Számvetés
|
Könnyű, fehér bor voltam
előző életemben,
vagy talán rózsahajlat
a János vitézben,
nincs mord szabálya ennek,
leginkább derű voltam,
ahogy a must a présben,
akár a fény a tőben,
gazdagon áramlóban –
Ami elillant: eltűnt
egy tündöklőbb tavaszban,
illata szelíden kísért
a muskotálylugasban,
pohárgyöngy, szerelem szirma
szólna, hogy új tavasz van,
de rövid mámort élek,
s ha szüretkor elalszom,
türelmes őszi kertben
préseljen bort az alkony.
Látó Szépirodalmi Folyóirat