Farkas Wellmann Éva
Mi minden visszatérhet
Csak egy, mi visszatérhet,egy út, mért meglakoltam;
fogyjon tollam, ha téved:
jelenség része voltam, mert semmi más, csak árnyék
töltött fel éjet reggel,
s mintsem magamban várnék,
döntöttem: jobb terekkel, utcákkal venni körbe
a színt, mely maga történt
epikátlan. Tükörben
nem láthatnád a főtért, s egésznek részeképpen,
mit hozzátoldva mondok:
akkor nyitottak éppen
magnóliák s a boltok, s azért, mert észrevettem,
talán ma volna pardon,
hisz mást nem is szerettem
Duna-, sem Volga-parton...
csak szőke, ó, ne lenne,
s mindezt ha most más mondaná,
talán még érdekelne,
s kirándulnánk egy éven át
Mohácsra, Pestre, Ózdra –
"este egymáshoz öltözünk"
vár ránk a Cosa Nostra.)
mint kénye-kedve lebben,
s hogy enyém volt-e mindez,
nem volnék biztos ebben, szerettem volna másképp,
most mégsem súlya veszt el,
ha mégis idevásnék:
jobb nékem más kereszttel... ... Történet híján lévén
dúdoltam némi lírát,
túljutva biztos révén,
megtévesztvén a bírát.
