikor ma Westminsterbe lovagoltunk,
Láttam, lovad, mely máskor úgy tapossa
A földet, mintha felrúgná, s olyan
Gangos és hetyke, mint Bucephalus,
Ma vontatottan, búsan lépkedett,
Akárha gyenge volna vinni terhét.
WOODSTOCK Zokon veheted tőle? Istenemre,
Valóban nem szokott ilyen teherhez:
Száz derék tölgyfa nyomja vállamat,
Hogy násznapodon szép díszben legyek,
Mi több: hogy jobban fáradjon lovam,
Tíz hold jó földet hímeztek reá.
Tudod, öcsém, én nem szoktam ehhez.
KIRÁLY A vén lábravalóddal, ugye, bátyám?
GREEN Az ám, meg azzal a posztókabáttal!
WOODSTOCK Ohó, csúfolsz a vén lábravalómmal?
Becsűletes egyszerüség van abban.
A divatért eret kellene vágni
Szegény bérlőn, szolgáim elbocsátni,
Hurokba dugni fejem, földeket
Eladni. Azt mondom, Richárd király:
Csak vesztek, ha ráállok ostobán,
Vén lábravalómmal lesz palotám.
KIRÁLYNÉ Ne mérgelődj, tréfált csak a király.
WOODSTOCK Vén lábravaló! Ki ilyet viselt,
Nem is szipolyozná ki a kisembert!
YORK [[halkan Lancasterhez]]
Mondta előre, és mindjárt kitör.
LANCASTER [[ugyanúgy Yorkhoz]]
Mellé állunk, ha verekedni kell.
WOODSTOCK Csúfoljatok, én nem szépítgetek,
Szimpla Tamás nyíltan kimondja: ott van
Bagot és Green…
GREEN Mi van velük, uram?
WOODSTOCK Nem ott van a ti helyetek, le onnan!
Vannak a helyre méltóbbak e honban,
Ha őfelsége megtiszteli őket.
KIRÁLY Csínján, bátyám.
WOODSTOCK Lerontják házad tartóoszlopát,
Kifosztják a szegényt, és most az ország
Engem hibáztat, hogy az elnyomás
A népet villongásra készteti,
S kirabolták Londont a felkelők.
E rút felbolydulást mind ki okozza?
Ez a két ember itt: Green és Bagot,
S az álnok Tresilian, akit, beszélik,
Főbíróvá tett felséged. Hajaj!
Egymást szüli a gazság és a baj.
Bocsáss meg, uram, királynéd miatt
Díszt öltöttünk, és ma vigadni illik,
De vén lábravalómban én megpiszkálom őket.
GREEN Rajta, locsogj csak, jó uram.
LANCASTER Locsogj? Tudod te, hogy kivel beszélsz?
KIRÁLY Elég, bátyáim. Kedves Green, elég.
[[Félre]] Megfizetnek ezért, a koronámra!
[[Hangosan]] Mért szól ily bántó hangon védnökünk?
WOODSTOCK Mert bántották alattvalóidat
E talpnyalók. Szárítsa fel a Nap
Azt, amivel a köd öli a földet.
Itt van Arundel, admirálisod:
Gazdag zsákmányt hozott neked haza,
Hatvan vitorlást és hat hosszu gályát,
Bőven megrakva; add el ezt az árut
A sok-sok kölcsönpénz fedezetéül,
Mit fényűzésük préselt ki a népből.
Hogy végezzünk e gonddal, arra kérem
Felségedet, bízzál meg, hogy eladjam
És szétosszam e javakat.
KIRÁLY Nem lehet, bátyám, már szavunkat adtuk,
És nem vonhatjuk vissza becsülettel:
Az értékes zsákmányt odaigértük
E barátainknak.
URAK Nekik, uram?
KIRÁLY Igen. Ki veheti zokon?
WOODSTOCK Hát féreg eszi a gyümölcsöt,
Mit ültetés és gondozás nevelt?
GREEN Féreg?
YORK Az, sanda hernyó!
LANCASTER Rosszabb az éhes tűzvésznél, amely
Felfal mindent, mit lerohan dühe.
KIRÁLY Csönd legyen, újra mondom.
Ki mer akaratunkkal szembeszállni?
Értsétek meg, bátyáim, odaadtuk.
A gyámságot lerázzuk nemsokára,
Magunk uralkodunk aztán, de már ma
Ajándékot nem ígértünk hiába.
Megtörtént, Woodstock.
WOODSTOCK Rosszul tetted.
KIRÁLY Ezt mered mondani?
WOODSTOCK Merem-e? Istenemre, én kimondom,
Még ha lehull is érte a fejem.
Kimondom, uram, s hűségem felel
Igazamért. Rosszul tetted bizony.
Irgalom napja rám sose ragyogjon,
Ha nem igaz. Mikor a tengeren
A drága zsákmányért küzdött Arundel,
E kiáltással vitte győzelemre
Zászlónk: „Bátran Richárd király nevében!”
Neked szerezte, s a te örömödre
Még hozna diadalt. Ha tudja akkor,
Sas prédájába kányacsőr harap,
A dús rakomány másoknak marad.
KIRÁLY Dúlt kedélyed, bátyám, lecsillapítjuk,
S kijavítjuk hibánk. Nagyon csekély
Volt az ajándék, megtoldjuk tehát:
Kancellárunk az ifjú Henry Green,
Királyi pecsétőr pedig Bagot,
És Tresilian, törvényeink tudósa,
A főbíránk. Intézkedéseik
Révén kormányoz majd Richárd király.
GREEN Ne vesztegess rá szót, felséges úr,
Megalázod magad, ha szólsz ilyenhez,
Ki háziszőttes ésszel, hószakállal
Megdermesztné hazánk reményeit.
Helyedben én, uram…
KIRÁLYNÉ Ne önts, kedves Green, olajat a lángra,
Próbáld inkább enyhíteni hevét.
Richárd király, dühöd fogd vissza, hűtsd le;
Bár könnyeimet önthetném e tűzre!
KIRÁLY Fuj, bugrisok, búsítjátok királyném!
De nagyapám csontjaira, apám
Sírjára esküszöm: eljön a napja,
A vétkes véres könnyekkel siratja.
Jöjj, menjünk, szép Annám. Green és Bagot,
Ide mellém; te jól vigyázz, kemény
Derekadat még meghajlítom én.
[[A király és a királyné a hercegnékkel el]]
BAGOT Nos, uraim, kezünkben a pecsét,
Megismeritek majd az erejét.
GREEN És a kancellár nagy szeretetét.
[[Bagot és Green el]]
YORK Irgalmas Isten, igaz és való:
Megfenyegethet hitvány talpnyaló?
LANCASTER Nagy Edwárd fejedelmi sarjai
Tűrjék gaz hízelgők pimaszkodását?
WOODSTOCK Istenre s minden szentre esküszöm,
Hogy nem bírom már visszafojtani
Az indulatot, mely belsőmbe’ forr:
Túlterhelt szívem mindjárt megszakad.
Mit gyanítsunk ebben? Mi az oka,
Hogy a király a cimboráival
Ily hebehurgya adományt agyalt ki?
Csak, hogy az erényt gyűlölik, s a romlott
Eszük csupán képtelenségre képes?
LANCASTER Az Arundel szerezte drága zsákmányt
Előtte adta talpnyalóinak.
SURREY Szokása a bőkezűség, csak éppen
Nem azokhoz, kik megszolgáltak érte.
ARUNDEL Mert tudta, hogy te jobban osztanád el,
Így vesztegette el, az ő javukra,
Tisztesség és közérdek ellenére.
LANCASTER Mi ez a zaj?
YORK Futár lehet; jó hírrel, adja Isten.
WOODSTOCK Adja az ég, Anglia örömére.
[[Jön Cheyney]]
Beszélj, Cheyney, beszélj, mi hírt hozol?
CHEYNEY Háborúét és villongásokét.
Kent s Essex népe lázong, jó uram.
WOODSTOCK Nem vártam mást, folyton tartottam ettől.
CHEYNEY A seriffek küldtek a kikötőből,
Hogy csillapítsd le valahogy a népet,
Mert félni kell, hogy még fegyvert ragad.
WOODSTOCK Nyakas Richárd, megérett a gyümölcs,
Mit léha makacsságod ültetett el.
Nem is tudom, magam mily útra lépjek!
YORD Itt késlekedni nem szabad, urak:
Az ilyen kelést orvosolni kell,
Vagy gyógyíthatatlan baj lesz belőle.
WOODSTOCK A nép lázong – a király gondtalan.
Új s új hibák szítják a felkelést,
És nem tudom, mit tegyek, Istenemre.
LANCASTER Fogj fegyvert, állj a felkelt néppel össze,
S kegyenceit válaszd le, űzd el onnan.
Le a fejükkel, s újra nyugalom van.
WOODSTOCK Nem, nem! Bátyáim, átkozott nap ez!
A zsenge királyt ne rémítsük így meg.
Az ország biztonsága s a királyi
Tekintély itt a fő. Hallgassatok rám.
Te, Gaunt bátyám, és a nemes Arundel,
Szép szóval, és ha kell, fenyegetéssel,
Szereljétek le a zúgolódókat,
Míg ti ott végeztek szolgálatot,
Egy parlamentet hívunk gyorsan össze,
És tetteiket ott ízekre szedjük.
Ha nem érünk célt békés eszközökkel,
És nem tágít tőlük Richárd király,
Úgy döntünk, hogy jóvátegyük az ország
Sérelmeit, vagy vérünk ontsuk érte.
LANCASTER Lássunk hát hozzá: mi megyünk a néphez,
Ti az udvarhoz.
WOODSTOCK Jó Lancaster, kérlek, légy óvatos.
Jöjj, York, tegyük jóvá, amit lehet,
Küldünk is onnan majd néhány fejet.
(Mind el)
[MÁSODIK FELVONÁS]
[1. SZÍN]
[Westminster]
Trombitaszó. Jön Richárd király, Green, Bagot, Bushy, Scroop,
Tresilian és mások
KIRÁLY Ez hát Richárd király kísérete,
Bármit mond bátyja. Urak, a szivemre!
Sir Edward Bagot, Bushy, Green és Scroop,
Mind ifjak még, s ez illik éveinkhez,
Ez ékesíti fejedelmi trónunk.
A bácsik nagy hatalma ne ijesszen,
A pajzsotok én leszek ellenük.
GREEN Köszönöm; csak Richárd király szeressen,
És mint a szikla, rendületlen állok,
Nem rémítgetnek dölyfös kiskirályok.
BUSHY Korlátokat szabnak neked a bácsik,
Hogy gyermekként megdorgálhassanak,
S kedvükre használják hatalmadat.
SCROOP Mintha a Nap leszállni kényszerülne,
Még mielőtt az est órája eljött.
BAGOT Légy bátor, hadd lássák, édes király,
Mi az, ami a felségnek kijár.
GREEN Ifjan még nem bömbölhet az oroszlán?
Mi mások a bácsik, mint elefántok,
Mik tölgynek támasztják vén testüket?
Te vagy a tölgy, melynek törzsére dőlnek:
Hajolj el tőlük, és végezz velük.
Úgy légy csupán erejük támasza,
Mint zsarnokságnak támasza a zsarnok,
És pusztítsd, irtsd ki őket mindörökre.
TRESILIAN A törvény is szigort mutat, mikor
Alattvaló dacol uralkodóval.
KIRÁLY Tresilian, ország főbírája vagy most,
Lehet törvényben nálad jártasabb?
Mondd meg nekünk, hogy mi a véleményed
Arról, aki megdöntené királyát?
TRESILIAN Hogy gonosz lázadó királya ellen,
Ki szent méltóságát lerontaná;
Legyen bár herceg, nagy hatalmu főúr,
Ki felségednek az alattvalója,
Ez nem kevesebb hazaárulásnál,
És aki elkövette, áruló.
[Bushy egy könyvet olvas]
KIRÁLY Vádold meg hát, fogd el s ítéld el őket.
GREEN Hurcold vérpadra, üsd le a fejük,
S Richárd király átveheti a kormányt.
KIRÁLY Járj a végére, Tresilian, de gyorsan!
TRESILIAN Elfuserált eljárás volna, felség.
MIND Elfuserált, miért?
TRESILIAN Fortélyosan sújtsunk a hitszegőre,
Félő, hogy felkelés lehet belőle.
KIRÁLY Félő, igen, mert szereti a köznép,
És tapsol a furfangos Lancasternek;
York színből oly nagyszívű hercegének,
A mi nyűgös Woodstock bátyánkkal együtt,
Nagyobb a becse, mint Richárd királynak.
De egyszer még igát vetek nyakukra,
És engedelmességre hajlitom.
Mi az, Bushy, mit olvasol?
BUSHY Az angol krónikák könyvét, uram,
Mely megőrizte az előtted élt
Neves királyok dicső tetteit.
KIRÁLY Mit találsz bennük?
BUSHY Fura s csodás példákat, jó uram.
Mi végre jutott nagyok árulása:
Megírták, hogy királyi nagyapád,
Bár ifjú volt még, és gyámság alatt,
A védnököt, Mortimert elfogatta,
És menten ötven láb magas bitóra
Köttette fel gőgjéért s árulásért.
KIRÁLY Egy gőgös védnök mért hiszi tehát,
Hogy meg sem büntetjük, bár árulása
Túltesz a lázadó Mortimerén?
Olvasd fel. Ilyen példák felidézik
Nemes királyi ősünk szellemét.
Miről van itt szó?
BUSHY A rémületes, kétséges csatáról,
Melyet apád vívott a franciákkal.
[[Olvas]] Akkor a fekete herceg, feltüzelve katonáit, szám szerint 7750 főt, megrohanta a francia király erős seregét, amely hatvannyolc ezer főt számlált, és egy óra leforgása alatt kivívta a győzelmet, megölt hatezer francia katonát, foglyul ejtett hercegeket, grófokat, lovagokat és köznemeseket, szám szerint ezerhétszázat, a közrendűekből tízezret, ilyeténképpen a foglyok száma kétszerese volt az angolokénak, azonfelül a nagy hírű herceg saját kezével elfogta a francia János királyt és fiát. Poitiers-i csatának hívták ezt, és 1356 szeptemberének tizenkilencedik napján, hétfőn esett meg, nagyuram.
KIRÁLY Ez furcsa s bámulatos győzelem.
Nem nyertek még csatát ily számaránnyal.
Ó, ha fiadnak, fejedelmi Edwárd,
Ily szerencséje és sikere lenne,
Merész bátyák s lázongó főurak
Nem hatalmaskodhatnának fölötte.
De felébresztnek fényes trófeái,
S amint testének másai vagyunk,
Úgy lelkének képmása is leszünk,
S az ő dicső tetteivel halunk meg.
Mi van még, jó Bushy? Olvasd tovább.
BUSHY Fel van jegyezve itt, uralkodóm,
Születésednek napja pontosan.
KIRÁLY A születésnapom? Fel van jegyezve?
BUSHY Úgy van, uram.
KIRÁLY Halljam tehát,
Mert valami sötét titok van abban,
Melyet bátyáim rejtenek előlünk.
Beszélj, Bushy.
BUSHY „1365 áprilisának harmadik napján megszületett Bordeaux-ban Richárd úr, a fekete herceg fia.”
KIRÁLY Várj, hadd gondoljam át, olvasd el újra.
BUSHY „1365 áprilisának harmadik napján megszületett Bordeaux-ban Richárd úr, a fekete herceg fia.”
KIRÁLY 1365? Milyen évben vagyunk most?
GREEN 1387-et írunk, uram.
KIRÁLY Így április harmadikán tehát
A huszonkét esztendőt is betöltjük.
Álnok bátyák kijátszottak, becsaptak.
Egy éve már megilletett jogom!
Csukd be a könyved, Bushy. Green, Bagot,
Trónján látjátok végre uratok.
E napon kikövetelem a jussom.
Alattomos bitorlók csak a bátyák,
Mikor rájuk koppintok, majd belátják.
[Kopogtatnak. Bagot az ajtóhoz megy, majd visszatér]
BAGOT Edmund of Langley jött, York hercege,
A védnök küldi, és a főurak,
És bebocsátást kér színed elé.
KIRÁLY Edmund bátyánk. Ha más valaki volna,
Nem is szólnánk vele, de őt bocsásd be.
Woodstock és Gaunt merev és kellemetlen,
De York nyájas, jólelkű és szelíd,
Ezért fogadjuk s tárgyalunk vele.
(Jön York)
BAGOT Jön is, uram.
KIRÁLY Furcsa dolog, tisztelt, jó bácsikám:
Ti folyton acsarkodtok ellenünk,
És gorombán kikezditek Richárd
Királyt s ártalmatlan barátait.
Testvérének mondott téged apánk,
A nagyapánk fiának nevezett;
Ha láthatnák, hogy bántatok Richárddal,
Kísértetük nyugalmas álmotokban
Szörnyű rémségekkel borzasztana.
Állj fel, kérlek, tiszteljük mi a kort
Még közemberben is, állj fel, s beszélj:
Királyotok meggyötrésére még
Milyen gonoszságot eszeltetek ki?
YORK Uram, születésemre esküszöm,
Apám sírjára, és hogy hű vagyok az éghez:
Bátyáid mindenben csak jót akarnak.
Evégből küldött most jó védnökünk,
Hogy szent felségednek híven jelentsem:
Az angol peerek Westminsterbe gyűltek,
Hogy ottan parlamentet tartsanak,
S alázattal kérik felségedet,
Hogy ülj velük tanácsot oly ügyekben,
Melyek érintik a kormányzatot.
KIRÁLY Így összeütöttek egy parlamentet?
A tudtunk nélkül? Ej, be különös!
De mondd meg, jó bátyám, hogy elmegyünk.
YORK Áldott örömhír ez mindenkinek.
Búcsúzom is, felség, és esküszöm,
Mind hű alattvalók vagyunk s leszünk,
Károdra soha semmit sem teszünk.
KIRÁLY Elhisszük, bátyám. Kísérjétek el. [York el]
Megyünk, de azzal, hogy e hirtelen lett
Gyűlést szétverjük, mi a parlamentet
Magunk hívjuk majd össze és vezetjük.
Most Westminsterbe, uraim, gyerünk,
E napon a szerencse jár velünk.
Április három, feljegyezheted,
Bushy: országot s koronát nyerek.
(Mind el)
[2. SZÍN]
[Westminster]
Trombitaszó. Jön Lancaster, Arundel, Surrey; a Királyné és Gloucester
hercegné; Woodstock kérvényekkel és a kormánypálcával; Cheyney.
York sietve jön szembe velük
WOODSTOCK Nos, York testvér, mit mond Richárd király?
YORK Őfelsége itt is lesz nemsokára.
WOODSTOCK Surrey kuzin, köszöntsd a parlamentet,
A kéréseket add az alsó házban
A lovagoknak és a polgároknak,
Akiket az ország megyéi küldtek.
A másolatokat megmutatom majd
Őfelségének. Menj, siess.
