stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Őszi erdő

Őszi erdő


Már csak a kényszer ölel át
őszi fák alatt ő szeret
miközben pereg a nap
s hullanak szüntelen levelek


a mindennapok akár egy bő ruha
lötyögnek rajtam,
nyoszolyám takaróját gyönggyel
lelkem égi malaszttal
rég kivarrtam


fekszem halkan a csöndben
köröttem rőt mókus netez,
s őrült szerelmek emlékével
szállnak tova a levelek


egyedül vagyok, de nem elhagyott
messze tőlem a sivatag


szívemet belepi a pára
szemem körül az ősz matat


meleg és sima a keze
sokat tudó és eres
pergamen neki az arcom
látja rajta a jelet


mit én a balga
meg nem fejthetek
s tovább fekszem a csöndben
s hullanak szüntelen levelek










Kategoria:  vers, próza
Denumire autor:  Tamás Tímea

Látó Szépirodalmi Folyóirat


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret