stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Kétes örökség

Kétes örökség


Szétmorzsolt az idő, csupa ok, csupa botladozás és
bot-(vagy mondva)csinált filosz(off!)-infantilitások.
Mintha ma lenne utolsó alkalom a lazulásra
árva ökölnek s hasztalan elhasznált levegőnek.
Álom: lusta, vigasztalan álköd – s reggeli légszomj.
Van-e miért még perceket, órát nyerni a féltett
könyvkupacok közt?…
Kint csak holmi kis alkudozás vár,
vagy tehetetlen dühkitörés, köhögésrohamokkal.
Utcaszeméttel fűszerezett zaj, elseperésre
váró újsághalmaz, az olcsó politikumnak
vad, triviális mutatványa (az agy belezápul!) –
antik strófával, vagy akármely szófosatással
kár vetekedni a sors valagából nyert valutával.
Műhelymunka, s a konjunktúrát meglovagolni?!
tápszeres szellemi pótkezelést? (az elit szar
illúziótlanságban rosszabb a köznapi szarnál).


Melled boltozatán a nyomás mint ördögi játék:
robban a buksza; ribanc-reklámok alatt zuhanyoznál (?);
jaj, csak el ne veszítsed az egyensúlyt, ha a látvány
fals dallamvonalán kapaszkodsz fölfele egyre.
Hannibbálok hullahitelével hallucinálni?
(mennyi heródesi, hitleri ügynök romjaid óta,
Karthágó!)
Tán ókori vicc már: jönne le hozzánk
vendégségbe a földre a Biblia Istene végre,
jól tudván: nem elég az egyszeri asztali áldás,
lelki-elektrosokk hatása kihunyt a csodának!


Kétes örökség, giccsesen egyszerű fordulatokkal.
Lát-e az Úr kiutat valamerre, hisz úgyse boríthat
fátylat minden ostoba feliratú tabujára?
Tapsot vár?… Valakit legalább ha küldene. Jézust.


2006. április 9.










Kategoria:  vers, próza
Denumire autor:  Lászlóffy Csaba

Látó Szépirodalmi Folyóirat


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret