Nagy Attila
Csak néhány órát
Nem alszom újra, hetek óta.S ha néha mégis
Lekoppan szemem:
Alaktalan, eszelős lények
Esnek azonnal nekem.
(Utamat valaki szilánkkal szórta.) Itt-ott kiserken, s nehezen alvad,
Inkább piros, mint
Sötét a vér.
Hajnalra engem is
Megüt a dér.
S mi őszöm oldaná, tűnik a harmat. Kitérni előled, jószagú tél,
Ugye, nem kell már
Annak, ki vétkét
(Furcsa bár, de mégis lépték!)
Túlhordta már, de él s remél? 2004. aug. 11.
