stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



TÉKA

Versek és helyszínek

Anavi Ádám: Válogatott versek. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2004.

A Bodor Pál szerkesztette kötetben megjelent szövegeket a kilencvenöt éves Anavi válogatta. A szerkesztői utószó Anavi helyét keresi, abban, amit a kortárs erdélyi irodalom kánonjának lehetne nevezni. Szócikkeket, recenziókat idéz, a 95 esztendős költő életrajzát, irodalmi díjait, irodalmi kapcsolatait tekinti át. Olyan kötet ez tehát, mely elszámolásként, az életmű reprezentációs kivonatolásaként olvasható. A kötet több szempontból is a lezárás, az összerakott, végleges jubiláció nyomait hordozza: az alcímben hangsúlyozza a szerzői akarat jelentőségét, illetve az életkor impozáns voltát ("a 95 esztendős költő válogatásában"); a versszövegek közlése elé nyomják Fejtő Ferenc rövid levelét, melynek zárlata ez: "Kívánom, hogy a bánság-erdélyi magyarság továbbra is úgy szeressen, ahogyan megérdemled." Ezt a jubilációs eseményt töri meg Bodor Pál utószavának néhány arra vonatkozó kijelentése, hogy Avavi szövegei a kulturális és szellemi végeken való alkotás heroikus nagyelbeszélése felől értelmezhetőek. A kiadó többi kötetének kontextusában sokkolók ezek a kijelentések, viszont figyelmeztetnek arra, hogy ezt a költészetet a lokálishoz való viszonyában (is) érdemes olvasni.

Anavi kötete hat nagy téma gondolatritmusa. S ezek a témák azt bizonyítják, hogy irodalmi hovatartozásának, irodalmi centrumnak és perifériának a Bodor által is emlegetett viszonya neki sem ismeretlen kérdés. E témákat így nevezném meg: a tudományos, közéleti divatokhoz való viszony és a haladó idővel való lépéstartás kérdése; a szerelem; a versíráshoz való viszony; a meglevő struktúrákkal való játék; az identitás összetevői; az emlékezés struktúráira való rákérdezés.

A divatok és tudományos irányzatok problémája Anavinál az idővel való lépéstartás kérdése, melynek etikai dimenziója is van. Az Etika és kibernetika című 1970-es kötetének szójátékként is értelmezhető címe olyan valaki gépekhez való viszonyáról beszél, akiben ezek igénye sohasem fogalmazódott meg, és tapasztalati világának meglevő struktúráihoz idomítja az újat: "Mintha valami óriási zongora / Titkos belseje tárulkozna nékem" (Egy elektronikus számítógép előtt). Amennyire félelmetes a képzelet elvárásait is meghaladó invenciók szemlélése, annyira izgalmas is a ráfigyelés, a versben végbemenő honosítás egy másfajta idődimenzióban élő közösség felé közvetíti az újhoz való viszony kánonát. A Metaforás idők, a Felderítések, a Biblioteca Universalis beszélnek ezekről a változásokról, a bennük rejlő lehetőségekről, s azoknak személyes vagy helyi jelentéséről: "Világkönyvtár! / most már ő dönt a tegnap és holnap nagy vitáján / mindent tud / mindent helyettesít / és tizenhét teremben / betűrendben / megszerkeszti / Anavi Ádám / ígért és elképzelt verseit / mindent / amit a világon máig írtak / és írni fognak / legyen az vers regény / kiejtés-gyűjtemény / vagy interplanetáris űrhajóknak / közlekedési tervezet." Az új előtti tanácstalanság és a tudás mítosza egyszerre szerepel ezekben a szövegekben. A Holdkompban a felfedezőket elbizonytalanítóan emberközeli dimenzióba hozza, mialatt mitizálásuk tendenciáját is kultiválja. Ugyanebből a perspektívából értelmeződik etikai feladatként ezekre az újításokra való odafigyelés. Ironikus kiadásban ugyanez a kérdés: "A nők szemére visszatér / időnként egy ősrégi módi: / a pilla ál, / a könny valódi." (A divat körforgása)

