TÉKA
Hit, bizalom
Visky S. Béla: Bizalom a határon. Teológiai esszék és tanulmányok. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2003.
Wittgenstein azt mondta egykoron: amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Mindez a 21. század elejére így módosult a teológiai imperatívusz felől közelítő filozófus gondolatvilágában: "amiről nem lehet beszélni, arról nem hallgatni kell, hanem úgy beszélni, hogy vérünkig tudatában legyünk szavaink rész-szerintiségének, várva várván, hogy e szavakhoz hozzáadja magát a Szó, aki a teljesség. Különben a kövek fognak megSzólalni." Visky S. Béla református teológiai tanár könyvében komoly tudományos apparátussal és erős személyes vallásos meggyőződéssel vág neki olyan kérdések elemzésének, amelyek ma (is) fontosaknak látszanak, amelyek vitákban s az emberek tudatában fel-felbukkannak. E tanulmány- és esszékötet azt a fajta, nálunk híjával levő műfajt képviseli, amelynek szerzője személyesen elkötelezett vizsgált tárgyában, amelyet ugyanakkor tudományos eszköztárral és igényességgel vizsgál. A világában éberen és teljes mértékben jelenlevő szerző a felszínre kerülő, a közbeszédben gyakori témákat járja körbe, s eredményeit közösségének kínálja fel. Megközelítésmódját egyforma hangsúllyal jellemzi mindkét említett összetevő: a tudományos igényesség és a személyes ihletettség. Ezek közül a tudományosság igénye abban jut kifejezésre, hogy a górcső alá vett, aktuálisnak ítélt kérdéseket filozófiai-teológiai megalapozottsággal, teljes tudományos komolysággal és apparátussal járja körül. A kötet tanulmányaiban (e rész címe egyszerűen Négy tanulmány) sorra vett témák: a kereszténység és/vagy a világvallások kapcsolata (Kereszténység és világvallások Hans Küng értelmezésében), az evolúció tana és ennek a teremtés-hittel való összefüggései vagy ellentmondásai (Teológiai szempontok a kreáció-evolúció vitához), a sátán (Sátán) s a gonosz realitásának kérdése (A Sátán-kérdés teológiai relevanciája avagy: Ordít-e az oroszlán, ha nincs?), az eutanázia sok országban törvényesített valósága ("Életem ideje a te kezedben van" Zsolt 31, 16. Az eutanázia-kérdés keresztény szemmel), a bűn, bűnösség és irgalom kérdésköre (A bűnténytől az irgalom-tényig – a kötetben külön szereplő nagyobb tanulmány). De ugyanez az apparátus és igény jellemzi a kötet másik részét (Könyvek társasága) kitevő szemléket is: itt ugyanis olyan műveket válogat és ismertet a szerző, amelyek hasonlóan aktuális kérdéseket feszegetnek, hasonlóan égető aktualitású, esetleg a magyar (református) közönség előtt nem kellően ismert, jelentős művek. Az elemzések-ismertetések mindegyikének jól megválasztott címe tükrözi ezeket a kérdéseket: Születés előtt – a halál árnyékában, A bajok eredete?, A posztmodern kísértése, Protestáns etikai sajátosságok, Cernicai éjszakák, Isten mintha lenne. A személyes ihletettség, a vallásos motiváció elsősorban az Előszóban s a bevezető esszében (Miért vagyok keresztény?) fogalmazódik meg explicit módon, de a kötet minden írásában ott bujkál mindegyik szöveg mélyén – s indítékaként. Nem valamiféle vallásos propaganda jellemzi a szerzőt, hanem a kötet címéül választott bizalom, s ennek mások számára való megmutatása és megfogalmazása. Olyasmi tehát, ami a szerző egész világát átfogja és értelmezi, olyan természetességgel, hogy nincs szüksége szólamokra, sőt: könyve előszavának első oldalán a harmadik bekezdésben javasolja: megnevezést se használ többé, "itt, most neve helyett egy kopogás hallatszik". Bizalom a határon – a kötet címe egyszerre többfelé is megnyitja az értelmezés- és asszociációs mezőt. Ismerős és érthető, értelmezhető ez az összetétel a magyar irodalom 20. századi egyik magányos csúcsa, Ottlik Iskola a határon-ja felől, elsősorban az erkölcsi imperatívusz vonatkozásában, a hamisságot nem tűrő emberi tartás csodálatában. S bár nem szépirodalom, esszéstílusát mégis (különösen a már emlegetett előszó és bevezető tanulmány-esszé) szépirodalmi igények jellemzik. Ugyanakkor a bizalom szó kétségtelenül a poszt-korban lehetséges, szükséges (Isten)hit szinonimája, ahogy a szerző javasolja: "Hinni annyi, mint túl lenni a halálon. (...) A présbe kényszerültek utolsó mondata – Jóbné idült javaslata szerint – Isten megátkozása és a pusztulás. Avagy: bizalom a határon."Bodó Márta