TÉKA
Versek és helyszínek
Anavi Ádám: Válogatott versek. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2004.
A Bodor Pál szerkesztette kötetben megjelent szövegeket a kilencvenöt éves Anavi válogatta. A szerkesztői utószó Anavi helyét keresi, abban, amit a kortárs erdélyi irodalom kánonjának lehetne nevezni. Szócikkeket, recenziókat idéz, a 95 esztendős költő életrajzát, irodalmi díjait, irodalmi kapcsolatait tekinti át. Olyan kötet ez tehát, mely elszámolásként, az életmű reprezentációs kivonatolásaként olvasható. A kötet több szempontból is a lezárás, az összerakott, végleges jubiláció nyomait hordozza: az alcímben hangsúlyozza a szerzői akarat jelentőségét, illetve az életkor impozáns voltát ("a 95 esztendős költő válogatásában"); a versszövegek közlése elé nyomják Fejtő Ferenc rövid levelét, melynek zárlata ez: "Kívánom, hogy a bánság-erdélyi magyarság továbbra is úgy szeressen, ahogyan megérdemled." Ezt a jubilációs eseményt töri meg Bodor Pál utószavának néhány arra vonatkozó kijelentése, hogy Avavi szövegei a kulturális és szellemi végeken való alkotás heroikus nagyelbeszélése felől értelmezhetőek. A kiadó többi kötetének kontextusában sokkolók ezek a kijelentések, viszont figyelmeztetnek arra, hogy ezt a költészetet a lokálishoz való viszonyában (is) érdemes olvasni. Anavi kötete hat nagy téma gondolatritmusa. S ezek a témák azt bizonyítják, hogy irodalmi hovatartozásának, irodalmi centrumnak és perifériának a Bodor által is emlegetett viszonya neki sem ismeretlen kérdés. E témákat így nevezném meg: a tudományos, közéleti divatokhoz való viszony és a haladó idővel való lépéstartás kérdése; a szerelem; a versíráshoz való viszony; a meglevő struktúrákkal való játék; az identitás összetevői; az emlékezés struktúráira való rákérdezés. A divatok és tudományos irányzatok problémája Anavinál az idővel való lépéstartás kérdése, melynek etikai dimenziója is van. Az Etika és kibernetika című 1970-es kötetének szójátékként is értelmezhető címe olyan valaki gépekhez való viszonyáról beszél, akiben ezek igénye sohasem fogalmazódott meg, és tapasztalati világának meglevő struktúráihoz idomítja az újat: "Mintha valami óriási zongora / Titkos belseje tárulkozna nékem" (Egy elektronikus számítógép előtt). Amennyire félelmetes a képzelet elvárásait is meghaladó invenciók szemlélése, annyira izgalmas is a ráfigyelés, a versben végbemenő honosítás egy másfajta idődimenzióban élő közösség felé közvetíti az újhoz való viszony kánonát. A Metaforás idők, a Felderítések, a Biblioteca Universalis beszélnek ezekről a változásokról, a bennük rejlő lehetőségekről, s azoknak személyes vagy helyi jelentéséről: "Világkönyvtár! / most már ő dönt a tegnap és holnap nagy vitáján / mindent tud / mindent helyettesít / és tizenhét teremben / betűrendben / megszerkeszti / Anavi Ádám / ígért és elképzelt verseit / mindent / amit a világon máig írtak / és írni fognak / legyen az vers regény / kiejtés-gyűjtemény / vagy interplanetáris űrhajóknak / közlekedési tervezet." Az új előtti tanácstalanság és a tudás mítosza egyszerre szerepel ezekben a szövegekben. A Holdkompban a felfedezőket elbizonytalanítóan emberközeli dimenzióba hozza, mialatt mitizálásuk tendenciáját is kultiválja. Ugyanebből a perspektívából értelmeződik etikai feladatként ezekre az újításokra való odafigyelés. Ironikus kiadásban ugyanez a kérdés: "A nők szemére visszatér / időnként egy ősrégi módi: / a pilla ál, / a könny valódi." (A divat körforgása) A világhoz való viszony másik kifejeződési formája a meglevő, kulturálisan kódolt struktúrákkal való lírai játék. Anavi értékkritika