A világhoz való viszony másik kifejeződési formája a meglevő, kulturálisan kódolt struktúrákkal való lírai játék. Anavi értékkritika nélkül válogat ezekből a szerkezetekből, olyasmi indít el benne versritmust, ami jelen van mindennapjaiban. A Szerenád című vers egy "közismert szerelmi dal" újraírása a helyzetet nevetségessé és burleszk-színházra emlékeztetővé alakító formában. Az Új mágia pedig egy Cantor meg egy Poincaré által szignált mottóból indul ki, és ezt építi rá egy megidézett beszédhelyzetre. A számsor, Batsányi kufsteini cellájának látványa, a rajzfilmek mind alkalmasnak mutatkoznak arra, hogy vers szülessen élményükből. S Anavinak, a lírai énnek újra személyes köze lesz mindahhoz, amit kontinensek, repülőutak, jól őrzött szakmai titkok választanak el Temesvártól: "Számomra nincsen lehetetlen – / Mondotta Walt Disney barátom, / amikor vele beszélgettem. // S egyszer csak úgy viccből valóban / egy filmet rajzolt össze rólam." A költői képek a világ, a történelmi idő távoli nagy összefüggéseinek kis léptékű használatra való átalakításában segítenek.

A szerelem időszakosan visszatérő témája ennek a költészetnek. Az öröm börtönéből kötet versei nem építik ki a szerelmi élmény forgatókönyvét, hanem találkozások mozzanatait mutatják fel, melyek jelentései gyakran ellentmondásosak. A sorok sokszor idéznek József Attila-i ritmikát. Szintén klasszikusnak számító téma a versíráshoz való viszony feldolgozása. Bár a Szabad világról írni, a Könyörgés Európáért, az Ovidiusz Tomiból, Eljött hozzám a vers megőriznek valamit a klasszikus ars poeticák pátoszából, gyakran a versíráshoz való viszonyt, egy gyakorlat működésére való rácsodálkozást közvetítik. Ezzel a kérdéskörrel áll összefüggésben az identitás fogalma. A hol a helyem? kérdésre az Eljött hozzám a vers ilyen választ ajánl: "Én kis, gyenge hangu ének / tapsot, sikert néked nem igérek – / hisz irányzatom sincs... s a mai idők / gyors ütemeinek szavait sem zengem. / Nem kellek ma, félre lökhetsz engem. / Bocsájtsd meg azt is, hogy ide jöttem / és indulok máris – / a bűnöm szörnyű nagy: / nem vagyok aktuális."

Aktuális és lokális. E két tényező egymásnak szegüléséről tudósítottak az eddig elemzett versek. Anavi költészetének van még egy műfaja, mely szintén a helybeliséggel való konfrontáció jele: a tájvers. Ez azonban nála a váro-sok térképét emlékezési struktúraként azonosítja, a város kulturális térkép, élettörténet, ezért fájdalmas az, ha csak tárgyakban őrződik meg, mint a Találkozás és köszönés című szövegben. A térkép metaforikájára épít a Körrepülés a szülőföld körül című vers, mely a Torda köré szerveződő Aranyosszék panorámáját adja, a vidékét, melyet a versben is említett Balázs Ferenc nevezett "Isten völgyének": "Helikopteren érkeztem körözve – / az emlékezés helikopterén. / Első kör a Székelykő fölött, – / lenn a faluban Jókai szerint kétszer kel nap." A helyek mitológiája, a tárgyak értékei kulturális jelentések rögzítésének lehetőségeivé válnak, s a vers ezek kifejeződése.

A lokális struktúrákra építkező költészet kicsiny léptékben láttatja az eseményeket, és ebben valószínűleg helyesen jár el. A városok utcái az ismerős, rokon világ olyan nosztalgikus térképét hozzák ezekben a versekben, mely Gross Arnold rézkarcaira emlékeztet. A (poszt)modernitással való megmérkőzés, a világ változásával való lépéstartás nagy tét ugyan, de a költőt az ezekhez a biztonságos vonalakhoz való visszatalálás bátorítja.

A tordai származású Anavi kapcsán miért ne juthatna eszünkbe az a régi vita, melynek volt egy Gyöngyössi János nevű, szintén tordai szereplője, akit szintén verseinek helyi jellege helyezett szembe az irodalom nagy nemzeti evolúcióját először szem előtt tartó Kazinczyval?

Keszeg Anna



stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret