Vári Csaba

Vonatok

fénykockák úsznak el hosszan
egymás mögött pontosan
össze nem érnek
össze nem koccannak

vonatok vékony teste
viszi őket éjnek eresztve
messze világlanak
messze is vannak

őket is ők is elhagyják
városok lámpafény-ágrajzát
folyók befagyott
folyók ezüst hal-testét

szelik az élők világát
földek fölött lebegő hártyát
tovasikló testtel
tovafutó pengék


Tartalom   Előző   Következő


+ betűméret | - betűméret