Vári Csaba
Vonatok
fénykockák úsznak el hosszan
egymás mögött pontosan
össze nem érnek
össze nem koccannak
vonatok vékony teste
viszi őket éjnek eresztve
messze világlanak
messze is vannak
őket is ők is elhagyják
városok lámpafény-ágrajzát
folyók befagyott
folyók ezüst hal-testét
szelik az élők világát
földek fölött lebegő hártyát
tovasikló testtel
tovafutó pengék
Tartalomjegyzék [Látó - 16. évf. 4. sz. (2005. április)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret