Simonfy József
otthonunk
az élet árnyékátélem nem is
tudom mit
miért teszek kortyolgatom
a csend
bürök és kökény
keverékét az istálló
odább –
ólam vályújáig
ömlik a napfény szétverem
az oldalát
fölszakítom
hídlásdeszkáját körülvesz
az univerzum
összes napjaival
holdjaival földjeivel percek alatt
eláraszt
a nyugalom
talajvize
