Bogdán László
A jelenés
Ott, a Szent István dómban, mikor gyertyát gyújtottamÉrte, hogy jönne vissza!... Viola megjelent.
Kis kék pettyes ruhában, ahogy mindig is vártam,
A két karom kitártam. "Milyen ott? Odafenn?"
De semmit el nem mondott. Csak tétován mosolygott.
Feledtem telet, gondot. "Itt maradsz-e velem?!"
Éreztem érintését, izgató közelségét,
Sugárzó égi fényét. Szétesett a jelen.
Beúszott a templomba a tó is, néhány nyírfa.
Minden megtörtént újra. Fölénk borult a sátor.
És ott, a rétyi nyírben. Vagy itt, a dómban, Bécsben,
Már nem féltem. Reméltem! Elragadott a mámor.
Adventi áhítatban meghaltam volna érte.
Ott libegett, mosolygott. Visszajő még, ígérte. 2004. február 14.
