Gergely Edit
A kenderbajszelvonás drámája
Regényrészlet"Nem kell hülyíteni a népet, a nép elég hülye anélkül is."
(Kenderbajszú)
Bevezető A kenderbajsz feminin pszichoaktív drog. Házi használata az ősidőkbe nyúlik, a Neander-völgyi femina is élt vele, amikor morális aggály nélkül falta föl a kenderbajsz jogos tulajdonosát, a Neander-völgyi szomszédasszonyt, ha vita támadt a tulajdonjog körül. A bármikor felüthető szakirodalom azonban érthetetlen módon hiányzik. Ha beütjük a google-ba, a "kenderbajsz"-ra kidobott találatok száma elenyésző. Ez a prüdériára minden szinten jellemző hiátus két lehető választ kínál. Az első szerint az emberi asszonyállat elvan a szenvedélyével, üldögél benne, nem gyárt hozzá tudományos definíciókat. A második szerint kenderbajsz csak egy van. Egyetlen jelenségből pedig nem születik szakirodalom. Létezik egy harmadik feltételezés is, amely szerint a kenderbajszágazat laboratóriumi körülmények között előállíthatatlan diszciplína, s mint ilyen, tudományosan megkutathatatlan. A tudós alanyok az esetek többségében ugyanis megzavarodnak az alanyi kenderbajszfüggőségtől, ami nyomban hiteltelenné teszi az eredményeket. A körülmények felderítetlenségére való tekintettel a jelenséget sokrétű vizsgálatnak vetettük alá, jelen dolgozatunk a kutatásbéli hiányosságok érzékletes kipótlására törekszik. Pszichotikus hatások. A függők szituációs hatást tulajdonítanak a kenderbajsznak. Stresszhelyzetben nyugtatóként, nagy figyelmet igénylő szituációban stimulánsként viselkedik. Ez arra enged következtetni, hogy a ténylegesen észlelt jelenségek többségükben pszichikai eredetűek, azaz erősen függnek a kenderbajszfogyasztó várakozásaitól, a fogyasztás körülményeitől. Egyes fogyasztók szerint a kenderbajsz által kiváltott állítólagos "nyugalom" képzete hamis: a kenderbajsz valójában csak a kenderbajsz hiányából fakadó feszültséget oldja. De sokszor annyi éppen elég, hogy a függőt a korábbinál is függőbbé tegye. Függőség. A függőség létezését jól példázza a kenderbajszfogyasztó karrierje: a kezdeti egy-két érintkezés idővel könnyen napi egy-két tucatnyira duzzadhat. A függőség másik – talán még meggyőzőbb – bizonyítéka, hogy a gyakorló kenderbajszfogyasztók kellemetlen mellékhatások nélkül bajszolnak el olyan mennyiségeket is, amelyektől egy kezdő dohányost gyakran comb- és gyomorrezgés, hányinger kerülgetne. A fizikai függőség megléte is kimutatható: a leszokni kívánók zöménél elvonási tünetek lépnek fel. Ahogy az agyban csökken a kenderbajsz-tartam, úgy nő a függőben a hiányérzet, a vágyakozás az újabb érintkezés után. Gyakran úgy érzi, a kenderbajsz nélkül nem tud normálisan funkcionálni a továbbiakban. Az elvonási tünetek évekig tartanak. Azután pszichikai függőséggel kell számolni, ami azonban hosszú hónapokig, sőt, évekig elhúzódhat. Rendkívül magas a visszaesők aránya. Teszteredményeinkre alapuló megítélésünk szerint az elvonási tünetegyüttes "megtéveszthető", segíthető a leszokási intervallumban használt "kenderbajsz-tapasszal", melynek kikísérletezésén csapatunk néhány önmagát megnevezni nem akaró pártfogónk támogatásával, szerény körülmények között dolgozik, s amelynek technológiáját (lévén még levédetlen) ezúttal még nem részleteznénk. Metodika. A kenderbajszelvonási dráma lekövetésére natúr közeget, egy erdőt (havasok alja) választottunk helyszínül, amelyben feminin alanyunk (szingli harmincas Kisliba) éli mindennapjait. Megfigyeléseink dossziéjába feljegyzéseink, az elvonás előrehaladottabb stádiumában képződő hallucinogén flash-back-ek, helyenként a Kenderbajszútól (a kenderbajsz hordozója) érkező illetve neki címzett virtuális üzenetek egészítik ki. Kifejlesztett módszerünk továbbá intuitív-emotív, a kenderbajsztól kényszerűen (földrajzi távolság) önmegtartóztatott alannyal való azonosulás képzetére összpontosít. Célzat. Törekvésünk szerint jelen közreadás nem rejtett szándéka a magyar kutatómunka népszerűsítése: a nemzetközi szakirodalom megalapozására irányuló úttörő nemzeti eredményeink folytatásában a további, elmélyedt kutatómunka finanszírozásához is felcsigázni a pályáztatás-érzékeny közeget. Emellett a laikus olvasóknak a teljesség és konklúziók igénye nélkül kínálunk értő betekintést a kenderbajszelvonás drámájába. Megjegyzés: A tényanyagban előforduló, az alany illetve a hordozó által használt terminológiához nem fűznénk lábjegyzeteket. Ez egyrészt a tudományos interpretátornak nem okoz befogadói zavart, az utalt kifejezések az esettanulmány kifejlési jelrendszerében mindössze intertextuálisan ható funkciókkal bírnak. Másrészt mert – kellő anyagiak híján – feloldásukra a dolgozat leadási határidejéig (a "nyuszi" szócikk kivételével) sem a Kislibától, sem a Kenderbajszútól nem kaptunk szerzői jogi felhatalmazást.
Elvonási napló Első nap Órája ültem a vonaton, mikor észrevettem, hogy nálam maradt a szatyor az elemózsiával, liba. Mondta a nő, nagyon kedves volt, nem értettem, hiszen csak ketten voltunk a boltban, hogy "vigyen a süteménykéből többet, mert ebből még eleget soha nem vásároltak". Gondoltam is rá, hogy hazaérek, de neked lesz valami, ami maradhat, amit nem fal föl az emberlánya, csak eszegeti, nem kapja be tövig, csak kóstolgatja, harapgatja. Kora délután óta esik, ami jó. Hogyan legyél boldog esőben? – hopp egy címötlet! Eltüntetni a nyomokat – az első ösztönös ellenlépés. A szinglire visszaálló életmenet felülírja a kezdődő elvonáskényszert, eltakarja a "még" és "már" közti artikulációs különbségeket. Kisliba ébred, kitotyog a konyhába. Ablakot nyit, abrakot szór a cicának. Kenderbajszú dohányzósarka a teraszon. Megvizsgálja a csikkekkel félig telt hamuzót (NB! a nikotin természetes színezőanyaga az őszbecsapó kenderbajsznak). Nejlontasak szája alá gondosan begyűrve ("hogy ne menjen a szaga, liba!"), benne az együtt töltött hetek csikktermése. A kotyogóban a maradék méregerős kávé feledteti, hogy nem kapta ma ágyba a Kenderbajszútól, pláné hogy keltezésileg a tegnapi, általa forralt adag. Visszatérve viszont álnokul beteker a gyomorba. Először a nagy üres ágy. Aztán ránt rajta még egyet, mikor az otthonkának hátrahagyott gatyájába belebúvik a torony Kenderbajszúnak – a vendég ruhásfiók viszont mától már üres. Üres marad a gyomor is egész nap. Egyedül a kávét nem hányja ki. Estig munkamániás lankadatlan napihajtás. Ujjak a billentyűről, a monitorról szem le nem moccan. Ha moccanni akarna, ott látja az ágyon szundikáló Kenderbajszút. A Kenderbajszún szundikáló kenderbajszot. Kics', fájogat a derekam, jó volna, ha most hasra feknék itten a finom fényben, lejjebb tolnám a nadrágot, te megzizegtetnéd rajta a bajszot, megfú'dogálnád, meglehelgetnéd derékot, oszt ha megsétáltatnád rajta a forró censort asse' ártana.
Első hétvége Ébredés hajnali ötkor, körjárat a lakásban. Mindenféle volt pasikat passzíroz egymásra az álom, dermedt izmokkal ébredés, megbirkózik bárkivel, csak reggére ismét kenderbajszra ébredne jutalmul. Izületek sajognak, mintha borsószem gurigázott volna a rég kihűlt, összecsukott ágyban. Pirkadatban átválogatni a gardróbot, nyári jó ruhák, rossz ruhák, vállfára vagy ki a szemetes mellé a cigányoknak. Szerepjáték és önámítás el délig. A jótékonykodás eltereli az elvonási tünetet, dúsgazdag hajadont alakít, például egy szeretetszolgaként teljesítő szabadkőműves titkos menyasszonyát. Aztán nézni a tévét, nézni a tévét. Volt egyszer egy kisnyuszi (volt neki mamája is, ő volt a nagynyuszi, papája is, ő meg a nyuszipapa – de őt nem ismerjük). A kisnyuszi öszvetalálkozott az erdőszélen a kisbocival. (A kisbocinak is volt mamája: tehénanyu, papája: bikaapu, de ők nem jelennek meg a mesében.) A kisnyuszi, amikor öszveakadt a kisbocival az erőszélen, azt mondta neki: – Szia, kisboci! – Szia, kisnyuszi - válaszolta a kisboci. – Hogy ityeg a fityeg? – Ne humorizálj velem, kisboc', mer' beviszlek az erdőbe! – förmedt a kisbocira a kisnyuszi, akinek igen rosszul sikerült a tegnapi napja, ebből adódóan nem vette észre első lépcsőből, hogy a kisbocinak éppen az a terve, hogy bevigye a kisnyusz't az erdőbe. – Vigyél be az erdőbe! – vágta rá kisboci. De nem alakult ki hosszú vita köztük. A kisboci és a kisnyuszi nagy egyetértésben bekanyarodtak az erdőbe, ahol találtak egy zöld ligetecskét, ahol aztán már jól bent voltak az erdőben, és ahol mindent megtettek annak érdekében, hogy a kisbocinak a mai napja fele olyan rossz legyen, mint a tegnapi volt. Hogy a nap miképpen fordul tovább ebből a nagy egyetértésből, csak holnap reggelre derül ki. De az már most biztos, hogy rosszabb nem lehet. Najamégszép, hogy nem.
Második szombat Mióta nincs a kenderbajsz, hogy altatgasson meg ébresztgessen, bármikor ugorhasson egy kisnyuszira*, úgy kel, úgy fekszik a test, mint akinek mindegy. Nem éri inger. Megyen napra nap. Egyre megyen. [*A "nyuszi" a pornografikus háziszótár egyik főeleme. A nyuszinak – ugye – csak a két füle látszik, közte a koponyatető. Na, ez a nyuszi. Nyusziból van többféle. Kicsi nyuszi, azaz kisnyusz, ami futónyuszi, fürgenyuszi. Egy rebbenés, esetleg kettő-három. Ismert azután a rezegősnyusz, amitől bérezegnek a lengőbordák, és a nyifogósnyusz, ami kiszippantja az oxigént a nyuszit elszenvedő tüdejéből, és különféle – nem megszokott – hangokat hallat. Ezen hangféleségek közös elnevezése a nyifogás.] Vicces, most meg nem válaszolsz. Kétszer is hívtalak a madzagoson, merre tekergel, libucka?! Majd egyszer csak szó nélkül felszállok a vonatra, reggelre ott vagyok, és ha nyitva találom az ágyat, akkor tudom, mi van. Ha pedig rajtad és a hülemacskán kívül még valaki, akkor nem is kell mondani semmit. A mobilon hazudsz, amit akarsz, jól van ez így. Ha nem vagy otthon éjszaka, mint a múlt héten többször, akkor sem kell mondani semmit. Nem kell hülyíteni a népet, a nép elég hülye anélkül is. Férfinak kéne lenni. Becsapni az ajtót, bevágódni a törzskocsmába. Nézni a kivetítőn a meccset, bekajabálni a fiúkkal, gurítani a söröket le, vakargatni a pocakot, köpni hegyeset, szencségelni, ha les, fújtatni, ha ziccer. Bámulni a nők seggét, ahogy parádéznak lesülve. Megcsöcsörészni a pincérnőt, vagy elképzelni a csöcsörészést, ahogy behajol a kemény dekoltázs a kirglicserénél. Foci nyakra-főre, kivilágos kivirradtig. Pokolba az összes magára maradt szenvelgő hajadonnal! De ha már nem, ha nem előirányozható ily irályú változás, akkor a férfi tehetné meg azt a szívességet, hogy bolhává változzék. A hatalmas ugróképességen kívül ugyanis van még egy különlegessége a bolháknak, mégpedig a már szinte felfoghatatlanul bonyolult nemzőszervük. A világ egyik legnagyobb bolhaszakértője egyszer elkeseredetten jegyezte meg, hogy a hím bolháknak olyan nagy és bonyolult – leginkább teleszkóppal kombinált rugóra emlékeztető – nemi apparátusa van, hogy annak szinte már nincs is értelme. Az asztal alatti kavicsokból épít. Széttolja, majd kupacba össze, forgatja lábfejét, mezítelen talpát csiklintja. Műanyag asztal felett szeme forog, de csak óvatosan. Legalább háromszor rászólt már a Kenderbajszú, ne mind bámulja a pasikat, mert háttal ülteti, háttal bizony. A pulthoz cammogó strandolókat fix profilból látni – az ő asztaluk a legbelső a teraszon. A fürdőgatyákat profilból. És a gőzölgő sajtos pöfeteg-fánkokat. Kenderbajszot meg szemből. Vége a kavicsgurigának, Kenderbajszú combja alá bédöfni a lábacskákat. Ülni szépen, szendén. Beosztani, ha sikerül.
Harmadik hét Liba, összepakolva a táskám, és fogalmam nincs, mi lesz. Úgy telnek a napok a várásban, minden órában kettős vektorral közlekednek az indulatok. Önjáróan visszaszámláló tengely a test. De a test nem tengely akar lenni, a test oda akarja nyomni a fájóderekat a pocakhoz, a kispé meg fel akarna tapackodni a kenderbajszra. [Volt már ilyen. Ketten kucorogtak a kádban, felügyelve, ki van sorosan megmosogatva, megdögönyözve. Aztán taraján habkaréjjal kiemelkedett a kispé, ahogy a test a fürdőlepedőért nyúlt, átfordult a derék, a kádban maradó fél szemmagasságában hajlítva a hajlatot, aztán egyszer csak visszatolatott derékszögben. "A kenderbajsz odaszíptyta" – magyarázta volt a Kisliba csudálva a jelenséget.] A test megbünteti az ilyen káprázatot. Kiküldi az ingerkatonákat a dombocskákra, völgybe le, hajlatokra. Alant teljesít szolgálatot a legelvetemültebb, belerág a kispébe, ha emlékezni akar. Áll lesben, figyel, rizeg-é. Rávetődik, betapasztja. Mint egy leukoplaszt. Hiányzol, édeslib', az érintésed, az, ahogy pofákat vágsz, amikor elunsz. Jajistenem, mégiscsak mennem kellett volna, ha betegen is. Megetetgettél volna édes csolkkal, a harapós kispé is odakapta volna a censort, és meg sem fáztam volna, ha ölelel, odabú'va lennék naphosszat. (Az előző kisképre rúgott egyet a censor – bele a térdembe.)
IV–V. hét Lehetne ezt szépítgetni is, de minek. Elhanyagolt, slampos nővé akar lenni. Nem emlékezni nőségre inkább. Csak semmi cicoma, semmi flört a tükörrel. Testes bágyadtság. Alváskényszer, bármibe is belekezdve. Alváskényszer, mint pótcselekvés. Ha munka van, ha biciklizésre terv a járulékos testmozgáshoz. Pilledés, mint bróm. Kikapcs a leptopot, odébblöködni a macskát a heverőn, jer' te édes álom! Alvás reggel fél tízig, alvás déli kávé előtt, és után. Aztán, csúfondárosan vagy megszánásból – nem tudhatni, mert nincs betervezve, s épp mikor leginkább nincs betervezve, egyszer csak végigráz valamely álmon egy ingyenorgazm'. Húhahúha! Teljes, egész értékű, mint az igazi, csakhogy nincs véle munka. (Bárha az sem kizárt, a Kenderbajszú vészhelyzetre hátrahagyott, felstószolt nyuszijai dolgoznak.) Így megy el egy újabb hét, kettő, hat, azt sem mondja, félkalap. Azt mondja: nem is értem. Azt: még egy-két hét üresen, oszt azonban kétségbeesem. Ha még egy hónap, akkor kivan az évharmados absztinencia. Ha a Mennyországban még nem avult el az erényértéke – mondja –, előjegyeztetem magam egy plecsnire. Ha a hűségért külön pontoznak: kettőre. Úgy kellett volna feküdni, minden nap, mintha az utolsó lenne. Spórolva – de nem a jóból. Felpockolni derekat az ágy közepin, felvezető körök, de fátyoltánc nélkül. Egyenest a szembe nézni, nem húzni el szájat, orrot, derekat. Nem vágni pofákat semmire. Csak hallgatni, lüktetni, illatozni. Nem sajnálni várni, lassítva figyelni, mi moccan, mi szuszog. Karokat lágyan szét, vénából szegfűbors, fahéj és szerecsendió párálljék. Sáfrány, gyömbér az elomló nyakon. Szantál és feketebors minden egyes szeplőből. Csukló bársonyán tömjén, horgasínban fekete ribizli. Napraforgó és cédrus lágy elegye a bokákon. Ahonnét elindulsz. * Itt tartunk most. Nem tudni, milyen stádium jön még. De, ha gyötri a kodependencia, a Kenderbajszú maga jön el, és akkor boldogan élnek, míg meg nem halnak. Mindenesetre, a hetek meg vannak számlálva.
