stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Gulyás Miklós

English-speaking peoples1

The nations not so blest as thee,
Shall in their turns to tyrants fall;
While thou shalt flourish great and free,
The dread and envy of them all.

Rule, Britannia! Britannia, rule the waves:
Britons never will be slaves.
                               (Thomas Augustine Arne)
Az olvasó talán már észrevette, hogy egyetlen népnek se akarok szurkolni, ilyet munkaadóim is szabálysértésnek pecsételték volna. Természetesen így kell viselkednem az évszázados ír protestáns-katolikus harcokban is, amely szerintem néhány száz év múlva megoldódik. (Az izraeliek és a palesztinok is békében fognak élni talán még a millennium vége előtt.)

Bor- (és sör-)gőzben születnek az előítéletek.

A katolikus-protestáns gyűlölködést és harcokat ittas állapotban – amikor csak a szívem működik, és az eszem szünetel – futballmecsnek fogom fel, és akkor katolikus drukker vagyok. Bölöni Farkas írta: Ámbár csak egynehány református van Irlandban, mégis sok a püspök, érsek és pap, kiknek itt semmi kötelességek nincs, csak a nagy dézmákat és jövedelmeket veszik.

A svéd kisváros patikusának felesége protestáns ír. Nem kérdeztem, mégis belekezdett hazája piszkos és civilizálatlan katolikusai leírásába. Úgy beszélt róluk, mint a patkányokról.

Az írországi csatározásokat nézve a képernyőn a patikus feleségét ott látom.

Ezeket sorokat már rég leírtam, amikor pápista barátom felhívott telefonon, és az ír fráterek tanítványaikkal szemben való kegyetlenségeit ecsetelte. Őt is nevezhetném katolikus drukkernek. De ez jobban megdöbbentette, mint a "protestáns" übermensch hozzáállás.

A fenti kollektív általánosítások törvénybe ütköznek, rasszizmus, nép elleni uszítás. Ha katolikus lennék, meggyónnám, de túl hosszú a sor a gyóntatószék előtt.

Anna lányom egyszer egy walesi faluban vendégeskedett. Barátnője becsületszavára magyarázta fenyegető honfitársainak, hogy Annám nem angol. Így menekült meg a leköpködéstől. Esetleg a bántalmazástól.

Nincs nagyobb sértés, mint egy walesit, skótot vagy írt leangolozni. Oscar Wilde angol becsületszavára esküdött, hogy ő nem homoszexuális. (Ő ír volt ugyanis.)

Anglia egy furcsa ország. Huligánok, verekedő futballdrukkerek. Barbár módon vadászó arisztokraták.

Kalózok és gyarmatosítók. Lopott tárgyak a világ legnagyszerűbb múzeumaiban. Lelkesen éneklik a Victoria Hallban, hogy ők nem akarnak rabszolgák lenni.

Bölöni Farkas Sándor: Aki csak London némely utcáit megvizsgálja, látja a temérdek különbséget. A nagyobb utcákban a pompának és fényűzésnek minden nemei közt látod az arisztokráciát elszekerezni, aranyban öltözött cselédeivel, s alig fordulsz le száz lépést a mellékutcán, s ott rongyot, szegénységet, éhező és elkénszeredett népet látsz.

Egy magyar diplomata mondta a háború előtti években, hogy Angliában a belső fegyelem a fontos és az ápolt külső. Az ész kevésbé. Egy külföldi sétált egy angollal a Hyde Parkban, és észrevett a bokor alján egy nekivetkőzött szerelmespárt. A külföldi felhívta az angol figyelmét erre. Erre az angol úriember azt mondta, hogy "Igen, ilyet nem szokás ily nyilvánosan cselekedni, de még sokkal kevésbé illik észrevenni, és abszolút lehetetlen szóvá tenni." Angol mentalitás. A kontinensen azt mondják erre, hogy képmutatás, itt meg azt, hogy jó nevelés.

Ez a nemzet írókat, nagy gondolkodókat adott, mert ahol sok a katona, ott virágzik a kultúra is. Nyelvük, amely Shakespeare idejében alig volt nagyobb, mint a magyar (nagyobb volt?), ma már összehasonlíthatatlanul jelentékenyebb, mint a latin. A latint csak a művelt emberek és a papok tudták, míg az angolt manapság mindenkinek tudnia kell. A latinban az volt a demokratikus, hogy senkinek sem volt az anyanyelve, míg az angol anyanyelvűek elnyomnak minket a konferenciákon, a tárgyalásokon.

Az angol (amerikai, ausztrál), amikor beteszi a lábát Svédországba, anyanyelvével, szép kiejtésével, elegáns viselkedésével elámítja, az irigységtől elsárgítja a bennszülöttet. Az "angol" akármilyen badarságot beszélhet, mert olyan szépen mondja. Az utcai feliratok, a filmcímek, az üzletek nevei itt Stockholmban gyakran e kiválasztott nép(ek) nyelvén van. Ha svédre (vagy magyarra) fordítanák a feliratokat, az annyira banális lenne, hogy elriaszthatná az embereket a költekezéstől. Egy svéd miniszterelnök mondta, hogy Svédország a világ legamerikaibb országa, a második helyen az Egyesült Államok áll.

Az amerikai (angol stb.) nem bevándorol, hanem letelepszik, mondhatnám, hódít. Ha nem akar, nem tanul meg svédül. Jogában áll megmaradnia amerikainak. Idejött szerelemből vagy üzletelni vagy kalandvágyból. A vietnami katonaszökevények a rendhagyók, keresték Svédországot, mint menedékhelyt.

Az amerikaiaknak persze van gőgre okuk. Megalapították a világ legerősebb államát, megszabadultak a nemesurak, főpapok, az agyonideologizált Európától. Legokosobbjaink és legszebbjeink oda telepedtek le. (Neumann, Szent-Györgyi, Dietrich, Einstein, Bartók. Bécsben amerikai repülők várták a levert forradalom után a Kossuth-díjasokat.) Kétszer megmentették kontinensünket a pusztulástól. De majd meghalnak az irigységtől, mert nekünk ősrégi egyetemeink vannak, szökőkútjaink, karácsonyi oratóriumunk, óvárosaink. Persze, csak öntudatlanul, mert ezeket a Vadnyugaton nem tudják. Egy idős amerikai hölgy mondta egy svéd művésznőnek: "Kérem, várjon rám Európa repülőterén."

Svédországban nagyon sok amerikaival találkoztam, de még soha a televízióból és könyvekből ismert protestáns fundamentalistával, akik Istenre hivatkoznak a vitákban, utálják Darwint majom-apánkért. Tegyük hozzá a majmok leszármazottjait: a négereket, a katolikusokat, a liberális ateistákat. Az az érzésem, hogy az Európába (újra) letelepedettek úgy érzik, hogy őseik a rab Európától a szabad világba menekülve kidobták a gyereket a mosdóvízzel együtt.

Szégyen lenne, ha indián testvéreimet kihagynám, bár indiánokkal az "angol" világból nem találkoztam. Bölöni Farkas Sándor: Többször lépett békére s egyezésre a két szomszéd, de szégyenére az európai fejér embernek a csaló s egyezést felbontó fél mindig a fejér volt s ekkor az indusok vad bosszújokban leöldösték s felégették az európait. De győzött végre a fejér ember ravaszsága a vadember egyszerű eszén. (...) Fortély, erőszak, ravaszság és csalás által kitaszigáltattak eredeti birtokaikból.

De miután sokszor vérrel kellett megírni az ily keresmény contractusát, csaláshoz folyamodott a fejér, s ez a mód igenis elsült neki; mert annak minden nemeivel pusztította, megvesztegette s elszegényítette az egyszerű vadat, s az elnyomottak önként odahagyták birtokaikat, vagy csekélységért eladogatták s hátravonultak.

Ausztrálok Svédországba nem nagyon költöznek. Svédek oda gyakrabban. A világ egyik végéről a másik szélére. Skandináviában talán még azt hitték, hogy Észak a világ központja, mert itt születtek, de Ausztrália déli partjain már a mindenségbe lógathatják lábaikat.

Egy született ausztrálnak a távolságról való képe még egy svédet is elámít. És még jobban azt, aki a lezárt határok országában élt, ahol Szentgotthárdhoz közelebb volt Szeged, mint Graz. Egy ausztrál könyvtáros kolléga mondta nekem Nairobiban: ha már itt vagyok, akkor meglátogatom barátaimat Svédországban is.


1 Fejezetek a Gyülevész történetekből. Májusi számunkban: A svédországi vallonok. Az indiaiak.


Tartalom   Előző

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret