Vörös István
A fekete pokrócon
Bambuszfa tövén málnagomba.Kedvesem, gyere, szórakozz ma!
Málnafa tövén bambuszgomba,
szárnyam ma áll a forgalomba. Repülök, nézd csak, nincs megállás,
repülj te is, hogy végre ráláss
magadra. Múltra, életedre.
Ilyen nap is kell kéthetente. Fekete pokróc a mennyország,
szállj ki rá, ülj le, gombolkozzál.
Hajtsd föl csak szépen a szoknyádat.
Dobognak máris angyallábak. Bugyidat húzzák angyalkezek.
"Mondd csak, most ugye nem vétkezek?"
Pirosló húsban málnagomba,
kedvesem, gyere, szórakozz ma, fogdossál véres angyalcombot,
álmodtam csupán, majd azt mondod.
És fönt az égi karmolások?
"Eléjük gyorsan felhőt rántok. Ebédre zsíros felhőt rántok."
Gyertek csak enni apróságok.
A szád még tele emberszőrrel.
Nem érzünk semmit, gyorsan tűnj el.
Estefa tövén málnagomba,
lassul az időd, földre dobja
a szárnyam. Ne hagyd, égi drágám,
te talán tudod, még mi vár rám.
