Tompa Gábor
A strasbourgi hattyúk
Úsztunk a Rajna langy vizénsápadtfehéren balladásan
csendről csendre s a csend alatt
tudtuk: örvénylő hallgatás van Szabadok voltunk és vadak
egymás szemében felragyogva
lüktető nyakunk ráhajolt
a puhán hömpölygő habokra Vasárnap volt s a víz felett
elzászi nyugalom dorombolt
mikor a mélyből megjelent
a november végi bolond Hold Ezüstlőn izzó jelt adott
hogy ne térjünk pusztába vissza
pusztítón perzsel ott a Nap
szabadságunk vizét felissza Vacogtunk csípős este lett
hőkölt szívünkben földerengtek
penészes honi kenyerek
amit hattyúknak odavetnek Győzött gyáva gyalázatunk
s láttuk: szutykos vizekre hágunk
egy Rajna-parti délután
elszállni hagytuk ifjúságunk