SURREY Megyek. (El)
KIRÁLYNÉ Szánjátok meg a király ifjuságát,
Jó bátyák, bánjatok vele szelíden.
Hiszen oly zsenge még: amit ma elront,
Azt később érett ésszel helyrehozza
A javatokra, az ország javára
YORK Szép királyné, neked s király urunknak
Nincs mért e gyűlésünktől félnetek.
Térdet hajtunk, lábánál heverünk,
Csak űzze el az undok talpnyalókat,
Kik rombolják az országot s a trónt.
WOODSTOCK Madame, bent megvigasztaljátok egymást.
Elsimít mindent ez a parlament,
Békét teremt király s ország között.
Az ég vezessen, hassatok az ország
Dicsőségére s a király javára.
YORK Így legyen. Kísérjétek a királynét.
(Trombitaszó. [A Királyné és a Hercegné] el)
ARUNDEL Itt a király, urak.
WOODSTOCK Állj félre, Cheyney, engedj hát utat.
(Trombitaszó. Jön a Király, Bagot, Bushy, Green, Scroop és mások)
GREEN Ott vannak a bátyáid, jó uram.
KIRÁLY Ott, szimpla védnökünkkel!
Lefogadom, hogy tele van panasszal.
BAGOT Beszélj szépen velük, fékezd magad.
A csapda kész, könnyű megfogni őket.
KIRÁLY Mi van, bátyám? Hát újra levetetted
Magadról minden szép arany ruhádat?
WOODSTOCK Vén lábravalómban vagyok, öcsém,
Szimpla Tamás, de az országnak ebben
A holmiban sokkal több jót tehettem,
Mint ki szegényt nyúz, hogy aranyba’ járjon.
KIRÁLY Bátyám, ne mérgelődj.
WOODSTOCK Engedd meg, jó öcsém, hogy most beszéljek,
És nézd e szomorú kérvényeket.
Richárd király, te kényelemben élsz,
És biztonságba ringatod magad,
De országszerte lázadás dagad.
Jönnek mindenfelől, és teli szájjal
Ordítozzák, miféle terheket
Raksz a hátukra rossz kalandorokkal.
A gyalázat jele van palotádon,
Boldogtalan fejed fölött a romlás,
Vad szélvihar jön, mindent elsodor:
Égre kiált az elnyomás, nyomor.
KIRÁLY Jól van, bátyám, e sok keserü vádnak
Barátaim ellen majd vége lesz.
De mondd, mi az oka, hogy ide hívtál?
LANCASTER Hogy szentesítsd, felség, a parlamentet,
S add aláírásod a cikkelyekhez,
Mik trón s ország nyugalmát biztosítják.
KIRÁLY Miféle cikkelyek azok?
ARUNDEL Rendek s polgárok itt a parlamentben
Alázattal várják, hogy átvegyed.
YORK Ülj a trónodra, kérlek. Hívjuk őket.
KIRÁLY Csak egy kérdést előbb, megnézzük aztán;
Mert megesküdtünk, tisztelt bácsikák,
Hogy nem foglaljuk el királyi trónunk,
Amíg nem oldottuk meg ezt a kérdést.
Add a papírt, Bushy. Figyeljetek.
Különös kérvényt adtak a kezünkbe.
Egy szegény ember a halálakor
Gazdag emberre bízta a fiát,
Hogy gondja legyen rá s egy kicsi földre,
Amíg a huszonegy évet betölti.
Három korona az egész vagyon,
De kapzsi az a gazdag, eltagadja
Jussát, s szép örökségéből kizárja.
Mondjátok: nem kötelezi az angol
Törvény, hogy a fiú jussát kiadja?
WOODSTOCK Nincs rá mód, hogy kizárja, jó királyom.
Örvend a lelkem, Istenemre, látván,
Hogy felséged maga ítél ügyében.
YORK Richárd király így még fölébe nőhet
Híres király elődeinek is,
Ha szívügye az igazságtevés.
KIRÁLY Jogsérelem történt tehát szegénnyel?
WOODSTOCK És joga van, uram, hogy helyreüsse.
KIRÁLY Jogunk van hát, mert jogsérelem ért
Te vagy a gazdag, a szegény fiú én.
Anglia, Frankhon, Írország a három
Korona, melytől távol tartsz egy éve.
Nem sérelem, hogy közember fia
Jussához jut, mikor korát betölti,
S mi, fejedelem sarja, noha szinte
A huszonkét esztendőt is elértük,
Sehogy sem élvezhetjük a magunkét,
Nem bírhatjuk, mit apánk ránk hagyott?
WOODSTOCK Ravasz húzás, uram! De feneség,
Barátaiddal nem volt cselre szükség.
Csak őrzöm jussod, átadom örömmel;
Kívánom, bár átvetted volna régen,
Hogy vénségemben sok gondtól megóvj.
Részemről semmi kár nem ért jogodban.
Felséged, ha utánagondolunk,
Csak áprilisban tölti be a kort.
De hát legyen meg. Lásd, Richárd király,
Leteszem most bús védnökségemet:
Súlyos terhet vettél ezzel le rólam.
Jó békében uralkodjál, rokon,
Igazság s jog tartson meg trónodon.
(Átadja a kormánypálcát)
KIRÁLY Isten nevében fölemeljük ezt,
És átvesszük vele szép örökünket:
Termékeny Angliát, Frankhont, Írlandot,
Hozzá Skótország hűbéruraságát,
S dús birtokaink minden tartozékát.
Jó bátyáim, fogjátok koronámat,
S tegyétek újra a fejemre: lássam
Magam ma másodszorra koronásan.
WOODSTOCK Örömmel, uram; szóljon harsona.
(Harsonák)
MIND Éljen Richárd király, a második,
Az ősi angol föld jogos ura!
KIRÁLY Köszönjük. Így. Most önmagunkra leltünk.
Nem tölthette be eddig ezt a széket
Testünk, mert a védnökség szűkre szabta.
De most Richárd király uralkodik.
Magunk választunk, teszünk s mozditunk el
Tisztviselőket a kedvünk szerint.
Ezért, urak, mivel ilyen magas
Korban gyalázat volna közügyek
Súlyos terhével nyomni vállatok,
Fölmentünk benneteket a tanácsból,
És hagyjátok el nyomban udvarunkat.
Adjátok át pálcátokat, s Arundel,
Fölmentünk most az admiralitástól.
Scroop, vedd át, és helyét is a tanácsban.
SCROOP Köszönöm, felség.
YORK Itt van a pálcám, neked hagyja York;
Olyan botokra támaszkodsz, öcsém,
Melyekben majd csalódsz.
LANCASTER Itt van a vén Lancaster terhe is;
Gebedjen meg, aki helyemre ül!
KIRÁLY Jól van, uram, úgy látjuk, rossz a kedved.
Sir Henry Green, lépj York bátyánk helyébe;
Bushy, Lancaster pálcáját te vedd el.
BUSHY Köszönöm; az átoktól mit se félek.
Felséged védem ezzel, míg csak élek.
WOODSTOCK Mily változást lát mindenben szemem,
Mintha tótágast állna a világ!
Hallgass reám, Richárd király…
KIRÁLY Szimpla Tamás, hiába bármi szó.
GREEN Ne nyaggasd őfelségét, nem való.
WOODSTOCK El innen, vagy megöllek, talpnyaló!
[[Félre]] Anglia, melyet ősz fejjel komoly
Tapasztalat kormányzott oly sokáig,
Most hőböri fiókák martaléka?
[[Fennhangon]] Fordítsd keletre vissza a Napot,
Rakd Atlas terhét egy kis pigmeusra,
Cseréljen fel apályt s dagályt a tenger –
Azt is éppoly könnyű megtenni, mint ezt.
KIRÁLY Tedd le pálcád, nem hallgatjuk tovább.
WOODSTOCK Pálcám, Richárd király? No, nézd, öcsém.
Tíz hosszú évig egy herceg kezében,
Ki katona és hűséges tanácsos,
E pálca mindig csak jó célra szolgált;
Ne mondják, hogy egy felkapaszkodott
Inas Woodstockon túltett érdemében,
Ezért, Richárd, most itt kettétöröm.
Vegye el így, széthullva, darabokban,
Amilyen Anglia lesz nemsokára
Ily undorító új nemesek által.
Ég áldjon, Richárd. Plashybe megyek,
Bátyáim, Essexben keressetek föl.
Ha jó pillérei mind elrohadtak,
Bármily erős egy vár, talpon maradhat?
LORDOK Meglesz hamar; menjünk, hagyjuk el őket.
BUSHY A helyetek be van már töltve úgyis.
(A Lordok Arundellel el)
SCROOP Locsogó vénségek! Istenemre, uram, ha nem a nagybátyáid, a fejükön vertem volna szét a tanácsosi pálcámat.
GREEN Törvényt kellene hoznunk erre: ezentúl hazaárulásnak minősül, ha deres szakállú vénember negyven lábnál közelebb jön az udvar kapuihoz.
BAGOT Vagy hasas bugris. Átformáljuk mi ezt az országot egykettőre.
GREEN A rosseb egye meg, nem lesz köztünk semmiféle nagyszakállú, megtisztítjuk az országot, meg a várost, ugye, Richárd?
RICHÁRD Tegyétek csak, megvédünk, fedezünk.
Íjász őrségünk lesz, hogy az kísérjen,
Mindennap szolgál majd nekünk s tinektek.
Küldjetek szét a nevemben kiáltványt:
Eltörlöm a védnök törvényeit.
Kerítsétek Tresiliant is elő.
BAGOT Keressék meg! Az ördög bújjék belé, biztosan a közelben lófrál valahol. Amint kiszivárognak a hírek, tüstént itt terem.
KIRÁLY Jöjjön. Tanácsa hasznotokra lesz.
GREEN Én amondó vagyok, beérem most egypár tanácsbelivel. Milyen finomságot kapunk ebédre, Richárd király?
KIRÁLY Mindegy, mi van ma. Hamar helyreütjük.
Kibővítjük Westminster palotát,
S ebédlőül szolgál, ahol naponta
Ezer embert is megvendégelek.
GREEN Remek ötlet! A köznép sokat morgolódott ellenünk, és nincs jobb eszköz az ételnél, hogy befogjuk a szájukat.
SCROOP A nyavalyába, nyissunk tág kaput nekik. De szedjük el egyszer a pénzüket, csak aztán ültessük őket asztalhoz.
GREEN Fékomadta, ha nem volnék tanácsúr, ma kocsmában ebédelnék, édes király. Vígan leszünk?
SCROOP Pénz kell, hogy új ruhát vegyünk, uram.
Amit most hordunk, durva és viseltes.
A tanácsban valamit majd kiötlünk.
MIND Fundáljunk ki egy jó javaslatot!
A legsürgősebb dolgunk ez legyen.
KIRÁLY Bohók, ti! Ha Gloucester fülébe jut,
Azt mondja, a tanács vesztébe fut.
Küldjétek el a bácsik parlamentjét,
A főurak tudják meg: azt kivánjuk,
Hogy mindegyik menjen szépen haza.
Ha kedvünk lesz, értsék meg jól a rendek:
Richárd király hív össze parlamentet.
Gyerünk!
GREEN A tanács menjen a király előtt,
Én címerét viszem.
KIRÁLY Köszönöm, Green.
(Trombitaszó. Mind el)
[3. SZÍN]
[A Királyné lakosztálya, Westminster]
Jön a Királyné, Gloucester hercegné, Írország hercegnéje, komornák
ingekkel, szalagokkal, fehérneművel
KIRÁLYNÉ Mondd, jó néném, így megfeledkezett
Richárd a nemességről, becsületről,
Hogy így bánjon tisztes bátyáival?
GLOUCESTER HERCEGNÉ Így volt, madame, a kormányzást Richárd
Mindaddig nem is vette át egészen,
Míg férjemet s nemes testvéreit
A tanácsból nem menesztette mind;
Elűzte őket, s méltóságukat
Előttük adta holmi inasoknak.
ÍRORSZÁG HERCEGNÉJE Richárd király az oka, hogy a férjem
(Isten bocsássa meg, immár halott)
Ágyamban rideg szívvel elhagyott.
KIRÁLYNÉ Elég, rokon. Ha valamit tehetnék,
Nem bántaná meg így barátait.
Ó, jaj! Bár angol királyné vagyok,
Amíg más alszik, ébren könnyet ontok.
Ő víg, nekem nem jutnak csak a gondok.
Az országban vigasztalan szegénység:
Essex, Kent, Surrey, Middlesex tájain
Összeszámláltam tizenhétezer
Szegényt; hogy enyhítsem szükségüket,
Beolvasztattam ékszerem, ezüstöm,
S szétosztottam köztük. Feslett Richárd,
Súlyos vétekkel terhel ez az ínség,
Mert engeded a nyegle talpnyalóknak,
Hogy a nyomorból cifrálkodjanak.
GLOUCESTER HERCEGNÉ Ne búsítsd önmagad, kedves királyné,
Bánatod úgysem gyógyíthatja meg
A bajt, mely ezt a bánatot okozza.
KIRÁLYNÉ Nem magamért sóhajtok, drága néném.
Nem a saját bajomon bánkodom,
És sajnálkozom egyre, és kivánom,
Bárcsak ne láttam volna meg e partot,
Ne hittem volna, hogy Richárd szeret.
Nem, nem, jó néném, nem ez bántja lelkem:
Az alattvalók sorsa az, mi fáj;
És félek, rajtaveszthet a király.
GLOUCESTER HERCEGNÉ Ne félj, madame, nem lázadó az angol:
Alattvaló ez, nem haramia.
Ámbár hízelgők szédítik Richárdot,
S könnyelmüen elhányja jogarát,
Jogát nem merné senki megrabolni.
ÍRORSZÁG HERCEGNÉJE És jótékonykodásod, szép királyné,
Elnyerte a köznép szeretetét,
Te egymagad feltarthatod haragját.
KIRÁLYNÉ Amim van, a szegényeket segíti,
Mint hogyha parlament döntése volna.
Ez a kis műhely itt, s további hatvan,
Naponta dolgozik, s ez mind övék.
Pénzemet is elküldöm, volna bár több.
Hogy gazokat pénzeljen, léha férjem
Az ínségesekből préselte ki.
Én nélkülözzek inkább. – Ezt a ládát
Töltsétek meg munkánkkal, és vigyék.
Osszák el majd közöttük gondosan.
A rászorulóknak még dolgozunk;
Mondják meg, két nap múlva újra küldünk.
[[Jön Cheyney]]
CHEYNEY Az udvar költözik? Mi ez a láda?
KOMORNA Jótékonyság, uram: ínségeseknek
Juttatja ruhaképpen a királyné.
CHEYNEY Az ég áldása Angliának ily
Nemes királyné, míg királya léha.
Jó egészséget; hidd el, asszonyom,
Gyors eredménnyel jár buzgólkodásod;
Jó munka, felség, eladod hamar!
Térítse meg fáradságod az ég!
KIRÁLYNÉ Ámen; az égtől várok csak jutalmat.
CHEYNEY Az igazságos fennvalók, madame,
Jó tetteidért megadják bizonnyal.
De üzenettel jöttem:
Egészséget, madame! Uram, a herceg,
Kér, készülj fel, hogy lóra ülj vele.
Hazalovagol Plashybe ma este.
GLOUCESTER HERCEGNÉ Értem küldött, hallod, madame.
KIRÁLYNÉ Eredj hát,
Hagyj itt magamra bánatomban.
ÍRORSZÁG HERCEGNÉJE Ég áldjon, néném, látlak nemsokára.
Itt görbén néznek Richárd rokonára.
KIRÁLYNÉ Elhagytok mind? Egy sem marad mellettem?
A nyomorúság királynéja lettem.
GLOUCESTER HERCEGNÉ Cheyney, hol hagytad férjemet, beszélj!
CHEYNEY York és Lancaster hercegeivel;
Úgy sejtem, vele lovagolnak ők is,
És kért, hogy sürgessem nagyságodat.
GLOUCESTER HERCEGNÉ De láthatod, hogy’ szenved a királyné,
Nem hagyhatom el őt ily hirtelen;
Mondd meg uradnak, ott leszek hamar.
KIRÁLYNÉ Richárd királyt láttad-e, Cheyney? Mondd meg:
Mivel mulatnak most kegyencei?
CHEYNEY Fura divatról tartanak tanácsot,
És rémséges, régi ruhákba bújtak,
Amilyent még sosem látott az ország:
Olasz köpeny, spanyol kalap, frank nadrág,
Hozzá lengyel cipő, karhossznyi orral,
Gyöngyös arany lánc lóg a térdükön.
A tökfedőjükön toll lengedez
Könyöknyivel züllött fejük felett.
Tresilian a király mellett adókat
És furcsa pénzügyleteket talál ki,
Hogy átépítsék kerge lakomákhoz
Westminster palotát; mikor kijönnek
Onnét, négyszáz íjász kíséri őket. [[El]]
KIRÁLYNÉ Ebek harmincadján van ez az ország!
Hogy lakomára építkezz, Richárd,
Nyomorult néped éhhalálra jut.
Jaj azoknak, kik rávesznek vihogva
Ily lelketlen és oktalan dologra!
(Trombitaszó a színfalak mögül)
GLOUCESTER HERCEGNÉ Trombita jelzi: jön Richárd király.
Édes királyné, most búcsút veszek;
De pár nap múlva újra itt leszek.
ÍRORSZÁG HERCEGNÉJE Én York bátyámmal Langley-be megyek,
Ott siratom szomorú helyzetem.
(A két hercegné el)
KIRÁLYNÉ Az ég vezessen. Én, szegény fejem,
Richárdért most magamban könnyezem. (El)
[HARMADIK FELVONÁS]
[1. SZÍN]
[London, az udvar]
Trombitaszó. Jön Richárd király, Bagot, Bushy, Green és Scroop, pompás új divatú öltözetben; Tresilian a Királlyal sugdosódik. Íjász testőrség kíséri őket
KIRÁLY Lásd, Tresilian,
Így, császárként uralkodjék Richárd,
S szolgáljanak királyok körülöttem.
Álljátok el az ajtókat, ijászok,
Örömeinkben senki ne zavarjon.
Tresilian, blank kötelezvényeket
Fundáltál ki, hogy megtöltsük a kincstárt,
Megnyitva a fösvények ládikáit,
Akik nevetik megszorult királyuk.
Halljuk, hogyan, hadd tapsoljunk eszednek.
TRESILIAN Nem kell hozzá más, csak egy pergamen,
Egy ártatlan juhbőr. Nincs itt csalás,
Nincs záradék, megtévesztő szöveg.
MIND Hisz nincs szöveg azon!
TRESILIAN Ebben van a haszon!
A blank papírt el kell küldeni tüstént
Minden seriffnek szerte a megyékbe;
Akinek földje vagy csordája, bármi
Vagyona van, mind rendeljék magukhoz,
Írassák rá a felséged nevében
Saját nevüket, üssék rá pecsétjük,
És az udvarhoz küldjék vissza menten,
Aztán szekérrel hozzák majd a pénzt.
SCROOP Remek, Tresilian!
BUSHY Nemes főbíró!
BAGOT Hol talál még felséged ily tanácsost!
GREEN Csak szakálla ne volna! Vágd le, kérlek,
Tresilian. Nem látsz itt köztünk szakállat!
Borbélyaink, ha kell, lecsupaszítják
Az országot. Borotváld le, a francba!
BUSHY Úgy jobban illik hozzád, zordonabb
Képet mutatsz, mikor székedben ülsz,
TRESILIAN Azt mondom nektek: nem adom egy úri
Szőrszálamat sem és Richárd király
Kegyét a pápa minden stallumáért.
(Jön a Királyné)
GREEN Álljatok félre, hé, jön a királyné!
KIRÁLY Mi dolog, Anna, drága szép királyném?
Ünnepnap van? Higgyétek el, urak,
A varrástól el nem vonhatja semmi,
A tűt nem tudja percre sem letenni.
Ne dolgozz, édesem, Richárd király most,
Görnyed előtte főúr és közember.
Nincsenek többé védnök bácsikáink!
Derülj hát, és köszöntsd nemeseim.
KIRÁLYNÉ Ki uramnak kedves, köszöntöm én is.
KIRÁLY Tanácsadóink ezek, asszonyom,
S inkább díszére válnak udvarunknak,
Mint holmi fecsegők, kik védnököltek.
Láthatod, kezdjük átformálni már
Alpári háziszőttes divatunkat.
Meglásd, keresztény földön megcsodálják
Angol királyságunkat mindenütt.
Tanácsot tartottunk a ruhaügyben:
Sir Henry Green javallta a cipőt,
A fejdíszt meg Bushy. Scroop és Bagot
Gondolta ki, hogy térd s lábujj között
Vonzás van, és lánccal kell egybefűzni;
Mi királyként áldásunk adtuk erre.
Furcsállod mindezt? Felelj, édesem.
KIRÁLYNÉ Hibának nem mernék nevezni semmit.
De úgy véled, felség, okos dolog volt,
Amit tisztes nagybátyáiddal tettél?
(Aggodalmam merésszé tesz, uram.)
Nemes rokonaid; ha visszavonnád
Ítéleted…
KIRÁLY Bolondság volna! Király szava törvény.
Ha megmásítná, törvényt bontana.
Egy szót se erről, édes jó királyném.
TRESILIAN Madame, ami történt, okos dolog volt.
A király már elérte nagykorát,
S lerázta bármily védnökség igáját.
BUSHY Döntéseinek ura már a felség.
Miért szeghesse kedvét bárki is,
Mintha nem tudná, mi szolgál javára?
KIRÁLY Ez az igazság, drágám. Jöjj velem,
Tekintsd meg a Westminster palotát:
Átépítjük baráti lakomákhoz.
GREEN Úgy, úgy, madame. Kérlek, édes király,
Menjünk ki mind, mutassuk meg magunkat:
Fiókba zárt gyöngy minden ötletünk,
Maszkkal takart szép arc, nem ékesíti
A gazdáját, ha nem látják ruhánkat,
Minek magunkra venni?
KIRÁLY Átlovagolunk Londonon tehát,
Hogy megbámuljanak. Annám, velünk jössz.
Megláthatod majd fényes csarnokom
A dúsan megterített asztalokkal,
Hol tízezer vendéget tarthatok jól;
E lakomákon feladok naponta
Harminc marhát és háromszáz juhot,
Számtalan számban szárnyast és halat.
Nem tudnak krónikáink oly királyról,
Ki bőkezűségben felér velünk.
Felül akar tán múlni egy utódunk,
De ráolvassák, hogyha belesült:
Ez csak Richárd királynak sikerült.
KIRÁLYNÉ De fölemészti minden jövedelmed,
Ha csak egy évig etetsz ennyi embert!
KIRÁLY Míg Anglia királya én vagyok,
Jóllakatjuk vendégeinket is.
Tresilian, blank adósleveleid
Megbízható tisztek vigyék azonnal;
Bagot, te indíts útnak egy futárt:
Woodstock bátyánkat hívja ide hozzánk.
Nem mintha kedvelnénk a fortyogását,
De szimpla voltát szereti a nép,
És forronghat a blank lapok miatt.
Legyen mellettünk. Ha itt van, közel,
A bácsikától tartani se kell.
Intézd. Jöjj, Anna, menjünk most oda,
Hol tízezernek készül lakoma.
(Trombitaszó. Mind el, Tresilian kivételével)
TRESILIAN Gyertek be, hé!
(Jön Crosby és Fleming)
CROSBY Mit kíván uraságod?
TRESILIAN Azok a blank papírok készen vannak-e?
FLEMING Készen, uram, mind, külön csomagokba kötve.
TRESILIAN Hol van Fürge? Hol van az a semmirekellő?
(Jön Fürge [hosszú orrú cipőben, térd-láncokkal])
FÜRGE Ím Fürge mint mór táncos, csengettyűkkel.
Láncom csörgése hogy tetszik, uram?
TRESILIAN Gazember, lánc kerül még rád ezért.
Udvari módiban lófrálsz, csibész?
FÜRGE Jaj, uram, tudod, hogy egy rongy nélkül követtem uraságodat, mikor egyszer elpályáztál az udvartól; engedd meg, hogy menjek most egy kicsit a divat után, legyek olyan külsőre, mint egy udvaronc.
TRESILIAN Hordd szét azokat a papírokat az ország minden részébe; itt a megbízólevél a tanács kézjegyével: meghagyja minden seriffnek és rendőrnek, hogy legyen a segítségedre. Ha lepecsételték és aláírták a papírokat, jól figyeld meg, milyen vagyona van azoknak, akik aláírták. Tudd meg, mennyi bérletük, mennyi földjük van, vagy mennyit költenek évente, és azonnal adj róla hírt nekem. Azonkívül szeretném, hogy szagold ki ügyesen, ki zúgolódik, vagy beszél rosszat a jó Richárd királyról, énrólam, vagy bármelyik új tanácstagról. Tartóztasd le ezeket mint rémhírterjesztőket, és küldd fel hozzám. Van egy jogi fortélyom, amellyel elérhetem, hogy Richárd király kisajátítsa a földjüket és minden vagyonukat a maga javára. Fürge, vedd ezeket a papírokat, és jól figyeld meg őket.
FÜRGE Figyelem én a nótájukat, uram, és jól figyelj majd te is, mert ha valaki csak egy rossz szót szól arról, ami ezekben áll…
TRESILIAN Szamár vagy, nincs ott semmi.
FÜRGE Akkor hogy mondjanak rosszat a semmiről? Furcsa. De, uram, ha egy rossz szót ejtenének erről a papírról, valami ilyesmit: „Eltépem ezt a papirost”, vagy éppenséggel „Összeszakítom ezt a papirost”, vagy efféle mocskos szavakat: „Tojok a papirosotokra”, ha ilyesmit mondanának, van egy fekete noteszem a számukra, uram, hidd el.
TRESILIAN A fő gondod legyen a szigorúság.
Fleming és Crosby, igyekezzetek.
CROSBY Meglesz, uram.
FÜRGE De hátha valami tudatlan fickókkal lesz dolgunk, uram, akik írni sem tudnak? Mit kezdjünk velük?
TRESILIAN Elég, ha odateszik a jegyüket, bár egy vesszőt.
FÜRGE Asszonyszemélyekkel ne kezdjünk semmit, igaz?
TRESILIAN Csak gazdag özvegyekkel, senki mással, mert az özvegy épp annyira férfi, mint asszony.
FÜRGE Akkor az özvegy hermafrodita, lyuka és vesszője is van. Ha nem tud írni, tegye oda ő is a jegyét?
TRESILIAN Mi mást csinálhat?
FÜRGE És ha van egy lánya, az is tegye oda az anyajegyét?
TRESILIAN Csak férfival és özveggyel állj szóba, meghagyom.
FÜRGE Jól van, uram, meglátom hát az özvegy vesszőjét. Ilyet még úgysem láttam!
TRESILIAN Tudod a dolgod, láss hozzá tehát;
Végezd el gyorsan és erélyesen. (El)
FÜRGE Isten áldjon, uram. Elbánunk a néppel, mint az a sok Szent György szegény sárkánnyal. No rajta, úgy látszik, virágzó üzlet lesz ez, fele se tréfa! (El)
[2. SZÍN]
[Kúria [[udvara]] Plashyben, Essexben]
Jön Woodstock, Lancaster és York
WOODSTOCK Jöjjetek, jó bátyáim, Plashyben
Oly igaz szívvel fogadlak, amily
Álnok szívvel gyalázta meg Richárd
Nevünket, és űzött el udvarától.
LANCASTER Én senki udvaronccal nem cserélek:
Ott gondban voltam, most szabadon élek.
YORK Beszéljünk inkább másról. Fütyülök rá.
Soha nem is aludtam jól közöttük,
Megelégeltem. Ez a ház, öcsém,
Kellemes, kedves környezetben áll.
Közel a Temze, s fák veszik körül:
A nyári nagy melegben legyezőként
Hűsítenek, tél idején kifogják
A viharos szelet, hogy meg ne csípjen.
WOODSTOCK Szó ami szó, öreg York,
Mi már csak egy kis enyhe télre vágyunk.
Kiálltunk mind elég sok csúf vihart.
Ám végül e fák olyanok lehetnek
Számomra, mint Richárd s kegyencei:
Léha fejük eljátszik a szelekkel,
S oly tékozlón hányják el lombjukat,
Hogy fagyban hagyhatnak; így nyomorítják
Meg Angliát, és önmagukat is.
LANCASTER Ha Westminster tovább is így zabál,
Jobb földig rontani minden kövét.
WOODSTOCK Csak nemrégen tudtam meg, Istenemre,
Hogy tízezer tál volt egy lakomán.
YORK Mondják, tízezren esznek ott naponta,
S mindnek kijár legalább egy fogás.
WOODSTOCK Harminc jó marha, háromszáz juh ára
A mindennapi költség.
LANCASTER A testőrség alig éri be százzal.
Egy zsoldos tábor nem zabál fel ennyit.
WOODSTOCK De hogy bírnak el ily költségeket?
YORK Azt mondják, hogy valami furcsa trükkel
Szerzik a pénzt. Nem is sejtem, mi az.
WOODSTOCK Hallottátok, miket vesznek magukra?
Angol király így sosem öltözött.
LANCASTER A ruháját elnézhetnénk, öcsém,
De négy király van még, vele egyenlők.
Bagot, Bushy, Scroop és a szertelen Green,
Rangra, ruhára nincs köztük különbség.
YORK Királynál többek: bábjuk a király.
WOODSTOCK Ej, olyan a szavunk, akár a szél.
Látó módján beszélünk, ám a bűn
Gonosz sebét nem tudjuk orvosolni.
Beszéljünk, mint nagyképű csillagászok,
Mondjuk ki: ekkor s ekkor szép idő lesz?
Aztán eső jön, felveri a sárt.
Így beszélhetnénk; és így tesz Richárd.
(Jön Cheyney adóslevelekkel)
LANCASTER Mi van, Cheyney, mi hajt oly sebesen?
CHEYNEY Ha merném, én úgy mondanám, uram,
Tresilian az, aki megkergetett,
De a nagyobb baj, hogy rossz hírt hozok.
Blank papírok, uram. Tekintsd meg őket,
Richárd király s tanácsosai küldik.
WOODSTOCK Rosszullét környez a láttukra is!
Mire valók?
LANCASTER Külsőre nézve mind adóslevél.
CHEYNEY Nem is egyéb, tele velük az ország.
Meghagyás jött fentről a seriffekhez:
Vegyék rá a gazdag alattvalókat,
Hogy aláírják, üssék rá pecsétjük,
Aztán fizethetik a tartozást,
Mert adósai lettek a királynak,
Tetszése szabja meg, hogy mennyivel.
LANCASTER Hallatlan mód a megadóztatásra!
WOODSTOCK Segíthetnétek a memóriámat?
Nem tartották mindig aranyszabálynak:
„Nincs mit beszélni arról, ami nincs”?
YORK Az volt, mikor még szakállam se nőtt.
WOODSTOCK Már hamis tétel, eretnek beszéd!
Arról van itt szó éppen, ami nincs.
Blank adóslevélnek nevezi ezt?
Ha valaha is létezett ilyen
Nyilvánvaló gazság (mert látni jól),
Mondjon a krónika hitehagyottnak,
Ki Isten és hazája árulója!
LANCASTER És hogy fogadják ezt az emberek?
CHEYNEY Aláírták néhányan félelemből,
De mások nem hajlandók, s zúgolódnak.
WOODSTOCK Nem kárhoztatom őket, Istenemre.
Éppúgy kaphattak volna kihivást is.
Angol keselyű, felfalod fiókád?
Hát lázadó, aki ellenkezik?
Mert ettől félek, csakhogy nem kivánom.
Tisztességet, rendet megbont az önkény,
Ha forr a népben a harag, az ára:
A haza vére folyik nemsokára.
LANCASTER Hogy tudnánk erre orvosszert találni?
YORK Siessen most mindegyikünk haza,
Amíg a nép fel nem lázad dühében,
S szelíd szavakkal csillapítva, szépen
Győzzük meg, álljon el a felkeléstől,
Mert mit várhat? Nem árt egy-két igéret:
A szép szó az, mi most legtöbbet érhet.
LANCASTER Okos tanács. Ha terjed és dagad
A nyugtalanság, késni nem szabad.
YORK Majd levél útján érintkezhetünk.
WOODSTOCK Helyes beszéd,
Barátokat nem választ semmi szét.
Ég veletek. Cheyney, kísérd ki őket.
(Mind el Woodstock kivételével)
Jó Gaunt és York, ég veletek örökre.
Rossz előérzet tölt el hirtelen,
Hogy nem látom többé bátyáimat.
Félek, e földön nem találkozunk már.
Hárman maradtunk Edwárd hét fiából,
Hogy királyságát lássuk romba dőlni.
Bár halálom feltarthatná a romlást,
Mit félelmem jósol szegény hazámnak.
A nép fellázad, nem lehet vitás,
És Istenemre, nincsen ahhoz érvem,
Hogy útját álljam. Azt tették velünk:
Ütnek rajtunk, de mi nem üthetünk.
(Jön egy Szolga)
Mi az? Mi újság?
SZOLGA Egy lovas van a kapunál, uram. Azt mondja, a királytól jön, hogy beszéljen méltóságoddal.
WOODSTOCK Hogy beszéljen velem, azt mondod? Isten nevében, vezesd be, ez nem hoz blank adósleveleket. Szólj, hogy szálljon le a lóról, és jöjjön be.
SZOLGA Azt hiszem, nem mer, nehogy bepiszkítsa a lábát, uram; mondtam, hogy szálljon le, de esküdözik, hogy ő udvaronc, nem száll le a lováról, amíg ki nem nyitjuk a belső kaput is.
WOODSTOCK Az áldóját, be furcsa. Tégy a kedvére, nyisd ki a belső kaput. Ki lehet ez a fickó?
SZOLGA Valami finom bolond: hajmeresztő a ruhája, és bolond módjára beszél.
WOODSTOCK Ereszd be, aztán küldd be Cheyneyt, beszélni akarok vele.
SZOLGA Igen, uram.
(Jön egy pompázatos Udvaronc lóháton)
Gyere, uram, belovagolhatsz a gazdámhoz.
UDVARONC Gyere, fiú, tartsd a lovamat.
SZOLGA Más dolgom van, uram, nem érek rá. [[El]]
UDVARONC Az égre, micsoda faragatlan tuskó! De várjunk csak, van itt egy másik is. Hallod-e, fickó! Ez a Plashy udvarház?
WOODSTOCK Megkérdezhetted volna, mielőtt bejöttél, uram; de ez.
UDVARONC Csupa faragatlan, durva paraszt! Kérlek, járasd meg a lovamat.
WOODSTOCK Egy kis dolgom van, uram.
UDVARONC Nem bánod meg. Kapsz hat pennyt a fáradságodért.
WOODSTOCK Pénzt szívesen fogadok, uram.
UDVARONC Akkor csak igyekezz, és tanulj becsületet. Nagyon szemtelen vagy.
WOODSTOCK Bocsáss meg, nem értettem, miben jár itt uraságod.
UDVARONC Gloucester hercege itt lakik, igaz?
WOODSTOCK Itt, uram.
UDVARONC Itt van-e?
WOODSTOCK Nem lehet messze, uram, az imént még itt volt.
UDVARONC Nagyon helyes; jól járasd meg a lovamat, kérlek, nagy utat tett meg, és kihevült. Bemegyek és beszélek a herceggel; mindjárt megkapod a pénzedet. [[El]]
WOODSTOCK Remélem, uram. Micsoda változás! Lehetséges, hogy ez a divatmajom – angol? Nem csoda, hogy nem ismer rám: ő olyan káprázatos, én ilyen szegényes. Jól van, pénz üti a markom, hogy tollasodjam, és annyi szent, negyven éve ez az első pénz, amit kapok. No, gyere, uram, derekasan megizzadtál a nagy vágtában, de azt hiszem, nem sokat tudsz a dologról. Mit mondjak, közönyös állat vagy te, elmégy akárkivel, aki éppen vezet. Hanem, uram, elég ösztövér vagy. Nem a Westminster palotában tömöd magad naponta, ahol annyi juhot és marhát falnak fel. Attól félek, hamarosan megesznek téged is, ha ott csellengsz közöttük. Látom én, hogy többet ösztökélnek téged sarkantyúval, mint takarmánnyal. Azt hiszem, bérkocsi elé fognak otthon, nem igaz? Te sem ismered jobban a herceget, mint a gazdád, de úgy vélem, van annyi eszed, mint neki. Ha valaki ellopna és felhizlalna, elügetnél vele? A hallgatás beleegyezés. Minden szentekre, úgy látom, társaságunk lesz. Mindkettőnket elvisznek, ha nem vigyázunk, úgy látom.
(Jön Cheyney, az Udvaronc és Szolgák)
CHEYNEY Nem láttad az uramat a kapunál? Csak az imént váltam el itt tőle.
UDVARONC Nem láttam én senkit, uram, csak egy vén istállószolgát. Megjárattam vele a lovamat.
CHEYNEY Istállószolgát? A nemjóját, a gazdám az, a herceg. Mit műveltél? Ilyen melléfogást! Nagyságod a lovásza lehetne ennek az embernek.
UDVARONC Bocsánatért esedezem méltóságodhoz. Tévedésből hibáztam: félrevezetett ez az egyszerű öltözet. Újfent méltóságod elnézését kérem.
WOODSTOCK No, nem. Előbb a pénzemet akarom. Az ígéret szép szó.
UDVARONC Tudom, hogy méltóságod jósága visszautasítaná.
WOODSTOCK Ne gondolj ilyen szépeket rólam: én bizony nem teszem.
UDVARONC Ha úgy tetszik, itt a hat pennyd.
WOODSTOCK Ha úgy tetszik, itt a lovad, uram. Mondd, ilyen vágtában jöttél hozzám?
UDVARONC Sebesen és komoly ügyben, őfelségétől.
WOODSTOCK Richárd királytól, az én kedves uramtól és rokonomtól? Hé, fiú, vidd a lovát az istállóba, etesd meg jól, megduplázom a borravalóját. Itt van neked tizenkét penny.
SZOLGA Köszönöm méltóságodnak. (El a lóval)
WOODSTOCK No, uram, halljam, mi jóban jársz.
UDVARONC Őfelsége üdvözli méltóságodat…
WOODSTOCK Furcsa divat kapott lábra ott az udvarnál. Ez valami új kitaláció, ugye?
UDVARONC Mondhatom, uram, a király tanácsa három napig ülésezett ebben az ügyben.
WOODSTOCK Szavamra, megerőltették az eszüket. Az államot is jól kifacsarták közben, annyi szent. Szóval ilyen divat járja most az udvarnál?
UDVARONC Maga a király is ezt viseli. Őfelsége vágtában küldött méltóságodhoz…
WOODSTOCK A cipőorr nagyon talál a lábhoz.
UDVARONC Lengyel cipőorr, a király is hasonlót visel. Őfelsége engem szemelt ki mind közül…
WOODSTOCK Még egy ilyen gyöngyszemet nem is szúrhatott volna ki, az biztos.
UDVARONC Köszönöm ezt a kiszúrást, uram.
De őfelsége azt óhajtaná…
WOODSTOCK Hát ez az elegáns lánc, amely mintha összekötné a lábujjal a térdet?
UDVARONC Szívélyes kapcsolat van közöttük méltóságod engedelmével, ámbár működését és természetét tekintve, mindkettő más: a lábujj megvető vagy sarkalló, a térd engedelmes és végtelenül alázatos szónok. Ez a lánc úgy lábujjasítja a térdet, és térdesíti a lábujjat, hogy rendszeres összefüggést, vagy összefüggő rendszert teremt közöttük.
WOODSTOCK Kitűnő, uram, és roppant szellemes. Kérlek, fáradj beljebb.
UDVARONC Ha átadtam az üzenetet, átadom magam méltóságod vendégszeretetének.
WOODSTOCK Bocsáss meg, hát, üzenetet hozol?
UDVARONC Őfelsége királyi jó rokonként
Nagy szeretettel kéret udvarába.
WOODSTOCK Ezt üzeni? Akkor meg kell tagadnom.
Egyszerűségem nem való oda,
Túl finom hely. Jobban szolgálom itt,
Ha oltom a tüzet, amely a blank
Papíroktól gyúl. Kérlek, ments ki engem.
Ha a király rosszat gondolna rólam,
Téved. Szimpla Tamás vagyok valóban.
Mindent elmondok, ha asztalhoz ültél.
Teríttess asztalt, Cheyney, és hozass bort.
Hódolatomat küldöm a királynak.
Megőrzöm békében neki e földet.
(Mind el)
[3. SZÍN]
[Dunstable vásártere]
Jön Bamba, Dunstable poroszlója, Crosby, Fleming és Fürge a blank
papírokkal. [Alabárdos rendőrök kísérik őket]
CROSBY Kezdj hozzá, poroszló uram, a vásárnak szinte vége már, láthatod, híre kelt, hogy megérkeztek a blank levelek, és a gazdagabb palik kezdenek seregestül eliszkolni a városból. Láttad a fő seriff meghatalmazását és a tanács megbízólevelét, ezért a király nevében meghagyom, hogy légy a segítségünkre.
POROSZLÓ Ej, uram, ne légy már olyan körülményes, kérlek. Hozzákezdtem én egymagam, lepecsételtem egy blankettátokat, és a példámat többen követik majd. Tudom én, hol a helyem és mi a dolgom, Bamba a nevem, és Dunstable poroszlója vagyok. Írni-olvasni nem tudok, bevallom, apám se tudott, meg az ő apja sem, és száz esztendeje egy Bamba sem, elmondhatom.
FÜRGE A nevedből is kitűnik, uram, hogy nagyeszű nemzetség lehetett.
POROSZLÓ Merthogy írni nem tudok, a jegyemet tettem oda, ecce signum! Kérlek, olvasd el.
FÜRGE Bamba Simonnak, Dunstable poroszlójának jegye, úgy mint pásztorbot, a végén kátrányos vödör.
POROSZLÓ Úgy bizony. Ez volt a jegyem ártatlan korom óta, ezért, amint mondtam, hozzá is kezdtem, és segítségetekre leszek. Mert gazdag kurafik vannak a városban, mondhatom, akik át akarnak ejteni, hogy ne nézzetek a körmükre.
FLAMING Ezért most különválunk, ti ketten itt maradtok, mi pedig, Bamba uram, néhány testvéreddel, dunstable-i lakosokkal, bejárjuk a várost, és feljegyezzük, ki hogy’ viselkedik. Azt beszélik, furcsa nótákat és rágalmakat hallani városszerte az én uram, Tresilian, és a király többi fiatal tanácsosa ellen. Ha ilyesmi kerül utunkba, némi segítségre van szükségünk, hogy tüstént letartóztassuk őket.
POROSZLÓ Jól teszitek, uram, és hogy meglegyen a segítség, ha megkeresitek a testvéremet, Bamba urat, ő csuda körülményes lesz, mondhatom.
CROSBY Attól félek, nem találjuk meg, uram, de érdeklődünk majd. Gyertek, cimborák, Fleming és Fürge, nézzetek a rémhírterjesztők után.
FÜRGE Meglesz. Poroszló uram, az alabárdosaid húzódjanak el, amíg nem hívjuk őket; te meg én meglapulunk itt, és leírjuk, amit beszélnek.
POROSZLÓ Te írod, én meg jegyet teszek, uram.
(Jön egy Gazda, egy Mészáros és egy Juhtenyésztő nagy sietve)
Nini, jönnek is néhányan, gazdag ember valamennyi, az összes szentekre. Ismerem mindet, uram.
GAZDA Megálljatok, szomszédok, hadd tartsak veletek! Micsoda kapkodás! Elszabadult egy medve a városban, hogy így elrohantok a vásárból?
JUHTENYÉSZTŐ Medve? Nem a’, és oroszlánt se hecceltek. Amondó vagyok, szomszédok, én jobban félek a méhtől, mint a medvétől. Titokban megsúghatom, hogy veszedelmes világ van körülöttünk. Szomszéd, te gazdaember vagy, és remélem, csak Isten és jó emberek vannak itt velünk. Én egészen belerokkantam, mondhatom. Itt a másik szomszédom, a mészáros, ez Cockney-ban lakik, és különös dolgokat hallott a házigazdájától. Felhúznak mindnyájunkat, és nyöghetjük, mondhatom.
FÜRGE Elkezdték a zúgolódást. Lekapom mindet rémhírterjesztésért. Poroszló uram, ki az, aki most beszél?
POROSZLÓ Tehéncsöcs a neve, gazdag juhtenyésztő, és a közelben lakik, Leightonban.
FÜRGE Tehéncsöcs, juhtenyésztő, leightoni lakos, poroszló uram?
POROSZLÓ Úgy van, uram. Hallgasd csak tovább, uram.
GAZDA No csak! És mit mondott a jó lovag, a házigazdád, szomszéd?
MÉSZÁROS Hát mondott, de én nem állok jót semmiért, szóval először is azt mondta, hogy Richárd király új tanácsosai, az Isten verje meg őket, maguknál tisztességesebb emberek helyébe furakodtak, és a király bátyjait és az öreg lordokat mind elűzték az udvartól. És megmondta kereken, hogy soha nem lesz itt jó világ, amíg ez van.
FÜRGE No, mészáros, felkötnek ezért a házigazdáddal együtt.
MÉSZÁROS Meg azt is mondta, hogy van valami Tresilian, egy ügyvéd, aki befurakodott közéjük, és most persze nagy úr, ez valami bak köteleket küldött szét egész Angliába.
GAZDA Bak köteleket? Az Istenért, szomszéd, miféle kecskékről szedhették le azokat?
JUHTENYÉSZTŐ Ugyan már. Blank kötelezvényeket, szomszédok. Hallottam már erről, ezért is igyekszek el innét. Azzal a meghagyással küldték le ezeket a fő seriffnek, hogy mindenki, akinek a környéken hitele és tekintélye van, tegye rá a kézjegyét és a pecsétjét, hogy mi célból, nem tudom. Nem mondok többet, az orrom valamit érez.
GAZDA Jól van, emberek. Legyünk eszünknél. Nem egy ember fiai vagyunk. Azt beszélik, hogy rémhírterjesztő csirkefogók járják a vidéket. Maradjunk otthon, mert mondhatom, mesélték ott, ahol reggeliztem ma délután, hogy a megyénkben már hatvan úriember a nevét és pecsétjét tette azokra a blank levelekre.
JUHTENYÉSZTŐ Az Isten verje meg őket érette, rossz példát mutattak, és muszáj lesz követni.
MÉSZÁROS Bárcsak a feleségem és a gyerekek Jeruzsálemben lennének minden vagyonommal! Valahogy csak lesz. Gyertek, szomszédok, menjünk.
FÜRGE Lépj elő az alabárdosokkal, poroszló uram. Ne siessetek, urak! A király nevében felszólítalak, hogy várjatok, amíg végzünk veletek.
MIND Szent Isten, most mi lesz?
POROSZLÓ Ne legyetek már olyan körülményesek, jó barátok és szomszédok. Vagyonotok és hiteletek van a városban, ennélfogva jómagam és mások már elkezdtük, és meghagyom őfelsége nevében, hogy tüstént tegyétek a neveteket és a pecséteteket ezekre a blank papírokra.
JUHTENYÉSZTŐ Jézusom, mentsd meg a lelkemet, végem van!
GAZDA Nekem is elállt a szívverésem.
MÉSZÁROS Jaj, uram, szegény emberek vagyunk, mit ér a mi nevünk?
POROSZLÓ Nem ér semmi baj, mondhatom. Mért kellene félni, ha látjátok, hogy Bamba poroszló lepecsételte már?
JUHTENYÉSZTŐ Szeretnénk látni is azokat a papírokat, uram.
FÜRGE Itt vannak, ti szalonnán hízott pudingevők; féltek egy juhbőrtől?
JUHTENYÉSZTŐ A papramorgóját! Valami sötét írás ez.
GAZDA Biztosan éjjel írták.
JUHTENYÉSZTŐ A papramorgóját, szomszédok, semmit se látok itt.
MÉSZÁROS Gondoljátok, hogy valami kárunk lehet abból, ha a semmire rátesszük a nevünket? Ezek a blank levelek csak papírdarabok. Tegyük rájuk a jegyünket, és szabaduljunk egy lókötő társaságától.
GAZDA Előbb vagy utóbb, mindenképpen megjárhatjuk.
JUHTENYÉSZTŐ És ami a legrosszabb benne: a saját kezünk okozza. Add a pennádat, uram.
MÉSZÁROS Neki kell vágni, szomszédok, nincs mentség.
FÜRGE Morgolódnak közben. Elfoghatom őket mint rémhírterjesztőket és elégedetleneket. No, készen vagytok?
JUHTENYÉSZTŐ Készen, uram. [[Félre]] Jó moslék volnál azokkal együtt a disznómnak!
FÜRGE Itt a viasz. Lepecsételem ezeket nektek, ki-ki fogja, és úgy adja ide mint a saját írását. No, hájas vaddisznó, fogd ezt a pecsétnyomót. Úgy! Ez most a te írásod.
GAZDA Hát, uram, bizonyos tekintetben igen is, meg nem is.
FÜRGE Ez meg a tiéd.
JUHTENYÉSZTŐ Jaj, uram, akaratom ellenére, esküszöm.
FÜRGE Te ökörfej, fogd ezt a pecsétnyomót! Jó lelkiismerettel adod az írásodat?
MÉSZÁROS Lelkiismeretem ellenére, uram, Isten a tanúm. Remélem, ezzel végeztél velünk, uram.
FÜRGE No nem, ti pondrók, más bajunk is van veletek. Fickó, tudod, mit mondott neked a házigazdád az én uramról, Tresilianról, meg Richárd király új kegyenceiről, azonfelül tudod, miket fecsegtetek össze itt ti magatok; ezért poroszló uram, küldd el őket néhány alabárdossal a fő seriffhez, vagy tegyenek le óvadékot, vagy küldje őket az udvarhoz rémhírterjesztésért.
POROSZLÓ Körülményes bűncselekmény. El velük!
MIND Jaj nekünk, biztosan felakasztanak!
FÜRGE Felakasztanak? Nem, ez a legkevesebb, egy év múlva elmondhatjátok.
(Rendőrök el a három férfival)
Maradj mellettem, poroszló uram, elfogunk még néhány ilyen árulót.
POROSZLÓ Majd meglátod, milyen körülményesen segítelek; kérlek, ajánld a szolgálatomat jó gazdádnak és mesterednek. Uram, maradj mellettem; látok…
(Jön egy Tanító és egy Szolga)
SZOLGA Kedves tanító úr, nagyon kérlek, szeretném még egyszer hallani.
TANÍTÓ Patientia. Te szolga vagy, én tudós. Szellemet és tudást adtam ezekbe a versekbe, mondhatom, ám ha megnézed, alig jobbak egy röpiratnál. De a lényeg a fő, uram. Én pompásan körülbástyáztam.
SZOLGA A fenébe, úgy tele van a környék spiclikkel, hogy két ember nem is indulhat el együtt, mert lekapják őket mint rémhírterjesztőket.
TANÍTÓ Ez a papír az orrukra koppint, és fel sem fortyanhatnak miatta. A képükbe énekeltetem ezeket a verseket egy iskolásfiúval, és jól megcsiklandozom őket, az ám. Meghallod. De előbb nézzünk körül, nincs-e a közelben füles korsó vagy szemes varrótű.
SZOLGA Lehet, lehet, minden rendben van.
TANÍTÓ Figyelj tehát. Megpiszkálom őket a blank lapjaikért; hallgasd meg:
Egy kis papír árán cserélhet,
Ki böllérkést szeret:
Ha terhére van már az élet,
Minden gondot levet.
Blank kötelezvény a neve,
És aki kitalálta,
A görcs és frász álljon bele:
Tresiliant Isten áldja.
Nem remek?
FÜRGE Gazemberek! Háromszáz öl mélységben fogtok elrothadni!
TANÍTÓ Látod, nem lehet belekötni, kifogja ez az utolsó sor, ahol megfacsarintom azzal, hogy „Tresiliant Isten áldja”. Figyeled? Most a következő versszakban név szerint felsorolom az udvari talpnyalókat. Nézd csak:
Green eddig még csak bajt csinált,
Bushy búsulni jó,
Isten javítsa a királyt,
Bagotra kár a szó.
Scroop sem tesz semmi jót soha;
De aki kitalálta,
A rossz kútfeje kicsoda:
Tresiliant Isten áldja.
SZOLGA Igazán nagyszerű, uram.
FÜRGE Az árulók! Poroszló, járj el ellenük.
POROSZLÓ Két körülményes áruló. Parancsolom, hogy fogjátok el őket.
SZOLGA Mi dolgod velünk, uram?
FÜRGE Egy szót se! Ha száz életed volna is, felkötnék mind. Árulók vagytok a kilencedik fokon.
TANÍTÓ Árulók? Patientia, jó uram, egy szót sem szóltunk.
POROSZLÓ Ne légy már olyan körülményes. Saját fülemmel hallottam az egzaminációdat, mikor a leggyalázatosabb árulást követted el, mert azt mondtad: „Tresiliant Isten áldja”.
TANÍTÓ Remélem, ez csak nem árulás, uram.
FÜRGE Ezt még ki kell vizsgálni. Poroszló uram, a kezüket össze kell kötni a ló hasa alatt, és sürgősen útra tenni őket; felkötik őket, nem vitás.
SZOLGA Jól van, uram, ám legyen: többet is mondunk majd ellenedre, mielőtt felkötnének.
FÜRGE Helyes, ha felkötöttek, mondjatok, amit akartok, nem bánjuk. El velük!
(Tanító és Szolga el [rendőrrel])
Láthatod, poroszló uram, milyen gazfickók járkálnak városszerte. Jó, hogy itt vagy; ideje körülnézni, úgy látom.
POROSZLÓ Valóban látom, uram, milyen gazfickók járkálnak városszerte. A magam részéről megteszem, ami tőlem telik, hogy javítsak a körülményes időkön, példának okáért rátettem a jegyemet azokra a lapokra, és rajta tartom a szememet ezeken a veszedelmes ügyeken.
(Valaki jön fütyörészve)
FÜRGE Készülj fel, poroszló: jön egy fütyörésző, jól látni, micsoda pernahajder! Árulást fütyül! Magam fogom el.
FÜTTYÖS Hűnye, mit akarsz tőlem, uram?
FÜRGE Ocsmány áruló, poroszló uram; fogd el, mert hamis és lázadó módon árulást fütyült.
FÜTTYÖS Árulást fütyültem?! Ugyan, uram, hogy’ lehet ez?
POROSZLÓ Nagyon könnyen, uram. Ide-oda röpdös a környéken az árulás ballada formában, és ez annak a nótája, árulást fütyültél.
FÜTTYÖS Hűnye, uram, tudod, hogy egy szót se szóltam.
FÜRGE Egyre megy: ha valaki árulást fütyül, az éppen annyi, mintha mondaná. Idehallgass, poroszló: a madár azt fütyüli, hogy nem tud beszélni, de vannak madarak, amelyek beszélni is tudnak. A hollód csibésznek nevez, poroszló, a varjad lókötőnek. Ergo, aki tud fütyülni, az tud beszélni is, így hát ez a fickó mondta meg fütyülte is az árulást. Mit szólsz ehhez, Bamba poroszló?
POROSZLÓ Jól okoskodtál, uram, de én tüzetesebben utánajárok ennek, mivel úgy sejtem, fejesebbek is vannak a dologban, ezért ne légy már olyan körülményes, pajtás, nyögd ki és valld be az igazat: ki biztatott fel? Vagyis ki volt a fütyülésed oka? Vagyis mondta neked valaki: Nosza, fütyülj”?
FÜTTYÖS Senki ember, se asszony, se gyermek, bizisten, uram.
POROSZLÓ Nem? Akkor hogy mersz fütyülni? Vagy mi okod volt a fütyülésre?
FÜTTYÖS Az igazság az, uram, hogy eltűnt két borjam a legelőről, és amint ezeket kerestem, a tetőről észrevettem kettőtöket itt a hegy aljában, és a borjaimnak néztelek benneteket; ezért örömömben fütyörészve jöttem lefelé, abban a reményben, hogy megleltem őket.
FÜRGE Újabb árulás! Borjaknak néz egy udvaroncot és egy poroszlót!
FÜTTYÖS Poroszló uram, légy irgalmas.
POROSZLÓ Látod, uram, ez irgalmas nővért csinál egy poroszlóból! El vele! Várj csak, uram, jönnek a társaid.
(Jön Crosby és Fleming)
CROSBY No, poroszló, pecsét van már a blankettáidon?
POROSZLÓ Van, uram, és különös és körülményes munkát is végeztünk ma, mondhatom, uram.
FLEMING Megkapod érte a jutalmadat. Gyere. Fürge cimbora, az udvarhoz kell menni új feladatok végett. Tizenháromezer aláírt kötelezvény került már vissza a seriffekhez, és hétszáz rémhírterjesztőt küldtünk fel az udvarhoz; ezekből szép kerek summát sajtol ki a gazdánk, annyi szent. Gyere, menjünk.
FÜRGE Jó, jó. Megyünk. No, gyere, te jómadár. Árulók árulója ez, nemcsak mondja, de fütyülte is az árulást. Gyerünk, uram, elveszem én a kedved a fütyüléstől, el ám!
(Mind el)
[NEGYEDIK FELVONÁS]
[1. SZÍN]
[London]
Jön Tresilian iratokkal és egy Szolga pénzeszsákokkal
TRESILIAN Fiú, le vannak pecsételve a zsákok?
SZOLGA Le, uram.
TRESILIAN Itt a kulcs, zárd a pénzt a dolgozószoba szekrényébe. Zárd be jól, hallod-e? Úgy, most elmehetsz.
SZOLGA Megyek, uram. [[El]]
TRESILIAN Hétezer font Bedford, Buckingham és Oxford megyékből. Ezek a kötelezvények már visszakerültek a királyhoz. Tehát négyezer nekem, három neki; a fáradozásunk ebben a dologban eredményes, jó gazda akkor csinál szénát, mikor süt a nap, így teszünk mi is, hogy használjuk ki az időt. Ha elég gazdag az ember, elég jó is. Csak a hülye csinál lelkiismereti kérdést abból, hogyan szerzi a pénzt. Én a király kedvére teszek, meg akarok maradni a kegyeiben, mert fejedelmek kegye hamar szerez birtokot. A kötelezvények, amelyekkel elárasztottam az országot, megkétszerezik a korona jövedelmét.
(Jön Bushy és Scroop)
SCROOP Nos, Tresilian uram, bejött a pénz?
BUSHY Richárd királynak pénz kell; túl lanyha vagy, Tresilian.
TRESILIAN Néhány megye elküldte már; ezekből a lepecsételt papírokból már adóslevél lett; ezeket sürgősen Norfolkba küldöm. A balekok sok teketóriával aláírták és lepecsételték; az embereim titkos feljegyzést készítettek arról, hogy mennyire rúg ezeknek az évi jövedelme, és ennek a feljegyzésnek az alapján taksálom a kötelezvényüket. Egy parasztgúnyás, kövér kurafi például háromszáz fontot tud költeni évente: harmadával a királynak tartozik a disznóképű. Itt az adóslevele az aláírásával és pecsétjével. Így rovom ki mindenkire a magáét: mindennek a harmada Richárd királyt illeti. Hogy tetszik, uraim?
SCROOP Kitűnő, Tresilian. Kösd fel a tökfejeket; szórhatják a pénzt, miközben Richárd király nélkülöz?
BUSHY Életük, földjük, megélhetésük nem a királyé? Facsard ki őket derekasan.
TRESILIAN Hej, uraim, kifundáltam valami ravaszságot számotokra; ahhoz ragaszkodjatok, és írassátok alá a királlyal: mindnyájan királyok lesztek általa.
BUSHY Az ország haszonbérbeadására gondolsz? Eh, Tresilian, az már félig megtörtént, és be is fejeződött volna, ha a futár nem tért volna vissza eredmény nélkül Gloucester hercegétől, ami kissé fel is húzta a királyt bátyja önfejűsége ellen. Hogy bevégezzük, otthagytuk azt a simaképű, behízelgő Greent, hogy duruzsoljon a fülébe, és az nem tágít, amíg célt nem ér, jól tudom.
SCROOP Nem vitás. Richárd király évjáradékot kap, és mi négyen haszonbérletbe vesszük az országot.
(Jön Bagot)
BUSHY Bérbe vesszük és inkább kizsigereljük, mintsem rajta veszítsünk, és újrakezdjük. Mi van, Bagot, mi újság?
BAGOT Jobbnál jobb: sürgősen fel kell osztani a királyságot, és mi négyen bérbe vesszük. Folyamatban van a dolog, havi hétezer fontért miénk az ország, fiúk.
BUSHY A fenébe, az árán nem akadunk fenn, kerüljön akár hetvenezer fontba, valakivel megfizettetjük.
SCROOP Őfelsége hol van?
BAGOT Mindjárt itt lesz, hogy lepecsételje az írásokat. Kissé dühöng, amiért a herceg nem jön, de ez elmúlik. Öltsetek derűs ábrázatot, kurvapecérek. Kedveskedjetek neki, és nyert ügyetek van.
(Jön Richárd király, Green és mások)
BUSHY Nini! Jön már; Green úgy ragad hozzá, mint egy hízelgő kutya.
SCROOP Eh, mindnyájunknak hízelegnünk kell, ha meg akarunk élni.
KIRÁLY Bátyánk nem jön tehát?
GREEN Ezt mondta, kereken és eltökélten.
KIRÁLY Volt már alattvaló ily vakmerő?
BAGOT És felséged lenyeli ezt a sértést?
KIRÁLY Mint anya, aki látja: gyermekét
Egy véres zsarnok kardja szabja össze.
Szívem mélyén, Bagot, sok faragatlan
Csipkelődése oly nyomot hagyott,
Hogy többé semmi ki nem törli onnan,
Míg vérével jól nem lakott szemem.
GREEN A csudába, küldj sereget, uram, és hozzák el erővel.
KIRÁLY Nem merem, Green; amíg ott van, vidéken, nem nyúlhatok erőszakhoz, annyira szeretik, hogy fegyverre kelhet miatta az ország.
TRESILIAN Ej, uram, ha simán akarod kézre keríteni, tudok én egy trükköt, amellyel minden híve ellenére elhozhatjuk Plashyből.
GREEN Rukkolj ki vele, Tresilian, segíts az eszeddel, különben minden összedől.
TRESILIAN Ezt kell tenni, uram: amíg a herceg nyugodtan mulat vidéken, néhány megbízható barátunk álarcos játékhoz öltözik, és ma éjjel Plashybe lovagol; ott baráti szomszédok nevében felajánlják, hogy a játékukkal szórakoztatják, amit nyilván hálásan elfogad. Aztán az álarcos játék során, mikor véget ért a tánc, a szoba kiürült, és úgy adódik, hogy a herceg magára marad, jelmezt húznak rá, maszkot nyomnak a képére, és akadálytalanul elhozhatják a házból.
SCROOP És ha kiabál, segítségért kiált?
TRESILIAN Nem arra való a dob, hogy fedje a kiáltozást? De mivel álarc lesz rajta, semmiképpen nem kelt gyanút.
GREEN Igazán jó terv, és az is segíti, hogy Lapoule uram, Calais kormányzója, éppen most jött át; a ház mellett, a közeli erdőben megbújik egy csapat katonával az álarcos játék végéig. Mikor a herceget elfogták, átveszi, és vágtában a Temze partjára viszi, ahol felkészülve várja egy hajó; a hajófenékbe zárják, vitorlát bontanak, és titokban kiviszik az országból Calais-ba. Ilyen módon megelőztök minden bajt, mert a nagybácsik és az országban senki nem fogja tudni, mi történt vele.
KIRÁLY Tetszik a terv, kedves Green; koronámra,
Magunk is maszkot öltünk; és te is.
Lovakat, este Plashybe megyünk;
De tartsatok mindent teljes titokban,
Mert míg folyik cselünk a herceg ellen,
Yorkot és Lancastert csapdába ejtem.
Eredj, Tresilian, küldj szét egy kiáltványt,
A hercegeket vádold árulással,
S fogd el, ítéld el, vesd tömlöcbe őket.
Ha tán fölkelne ellenünk a köznép,
Segélyt kérünk a francia királytól,
Viszonzásként átengedjük neki
Erődünket Guyenne-ben és Calais-ban.
Veszítsen trónt, szenvedjen bármi kárt,
Barátait nem hagyja el Richárd.
Intézkedj: álljon készen álruhánk,
Lapoule hajója és a katonák.
Nem alhatunk, míg el nem fogtuk őt.
BUSHY [[halkan Greenhez]]
A kérésünket mondd, mert elfelejti.
KIRÁLY Ha ez megvolt, minden rendben legott,
Bizton vagytok, s az ország is nyugodt.
GREEN S ha felséged négyünknek bérbe adja
Az országot ígérete szerint,
Nem kell fáradnod többé pénzügyekkel,
Kimódolja az agyafúrt Tresilian,
S elkormányozzuk szépen Angliát.
KIRÁLY No jó, kedves Green. Mert szeret Richárd
Király, hozzájárul olyasmihez,
Amiért majd megró minden király,
És gáncsol legkisebb alattvalónk is
Az országban, felhányva, hogy vitéz
Apánk mennyit küzdött s ontotta vérét,
Hogy Frankhonban városokat szerezzen,
S mi, a fia, mikor mint léha ifjú
E harcias országnak ura lettünk,
Hitvány majorként bérbe adtuk azt,
Mi egykor olyan volt, mint Babilon,
Amely meghódította a világot.
GREEN Eh, mit törődsz azzal, hogy mit beszélnek?
Megtartod a király nevet, s ha bármi
Zavar, mi jövünk nyomban négyfelől,
Hogy megsegítsünk, négy erős sereggel.
KIRÁLY Négyen lesztek csupán, mert azt hiszem,
Csak a bitófához követne más!
GREEN Richárd király, nos, lepecsételed
Az iratokat végre? Hogyha nem,
S én árulóként nem csatlakozom
Bátyáidhoz, legyek mérges galóca!
KIRÁLY Helyes. Jól választottak szónokukká
Téged, akit Richárd szívből szeret.
Megadom. Kérem az iratokat.
MIND Itt vannak, uram.
KIRÁLY Nézd át, Tresilian, aláírjuk aztán.
Nézd meg, mit vállalsz, Green, pórul ne járj:
Ha szerződést szegsz, s késel, esküszöm,
Hogy megbüntetlek, és börtönbe vetlek.
GREEN Szerződést szegjek? Nem, eladom inkább
A házukat is, mintsem ne fizessek.
KIRÁLY Aki makacs, ne kíméld. Szipolyozd ki,
Támogatunk. Emlékszel az utolsó
Parlamentben megtárgyalt kikötésre,
Hogy nincs szabály, ha mégoly hasznos is,
Mely gátolhat rendelkezéseinkben?
GREEN Igen, uram; így hát mi akadálya,
Hogy bármit megtegyél, amit királyi
Lelked véghez kívánna vinni?
KIRÁLY Úgy van, Green, meg is tesszük ellenükre.
Minden rendben, Tresilian?
TRESILIAN Rendben, felség. Ezek az urak itt, Sir Henry Green, Sir Edmund Bagot, Sir William Bushy és Sir Thomas Scroop, együttesen kötelezik magukat, hogy felségednek vagy a megbízottjának, bárhol legyél is, havi hétezer fontot fizetnek az országért; ennek fejében felséged e szerződések értelmében kezükre ad minden koronabirtokot, uradalmat, majort, jövedelmet, adót, juttatást, tizenötödöt, árubehozatalt, vámot, gyapjúlerakatot, ónt, ólmot és posztót, minden elkobozott jószág és föld jogát, és minden más illetményt, ami jelenleg és ezentúl a király és a korona jövedelmét képezheti. A megállapított összeg fizetésének elmaradásáért felségednek joga van elvenni a fentnevezett úriemberek földbirtokait és javait, és testüket tetszése szerint börtönbe vetni.
KIRÁLY Hogy tetszik, Green? Hidd el, ha csődbe jutsz,
Egyetlen percig sem kiméllek.
GREEN Nem kérek én kíméletet, uram.
A pénzed meglesz, s tégy, amit akarsz!
KIRÁLY Helyes, aláírást ide s pecsétet.
Tresilian, átveszed a pénzt nevünkben.
Nézz majd jól a körmükre, meghagyom.
TRESILIAN Hogyha a pénzt a kitűzött időben
Nem kapom kézhez, elbánok velük.
GREEN Igaz bíró vagy, félni nincs okunk.
Uram, itt vannak, aláírva mind.
TRESILIAN Nyújtsátok hát őfelségének át.
MIND Alázattal s hálával jó urunknak,
Ki ilyen gazdag birtokot ruház ránk.
KIRÁLY Te őrizd meg, Tresilian; soha angol
Alattvalónak ily birtoka nem volt.
GREEN S királynak négy ilyen alattvalója,
Kik országát elkormányozzák, és fizetnek érte.
KIRÁLY Vigyázzatok, mit tesztek. Gyors eredményt
Várunk. Itt van a szerződésetek,
Királyi leiratként adjuk át.
GREEN Jobb írást soha nem adtál ki, pajti:
Nyugodtan élhetsz ezentúl, helyetted
Mi izzadunk, s küldjük neked a pénzt.
KIRÁLY Meglátjuk, mire mentek.
Add a térképet, szabjuk meg a részük,
S az országból kapja ki mindegyik.
Így osztjuk szét harminckilenc megyénket
És grófságunkat négyetek között;
Gyertek, jelöljétek ki magatoknak.
Bagot, neked a Temze és a tenger
Között: Kent, Surrey, Sussex, Hampshire, Berkshire,
Wiltshire, Dirsetshire, Somersetshire, Devonshire
És Cornwall; mindez úgy tiéd, Bagot,
Ahogy a korona enyém.
BAGOT Hálám s szeretetem királyomé.
KIRÁLY Bushy, kormánypálcád alá kerül
Minden földbirtok Walesben, s ezzel együtt
Gloucester, Worcester, Hereford, Shropshire, Staffordshire
S Cheshire grófságai. Ez a te részed.
BUSHY Köszönöm, hogy így megtisztelsz, királyom.
[[KIRÁLY]] Sir Thomas Scroop, Trent s Tweed között a részed:
Egész Yorkshire, Derbyshire, Lancashire,
Cumberland, Westmoreland és Northumberland.
Vedd át a részed, javaid s a kormányt.
SCROOP Örök hűséggel a királyi trónhoz.
KIRÁLY Nos, Green, vajon számodra mi maradt?
GREEN Ha nem adsz semmit, szép jó éjszakát,
Nagyuraság! Ha utoljára hagytál,
Az utolsó leszek, aki fizet!
KIRÁLY Hagytalak, hogy nagyobb legyen a részed.
Kedves Green, idenézz:
A Temzétől Trentig minden megyém
Neked jut itt az ország közepén.
GREEN Ez jó lesz télen. Vannak szép leányok
Az országrészemben?
KIRÁLY Figyelj: a tiéd London, Middlesex,
Essex, Suffolk, Norfolk és Cambridgeshire,
Hertfordshire, Bedfordshire, Buckinghamshire,
Oxfordshire, Northamptonshire, Rutlandshire,
Leicestershire, Warwickshire, Huntingdonshire
És Lincolnshire. uram, ez a te részed.
GREEN Úgy leszek ott köztük, mint egy király,
És te császárként uralkodsz fölöttünk.
KIRÁLY Elosztottam egész országomat.
Gondotok legyen vállalásotokra.
Hogy elfogjuk a nyakas bácsikat,
Tresilian, adj ki szigorú parancsot
Gaunt és York, Surrey és Arundel ellen,
Amíg mi meglepjük Plashyben este
A szimpla Woodstockot. Külön-külön
Könnyebb elcsípni és elhozni őket.
A helyzetetek kétes, míg szuszognak,
Vesszenek hát; ha ők halottak, eltört
A bot, melyre a nép támaszkodott,
S uralkodhattok kedvetek szerint.
El Plashybe, legyen készen a maszkunk.
Szimpla Tamás, vigyázz, jön a király:
Minden sértésért véres bosszut áll.
(Mind el)
[2. SZÍN]
[A Plashy kúria Essexben]
Jön Woodstock és a Hercegné egy nemesúrral, Cheyney és mások
WOODSTOCK A királyné beteg! Gyerünk, asszony, siess,
Későre érsz oda, lám, este van már.
Ölts köpenyt és álarcot! Lóra, lóra!
HERCEGNÉ Uram, most semmi kedvem lóra ülni.
Lehangolt és tunya voltam egész nap,
Múlt éjszaka gonosz álmok gyötörtek,
S tele vagyok nyomasztó félelemmel.
Hadd üljek lóra holnap.
WOODSTOCK A királyné beteg! Szégyelld magad!
Álom miatt? Álmodtál azelőtt is!
HERCEGNÉ Ily rémes álmom nem volt még soha.
Nem félnék így, ha rám tartozna csak,
De én álmomban veled kóboroltam,
És láttalak gazul megölve, holtan.
WOODSTOCK No csak, megöltek?
Hát velem álmodsz, drága nőm? Mióta?
Vigasztalódj: az álom mind csalóka.
HERCEGNÉ Adja Isten, de borzasztó az álmom,
Olyan volt, mint az eleven valóság.
Amint sötét erdő mélyén haladtál,
Farkasfalkával egy dühös oroszlán
Kerített gyűrübe váratlanul;
Egy oktalan juhnyáj, hogy kisegítsen
Szorultságodból, szembeszállt velük,
Segítségért bégetve, ám az erdő
Ura megölte mindet s téged is.
E rémlátás tart félelemben.
WOODSTOCK Bolond vagy; én megmondom, mi az álmod.
A blank adóslevelekről beszéltünk
Az este, miket vidékünkre küldtek,
S az államot, mely most Richárd királyt
És kártékony hízelgőit jelenti,
Vad farkasfalkához hasonlitottam,
A köznépet meg oktalan juhokhoz:
Amíg hanyag juhászuk félrenéz,
Galád rablók zsákmánya az egész.
Úgy megragadta képzeletedet,
Hogy álmodban megelevenedett.
Eh, semmiség. A lovak készen állnak?
CHEYNEY Készen, uram.
WOODSTOCK Hol van az, aki hozta ezt a hírt?
Hol van a királyné, fiú?
SZOLGA Sheenben, uram; nagybeteg, úgy leromlott,
Hogy attól félnek, közel a halála.
WOODSTOCK Óvja az ég! Indulj, kérlek, siess.
Sírsz már megint? Bolond vagy, Istenemre!
Hagyd el, tudom, nem vagy te vészmadár.
Töröld le könnyed, egy csak, s áldjon ég!
HERCEGNÉ E búcsú gyászosan hangzik fülemnek.
A félelem kísér, bárhova menjek.
WOODSTOCK Segítsd őt lóra, Cheyney.
(A Hercegné a többiekkel el. Woodstock egyedül marad)
Késő van, Istenemre,
S ha nem sürgetne ilyen fontos ügy,
El nem ment volna Plashyből ma este.
De fáj a lelkem, hogy a jó királyné
Súlyos beteg, sziven ütött a hír:
Ilyen jólelkű és erényes asszonyt
Az ország régtől nem tisztelhetett.