nélkül válogat ezekből a szerkezetekből, olyasmi indít el benne versritmust, ami jelen van mindennapjaiban. A Szerenád című vers egy "közismert szerelmi dal" újraírása a helyzetet nevetségessé és burleszk-színházra emlékeztetővé alakító formában. Az Új mágia pedig egy Cantor meg egy Poincaré által szignált mottóból indul ki, és ezt építi rá egy megidézett beszédhelyzetre. A számsor, Batsányi kufsteini cellájának látványa, a rajzfilmek mind alkalmasnak mutatkoznak arra, hogy vers szülessen élményükből. S Anavinak, a lírai énnek újra személyes köze lesz mindahhoz, amit kontinensek, repülőutak, jól őrzött szakmai titkok választanak el Temesvártól: "Számomra nincsen lehetetlen – / Mondotta Walt Disney barátom, / amikor vele beszélgettem. // S egyszer csak úgy viccből valóban / egy filmet rajzolt össze rólam." A költői képek a világ, a történelmi idő távoli nagy összefüggéseinek kis léptékű használatra való átalakításában segítenek. A szerelem időszakosan visszatérő témája ennek a költészetnek. Az öröm börtönéből kötet versei nem építik ki a szerelmi élmény forgatókönyvét, hanem találkozások mozzanatait mutatják fel, melyek jelentései gyakran ellentmondásosak. A sorok sokszor idéznek József Attila-i ritmikát. Szintén klasszikusnak számító téma a versíráshoz való viszony feldolgozása. Bár a Szabad világról írni, a Könyörgés Európáért, az Ovidiusz Tomiból, Eljött hozzám a vers megőriznek valamit a klasszikus ars poeticák pátoszából, gyakran a versíráshoz való viszonyt, egy gyakorlat működésére való rácsodálkozást közvetítik. Ezzel a kérdéskörrel áll összefüggésben az identitás fogalma. A hol a helyem? kérdésre az Eljött hozzám a vers ilyen választ ajánl: "Én kis, gyenge hangu ének / tapsot, sikert néked nem igérek – / hisz irányzatom sincs... s a mai idők / gyors ütemeinek szavait sem zengem. / Nem kellek ma, félre lökhetsz engem. / Bocsájtsd meg azt is, hogy ide jöttem / és indulok máris – / a bűnöm szörnyű nagy: / nem vagyok aktuális." Aktuális és lokális. E két tényező egymásnak szegüléséről tudósítottak az eddig elemzett versek. Anavi költészetének van még egy műfaja, mely szintén a helybeliséggel való konfrontáció jele: a tájvers. Ez azonban nála a váro-sok térképét emlékezési struktúraként azonosítja, a város kulturális térkép, élettörténet, ezért fájdalmas az, ha csak tárgyakban őrződik meg, mint a Találkozás és köszönés című szövegben. A térkép metaforikájára épít a Körrepülés a szülőföld körül című vers, mely a Torda köré szerveződő Aranyosszék panorámáját adja, a vidékét, melyet a versben is említett Balázs Ferenc nevezett "Isten völgyének": "Helikopteren érkeztem körözve – / az emlékezés helikopterén. / Első kör a Székelykő fölött, – / lenn a faluban Jókai szerint kétszer kel nap." A helyek mitológiája, a tárgyak értékei kulturális jelentések rögzítésének lehetőségeivé válnak, s a vers ezek kifejeződése. A lokális struktúrákra építkező költészet kicsiny léptékben láttatja az eseményeket, és ebben valószínűleg helyesen jár el. A városok utcái az ismerős, rokon világ olyan nosztalgikus térképét hozzák ezekben a versekben, mely Gross Arnold rézkarcaira emlékeztet. A (poszt)modernitással való megmérkőzés, a világ változásával való lépéstartás nagy tét ugyan, de a költőt az ezekhez a biztonságos vonalakhoz való visszatalálás bátorítja. A tordai származású Anavi kapcsán miért ne juthatna eszünkbe az a régi vita, melynek volt egy Gyöngyössi János nevű, szintén tordai szereplője, akit szintén verseinek helyi jellege helyezett szembe az irodalom nagy nemzeti evolúcióját először szem előtt tartó Kazinczyval?Keszeg Anna