Nagy Attila
Aggeus
Itt ülök, Uram, a te sátorodban,És hallgatom a tücskök zizzenését,
A diófa lombját,
A hőség mállasztó csendjét. Amott a búza aratásra vár,
Befülledt pipacsok rezzennek néha,
S az erdőszélen fácán
Lépdel tüzelő Napod felé. Próféták földjén hallgat így ember.
Mint parlagfű jövendő termés közén.
Óv a Te sátrad, de szél dönti majd le –
Fölemeled, ki veszne alóla. Barantó, 2004. júl. 18.