Jósága a köznépet visszafogta,
Hogy Richárd trónját ne rendítse meg,
És ne borítsa tűzbe Angliát.
Az égre, félek, hogyha meghal ő,
Csak romlást rejt számunkra a jövő.
(Jön Cheyney)
No, mi van, Cheyney? Elment asszonyom?
CHEYNEY El, uram, nagyon kedve ellenére,
S nem is csodálkozom, olyan sötét van.
Villámok gyúlnak szurkos fellegekben,
S az égen át szikrák röpködnek messze,
Valami nagy tragédiát jelezve.
WOODSTOCK Ég óvja a jó Annát. Tán halála
A tragédia, mit az ég jelez.
Ha király bukik, háborog az ég.
Kérjük Istent, Richárd viselkedése
Az eget ne fordítsa ellenünk.
Imádkozom érette. Cheyney, mondd:
Megérem-e, hogy visszanyeri tán
Hajdani szép méltóságát hazám?
Nem kétlem, Istenemre. Víg a szívem,
Most hirtelen örömre hangolódtam.
[[Dobszó hallatszik kívülről]]
Milyen mulatságunk lesz itt ma, Cheyney?
CHEYNEY Örvendek, uram, hogy így földerültél,
Mert váratlan vigalomról hozok hírt,
De mindeddig nem mertem szólni róla:
Vidám álarcos játék lesz ma estre.
WOODSTOCK Álarcos játék? Kik adják elő?
CHEYNEY Úgy látszik, pár vidéki úriember,
Hogy kimutassa hű szeretetét,
Szórakoztatni készül, nagyuram.
Kétszer doboltak már a kapuban.
WOODSTOCK Itt vannak már? Kérlek, engedd be őket.
Kedvességüket örömmel fogadjuk.
Mindenki nézze meg játékukat.
Szívesen kell látnunk őket, noha
Mulatságnak nem kedvez az idő.
Gyertek csak, hé!
(Szolgák jönnek)
SZOLGA Uram!
WOODSTOCK Terítsetek; fáklyákat és zenét! [Egy Szolga el]
Fogadjuk, ahogy jönnek, szeretettel.
Jólfog ez most, az öröm úgyse vet fel.
CHEYNEY Megjöttek már, uram.
WOODSTOCK Helyes; Cheyney, állíts széket nekem.
Nézzünk túl gondokon s keserveken.
(Harsonák. Aztán nagy kiáltozás és vadászkürtök hangja. Jön Cynthia)
CYNTHIA Éteri szférák tündöklő leánya,
E tájra jött vadászni most Diana.
Calydon s az Ardennek erdeit
Megtisztítottuk vadásztársaimmal
A dúvadaktól, rút szörnyetegektől,
És eljöttünk, mert hallottuk, hogy itt
Egy rémes vadkan garázdálkodik,
Eltölti az országot félelemmel,
Borzad és retteg tőle minden ember.
Megláttuk e kastély megannyi szép
Kőtornyát, és hallottuk, hogy a nép
Egy kegyes herceget égig magasztal,
Kinél baráti szív vár, s fényes asztal.
Nemes lélek, jóságos és igaz;
Uram, azt vallja minden, te vagy az.
Ezért hadd várjon még az a vadászat:
Szeretnénk felvidítani a házat
Friss ritmusokkal. Táncra áll a lábunk –
Menjünk? Maradjunk? Egy szavadra várunk.
WOODSTOCK Csak jöjjetek be mind! Nagyszerü ötlet!
Álljatok félre, hagyjatok helyet!
Dologra hát, barátaim, gyerünk!
Szép este van, hold világít nekünk.
(Muzsika. Jön a Király, Green, Bushy, Bagot mint Diana vadásztársai; négy más zöld ruhás vadász vezeti őket, nyakukban kürttel, kezükben vadászgerellyel)
Vidéki mulatság? Nem: udvari!
Isten hozott, kedves jó uraim.
Több szavam lesz, ha látom arcotok.
Ha nem fogadlak most érdem szerint,
Bocsássatok meg: nincs itthon az asszony,
S személyzetem jó része vele ment.
De megtesszük, ami tőlünk telik.
Öröm szívemnek, Istenemre, látnom,
Hogy mikor annyi baj van a világon,
Ártalmatlan mulatságnak adóztok.
Meg is háláljuk kedvességetek.
Vadászoknak látszottok igazán,
S szükséges a segítő kéz nagyon,
Mert Anglia már jóformán vadon,
Olyan sok vadkan túrja, rontja, dúlja.
Ha a király hallotta, azt se bánom;
Tudja az ég, csak a javát kivánom,
De van egy nagy hibája, ez való,
Tévútra viszi néhány talpnyaló.
De királyunk, Isten helyettese,
S ha rábeszélnétek, hogy ellene
Hebehurgyán akármit is tegyek,
Világért sem vállalnám, Istenemre.
Mindig hűséges voltam a királyhoz,
S az is leszek. A sok rossz, ami nyom,
Vétkeinkért az égből jött itélet.
Szimpla Tamás vagyok, szívből beszélek.
De most zenét ide! Ha vége már
A táncotoknak, jó lakoma vár.
(Muzsika. Táncolnak. Aztán dobszó hallatszik kintről, és jön Cheyney)
WOODSTOCK Mi van, Cheyney? Kész van a lakománk?
CHEYNEY Félek, hogy nincs idő most lakomázni.
Legyél elővigyázatos, uram,
Attól tartok, megcsaltak aljasul.
Fegyveresek veszik körül a házat.
WOODSTOCK Fegyveresek?
A köznép ismét forrong, Istenemre.
A király ellen lázadnának újra,
S ide csődülnek, hogy segítsem őket.
Menj, Cheyney, a ház népét fegyverezd föl. (Cheyney el)
Idehallgassatok, urak.
Nem szeretem az ilyen sugdolózást.
Ki jó szándékkal jött, vegye le maszkját.
KIRÁLY Álljátok el az ajtót, és fogjátok el!
E barlang rejti a vasfogu vadkant,
Mely Anglia szőlőit összetúrja.
Ragadd meg jól, Bagot! Ha kiabálna,
A hangját nyomja el a dob s a lárma.
WOODSTOCK Becsaptatok?
BAGOT Nem szabadulsz, uram, csapdába estél,
És lefogtuk egész háznépedet.
Thomas of Woodstock, Gloucester hercege,
Cambridge s Buckingham grófja,
Letartóztatlak a király nevében
Mint felségsértőt s hazaárulót.
WOODSTOCK Óvadékot teszek le tárgyalásig.
Szólj, itt van-e Richárd király?
MIND Nincs, nincs, uram; vigyétek el!
WOODSTOCK Ne nyúljatok hozzám, gazemberek!
Királyi vér vagyok, Richárd nagybátyja,
Nagyapja fia és apjának öccse.
Illik herceggel szolga módra bánni?
KIRÁLY Álarcot rá! Hallgattassátok el!
WOODSTOCK Ha, ki parancsol? Ismerem e hangot.
Istenemre, itt van Richárd király!
Jöjj csak, nyakas ifjonc, szólalj meg újra!
Apád lelkére, meg kell hallanod:
Úgy segítsen az ég minden bajomban,
Hogy Anglia s a trón javát kivántam.
BAGOT Tévedsz, uram, nincs itt Richárd király.
BUSHY Húzzatok jelmezt rá, vigyétek el
Richárd király elé; sietni kell.
WOODSTOCK Nem, a király elől csúfos halálra;
De nem is bánom: vén szemem ne lássa,
Hogyan megy végbe hazám pusztulása.
Hallasz, kevély király; eldicsekedhetsz,
Mily ravaszul csaptál rám hirtelen,
Mert cselvetésedet felismerem.
Sem te, sem talpnyaló kegyenceid
Nem győzhettetek volna meg erővel.
De hadd legyen. Nagybátyáid, Gaunt és York,
Megköszönik majd; szintúgy a szegény nép,
Mikor megtudja e gaztettedet.
KIRÁLY Fogjátok be a száját, hogy ne halljam.
WOODSTOCK Az égre, csak egy percet várjatok,
Egy szavam volna még, egyetlenegy.
Valaki mondja meg jó asszonyomnak,
Beteljesült az álma és a gondja:
Woodstock vérét oroszlán s farkas ontja.
KIRÁLY Lapoule-hoz most. Már várja a hajó.
Induljon is vele Calais-ba gyorsan,
Ott járjanak el parancsom szerint.
Dob szóljon, véget ért vadászatunk;
Mihelyt kimentek, le a jelmezekkel,
S pattanjatok is nyeregbe legott.
Nem kell már félni, a vadkan halott.
(Mind el)
[3. SZÍN]
[Sheen House]
Jön Crosby, Fleming és Fürge
CROSBY Várjatok, urak, jön mindjárt a gazdánk.
Kent s Northumberland fő seriffjeit
Húsz úriemberrel együtt lefogták,
Mert titkon az állam ellen beszéltek;
Gazdánknak jó ürügy, hogy elvegye
Mindenüket, s lesz itt dolgunk nekünk is.
FÜRGE Először a hóhérnak lesz itt dolga; aztán elhappoljuk a javaikat, és gazdánk elveszi a földjüket. Ha a hétszáz rémhírterjesztő, akit összeszedtünk, kezdi a hápogást, egyből fenemód felborzolódik majd.
(Jön Tresilian Kent és Northumberlan seriffjeivel, rendőrökkel)
FLEMING Nézzétek, jönnek.
TRESILIAN Hívjatok egy rendőrbírót. Vegye át az árulókat.
KENT SERIFFJE Kérjük méltóságodat, hallgasson meg minket.
TRESILIAN Uram, nem hallgatunk meg. Nyilvánvaló bizonyítékunk van ellened. Illik az hozzád, uram, Kent seriffjéhez, hogy visszatartsd a blank papírokat, amelyeket Richárd király küldött, szidalmazd a megbízottjainkat, visszautasítsd a kötelezvényeket, és áruló módon gyalázkodj a király rendelkezései ellen?
KENT SERIFFJE Uram, ősrégi kiváltságainkat
Feljegyezték a kancelláriában:
Kent egyetlen lakosa sem fizet
Tizenötödöt, földbért, más adót;
A hódító örök időkre adta.
TRESILIAN A blankettának nem is az a célja,
Hogy megfosszon kiváltságaitoktól:
Csak az, hogy a felség szükségletére
Begyűjtsön az országból némi pénzt,
Amennyit minden polgár nélkülözhet,
S a király az ő védelmükre költ.
Minden vagyon nem függ-e a királytól?
Az élet ura nem ura a földnek?
A nemtetszése nem jelent halált?
S te mégis föl mered bosszantani?
NORTHUMBERLAND SERIFFJE Bár szabadnak születtünk, életünkkel
És javainkkal ő rendelkezik;
De úgy illik a jó fejedelemhez,
Hogy kölcsönvegye a fölöslegünket,
Ne erővel, mint rabszolgáitól.
TRESILIAN Árulók vagytok, rátok bizonyítjuk.
Határt szabtok királyi akaratnak?
Tömlöcbe! Elkobozni mindenük!
KENT SERIFFJE Gondod van rá, uram, hogy gyarapítson;
S mindegy, hogy ott halok, vagy itt öletsz le.
NORTHUMBERLAND SERIFFJE Isten bocsásson meg neked, s nekünk is;
Ti szétzüllesztettétek a hazát,
Anglia most kifosztott pusztaság.
TRESILIAN Mért tűritek még? Tömlöcbe velük!
Ott vesszenek, rothadjon meg fejük!
([Rendőrök] el a Seriffekkel)
Itt vagy, Fürge?
FÜRGE Itt, uram; mivel uraságod most árulók megbüntetésével foglalkozik, jöttem, hogy jelentkezzem én is.
TRESILIAN Micsoda, mint áruló?
FÜRGE Nem, uram, de fölfedeztem a legkülönösebb árulót, aki valaha is élt, mert annyit én is értek az aritmetikához, hogy kihüvelyezzem egy áruló szavait, aki színtiszta árulást fütyült.
TRESILIAN Hogy lehet árulást fütyülni?
FÜRGE Nagyon egyszerű, uram, megvan a módja: ha egy kocsis csak fütyülni tud, én fölfedezem benne az árulást, annyit mondhatok.
TRESILIAN Kitűnő államférfi vagy, Fürge, kacifántos eszed van.
FÜRGE Én árulást ültetek bárki fejébe, uram, csak feleljen meg érte. Tanítóra akadtunk, uram, aki arra tanítja a környéket, hogy árulást énekeljen, és galádul azt szajkózza, hogy: Isten áldja uraságodat.
TRESILIAN Furcsa felfedező vagy te; hol vannak ezek az árulók?
FÜRGE Mind egy szálig áristomban, uram. Bamba úr, a poroszló, és jómagam sokat bajlódtunk velük. Azonkívül van egy feljegyzésem hétszáz rémhírterjesztőről; legtöbbjét Bedfordshire-ből hoztuk.
TRESILIAN Lássuk az írást. Hétszáz áruló.
Szörnyetegek! Ezt meg kell nézni jobban:
Mind közt ezek a legveszélyesebbek,
Richárd ellen lázadnak, s ellenünk.
Kik ezek, Crosby? Módos lázadók?
CROSBY Kövér disznók, uram, mindegyiknek földje van. Módos gazdák, juhtenyésztők és hasonlók, akiknek elég egy kicsit belekóstolni a dutyiba, máris kínálgatni kezdik a földjüket a szabadságukért.
TRESILIAN Az ilyesmit el kell fogadni, Crosby:
A földjük többet ér az életüknél,
És föld nélkül nem válthatják meg azt.
Ijesszetek rá jól az árulókra,
Hogy nem kétséges, mind felkötjük őket;
Ki felajánlja földjét, s óvadékot
Is ad, hogy szabadulhasson hamar,
Hagyjátok, menjen, ahová akar.
Azt, akinek fizetni nincs mivel,
Meg kell csapatni, és úgy kötni fel.
FÜRGE No, akkor úgy látom, a füttyös emberemet meg kell korbácsolni: csak két borja van, azokat is elvesztette. A tanítóm pedig járja körbe a piacteret egy tucat vesszővel az övében, mikor viszik felmagasztalni, és minden nebulója húzhat egyet rá. Gyerünk, urak.
TRESILIAN Menjetek. Ni, jön Edward Bagot.
(Jön Bagot. Fürge, [Crosby és a többiek] el)
BAGOT Örülök, hogy találkozunk, Tresilian uram.
TRESILIAN Ég hozott az udvarhoz, jó Sir Edward,
E bús kastélyba, mely vigasztalan,
Mert Anna királyné súlyos beteg.
BAGOT Richárd király eljött, hogy lássa; mert ily
Gyönge szegény, csak ül mellette és sír.
Már hangja sincs. Őt látva, fölemelte
Kezét, s megint lehunyta a szemét.
Azt sem tudjuk, halott-e, él-e még.
(Jön Bushy)
TRESILIAN Itt jön Sir William Bushy. Nos, mi újság?
BUSHY A király özvegy már. A bájos Anna
Végső búcsút mondott mindenkinek.
TRESILIAN Nyugodjék csöndben, nemeslelkü hölgy volt.
A király hogy’ viseli el halálát?
BUSHY Őrült módjára: tépi a haját,
A mellét verdesi, önkívületben
Fetreng a földön, hívja a halált,
Hogy ővele legyen holtában is.
De ami legjobban kétségbe ejti
Nagy fájdalmában, az, hogy sírva jön
Nénje, Woodstock boldogtalan neje,
Vigasztalással, gyöngéd szeretettel;
Láttára kétszeres lesz bánata,
Az ő siralmas sorsát felidézve,
Már-már el is felejti a magáét.
Átöleli, reáborulva sír,
Kész volna már fölfedni férje vesztét
Fájdalmában, ha nem húzná erővel
Át Scroop és Green egy szomszédos szobába;
Ott kiabál, hogy küldjenek futárt
Calais-ba nyomban, s mentse ki a bátyját.
BAGOT Nem szeretem az ilyen bánatot.
Ha fölfedi a cselt, mind elveszünk.
Hol a hercegné?
BUSHY Üggyel-bajjal elhoztuk a királytól,
Hogy sürgősen Plashybe lovagoljon.
TRESILIAN Bús vigasz lesz. Fordulna jóra bár!
Ezer veszély kerít minket körül.
BAGOT Áttörünk rajtuk, jó uram, ne félj.
No, légy vidám, Tresilian.
(Jön a király és Scroop)
A király! Őt kell vigasztalni most.
SCROOP Drága uram, hagyd a siránkozást.
Nem keltheti életre semmi bánat.
KIRÁLY Ölje meg hát Richárdot is a bánat,
Mert vele halt meg minden örömem,
És öl immár a gond örökösen.
Meghalt szép Annám, végleg itt hagyott!
Túl jó volt ahhoz, hogy velem maradjon,
Felszállt az égbe az angyali asszony.
Félek, hogy most kezdődnek a bajok:
Halála kardal egy tragédiához,
Amelyben elvész trónunk és az ország.
Ily gyászos eset még sok gyászt jelez,
Véres napokat is jelenthet ez.
BAGOT Rosszul jósolsz, uram, trónod szilárd.
Még ifju vagy, csupa remény s igéret.
Egy veszteség nem ront le ennyi szépet.
KIRÁLY Eszem veszi a bú. Barátaim,
Van nagyobb veszteség, mint ilyen asszony?
Vesszen e kastély, dőljön sárba, porba!
Omoljon földre minden fiatornya!
Soha király udvart ne tartson itt,
Fájó emlék legyen, hol eb vonít;
Ki majd romokban látja, így kiált:
Itt vesztette el asszonyát Richárd!
Puszta kövét söpörje tél szele,
Legyen Richárd fájdalmának jele.
Jaj, gyötrő bánat!
BUSHY Kár itt minden csepp könnyért, jó uram:
Égi békében nyugszik már a lelke;
Örülj, vigaszt e gondolatba’ lelve.
KIRÁLY Menjen futár Calais-ba: életével
Felel Lapoule, tettét ne hajtsa végre.
Álljátok a bajnak útját, az égre!
Kihívtam már nagyon az ég haragját,
S bánom, jó Woodstock bátya, ami történt;
Ha csak rágondolok, megszédülök.
Ha tőlünk függne, hogy mikor halunk meg,
Richárd király számára itt a napja;
Amint félelmes villám elhasítja
A legmagasabb tölgyfa izmos testét,
De kívül érintetlen hagyja kérgét,
Úgy hasadt meg Richárd. El, itt a végem!
Belül van a sebem. Ott mélyen égjen!
[ÖTÖDIK FELVONÁS]
[1. SZÍN]
[Calais, a vár]
Jön Lapoule fáklyával, mögötte két Gyilkos
LAPOULE Legyetek eltökéltek. Az idő
Kedvez az ügynek, mit vállaltatok.
Pihen a herceg, a szoba üres,
Ha kiabál, nem hallják. Rajta hát,
Nyerjétek el a király aranyát.
Kéznél van-e minden szükséges eszköz?
ELSŐ GYILKOS Minden, ami kell. Nézd, uram: először is itt van egy törülköző, ezzel akarjuk megfojtani; de ha erősen rúgkapál, és ezzel kudarcot vallunk, megcsapom a vén kobakját ezzel a kalapáccsal, ni, leütöm, mint az ökröt, aztán elnyisszantom a gégéjét. Hogy’ tetszik?
LAPOULE Nem, ne sebezd meg,
Szépen s ravaszul kell ezt megcsinálni,
Akárha magától halt volna meg,
Mert bárki kérdi, ezt kell mondanunk.
MÁSODIK GYILKOS Nincs hát más mód, meg kell nyuvasztani.
LAPOULE Ezt szeretném; de mondok valamit:
Ne véljétek, hogy oly könnyen megy ez,
Mintha tucatemberről volna szó.
Higgyétek el, viselkedése, arca
Csupa félelmetes, nagyúri fenség,
Szelídséggel, kedvességgel keverve;
Ha nincs szilárd elszántság bennetek,
Megrettent már tekintetével is.
ELSŐ GYILKOS Éntőlem nézhet úgy, mint Herkules,
Oly iszonyúan, mint maga az ördög!
LAPOULE No, ez megvan. Most húzódjatok el,
Várjatok kissé a szomszéd szobában,
Mihelyt jó alkalom nyílik, kihívlak.
MÁSODIK GYILKOS Elég, ha ujjaddal csettintsz, uram,
Mi lecsapunk rá, mint a keselyű.
(A két Gyilkos el)
LAPOULE Legszebb reményeimre esküszöm,
E gazfickók vérszomja mindörökre
Megutáltatja őket s tettüket.
Király parancsa s lelkiismeret
Vív rémült szívemben ádáz csatát.
A király bátyja halálát akarja.
Lelkem az ellenkezőjét sugallja,
Azt mondja, megbosszulja a nemes,
Ártatlan vért az ég. Mert hétszeres,
Undok bűn a vérontás. Szörnyüség,
Hogy ily förtelmes ügybe keveredtem.
Megbolydította érzékeimet,
Eszemet is feldúlta, megzavarta.
De nincs mit tenni: meg kell halnia,
Másként reám vár csúf tragédia.
A kisebbik a jobb két rossz közül:
Rémít a veszély, hát mentem magam,
Őt nyelje el a sötét pusztulás.
(Elhúzza a függönyt. [Woodstock láthatóvá válik ágyában])
Ágyában alszik. Jó az alkalom.
A gyilkosokat szólítom. Zenét,
Érzékeit zsongítsa el örökre. (Muzsika [kívülről])
Aludj, Woodstock. Ne ébredj fel soha.
Mesélheti Calais és büszke vára,
Hogy Szimpla Tamást itt érte halála. (El)
(Villámlás, dörgés. Jön a Fekete Herceg szelleme)
ELSŐ SZELLEM Az éj borzalma, kitervelt halál
Éjt felverő örök sikolyai
Megrázták székesegyházunk alapját,
Felnyitva sírom Canterburyben.
A Fekete Herceg szelleme jött,
Őrködni öccse élete fölött.
Woodstock Tamás, ébredj! Szólít a bátyád.
Edwárd királynak fejedelmi sarja,
Gyilkosok lesnek, kelj föl, menekülj!
Különben meghalsz menthetetlenül.
Még alszol? Jaj, csak üres árny vagyok!
Csak volna meg a hajdani erőm,
Mellyel Crécynél láttál küzdeni,
Mikor foglyul ejtettem puszta kézzel
A frank János királyt és fiait,
Megráznám ágyad minden oszlopát,
S kihúználak e szennyes menedékből.
Ébredj, siess! A végzet meg nem áll!
Véred romlott fiam fejére száll;
Menj hát, öcsém, tartsd fel, ha csak lehet,
Az ő romlását s önnön vesztedet.
WOODSTOCK Ó! (Mennydörgés. A Szellem el. Jön III. Edwárd szelleme)
MÁSODIK SZELLEM Alszol, mikor a halál ily közel?
Ébredj, fiam, menekülj innen el!
Apád szelleme felriadt bajodra,
És sírjából kikelt Edwárd király,
Hogy őrködjék fiának életén.
Ahogy itt látsz, Anglia ura voltam,
S hét fiat hagytam örökül e földre,
De trónomat egyik sem örökölte,
Bordeaux-i Richárd, álnok unokám,
Királyi jogaitok elorozta,
S űzőbe vett most, készen bármi rosszra:
Megöli sorra apja öccseit;
Kisajátított mindent, bérbe adja
Az országot, s kifosztja azokat,
Akik Frankhonban véreztek velem,
És láttak győztesen átlovagolni
London utcáin, és hogy négy fogoly
Király a kengyelemnél gyalogol.
De nem élhet duhaj kedve szerint,
Míg bátyjait nem tette sírba mind.
Fuss, ötödik fiam, percet se várj!
El innen, Angliáig meg se állj!
Fegyverben vannak már testvéreid,
Hozzájuk menj, a bajt kerüld el itt.
A gyilkosok felkészültek, vigyázz!
Sürget a perc, a romlás vár, a gyász.
(El)
WOODSTOCK Jó angyalok, segítsetek! Maradj még,
Áldott szellem, apám királyi árnya,
Térj vissza! Ismerlek, dicső alak.
Vigasztalódjam még egyszer veled,
Űzd el a borzalom képét, amit
Szívem jósol remegve, s felidéznek
Rossz álmaim és éji jelenések.
Térden kérlellek. Ha! Óvj meg, nagy ég!
Zárva az ajtók! Nem, csak képzelődtem:
Minden csendes, nyugodt, nem látni semmit,
Csak ezt az üres és sivár szobát.
Világosíts meg, égi irgalom!
Úgy tűnik, Istenemre, álmaimban
Élő alakban megjelent előttem
Edwárd apám s vitéz bátyám, az ágyam
Mellé suhantak és felszólitottak,
Hogy meneküljek el, mentsem magam.
Világosíts meg, Uram. Én hazámból
Kitaszított, bús vénember vagyok ma,
Bebörtönözve messze idegenben.
Ha meg kell halnom, emlékezz, nagy ég:
Anglia java volt mindig a gondom,
Ezért, ha kell, vérem örömmel ontom.
Küldd bakódat, Richárd, csöppet se bánom.
(Jön Lapoule és a Gyilkosok)
Segítne bár hazám baján halálom.
LAPOULE [[félre]] Húzódjatok egy kicsit hátra még:
Felkelt. Milyen hatalom védi őt?
[[Hangosan]] Hogy vagy, uram?
WOODSTOCK Nem ölhetsz meg, gazember!
Az igaz embert égi angyal őrzi,
És tűzfényű, tündöklő sugarakkal
Övezi s védi ártatlan fejét.
Királyfi vagyok. Nem merhetsz megölni.
LAPOULE [[félre]] Tévedsz, uram.
WOODSTOCK Ki vagy te, szólj!
LAPOULE Lapoule vagyok, a kormányzó, uram.
WOODSTOCK A Richárd király talpnyalója vagy.
Emlékezzél az aljas cselvetésre,
S ítéld el őket, igazságos Isten,
Kik eljöttek, s barátság ürügyével
Így megcsalták jóindulatomat!
Nem vigalomnak volt ideje akkor,
Hogy jöttetek maszkkal, álöltözetben,
A gaz királlyal, kelepcébe csalni,
Ebből tudom, hogy életemre tör.
S e vár is ezt mutatja, ahová
Titokban hoztak. Akarom, beszélj,
Kötelességed, ha igaz nemes vagy,
De még a hála és hűség okán is,
Mellyel Edwárd házának tartozol:
Ha bármit tudsz, ami az életemre
Veszélyt jelent, tüstént fedd föl nekem.
LAPOULE Nem, jó uram, vess el minden gyanút.
WOODSTOCK Azt mondom én, Lapoule: gonosz a szándék.
Szülőhazámból mért hurcoltak el,
Ha nem azért, hogy itt megöljetek?
És ami legfájdalmasabb, Lapoule:
E Calais, hol vérem hullott azért,
Hogy meghódoljon az angol királynak,
S fala előtt Edwárd majdnem tizennégy
Hónapra vert tábort a hét fiával;
Hol bátyám, a Fekete Herceg, és én,
Anglia peerjei s király apánk,
Végsőkig küzdöttünk győzelmesen –
Azért miénk, hogy börtönöm legyen?
Te igazságos ég, mért tűröd ezt?
LAPOULE Ne háborogj elmédben, jó uram.
Nem forral rosszat senki, higgy nekem,
Bár szabadságod most korlátozott.
Ismerem a királyt: ha megalázkodsz
Előtte, és levelet írsz neki,
Már biztos a kibékülésetek.
WOODSTOCK Mért alázkodnék meg, kérnék kegyelmet?
Ha megbántottam volna, fejemet
Alázattal tenném tőkére önként,
S elviselném a halálos csapást.
De ha nem, balga könyörgés miért
Tüntesse föl hűségem árulásnak?
Nem, nem, Lapoule: bűnös kérjen kegyelmet.
A lelkem tiszta, s azt mondom neked:
A fejedelmi lélek, mint a gyémánt:
Inkább törik, próbáld hajlítni bárhol;
Ilyen ez is! Jöjjön halál Richárdtól –
De hozz tollat, tintát, írok neki,
Nem, hogy kérleljem, inkább, hogy megintsem:
Hagyjon fel jókor minden léhasággal,
És uralkodjék jó fejedelemként,
Hívja haza tisztes tanácsadóit,
S kergesse el az átkos talpnyalókat,
Akik országát napról napra rontják.
Ha néhány jó tanácsot megfogad,
Leküzdi a növekvő bajokat.
LAPOULE Itt a toll és papír, uram; méltóztatsz írni?
WOODSTOCK Zárd be az ajtót, kérlek, és eredj.
Jó éjszakát, Lapoule, ne keseregj,
Hogy félelmem gyanút vetett reád.
Helyzetem félős, lelkem megzavarta
Jöttöd előtt egy furcsa látomás,
Mely még fokozta gyötrődésemet.
Nem gondoltam meg, sajnálom nagyon,
Jóváteszem majd. Még egyszer jó éjt.
LAPOULE Nyugodj jól. [[Félre]] Sírban nyugalomra lelsz:
E gyászos éjen utolsót lehelsz.
Ha ír, ez lesz a gyilkosok jele:
Oda surrannak, s végeznek vele. (El)
WOODSTOCK Látja az ég, azt sem tudom, mit írjak,
Hogy’ írjak, hogy’ is kéne kezdeni:
Nyelvem szegény királyt köszönteni.
Nem akarom én menteni magam,
Mert nem kíván mentséget semmi tettem;
Szimplán beszélek, hulljon bár a vérem.
(Jön a két Gyilkos)
Anglia és az ő javát remélem.
ELSŐ GYILKOS Lopózz a háta mögé, te mákvirág, állj készen a törülközővel, mihelyt leütöttem, szorítsd meg a torkát.
MÁSODIK GYILKOS Csináld gyorsan, amíg háttal van neked, pocsék zsivány; ne hagyd, hogy egy szót is szóljon, mert aztán nem tudjuk kinyírni.
ELSŐ GYILKOS Vigyázok erre; térdelj már le, és mássz oda, te szemét.
WOODSTOCK Könyörülj meg, Istenem! A szemem felmondja a szolgálatot. Nem látom a papírt, reszkető ujjaim nem bírják el a tollat. Vastag, sűrű köd üli meg a szobát. Fölkelek és körülnézek.
ELSŐ GYILKOS Ne siesd el, hadd essen le!
WOODSTOCK Milyen bitang okozza rút halálom,
Hogy sötét lelke hercegvérben ázzon?
ELSŐ GYILKOS Még jár a szád? Nesze, ez is. A francba, vesd a nyakába azt a törülközőt, és fojtsd már meg. Siess, te barom, vagy az ördög vigyen el, téged is kupán váglak.
MÁSODIK GYILKOS Megvan, te kötöznivaló. Húzd meg, rohadt dög, és menj vele a pokolba, mert megölted a legderekabb pacákot, aki levegőt szívott Angliában!
ELSŐ GYILKOS Húzd, gazember, húzd! Gondolj arra, mennyi pénzt kapunk érte, aztán küldd a pokolba, és eredj te is vele. Hozd ide a derékaljat, és csavard bele, amíg megfullad és kinyiffan egészen, kiszorul belőle a szusz és a lélek. Gyorsabban, te bestelen dög!
MÁSODIK GYILKOS Ide, hé, te kannibál! A fenébe, rúg és kapálózik. Ülj a mellére, himpellér!
ELSŐ GYILKOS Hadd kapálózzon, a nyavalyába! [[Woodstock meghal]] Épp csak meg nem szólal. Vedd le róla a derékaljat, simítsd le a haját és a szakállát. Csukd le a szemét, és egyenesítsd ki a nyakát; így, ni. Szép és tiszta minden; ki mondaná, hogy az imént fojtották meg?
(Lapoule visszajön)
LAPOULE No, meghalt?
MÁSODIK GYILKOS Hálni se jár ebbe a lélek, uram. Mit akarsz tenni a holttesttel?
LAPOULE Tegyétek ágyba, s csukjátok be szépen
Az ajtót, mintha ott halt volna meg.
ELSŐ GYILKOS Nem is gondolnak róla mást, uram.
Ily ügyesen még nem öltek meg embert.
Ha visszajöttünk, várjuk a jutalmat.
LAPOULE Helyes beszéd.
Vigyétek el, meglesz a jutalom.
([Gyilkosok] el a holttesttel)
Gyertek be, hé!
(Katonák jönnek)
KATONA Uram!
LAPOULE Álljatok készen fegyvereitekkel!
Figyeljétek ezt a szobát!
A herceghez behatolt két gazember,
Hogy elvigyék, és átjátsszák a várat,
Kiadjanak bennünket és a várost
A francia hadnak, mely készen áll,
Hogy rajtunk üssön. Jól vigyázzatok hát,
S ahogy beléptek, csapjatok le rájuk.
Nem kérdeztek, szót sem kell szólnotok;
Vágja ízekre őket kardotok.
KATONA Annyit mondhatok, uram, ha rézzel vonták is be a bőrüket, a mi kardunk átjárja, mint a pinty. Gyertek, álljatok készen.
(Visszajön a két Gyilkos)
ELSŐ GYILKOS Gyere, sunyi betyár, a dolgunkat elvégeztük, méghozzá pompásan. Felszakítjuk a laskát, aztán kilopózunk a városból, gyors lovakat veszünk, megsarkantyúzzuk, és addig nyargalunk, amíg túl leszünk minden veszélyen, annyi szent.
LAPOULE Adjátok ki a jussukat! De gyorsan!
KATONA Le az árulókkal! Öljétek meg a bitangokat!
A KÉT GYILKOS Ördög és pokol! A francba!
KATONA Nesztek, nyavalyások!
(Megölik a Gyilkosokat)
LAPOULE Dobjátok a tengerbe testüket:
Halál az áruló csúfos jutalma.
(Katonák el a holttestekkel)
Így, ez simán ment. Most mirajtunk kívül
Woodstock bús sorsát ki adhatja hírül?
Természetes halált halt itt Calais-ban;
Így kell ezt tudni, mert Richárd királyt
Megszólják másként Európa-szerte.
Két önfejű bátyja, Lancaster és York,
Fegyvert fogott, úgy tudjuk, ellene;
Az ország nemessége és a köznép,
Hogy odalett a jó herceg, a védnök,
Felmondta urának tett esküjét,
És fellázadt a bárók oldalán:
Angliába kell mennem ellenük,
És vinnem a csapatokat Calais-ból,
Hogy segítsem Richárd királyt: ha ő
Bukik, és győznek rajta bátyjai,
Mi meghalunk; ám hogyha győz velünk,
Míg ő király, mi is emelkedünk. (El)
[2. SZÍN]
[Nyílt vidék]
Dobszó. Induló kintről. Jön Tresilian és Fürge páncélban
TRESILIAN Kiáltványunkban a hercegeket
Megvádoltuk, hogy hazaárulók,
Ez majd a népet elfordítja tőlük.
Legalábbis remélem. Fürge, hol vagy?
FÜRGE Úgy nyom ez a páncél, uram, hogy meg sem tudok mozdulni.
TRESILIAN Kinek a dobját hallottuk az imént?
FÜRGE A Richárd királyét, uram: a fiatal lordok nyomják előre a katonákat.
TRESILIAN És azok hogy fogadják a nyomást?
FÜRGE Csak úgy, mint a kurva, akit pihepaplanra nyomnak, nagy türelemmel viselik a nyomást. De csak forduljanak háttal a lordok, nyomban felkötik a nyúlcipőt, uram.
TRESILIAN Felkötik őket, mint a rossz kutyát.
Dacolhat szolga a fejedelemmel?
FÜRGE Azt mondják, hazudik a kiáltvány, uram, és ők nem harcolnak a király barátai ellen.
TRESILIAN Ettől féltem, s ha már ide jutottunk,
Még jókor gondoskodnom kell magamról,
Mert a király s az elvakult urak
Úgy feldühödtek, oly haragra gyúltak,
Hogy a tüzét el nem olthatja semmi,
Csupán a bajvívás, a kard s a lándzsa,
S a király pártja, félek, rajtaveszt.
Azt mondod, megfutnak a katonáink?
FÜRGE Az ám, uram, szavamra. És azt hiszem, legokosabb, ha utánuk futunk, mert ha máris futnak, mi lesz, amikor elkezdődik a csata? Ha itt töltjük az időt, és a király bátyjai elkapnak, holtbiztos, hogy felkötnek, uram, hacsak nincs valami fortélyos törvényed, amivel kimentesz. Valamilyen formai kifogás vagy fellebbvitel kihúzhat a csávából?
TRESILIAN Fürge, okosan kell eljárnunk.
FÜRGE Akkor ne várjuk, hogy ők töltsék meg a fejünket ésszel, azt nem szeretem, uram.
TRESILIAN Én a béke híve vagyok, nem a háborúé.
FÜRGE Mégis azt beszélik, hogy több ramazurit okoztál az országban, mint valamennyi háború az utóbbi hét évben.
TRESILIAN Most megfizetnek a szájaskodók.
De én nem akarok itt lenni, Fürge.
Egy ember csonkabonka ennyi közt,
Elhúzódom, míg eldől a dolog;
Ha jól: maradok; ha nem: indulok.
Sem harcolni, sem halni semmi kedvem;
Ha úgy fordul, szököm álöltözetben. (El)
FÜRGE Így a legokosabb, uram. Megyek, levetem ezt a páncélt, hogy jobban tudjak futni én is. (El)
[3. SZÍN]
[Nyílt vidék]
Dobszóval és zászlókkal jön York, Lancaster, Arundel, Surrey
Gloucester hercegnével, Cheyney és katonák
LANCASTER Menj sátrainkhoz, húgom, hagyd a bút.
Nemes öcsénk sorsáért bosszut állunk,
A léha zsarnokot rákényszerítjük,
Hogy fedje föl jó bátyjának halálát,
Akit megcsalt galádul.
YORK Őt szegényt
Nem volt nehéz dolog kijátszani,
Igaz ember ilyesmit meg sem ért.
Tiszta szívével semmitől se félt.
Ne sírj, húgom. Mindnyájunknak a lelke
Bánattal, fájdalommal van ma telve.
Pihenj le most. Jó Cheyney, menj, kisérd el.
Meghallod, hogy’ fizetnek érte vérrel,
Kik csellel vitték pusztulásba őt:
Remegni fognak fegyverünk előtt.
GLOUCESTER HERCEGNÉ Az ég segítse sújtó öklötök,
S oly súllyal nyomja lelküket a bűn,
Hogy haljon mind egy szálig rút halált,
Ki a jó Woodstock ellen konspirált.
(Cheyney a Hercegnével el)
LANCASTER A jó Edwárd lelkének erejével
Hívjuk Richárd királyt ma számadásra
Ezért és ártalmas kormányzatáért.
Angol peerek, kik fegyvert fogtatok,
Hogy romjaiból mentsétek hazátok,
Csak forgassátok, bármi is az ára,
Míg áldott békét nem hoz Angliára. (Dobpergés)
ARUNDEL Nemes Lancaster, földünket, magunkat
Az igaz ügynek szenteltük örökre.
SURREY Az ország gaz felforgatóinak
A halált hozza ez a mai nap!
YORK Nem volt ilyen még, hogy efféle kígyók
Ily hosszan marják az ország szivét.
LANCASTER E nap véget vet minden sérelemnek.
A kisember, akit megnyomorított
Az elnyomatás, szabadon beszélhet,
És visszanyerheti tulajdonát,
Vagy minden sötét zűrzavarba süllyed.
(Dobszó a színfalak mögül)
YORK Mi az, miféle dob szól?
(Jön Cheyney)
CHEYNEY Fegyverbe, a király kegyencei
Gyors menetben vonulnak ütközetre.
LANCASTER Halálba, Cheyney. Tán azt képzelik,
Megvívhatnak angol királyfiakkal?
YORK Hol van Richárd? Későn döntötte el,
Hogy hadat állít biztonsága végett.
CHEYNEY Felmérve szorongatott helyzetük,
Úgy látszik, meggyőzték valamiképpen,
Mert most nagy elszántsággal jön csatázni.
Calais-i katonákkal s francia
Ellátmánnyal megjött Lapoule ma reggel,
Hogy egyesüljön ezzel a sereggel.
LANCASTER Megsarkantyúzta ez reményüket,
És vakmerő felbuzdulásukat,
Hogy menjenek a pusztulás elébe.
YORK Közel a dobszó. Ha az ég kegyel,
A győzelmet a jó ügy vigye el.
(Dobpergés. Körbemenetelnek. – Dobokkal és zászlókkal jön a Király,
Green, Bushy, Bagot, Scroop, Lapoule és katonák. Körbemenetelnek)
KIRÁLY Bár rajtatok üthettünk volna könnyen,
Szétverve lázadó seregetek,
Mely karddal támad megszentelt személyünk,
Istennek fölkent helytartója ellen,
Megszegve az égnek tett eskütök –
Mi szelid, fejedelmi irgalomból
Nem tettük mégsem; ám e parlamentben
Szerezzünk végre tudomást az okról,
Mely lázadásra késztet ellenünk.
LANCASTER Becstelennek mondasz minket, Richárd?
Hazug s arcátlan kiáltványaidban
A távollétünkben megbélyegeztél
Mint trónodnak megrögzött árulóit?
Megcsaltad ártatlan Woodstock öcsénket,
S megölnél aljasul mindannyiunkat?
S bambán tudatlannak teszed magad,
Hogy védelmünkre gyűjtöttünk hadat?
GREEN Mint árulók, akik alattvalóit
Fellázítjátok őfelsége ellen,
Inkább lábánál kérnétek kegyelmet.
KIRÁLY Lancaster bátya, feledted talán:
A börtönben kegyetlenül megöltél
Egy karmelita szerzetest, mivel
Szándékában volt napvilágra hozni
Néhány csúf tetted és üzelmedet.
LANCASTER De te, uram, úgyszintén ne feledd el:
A karmelitával Londonban egyszer
Megmérgeztettél minket az ebédnél.
YORK Szégyen, Richárd: hagyd el e társaságot,
Mely fellegként homályosítja el
Méltóságod tündöklő csillagát.
ARUNDEL Add meg magad bátyáidnak. Ki más
Lehet trónod s tanácsod támasza?
BAGOT Add a fejed előbb, hogy a király
Tudhassa, nincs többé veszély s viszály.
KIRÁLY Ha makacskodtok még, a koronámra:
A fejetekkel fizettek meg érte.
ARUNDEL Hacsak Frankhonból nem kapsz még segélyt,
Mert Angliától hasztalan reméled.
YORK Nem szerethet, ki elvesztette szívét.
Boldogtalan, találsz szülőhazádban
Embert ily elvetélt vállalkozáshoz?
LANCASTER Szülőhazája! De hisz Frankhon az!
Bordeaux-ban született, ezért kötődik
Ma is oly mélyen a francia földhöz.
Angol vér, de nem angolnak születtél.
Kínok között vajúdott már anyád,
És Bordeaux-ban világra hozta terhét.
Jó föld bornak, embernek nem való;
Anglia most siratja azt a kort.
Oda nagysága, te sem vagy király:
Csak haszonbérlet a te Angliád,
Amelytől félt a keresztény világ.
KIRÁLY Nem hallgatom. Szóljanak a dobok!
Az árulókkal most leszámolok.
BAGOT Várj, jó uram; hallgassatok reám.
Mielőtt elkezdődne ez a harc,
Kész egyezségre jutni a király.
LANCASTER A kiáltványokat mind vonja vissza,
Az árulás vádját vegye le rólunk,
Vallja meg, hol van most Woodstock öcsénk,
S rendelje el, hogy hitvány talpnyalói
Törvény előtt tisztázzák, mi a részük
Az undok bűnökben, mikről beszélnek –
Akkor lábához tesszük fegyverünket.
A KIRÁLY HADI NÉPE Szóljon a dob, és kezdjük a csatát!
A LORDOK HADI NÉPE Az ég segítsen minket, harcra hát!
(Mind el [más-más irányban])
[4. SZÍN]
[Nyílt vidék]
Harci zaj. Jön Green. Szemben jön Cheyney fegyveresen
CHEYNEY Állj, áruló! Nem menekülsz előlem.
GREEN Milyen gazember nevez árulónak?
Te, álnok Cheyney? Nos, Richárd királyra:
Az aljas szóért kiverem a lelked.
Bárcsak a gazdád, az egykori védnök,
És Gaunt és York, két fondor lelkü bátyja,
Itt volna, összemérni fegyverünk:
Megmártanám mindnyájatok szivében. (Harci zaj)
CHEYNEY Egy is elég lesz,
Hogy Angliát megszabadítsa tőled.
(Vívnak. Jön Arundel)
ARUNDEL No, vitéz Cheyney, nemes vadra leltél:
E fekélyt vágd ki, s meggyógyul az ország.
Add fel, gaz áruló, aki Richárd
Királyt nagybátyjai ellen uszítod,
Hogy királyi vért ontson, és az ország
Korai pusztulásukat sirassa.
Dobd le a fegyvert: most ezzel a karddal
Élve vagy holtan elragadlak innen.
GREEN Csak jöjjetek mind. Nem futok meg én.
Gyáva, aki nem tart ki a helyén.
(Vívnak, Green elesik)
ARUNDEL Így hulljanak el ellenségeink!
Gaz áruló volt! Szedjük fel a testét,
És vigyük el Lancaster sátorába.
[Jön a Király, Bagot, Bushy, Scroop és katonák]
CHEYNEY Várj, uram. Felmentés jön.
ARUNDEL Semmi baj!
Elvisszük ezt az ellenükre is.
[Harcolva el mind, a Király kivételével]
KIRÁLY Nemes ifjú, Richárd kedves barátja!
Milyen sötét csillag uralkodik ma,
Letörve minden virágzó reményed?
Büszkélkedhettek, kevély lázadók!
Szívtelen bátyák, rideg bugrisok,
Meggyilkoltátok minden örömöm!
Édes Green, bár lehetne, hogy megérd,
Hogy’ állok bosszut a halálodért
Azok fején, akik egy ujjal is
Bántották azt, akit én oly nagyon
Szerettem, és e csókra fogadom…
(Riadó. Jön Bagot, Bushy és Scroop)
BAGOT Fuss el, uram! Most ne gyászold halálát.
Katonáink hátrálnak s menekülnek.
Lapoule a mérges lordok foglya lett.
A Towerbe! A csata elveszett.
SCROOP Ostobaság tovább harcolni már.
Esélyük hegy, miénk kupacnyi sár.
BUSHY Fussunk Londonba, ott megvéd a Tower.
Kiáltványt hirdettek ki mindenütt.
Jutalmat kap, aki bennünket elfog.
Mentsük az életünket, nagyuram.
Itt mindnyájan horogra kerülünk.
KIRÁLY Barátaim, az ég szörnyű haragja
Nehezedik reánk Woodstock miatt.
Vér vért kíván? Nem maradhat a föld
Hátán büntetlenül az, aki ölt.
Elbújhatunk egész világ elől,
De lát az ég, s egy nap fejünkre dől. –
Segítsetek elvinni most a holtat,
Akit Richárd szívétől elraboltak.
(Mind el [Green holttestével])
[5. SZÍN]
[Nyílt vidék]
Jön Tresilian álöltözetben és Fürge
TRESILIAN Hol vagy, Fürge?
FÜRGE Lengek, mint a toll, uram. Levetettem a cipőmet, hogy gyorsabban fussak. A csatát elvesztettük, mindenki fogoly. Mitévők leszünk, uram? Van ott egy árok. Ha abban futunk, nem láthatnak minket, annyi szent.
TRESILIAN Ettől tartottam, s bekövetkezett:
Vesztettünk, és oda minden reményünk.
Richárd király a peerek foglya lett.
Bár ülhetnék egy magas, puszta sziklán,
Ahonnan hosszan nézhetném a tengert,
Míg el nem fognak a goromba lordok!
FÜRGE Bárcsak egérré változnék, hogy besurranhassak valamilyen lyukba a házban, és ne legyen semmi gondom.
TRESILIAN Jöjj, Fürge, nincs idő most késlekedni.
Fölvettem e szegényes álruhát,
S nyújtom még elcsigázott életem,
Remélve, hogy békét szerez Richárd.
(Takarodót fújnak)
Ha, visszaszólítják a katonákat,
Takarodót fújnak, ez jó nekünk,
Most elillanhatunk. Hej, Fürge, menjünk!
FÜRGE Nem a’, várj, uram! A csudába, csak úgy nekivágnál a világnak; de most én irányítlak, egy fortélyon gondolkoztam, amivel ügyesen megszabadulhatsz tőlük.
TRESILIAN Gondold ki hát, jó Fürge. Gyorsan, ember!
FÜRGE Megforgatom a fejemben, uram; aztán kirukkolok vele. [Félre] No, Fürge, most mutasd meg, mit érsz. Gondold meg, hogy’ jobb neked. Főbenjáró bűn ezt bujtatni. Másfelől ezer márkát kap, aki elcsípi, meg a herceg jóindulatát és bűnbocsánatot. A tetejébe gyáva alak ez. Különben nem futott volna meg a csatából. Szent Antal, segíts meg, most nyomban elkapom. [Hangosan] Uram, kigondoltam a fortélyt, foglyul ejtelek.
TRESILIAN Hogyhogy foglyul?
FÜRGE Nincs más módja, hogy innen elmenekülj. Aztán el kell hogy vigyelek a király bátyjaihoz, akik menten elítélnek mint árulót, bitóra küldenek, és „Tresiliant Isten áldja”.
TRESILIAN Elárulnád a gazdádat, kötélrevaló?
FÜRGE El én, ha a gazdám kötélrevaló. Mit gondolsz, semmiség, hogyha valakit felakasztanak a gazdájáért? Nem hallottad a hirdetményt?
TRESILIAN Miféle hirdetményt?
FÜRGE Ó, uram, tele van vele a környék: aki lát téged, de nem csíp nyakon tüstént, és nem visz a lordok elé, azt felkötik a buzgalmáért. Úgyhogy egy szót se, vagy rád küldöm az egész tábort. Most meglátod a saját bírói kardodat a fejed fölött. Ezért csak gyere szépen, vagy lenyisszantom a fejedet, és megkímélem a hóhért a fáradságtól.
TRESILIAN Jaj, haramia!
FÜRGE Egy szót se! Gyerünk, uram. (Mindketten el)
[6. SZÍN]
[Nyílt vidék]
Takarodót fújnak, aztán harsonák, dobszóval és zászlókkal jön Lancaster, Cheyney, Arundel, Surrey és katonák, velük együtt Lapoule,
Bushy és Scroop mint foglyok
LANCASTER Edwárd fiai, súlyos gondban apjuk
Országa s a züllött Richárd miatt,
Megtisztították Anglia mezőit
Az undok gyomtól, mely fölverte földjét,
S meddő pusztává tette rétjeit.
Ki tudja, merre menekült Bagot?
ARUNDEL Hallom, Bristowba, s megerősitette.
LANCASTER Őrizni kell a kikötőt. Megugrik,
Mert Angliában meg nem óvja semmi.
Ha Tresiliant felkötjük, rendbe’ minden.
Aludt mindenki, hogy elszökhetett?
CHEYNEY Azt mondják, eltűnt már csata előtt.
LANCASTER Hirdetményünk hamar felszínre hozza
Minden gazság gyökerét s éltetőjét.
(Jön Fürge a megkötözött Tresiliannel)
LANCASTER Mi az, miféle áruló ez?
FÜRGE Foglyul esett az áruló.
Gonosz a szíve, mája,
Ha tudni akarod nevét:
Tresiliant Isten áldja.
CHEYNEY Tresilian, uram, saját embere fogta el és szolgáltatja ki.
FÜRGE Úgy van, uram, engedelmeddel én fogtam el. Valamikor az ő nyomában tapostam a törvényeket, és hálás vagyok neki, amiért fortélyra oktatott, hogy megmentsem magam a bitótól.
LANCASTER Jó ügyvéd vagy, és szerencsésen elhárítottad magadtól az ügyét.
FÜRGE Elhárítottam egy habeas corpusszal; aztán felsőbb határozattal megkötöztem, hogy köteles legyen felelni a kötelezvényeiért. Én tanultam is, hogy tudjak, ezt elmondhatom, uram. Nem volt egy kő Westminster és az ügyvédi kamara közt, amellyel ne társalogtam volna minden reggel.
ARUNDEL De az ő embere voltál, mi vett rá, hogy lefogd?
FÜRGE Részben a következő okok: először az, hogy megijesztett a hirdetmény, mert átböngésztem én mindent, de nem találtam olyan törvényt,
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
hogy az inasnak lógnia kell a mestere ármánykodása miatt; másodszor féltem, hogy pénzt veszítek a dolgon, mert a btk sehol sem írja, hogy nagy vagy kis bűn ezer márkát hozhat a házhoz; végül az irántatok való szeretet vezetett, nemes lordok: mert ez az ügyvéd gazfickó, és árulást sző.
SURREY Talán árulást is fütyül?
FÜRGE Úgy van, uram, és rémhírterjesztő és zúgolódó.
LANCASTER Fütyüljön hát útjában a bitóhoz!
Tresilian, ezzel megvan az itélet,
És Fürge legyen jogtudós bakód:
Keress egy jó tölgyfát, s végezz vele.
(Surrey és Fürge el Tresiliannel és őrökkel)
LANCASTER Most lássuk, hogy teremtünk újra békét:
Hol van öcsénk s érdemtelen királyunk?
ARUNDEL Attól tartok, hogy itt hoppon maradtunk:
Londonba szökött Richárd, nem fogoly.
LANCASTER No, akkor Londonban fog megfelelni,
S vele együtt bukott kegyencei:
Bushy, Wales eszes, újsütetü lordja,
Scroop, Észak rövid életű ura,
Lapoule, kit Calais őréül hagyott,
Börtönben várja majd ki a napot.
(Arundel el, vele Bushy, Scroop, Lapoule és őrök)
Fiammal, Hereford herceggel megyünk,
S a király elé visszük ott ügyünk.
Westminsterben most határozni kell,
Hogy maradjon Richárd, vagy hulljon el.
(Jön Gloucester hercegné Yorkkal)
CHEYNEY Jön Gloucester herceg özvegye, uram.
GLOUCESTER HERCEGNÉ Ki ölte meg szeretett Woodstockom?
Valaki, akit most elfogtatok?
Tudjuk-e végre, hogy ki volt a gyilkos?
Ha ez titok, s a tettes névtelen,
Anglia is özvegy maradt velem.
CHEYNEY Tresiliant kivégezték, asszonyom,
Börtönben vannak már a cselszövők,
De gyilkosát, az átkozott nevet
Tán soha meg nem tudjuk, úgy lehet.
GLOUCESTER HERCEGNÉ Aki ezt tette, életben maradhat?
Rossz ágakat a fáról is lecsapnak.
LANCASTER Nyugodj meg, elégtételt kapsz te is,
Ha Bolingbroke ott áll Richárd előtt;
Ám bölcsességre és hű gondra intett
Öcsénk Edwárd utódja iránt minket.
De nem kell több, csak Isten úgy akarja,
S lesújt majd Woodstock gyilkosára karja.
CHEYNEY Uram mindig józanságot tanácsolt.
Fogadni mernék, mikor elrabolták,
Te voltál az eszében s Anglia;
Azt mondják, megbocsátott annak is,
Aki megcsalta, és jó éjt kivánt.
GLOUCESTER HERCEGNÉ Nekem nem lesz többé jó éjszakám?
Álmot láttam megint, de most csipás
Juh volt csak az oroszlán, semmi más:
Toronyból jött le tágas réten át,
S farkasnak nyújtott térden koronát;
Jött a sok farkas, se vége, se hossza,
Rózsás kézzel, de az erdőt kifosztva.
CHEYNEY Csupán álom volt, mondaná uram.
Gondolj az ő áldott lelkére inkább,
Mely földeríti álmodat ezentúl,
És kérd Istent, hogy adjon még neked
Szebb napokat, nyugalmas éveket.
YORK Jó húgom, most Plashybe elkisérlek,
S lássuk Londonban, imáid mit érnek.
LANCASTER Woodstock emléke éljen e helyen,
S mindenkié, ki ily nyílt, dísztelen.
Ha becsület vezet, s az fegyverünk,
Másokat csupán úgy vezethetünk;
Őszinteség és igazság jegyében
Tesszük le országunk sorsát e réten.
[[Mind el]]
Látó Szépirodalmi Folyóirat