stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Saját tao

Saját tao



58


Jó miniszter az, akit nem venni észre,
nem jár hurkát tölteni vidékre,
nincs gyára vagy nagy vagyona,
nem volt rabló, nem katona.
Nem oktat ki, nem boldogít,
nem vesz el és nem utasít.
Nem hiszi, hogy tőle függhet,
ez az élet milyen üzlet.


Mert nem üzlet a túlvilág,
nem örül, ha meghalni lát.
Nem parancsol másra lőni,
célja égi, léte földi,
mint az eper május végén,
földi kutya a föld mélyén,
az autó a mélygarázsban,
vezetékben váltóáram.
Erre lendül, arra mozdul,
régiben már ott van az új.


A bölcs hallgat, a szent rajzol,
de az őrült elbitangol.
Mégsem titkol, nem beszél ki,
magát látja, aki nézi.
Nem téved el, mert nincs útja,
ceruza a papírt rója,
és a lámpa, de sötét van.
Sötét van, de mégis látunk
kis darabot a jövőből,
napsütés veri a hátunk,
a bölcs ott ül az árnyékban.
Szent lábnyomból olaj tör föl.



59


Aki kölcsönt ad egy koldusnak,
embert akar venni.
Aki kölcsönt kér egy koldustól,
meg akar gazdagodni.
Aki alamizsnát ad a koldusnak,
valakit épp kirabolt.
Aki alamizsnát kér a koldustól,
annak semmi se drága.


Aki kölcsönt ad a fiának,
az fél a jövőtől.
Aki mindent odaad a fiának,
fellázítja.


Aki hatalmat ad egy koldusnak,
az jól fog aludni a kivégzése előtt.
Aki hatalmat kér egy koldustól,
az megkaphat bármit.
Aki kölcsönkért úton akar járni,
az csapdába sétál.
Aki mindenét kölcsönadja,
az elvesztette az erényérzékét.



60


A miniszter halat süt:
ha új adót akar –
cápahúst,
ha szerelmes –
polipkarokat,
ha haragszik az emberekre –
angolnát,
ha megtalálta a jóviszonyt önmagával –
egészen apró sneciket.


A sütödéje egy piacon áll,
a ponyvában meggyűlt
az esővíz, megsózza,
és egy kis halat visszadob
a rögtönzött tengerbe.



61


Mért van az, hogy az erek
patakokká egyesülnek?
Mért van az, hogy a halottak
túlvilággá állnak össze?
Mért van az, hogy a patakok
folyókká egyesülnek?
Mért van az, hogy a falvak
várossá állnak össze?
Mért van az, hogy a folyók
folyammá egyesülnek?
Mért van az, hogy a városok
országgá állnak össze?
Mért van az, hogy a folyamok
a tengerbe futnak?
Mért van az, hogy a túl nagy
országok részekre esnek szét,
de a kicsik egyesülnek?
Mért van az, hogy a tenger
vize folyton párolog?
Mért van az, hogy a férfiak
és a nők egyesülnek?
Mért van az, hogy a felhők
visszalebegnek a szárazföld fölé?
Mért van az, hogy az élők
visszalebegnek a másvilág fölé?



62


Valami szomorú sárkány hajlik
be az ég egy oldalpáholyából
a felhők alá:
az út – kondenzcsík az égen.
De nem a repülő utasai járják,
nem is a pilóta,
még csak nem is a légikisasszonyok.
Lentről egy koldus követi
pillantásával, elfeledkezik
munkájáról, az elé tett sapkából
valaki kikap egy papírpénzt,
és a bankkártyája mellé gyűri,
ma se keltem föl hiába,
motyogja, de megfogják
a könyökét: a koldus érte
utol, és a maradék
pénzt is a kezébe csúsztatja.










Kategoria:  vers, próza
Denumire autor:  Vörös István

Látó Szépirodalmi Folyóirat


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret