Nagy Attila
Csillagköz
(Részletek egy versciklusból)1.
Amolyan földi kupleráj volt –
Repedt falú egyetlen szobában
Négyen laktunk szinte nyomorban
Víz a lavórban csótány a vízben Emlékszem téli este volt
Pap nagyapám a börtönviselt
Fabőröndben kolbászt hozott
S aranyló puha szalonnát De nem volt kenyér és így a kolbászt
Magára tömtük be mohón az öcsémmel
Anyám aggódva figyelt minket
Apám a lámpába nevetgélt Aztán lebújtunk immár öten
A függöny mögé nagyapám került
Számolt az óra néha ütött is
Álmomban egér rágott a polcon
2.
Aztán onnan is menni kellett –
Apám még éhbérért dolgozott
Mint akkor sokan az orvosok
Öcsémet elvitte nagyapám Mi Anyámmal bent a klinikán
Aludtunk égő lámpa alatt
Míg engedték a mindennapi
Ügyeletet Apámnak ott
3.
Annyit nem voltam azóta sem ébren
Nyöszörgő beteg gyermekek
Anyjukat hívták leskelődtek
Félálomban bambán kedvesen Miért van az hogy anyám csak nekem
Lehet ott bent sírtak fel néha
Egészségesnek miért kell anya
S apa is naponta többször Íme a gyermekkor megrendült pszichéje
A hányódás ágyról ágyra
A folyton égő kontroll-lámpa
A késztetések s elnémulások
4.
Nagyapám golyváját hasztalan műtötték
Agyvérzés vitte el tireotoxikózis
Amikor megtudta újra elviszik –
A templomkert felé néző szobában Feküdt hidegen mozdulatlan
Engem a kedvenc unokát
Nagybátyám vitt be végül hozzá
Akkor utáltam meg a feketét Sírni nem tudtam csillagos este volt
A kúthoz mentem a diófa alá
S elnyöszörögtem néhány egresbokornak
Hogy álmatlan élet az ami jön
5.
Lekésett keresztelőről mesélt Apám
Amikor annyira részeg volt Siklódy a festő
Hogy kiesett a fiáker másik oldalán
Fiát így nélküle merítette a pap Nem volt különb Apám sem persze
Ekkora örömöt férfi szárazon
Ritkán visel el haj
Röhögés lett a vége s nem olaszmódi baj
6.
Nos utaztam én is konflissal még
Csillogó feketén barna lovakkal
Ügettünk fel a Somostetőre
Tavaszi szellő paskolta arcunk Öcsém az utcára köpött folyton
S mivelhogy mindenki ismert minket
(Hej Vásárhely ó régi város)
Anyám a taslit a tetőig szórta Fagylaltot ettünk vaníliát
Nagy ötbanisok csörögtek a pulton
Sétáltunk mint tájban a visszhang
Oda-vissza és oda-vissza
7.
Apámnak mandzsettás nadrágja volt
S hófehér keményített inge
Anyámnak lenge babos ruhája
Viseltes cipője tartotta még magát Az öcsém és én tengerészruhában
Gyorsfénykép készült a vendéglő sarkán
Cigánymuzsika csordogált s az alkony
Lassan szállta meg szempillánk s az ajkunk
8.
Tömbházba kerültünk "végleges" lakásba
Proligyerekekkel néhány románnal
Közel a Postaréthez hol
Kiszenvedtek a Székely Vértanúk Fölöttünk a Lavotta-tető
Elképesztő nyomora bűze
Így keveredtünk majd az iskolában is
Lunka Jancsihoz jártam tanítani Bokafix-kutyák és tetvek közé
De szerettem a cigányok szemébe nézni
Brazilnak neveztük s úgy hívtuk őket
Idegeneket s a szeretőket
9.
A tőszomszédba Ruha Pista járt
Egyszer a kezembe nyomta a Guarnerit
Beleborzongtam én is hegedültem
O meg pályája csúcsán delelt Buci az idősebb Seres Antal
Hetente játszott gordonkán nekünk
S Lázár a másik áthevült szomszéd
Asztalra szökve könnyezve mondta "A vén cigány"-t – kezében pohár bor
Ahogy az illett ahogy az jó volt
Gyermekként hittem mindenki boldog
Oszinte nyílt igényes barát
10.
Egymást ha vertük kamasz fiúk
Lányok ápoltak szipogva kérve
Értük is jöjjünk le néha a térre
Kitelt a mell a csípő
Így lettem én szerelmes Ritába
A nyúlketrec mögött próbáltuk egymást
De ő is eltűnt miként a bodza
Illata virágzás szakasztás után
11.
És voltak azok a csöndes szép nyarak
Mikor Nagyanyámmal ketten
Versenyt olvastuk Jósikát Keményt
S a rigó a vállára szállt a kertben Dinnyeevések káposztalémámor
Gömbvillám útja át a házon
Meglátva német Nagyanyám –
"Jaj idelent csak meg ne fázzon"
12.
Újabb szerelem bomoltak a versek
Plátói széptevés maradt az egész
Lilásvörösbe hamvadtak a kertek
Lent a mozinál húzta egy zenész Valami búnak púderos mását –
Ültem a templomkert nagy fája alatt
Persze hogy csillagok gyűltek ott körém
S belőlem néha nagy magány szakadt A Rhédey-kripta timpanonja lobbant
Utolsó rózsaszín odafent a dombon
Állatok jöttek le meghitt némaságban
Elringtam én is csengőn kolompon
