stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Nincs mese

Nincs mese



~ időszerű sztorik ~



TIPP-TOPP


hogy volt, hogy nem volt, de az volt az érzésem, hogy nincs ezen a tájon senki és semmi. még madár se. habár talán csak nem vettem észre, mert nem csapott le rám egy se zuhanórepülésben. á lá hicskok? táj, táj, kicsit megint jól eltájolódtál, kicsi!


beláttam, hogy nincs kilátás. róttam a kilométereket, e kietlen tereket a fölös kilóimmal, s + még csak felhívni se tudtam senkit, mert lemerült a mobilom. o sole mio. kivettem a szemüvegem, mert feltettem magamban, hogy így talán jobban szemügyre vehetem a terepet, mely úgy terült el előttem, mint a hold láthatatlan fele; s közben felötlött bennem, hogy ez az a helyzet, amikor eléd landol, ha egy kis szerencséd van, a szerencse – vagy legalább egy kis herceg. hogy hencegjek.


de csak percegtek a percek.


de valaminek mindig mindenhol minden körülmények közt történnie kell.


s egyszer csak, láss csodát, tényleg: még ugyanabban a percben vagy épp elmélkedéseim közben elém toppant… na mit gondoltok, ki? hát Tipp-Topp, a nemzetközi top 10 elsője, a piros topánkás csitri! – csitt! rivalt rám, és szája elé kapta begörbített (ezt meg miből merítette?) kisujját. jobbra nézett, majd balra nézett. jobbra nézett, majd balra nézett. jobbra, majd balra. jobbra, balra. jobbrabalra. (nem tenné jobban, ha e bolondozás helyett azonnal rátérne a tárgyra?) – pssszt! te hallasz valamit? – mér’, te igen? – óriási, hát nem tudod te, hol jársz? – na végre, hol? – jer, és ne mind járjon a szád, mert mindjárt itt terem Dákó, az óriás, és ha ez a srác lekúr neked egyet abba az édes kis pofidba, abban bizony nincs profit. – profi. ilyen kúrós ez a…? – verd ki a fejedből AZT. vagy kurva vagy? vagy?… de meg se várva a válaszom, gyorsan kézen fogott és behúzott egy lyukba.


épp jókor, mert épp ekkor húzott el előttünk limuzinjában az óriás Dákó, de rögtön be is húzatta a féket.
kihajolt az ablakon.
ember, én emberszagot érzek!


hűha. hová vezet ez? nyomultunk befele a nyirkos sötétben egymás fenekébe bújva. illetve én az övébe, mert ő ment elöl, mert nyilván ő ismerte a passaget. hová vezet ez?


hosszas mélybolyongás után egy boltozatos biliárdteremben kötöttünk ki, egy barlang mélyén, de nem volt benne senki, csak a sarokban egy kölyök egy bilin. – ő Billy, mert folyton bilizik, a Dákó kiskölyke. – érdekes, ő bilizik, az apja meg bili… de mért pont itt? – ez a legbiztosabb hely, ugyanis a kölyökre vadászik most az összes ellenséges hatalom. plusz itt jobban megoszlik a szag. – állati, érzem. – hagyd az érzéseket, mert most jön a neheze. – pűha.


a storyteller itt most megáll, s beismeri, hogy tényleg itt jön a neheze. de jobb volna, ha nem jönne semmi. s tényleg, mi jöhetne? mert nem jut eszébe semmi, sem most, sem a köv. pillanatban nem fog. felelőtlenül belefogott, vitte a szöveg, mint mikor elkezd járni a szád, de végül már nem tudod, hol jársz, mit beszélsz vagy mit akarsz mondani. hencegsz. hova akarsz kilyukadni? kérdik. hűha, ezt így tényleg nem lehet hagyni. s újra belefogsz és befejezed, ha nem is úgy, ahogy az elején gondoltad, de a végére már elfelejtetted, hogy hogy gondoltad az elején, ha egyáltalán gondoltad valahogy, vagy hogy legalább milyen irányba léphetnél ki abból, amit a „végén” mondtál. hanem úgy-ahogy.


a kitörésen törtem a fejem, s biztos Tipp-Topp is, de ahhoz keresztül kellett volna vágni a büdös biliárdtermen, amiből egyetlen út vezetett ki. egy alacsony, súlyos csapóajtó. de túlfelőlről már bakancsok rohamlépte hallatszott. egy egész kommandó, bazmeg! micsoda kommersz.


megfordult a fejemben, hogy jobb gyorsan megfordulni, sőt muszáj!, és visszamenni az úton, amin jöttünk – de Tipp-Topp már lökött is. – indulj, te lökött!


ekkor vágott szemembe az első csőr. ekkor kapott arcomba az első karom. ekkor ragadta meg valaki embertelen erővel a karom.


Tipp-Topp? ez nem ember! és éreztem, hogy felemel. és már repültünk is, keresztül a földön. vagy mintha nem is ezen a planétán, pontosabban ebben a planétában lennénk. ez nem ember! – de nem ám! mit gondolsz, mért vagyok épp én a nemzetközi top 10 elsője? – melyik top 10-é?, te legfeljebb egy kurva sztriptízes vagy egy ócska lokálban, vagy még az se, egy napközis csitri, nyögtem ájultan és vérző hússal. – tippelhetsz, amíg a top of the bloody heavens 10-ik szférájába érünk.


s fogak mélyedtek a nyakamba.
s csápok tapadtak a bőrömre.
s szívtak s szívtak,
mintha a navigálásra figyelni sem kéne.
micsoda…







Kategoria:  vers, próza
Denumire autor:  Bertók Beatrix

Látó Szépirodalmi Folyóirat


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret